Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

e népújság 1979. augusztus 5. Múltunkból — Kezdjük a beszélge­tést az elején. Már gyerekkorában arról ál­modott, hogy villamos- mérnök lesz, és atom­erőművet fog építeni? — Erre már nehéz egy ki­csit visszaemlékezni, azt hi­szem, nem készültem erre a pályára. A lakásunk közelé­ben volt egy jó hírű iskola, a Villamosenergiaipari Tech­nikum. oda jelentkeztem, és ez már sók mindent eldön­tött. — Mikor szerette meg szakmát? — Nem is tudom. Szerin­tem az ember mindig azt szereti, amit tud, aminek megérti a rejtettebb össze­függéseit is. Azt hiszem, ha valaki egy területen az átlag alatt képzett, az nem is sze­retheti igazán, mert éppen az összefüggések megértése irri­tálja az embert a továbblé­pésre. A népiköztársasági ösz­töndíjas és Mágyar Villamos Művek ösztöndíjasa voltam, szerencsém volt, mert a vég­zés évében. 1968-ban szerel­ték éppen a Gagarin Hőerő­művet, így odamehettem. — Miért jött el? — Mert a munkának befe­jeződött az érdekesebb, iz­galmasabb része. Kezdő mér­nök voltam, mire igazán megtanultam a dolgomat, már csak az üzemelés ma­radt, és ha az ember megta­nul valamit, azt szeretné to­vább csinálni. — Melyek a villamos osztály feladatai? — Az üzemviteli főosztály szervezetébe tartozik, felada­tai az alábbiak: biztosítani az atomerőmű villamos főberen­dezéseinek folyamatos üze­mét. a zavarelhárítást, kar­bantartást, üzemellenőrzést, valamint biztonságosan vil­lamos energiát szolgáltatni. Ezek a távolabbi és az állan­dó feladatok, de figyelembe véve azt is, hogy ez az erő­mű egyedülálló a maga ne­mében és első Magyarorszá­gon, hárulnak ránk egyéb feladatok is. Gyakorlatilag részt veszünk az építkezés minden fázisában. — Jelenleg az építke­zésen dolgozik közel nyolcezer ember, a legkülönbözőbb válla- toktól, sőt országokból. Kik, hogyan, milyen módszerrel döntik el, hogy ki mit csináljon holnap, vagy a jövő hónapban? — Hát ezt a piramishoz le­hetne hasonlítani, ennék csú­csán áll a kormánybiztos, Szabó Benjámin. Ö az. aki az összhangot adja, ennek a ze­nekarnak a karmestere. Ezen­kívül az alsóbb szinteken mindenkinek megvan a saját rendeznivalója, ez egyrészt áll a felsőbb utasításokból, a vezénylésből, másrészt min­denkinek módjla van ehhez hozzátenni a sáját Zenetudá­sát, vagyis megkeresni azo­kat a feladatokat, amelyek csak az adott szinten végez­hetők el. Azt hiszem, ez he­gesztőig bezárólaig érvényes. A munka szervezésének legfőbb problémája az. hogy sok olyan tényezőtől függ az atomerőmű, ami az egyes szervezési szintéken rendkí­vül gyors áthangolást kíván meg. Például egy import­anyag késik, vagy lemondta a szállító, akkor ahhoz, hogy mégis folyamatosan tovább mehessen az építkezés, gyors intézkedések sorozatára van szükség. Ilyen nagy volumenű beruházás esetében egy prob­léma gyorsan továbbgyűrű­zik, és újabb problémahal­mazokat kell megoldaniuk a szervező stáboknak. Ez per­sze csak egy példa. Annak, hogy jelen pillanatban az építkezés egyes helyein még behozható lemaradások van­nak. több óka is lehet, sze­mélyi és tárgyi feltételék hiánya, vagy más egyéb. Mindezek leküzdését most gyakoroljuk, nyilvánvaló, hogy a kettes, hármas blok­koknál már tapasztalatokkal felvértezve a szervezés is könnyebben fog menni. — Elkészül-e az erő­mű határidőre? — Nyilván ezt az én szin­temről teljes egyértelműség­gel eldönteni nem lehet, eh­hez a szakmai felkészültsé­gem sem elegendő. De az kétségtelen, hogy a kitűzött határidőre a népgazdaságnak szüksége van az erőműre. Egy határidőnek a kitűzése olyan kérdés, hogy valami­kor. valamennyi információ birtokában döntenek, és ez mondjuk, lebontható az egyes munkafázisok részha­táridejére is. Később a kiala­kult és esetleg megváltozott körülmények ismeretében, új információk birtokában, elő­fordulhat. hogy maga a ha­táridő kitűzése sem volt minden szempontból reális. Nem mondom ezzel azt, hogy ez az atomerőmű nem lesz meg 1980. decemberére, de az biztos, hogy ehhez nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk, és ehhez még na­gyon sok feltételt meg kell teremteni. — Mennyire fontos a paksi energiatermelés a népgazdaságnak? — Magyarország csúcstel­jesítmény-igénye 1980-ban körülbelül 5900 MW lesz, és benne kell lennie a paksi 440 MW-nak is. A jelentőségének megítéléséhez figyelembe kell venni két dolgot. Az egyik, hogy már most is a felhasz­nált energia egyttarmadát im­portból fedezzük, és hogy hazai energiapótlás — nyers­anyagok hiánya miatt —más módon nem lehetséges. — Közel száz fős osz­tályt vezet, hány órát dolgozik naponta? — Valóban nagyok a fel­adatok. de ember által elvé­gezhetők. Egy ilyen munká­ban benne lenni szerencse és élmény. Általában észreve. szem, ha ingerültebb vagyok, vagy nem tudok elég gyor­san. illetve jól dönteni és ak­kor megteremtem g lehető­ségét annak, hogy kipihen­hessem magam. — Tudjuk, hogy fogy­nak a hagyományos energiahordozók, épül­nek az atomerőművek, elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk, száz év múlva már csak atom­erőművek legyenek? — Meggyőződésem, hogy komoly merényletet követünk el az utánunk következő nemzedékek ellen, ha ezeket az igen sokoldalúan felhasz­nálható értékes szénhidrogé­neket erőművek kazánjaiban égetjük el. De azt nem tar­tom elképzelhetőnek, hogy száz év múlva csak atomerő­művek legyenek. — Feltételezhető, hogy az emberiség energiája belátható időn belül elfogy? — Az energia nem fogy el, legfeljebb az emberiségnek meg kell találnia azokat a műszaki eljárásokat, ame­lyekkel a ma még hozzáfér­hetetlen energiákat fel tud­juk szabadítani. Ez lesz az utánunk következő nemzedé­kek nagyon komoly feladata. — A fantasztikus regé­nyekben az öngyújtók is atomenergiával mű­ködnek, lehet-e mini­atürizálni ezt a techni­kát? — A nukleáris technika más területeken, gyógyászat­ban, bizonyos jelátviteli rendszerekben fölhasználható miniatürizált méretekben, de energiatermelésre nem, és er­re nem is fog sor kerülni. Nem azért, mert a műszaki megoldása ma még nem is­meretes. hanem mert minden körülmények között gazda­ságtalan. A benzinnel külön­ben sem az öngyújtónál kell takarékoskodni. — Hogyan lehet az árammal takarékos­kodni? — Gazdaságosan, ipari mé­retekben az elektromosság ebben a formájában nem tá­rolható. Itt szeretném elmon­dani, hogy ésszerű takarékos­ságról van szó. tehát arról, hogy nem pazarlónk. Taka­rékoskodni lehet népgazdasá­gi méretekben és fogyasztási szinten; ez utóbbi esetben a takarékosság a termelőberen­dezések jobb, ésszerűbb, ha­tékonyabb kihasználását je­lenti. A háztartásokban is az ésszerűségről van szó, nem arról, hogy az olvasólámpák­ba 15 wattos égőt tegyünk. — Egyes nyugati or­szágokban, mintha atomerőmű-ellenes kampány folyna. Nem­régiben robbanás tör­tént az Egyesült Álla­mokban, mi a vélemé­nye erről? — Itt először is le kell szö­gezni. hogy nem robbanásról volt szó, hanem üzemzavar­ról. Arról tudok, hogy hagyo­mányos erőműben már fel­robbant a kazán, de ilyen robbanás atomerőműben még nem történt. Nagyon sok összetevője van annak, hogy a pennsylVaniái üzemzavar ekkora port vert fel, ebben nagy szerepük van a külön­böző érdekeltségeknek, mo­nopóliumoknak, amelyek a hagyományos erőművek ener­giahordozói és gépi berende­zései szállításában érdekel­tek, és rendkívül nagy szere­pe van ebben a nyugati saj­tónak, azzal, hogy jelentősé­génél többet írt róla. Ez ügy­ben a magyar sajtó szerepét is meg lehet kritizálni. Ami még a pennsylvaniai üzemza­vart felfújta, Carter elnök látogatása volt, pedig ez el­sősorban nem az elnök, ha­nem a szakember látogatása volt. Carter egyik eredeti foglalkozása reaktormérnök. Nem szabad letagadni vi­szont, hogy súlyos üzemza­var volt. Az atomerőművek biztonságát mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy egy ilyen súlyos üzemzavar sem okozott a biológiai környe­zetben semmilyen jelentős károsodást. Nagyon sok oka volt, amelyek tanulságokat és bizonnyal újabb feladato­kat jelentenek számunkra is. Hozzá kell tennem, hogy a szovjet atomerőművek legen­dásan biztonságosak. — Ha csak a leg­szükségesebb biztonsá­gi berendezések épül­nének meg, mennyivel lenne olcsóbb egy erő­mű? — Hogy mit tartunk szük­séges biztonságnak, ahhoz el kell mondani, hogy a két Ja­pánban ledobott atombomba gyakorlatilag sókkolta az em­beriséget, és ez a pszicholó­giai tényező a szükségesség megítélésénél rendkívüli mér­tékben esik latba. iMinden technika alkalma­zása kockázattal jár az em­beriség számára. Évente és millió lakosonként ezer em­ber halálát okozó technika al­kalmazása olyan nagy kocká­zat, amit az emberiség rend­szerint nem vállal, 100 fő ha­lálát. már bizonyos rendsza­bályok alkalmazása mellett tudomásul veszi, ez a kategó­ria a közeledés. Évente 10 fő halála millió lakosonként a háztartásban következük be, egy főé pedig az érzéstelenítő injekciók hatására. Ez az az eset, ami velünk már nem történhet meg, mindig csak másokkal. Nulla egész egy ti­zed fő halála évente és millió lakosonként már nem is szá­mít kockázatnak. Huszonöt év statisztikai adatai azt mu­tatják, hogy az atomerőmű­építés kockázata ez alatt van. Normál üzemállapotban su­gárzásveszély nincs, ez eset­ben az erőmű területén sé­táló embert kevesebb sugár­zás éri. mintha televíziót néz, vagy rádiummal kezelt, te­hát világító számlapos kar­órája van. A nagyobb feladat egy esetleges maximális üzemzavar esetén a biológiai környezet védelme. A paksi atomerőmű biztonsági beren­dezését olyan üzemzavar ese­tére méretezték, amelynek a bekövetkezési valószínűsége tízezer évenként egy. — Az irányítóteremben nyilván majdnem tel­jes lesz az automati­záltság, hogyan lehet az ott dolgozók figyel­mét évekig éberen tar­tani? — Megint vissza kell térni a pennsylvániai üzemzavarra. A Vizsgálatok szerint a bal­eset egyik oka éppen az ész­szerűnél magasabb szintű automatizáció volt, amiből le­vontuk a megfelelő tanulsá­gokat. A szakszemélyzet még jobb szakmai felkészítésével, üzemzavarok okozta helyze­tekbe való beleélés tréninge, zésévél kívánjuk biztosítani, hogy ehhez hasonló üzemza­var ne fordulhasson elő. — Térjünk vissza a személyes kérdésekre. Hogyan sikerült Pak­son beilleszkednie, és mik a távolabbi ter­vei? — Mi olyan szerencsés al­katok vagyunk, hogy ez ná­lunk egy nap alatt bekövet­kezett. A távlati tervem pe­dig. hogy szeretnék megfelel­ni a munkámmal azoknak a feladatoknak, amik az atom­erőmű villamos osztálya előtt, hosszú távon állnak. IHÁROSI IBOLYA Hatvan esztendővel ezelőtt, a Magyar Tanácsköztársaságot megdöntve, megkezdődött a tő­kés restauráció. Az újra hata­lomra jutott uralkodó osztályok véres diktatúrát vezettek be. Az alábbiakban az első hetek né­hány epizódját ismertetjük. A FADDI FÖLDBIRTOKOS A Bartal család neve egy­kor ismert volt szerte a me­gyében. Régi időkre vissza­nyúlóan kisebb-nagyobb sze­repet töltöttek be a várme­gye igazgatásában. Aligha­nem Bartal Aurél jutott leg­többre, aki 1919 augusztu­sában a megye kormánybiz­tosa lett. Az ellenforradal­mi fehérterror első kor­mánybiztosának „uralma” alatt zajlott le augusztus 10- és és 17-én a megyeszékhe­lyen a tanácshatalom me­gyei vezetőinek kivégzése. Ő adott utasítást arra, hogy minden munkásszervezetet (pártszervezeteket, szakszer­vezeteket, munkás kultúr- és sportegyesületeket) oszlassa­nak fel a megyében. Megtil­totta ezeknek a szerveze­teknek újjászervezését. In­tézkedett helyiségeik bezárá­sáról, lefoglalta felszerelé­seiket, könyvtáraikat. Sok esztendő telt el, amíg végre sikerült rendelkezését ha­tálytalanítani. Bartal a kinevezését 1919. augusztus 14-én „Mindenki­hez!” kiáltványban tudatta a megye lakosságával: „A József kir. herczeg ál­tal kinevezett ideiglenes bu­dapesti kormány és a sze­gedi magyar kormány egye­sülése folytán Budapesten megalakult a magyar nem­zeti kormány. Ezen kormány részére és nevében Tolna és Baranya vármegyék meg nem szállott területein a teljhatalmat átvettem, amit a vármegyék lakosságának és összes hatóságainak tudo­mására adok.” Nem sokáig töltötte be tisztségét. Már szeptember 5-én megfogalmazta lemon­dó táviratát a belügyminisz­ternek : „Kormánybiztosi megbí­zatás további megtartása sajnos nem áll módomban. Kérlek utódom kinevezésé­ről haladéktalanul gondos­kodni. Ideiglenesen Alispán van megbízva (az) ügyek in­tézésével.” Miért mondott le tisztsé­géről? Bartal saját vallomá­sa adja meg a választ erre a kérdésre. Elmondja, hogy konfliktusba került Horthy Miklóssal. Bartal kevésnek tartotta, megengedhetetle­nül enyhének vélte azt a terrort, amit a különítmé­nyesek megvalósítottak. (Megjegyezzük: Bartal egy­hónapos „uralma” alatt több mint 100 embert gyilkoltak meg a különítményesek csu­pán Tolna megyében! Bar- talnak ez kevés volt. Egyér­telmű katonai diktatúrát kí­vánt bevezetni!) Bartal 1919. augusztus 20- át a „bolsevizmus felett aratott győzelem ünnepévé” akarta tenni. Megelőzve a fővezérség hasonló törekvé­seit, utasításban adta ki a megyei és városi vezetőknek a következőket: „Felkérem, hogy folyó hó 20-án, szent István napján a belvárosi róm. kath. temp­lomban délelőtt 10 órakor megtartandó ünnepélyes is­tentiszteleten megjelenni, s a vezetése alatt álló hivatal alkalmazottait ily értelem­ben utasítani szíveskedjék”. (Tehát utasít, s * nem törőd­ve azzal, hogy ki milyen val- lású, a katolikus szertartá­son kellett megjelennie — nesze neked vallásszabad­ság.) A Bartal-féle utasításhoz a fővezérség néhány nappal később már csak azt tette hozzá, hogy az összes temp­lomban el kellett énekelni a Himnuszt és a Te Deumot. A miséken kötelező volt megjelenniük — a fővezér­ség utasítása szerint — a katonai parancsnokságok­nak, a közigazgatási hatósá­goknak és az iskoláknak. A PEDAGÓGUSOK FELELŐSSÉGRE VONÄSA A Magyar Tanácsköztársa­ság megdöntését követően megkezdődött mindazoknak üldözése, megbélyegzése, akik akárcsak a legkeveseb­bet is tették a proletárhata­lom rendelkezéseinek meg­valósításáért. Az alispán le­velet intézett minden létező szerv vezetőjéhez, utasítva őket, adjanak jelentést be­osztottjaiknak a tanácshata­lom idején tanúsított ma­gatartásáról. Felhívást kap­tak ilyen jelentés megtételé­re a plébánosok és az espe­resek is. ök elsősorban azokra tesznek terhelő je­lentést, akik az iskolák ál­lamosításában közreműköd­tek. akik a marxista szelle­mű tanításra hajlandónak mutatkoztak. Felrótták azt is, ha valaki a pedagógusok ilyen szellemű továbbképzé­sén vett részt. Megközelítően száz pedagógus ellen indult fegyelmi eljárás. Berze Nagy János megyei \ tanfelügyelő — aki Pancso- váról menekülve került Szekszárdra, s ebben az idő­ben kapta kinevezését — a Tanácsköztársaságnak hala­dó szellemű intézkedéseit bűnös tettnek, az emberek erkölcsisége megrontásának minősítette. Az alispánhoz küldött első jelentéseinek egyikében így fogalmazott: „A tanácskormány közegei erkölcstelen és romboló rendszerüknek legfőképpen az oktató személyzetet és ennek útján a tanuló ifjúsá­got igyekeztek megnyerni”. Örömmel állapítja meg, hogy az oktató személyzet tagjai­nak nagyobb része — dicsé­retükre legyen mondva —, hű maradt a Stella Maria oltalmába ajánlott ország­hoz...” Berze Nagy János minden további nélkül tudomásul vette, hogy a fehérterroris- ték kivégezték Gyenis An­tal dombóvári, és Mihalik Gézáné paksi pedagógust, s hogy a nyilvánosság előtt botozták meg — 1919 augusztusában — Bécsy Ele­mér görbői, Horváth Boldi­zsár simontornyai, Köllőd András dombóvári, Ravasz Lajos dunaföldvári, Bátor Gyula felsőiregi pedagóguso-. kát. Ezek miatt még csak rosszallását sem fejezi ki. Ilyen hozzáállás mellett vár­hatunk-e mást, mint amit tett? Ö és az irányítása alatt lévő intézmény készítette elő a pedagógusok ellen indított fegyelmi eljárás anyagát. A pedagógusok ellen indított eljárások részei voltak an­nak a törekvésnek, hogy ne kapjon katedrát az, aki a társadalom haladó törekvé­seit magáévá tette. VISSZAHELYEZÉS — BÜNTETÉS Számos megtorló eljárást maga a kormánybiztos ren­delt el. 1919. augusztus 24- én terjedelmes leiratot inté­zett az alispánhoz, utasítva, hogy minden községben, ahol esetleg addig nem tör­tént volna meg, sürgősen ' vissza kell állítani az 1918. október 30-i állapotokat, azaz vissza kell helyezni ál­lásaikba azokat, akiket a polgári demokratikus forra­dalom idején a lakosság űzött el (főleg jegyzőkről és főjegyzőkről volt szó), s mű­ködtetni kell az önkormány­zati szervet, a képviselőtes­tületet is. A kormánybiztos végül így zárja leiratát: „Végül pedig miután a közigazgatás csak úgy lesz minden tekintetben kielégí­tő, ha az adminisztráció vi­telére hivatott szervek a kommunizmus mételyétől teljesen menten állnak — felhívom Alispán urat, hogy mindazon vármegyei, városi és községi alkalmazott ellen, akik a tanácskormány szol­gálatában állva akár a köz, akár pedig egyesek érdekeit sértő magatartást tanúsítot­tak, a fegyelmi eljárás mi­előbbi lefolytatása, s ha a körülmények indokolják —, felfüggesztésük iránt intéz­kedjék.” így kezdődött Tolna me­gyében 1919-ben a tőkés res­tauráció. K. BALOG JÁNOS Kn/zner Istvánnal, ax atomerőmű villamos osztályának vezetőjével

Next

/
Thumbnails
Contents