Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
a Képújság Moziban A vadnyugat hőskora A cím — a magyar forgalmazás jóvoltából — a néma korszak egyik legnagyobb hatású szuperprodukcióját idézi: Amerika hőskora, Griffith rendezésében. Az alkotók annak idején megelégedtek egy látszólag szerényebb kijelentő mondattal: „Ilyen volt a Vadnyugat”. Az annak idején 1963- at jelenti, a széles- és még szélesebb vásznú hiper-szu- per látványosságok virágkorát. A Metro Goldwyn Mayer cég nyilvánvalóan nemcsak a vadnyugati legendaköröket akarta egyetlen családtörténetbe sűríteni, hanem arra törekedett, hogy létrehozza valamennyi korábbi western szintézisét. E célból a műfaj három olyan hírességét szerződtette társrendezőként, mint John Ford, Henry Hathaway és George Marshall. Nem kevésbé rangos a főhősöket megszemélyesítő sztárok névsora: John Vayne, Gregory Peck, Henry Fonda. Egy ismerősöm megjegyezte: olyan ez az egész, mintha mi magyarok nekiállnánk színesbe, szélesvásznon felvonultatni Emesét, Ménrótot, Hunort, Magort, Árpád apánkat. Persze a mi költőink is igyekeztek pótolni történelmünk homályba vesző hőskorának hiányzó époszait. De ezt a múlt század első felében tették, a modern nemzetté válás romantikus hevületében. Minden népnek szüksége-joga van legendaalkotásra. Groteszk előnye Amerikának, hogy számára éppen a film adódott művészi eszközül. Múltja ugyanis nem vész el a történelem előtti* idők homályáLenin szerint „Csak amikor a kisgazdaságokról áttérünk a közös gazdaságra és a föld közös művelésére, akkor lesz majd teljesen szabad, akkor szabadul fel a jobbágysorból a nő.” A- Magyar Nők Országos Tanácsa és a Kossuth Könyvkiadó időről időre közös kiadvánnyal jelentkezik. ban, a legfiatalabb művészet viszont szélsőségesen hatalmas lehetőségeket rejt magában a valóság feltárására éppúgy, mint a manipulálásra. A vadnyugat hőskora az utóbbi hagyományok betel- jesítője, ha nem is csúcspontja. Szándékainak időszerűtlensége gyakran ingerel nevetésre, hiszen az elmúlt 16 évben sok őszinte amerikai film született még ebben a műfajban is. Ezeket mind előbb láthattuk, mint a vadnyugat hőskorát, amelyben az indiánok támadnak, mert indiánok, a hős továbbáll, mert hajtja a vére, könnyen, gyorsan lehet vagyonokat szerezni és elveszíteni, mert ez az ország a korlátlan lehetőségek hazája volt és marad. Ez a film nyilván sok nézőt vonzott Amerikában. A pedagógusok összetoborozták az iskolásokat, hogy felA legújabb, Lengyel Zsuzsa tanulmánya, a nők helyzetét méri fel mai magyar mező- gazdaságban. Lenin fenti megállapítását választotta a szerző mottóul és azt a folyamatot mutatja be, hogyan, milyen ellentmondások közepette válik — lassan — valóra a nők igazi felszabadulása. hívják figyelmüket a nagy ideálokra: a szívós farmerlányra, a néha tán könnyelmű, ám vállalkozó szellemű és bátor férfiakra, a mások helyett harcoló, magányos hősökre. A srácok bizonyára közönyösen kérődz- tek az előadás legnagyobb része alatt, és csak azokra az öt-tíz percekre állt meg a rágógumi a szájukban, amikor az egyes epizódok csúcspontja következett: leszámolás a banditákkal, tutajok vergődése a sodró áradatban, szekérkaraván menekülése az indiánok elől, megvadult bölénycsorda a vasútépítők telepén, harc a vonatrablók ellen, és hasonlók. Amint a magyar nézőt is ezek a sablonos, de mesterien megoldott jelenetek kötik le, akár a hatásos cím, akár a nagy nevek miatt váltott jegyet a moziba. CSONTOS KÁROLY Tolna megyében is sokat dolgoznak a mezőgazdaságban, ha másként nem, a háztáji termelésben. Sajnos nálunk is megtalálhatók az iskolázottságnak a szakképzettségnek és a közgondolkodásnak azok a lemaradásai, amelyeket — a tengernyi eredmény mellett — Lengyel Zsuzsa elemez. Ajánlható a könyv többek között azoknak, akik a mezőgazdaságban dolgozó nők életének és munkakörülményeinek számszerű adataira is kíváncsiak. Rádió Esti Magazin A rádió, híreivel, kommentáló műsoraival, és a magazinokkal az ország legnagyobb példányszámú és „legolvasottabb” napilapja. Frissesége méltóvá is teszi erre a rendkívül fontos szerepre. Tetszik is, az e formájában nem túlságosan régi Esti Magazin. Színes, friss, változatos és szellemesen szerkesztett. Sikerült az egyik legmeglepőbb vállalkozásuk, a folytatásos riport is. Valószínű, hogy sokan kifejezetten ezért hallgatják meg nap mint nap, hogy az elkezdett témák folytatásáról értesüljenek. Pergők és lényegre törők a kis interjúk, riportok kérdései. Egy dolog azonban nem egyszer zavaró. Néha a riporter nem kommentál, tehát azt sem mondja meg a riportalanynak, hogy nem ért vele egyet, tévesnek, helytelennek vagy esetleg mellébeszélésnek tartja a választ. Aztán a szerkesztő, nyilván a riport többszöri meghallgatása után, felolvassa a bírálatot. Ez a módszer nem minden esetben látszik korrektnek, hiszen nem tudható, mit válaszolt volna az „illetékes”, lehet, hogy helyesbít, vagy magyarázatot tud adni. Ha a hely-, színen dolgozó riporter nem vitatkozott, ne legyen utólag okos a szerkesztő sem. A riporter persze még kevésbé, mert erre is van példa. —i— A fotóklubok szalonja Szegeden a Bartók Béla művelődési központban vasárnap megnyílt a magyar- országi fotóklubok 15. szalonja. Ezúttal 15 fotóklub és fotókör 87 tagjának 150 felvételét ítélte kiállításra alkalmasnak a zsűri. Az amatőr szerzők jórészt mai életünk művészi megörökítésére törekedtek fevételeikkel. Az értékelésnél a zsűri elsősorban a klubok együttes teljesítményét vette figyelembe. Ennek alapján a szegedi szalon vándordíját a pécsi Fókusz Fotóklub nyerte el. A fotóklubok szegedi kiállítását szeptember 2-ig tekinthetik meg a látogatók. New York-i experiment (1.) Hat na,, a: sarga vonalra — Segítség! Gyilkos! Megölnek! — egy nő észt vesztő sikolya az éjszakában. Halál- hörgés, mentő szirénázik, aztán a szemétgyűjtő autók dübörögnek ... Az Avenue of Americas és az ötvenedik utca találkozásánál levő föld alatti szélesvásznú moziban vagyunk. Fölöttünk a Radio City Music Hall színház, 6500 nézőt befogadó termével, alattunk utcákon át húzódó üzletsorok. Vagy három tucat, komputerrel irányított gép vetíti a kétoldalt és a nézőtérrel szemben, levő vásznakra a képsorokat. Az imént annak lehetett tanúja a közönség, amint az angolok felgyújtották a várost: füst csapott ki a vásznak alól, a mennyezeti erdőreflektorok fényében valóságot tévesztően lángoltak a házak. Majd akasztott bábuk estek le a magasból, most pedig remeg és dübörög a terem. Száz és egy hangszó- ró harsog: alattunk a negyvenkettedik utca egyvégté- ben, a Westtől az Eastig, nyugattól keletig; a Hudson- tól az East Riverig. Négy kilométernyi beton, acél és üveg, ezer és ezer autó harsog a Cityből, a 16 milliós metropolis legközepéből. Manhattanból. New York-i experiment, New York-i kísérlet egy röpke órában. Kísérlet arra, hogy visszaröpítse a nézőt a város történetébe, fej lődésének állomásaira. Bepillantást adjon mai életébe. Megmutassa kisebb országot kitevő házrengetegjét, kerületeit, Bronxot, a folyóval, ténger- rel körülvett szigeteit, Brook - lynt, a Verrazáno Queenbo- ro hidat, égre törő felhőkarcolóit, láttassa egyszerre a riasztó és lebilincselő arcát. — Meg fogja érni — biztatott John, és hálás voltam neki az élményért. A mozis kísérlet csakugyan páratlan élmény volt. Erre emlékszem most, amikor magam is szerény kísérletbe kezdek, hogy vissza próbáljak adni egy keveset a New Yorkban eltöltött nyolc nap és nyolc, órákra zsugorodott éjszaka apró történéseiből. * Budapesttől Koppenhágáig kétórás út, ugyanennyi várakozás, majd csaknem kilenc óra a terem nagyságú Boeing fedélzetén. Kicsúszik alólunk Európa, aztán feltűnnek Grönland parttalan hó-jég végtelenjei, s már az óceán végtelen hullámai felett lebegünk. Filmeket vetítenek, a kép ingyenes, bennfoglalta- tik a viteldíjban, akár az uzsonna, vacsora, csupán a hangot kell megváltani két és fél dollárral. Aztán: kapcsolják be öveiket... Otthon már este 10 órához közeledik, itt még napfényes délután van, mikor landol a SAS gépe a Kennedy repülőtéren. A bábeli tornyok városa (A szerző felvétele) 1979. augusztus 7. Tévénapló „Közvetítés ” A közvetítés szó új értelmet kapott, amióta mi, köznapi emberek esténként átvedlünk fő időtöltésű tv- nézőkké. Azóta a közvetítés szót úgy értjük, hogy valamilyen eseményről való azonnali beszámoló... Pedig a közvetítés jelentheti gondolatok átirányítását egyik fejtől a másikig. Mindez arról jutott az eszembe, hogy feltűnt: a Pesti Színház előadását a televízió felvételről mutatja be, s nem úgy írta a rádióújság, ahogy régen: hogy közvetíti. Persze, így igaz, hiszen a Csurka-tragi- komédia előadását nem szombaton este játszották a színházban, hanem valamikor jóval korábban rögzítette az előadást a televízió. Jóval korábban, mert a tv gáláns és csak akkor mutatja be egy-egy színház sikerét, ha az már levette a repertoárjáról. Csurka István Eredeti helyszín című darabját azóta már újabb Csurka-mű követte, szintén nagy sikerrel, a Házmestersirató. De a televíziónézők valószínűleg cseppet sem bánták, hogy egy „lefutott” előadást láthattak azon a forró nyári estén, mert a darab jó, és a Vígszínház társulata is a szokásos színvonalat nyújtja. A hatalom embernyomorító hatásáról, karrier és tisztesség viszonyáról, a talpnyalás módozatairól „közvetíti” gondolatait Csurka az Eredeti helyszínnel hozzánk, nézőihez. És mert közben jóízűen nevetünk — elsősorban az első részben — még hahotázunk is, nagyon könnyedén fogadjuk be a szerző komor mondanivalóját. Ráadásul nem kell a múlandóságnak azt az érzését átélnünk, amit egy-egy jó tv-film kelt. Az Eredeti helyszín ugyanis csak a Pesti Színházban került le a műsorról, az ország más színházaiban feltehetőleg addig játsszák, amíg témája aktuális marad... { VIRÁG F. É. Műemlékeink \ Hazánkban 8500 műemléket tartanak nyilván, ami akkor is tekintélyes szám, ha a szomszéd országokban jóval több maradt meg a múlt kincseiből. A Nézőpont legutóbbi adásában ezekről esett szó, minden oldalról megvilágitva a kérdést, s egyebek között az is kiderült, hogy a műemléki felügyelőség nem tudja elhasználni a műemlékek fenntartására megállapított összeget, mert nincs elég olyan kőműves, akire finomabb munkát lehetne bízni. Ezen is el lehet gondolkozni, de azon is, hogy a műemlékeinkre költött milliók nagyon gyakran nem érik el céljukat, mert megtörténik ugyan a helyre- állítás, de utána a kutya se törődik vele, s néhány év után siralmas képet mutat az oly sok gonddal, költséggel és szakértelemmel feltárt, helyreállított műemlék. Riasztó példája volt ennek a dörgicsei középkori templom — nem sok hasonló van, sajnos —, melynek környéke kifejezetten szemétdombhoz hasonlít, de van ennél rosszabb is. Mindenki tud példát, amikor lopják a középkori maradvány köveit, ahol nem a kő értéke fontos, hanem a megbontott fal, amely így gyorsabban pusztul. A szakemberek mégis legjobban azt féltik, amit a tudatosnak nevezett városépítés rombol le, eltüntetve a föld színéről pótolhatatlan emlékeket. Az elmúlt évek során szanálás címszó alatt nagyon sok felelőtlenség történt, s nem is csak műemlékeinkben. Olyan házakat tüntettek el — Szekszárdon is —, amelyek még évtizedekig otthont adtak volna, de az anyagi lehetőségek előtt futó városszépítési vágy nem tűrte őket, s csak később derült ki, hogy nincs annyi pénz, amennyit a jószándék megkívánna, ha ugyan biztos, hogy valóban jószá'ndékról volt szó. Az érv mindig ugyanaz: a régi épület nem illik a városképbe, A Nézőpont egy órája nagyon sok gondolatot vetett fel, anélkül, hogy választ, megoldást tudott volna adni. CSÁNYI L. tai, keze mozgása akár egy gépé. Stempliz, kapcsol, egy pillantás az előtte állóra, egy másik a mögötte várakozóra. — Hé, mister! Mit csinál! Hátra, a sárga vonalra! — Ideje felébredni, csakugyan megérkeztünk az államokba. Néger fogdmeg- emberek veszik el a koffereket, a csarnok előtt az American Express autóbuszának fekete sofőrje vár. A Cityig bő fél óra az út, míg megérkezünk Manhattan-be, a West 46 th Street 235. alá, a Century Paramount Somlóban van idő meghallgatni az oltalmunkra bízott New York-i idegenvezetőnőtől a legfontosabb tudnivalókat. Mostantól kezdve, ha emberről van szó, míg az USA- ban vagyunk, véletlenül se mondjuk a feketét másként, mint hogy fekete, legfeljebb úgy, hogy sötét színű. A szállóban az első dolgunk legyen, váltsunk széfet, az útlevél, pénz, értékek csakis ott vannak biztonságban. Az előző csoportból nyolc társunkat éppen a szállóban fosztottak ki. A pénzt, amit magunkkal viszünk, rejtsük el. Legjobb lesz, ha az első üzletben veszünk egy money haltet, az alsónemű alatt viselhető, gumizsinórral a törzshöz erősíthető pénzeszacskót. Egyébként ahány dollár, annyi zsebben legyen. öt dollárt azonban tartsunk készenlétben. Ha valakit megtámadnak, ezt rögtön át kell nyújtani, így megúszhatja az illető ép bőrrel. Senki se járjon egyedül, éjszaka még csoportosan se, Harlembe menni merő életveszély, a westet kerüljék, a negyvenkettedik utcában ma már a Brodwayig merészkedtek a kábítószeresek. Aztán tudnivalók az étkezésről, a szállodáról és megint a pénzről. Még valamit: a szállóban valamennyi szobában ot a telefoni, néhány másodperc és kapcsolják akár Los Angelest. Ne feledjük azonban, hogy csupán saját költségünkre telefonálhatunk. Az , American Express nincs abban a helyzetben, hogy akár egyetlen centet is átvállaljon a magyaroktól. Végre a Paramountban vagyunk. Nem váltok pénzőrző szekrényt, még csak azzal se élek, hogy a Brodway sarkán Howard Johnson éttermében elfogyasszam az apró tengeri rákokból álló megszolgált dinneremet, pedig ezért még csak fizetni sem kellene. Otthon hajnali két óra, amikor ágyba zuhanok. A Century belső udvara mentők, rendőrkocsik, tűzoltó autók szirénázását visszhangozza. Macskák nyávognak szerelmesen a világítóudvarban: New Yorkba beköszöntött a tavasz. A kontinensek között, álom és ébrenlét határán lebegő turista várja a holnapot. A szomszéd szobákban még javában tévéznek, egész éjszaka négy csatornán bömbölnek a hirdetések. Kell lennie másik arcának is New York-nak, mint amivel fogadott. Következik: A pénz templomában. FERENCZI JÖZSEF Jövő héten a Rosszemberek című filmről írunk Kossuth-könyvek Nők a mezőgazdaságban Ütlevélkezelés, libasorban várakozunk egy kevés hajú tisztviselő előtt. Fejmozdula-
