Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 181. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. augusztus 4.. szombat Mai számunkból TAKARÉKOSSÁGI INTÉZKEDÉSEK (3. old.) A NÉPFRONT ÉLETÉBŐL (3. old.) OLVASÖSZOLGÁLAT ELMEGY A KISVONAT (3. old.) Az elmaradt haszon is veszteség Az elmúlt esztendőben — figyelmen kívül hagyva a mezőgazdaságot —, kereken egy tucat vállalat zárta mérlegét veszteséggel. Ezek szerint vállalataink több mint 99 százaléka haszonnal, nyereséggel működött. Nagy szépséghibája e szép mérlegnek, hogy a vállalati árbevételekhez — végeredményben a nyereséghez —, a költségvetés 130 milliárd forinttal járult hozzá, a vállalatok támogatására majd annyit költött, mit a társadalom összes közkiadásaira, a nyugdíjakat is beleértve. Nálunk a vállalatok elbírálásának, értékelésének a mérlegben kimutatott nyereség az alapja. Ennek tükrébe az említett egy tucat vállalat kivételével minden gazdálkodó egység kedvező, de legalább kielégítő osztályzatra, értékelésre tarthat számot mind a felügyeleti, mind a társadalmi szerveknél. Pedig mindenki tudja, hogy a nyereség- milliárdok tekintélyes hányada sem közgazdasági, sem hétköznapi értelemben nem illeszkedik a haszon fogalmába. Ezúttal mégsem a mérlegben kimutatott nyereséggel kívánunk foglalkozni; éppen ellenkezőleg, azzal a nyereséggel, haszonnal, amelyet hiába keresünk a mérlegben — az elmaradt haszonnal. Úgy érezzük, mindenekelőtt az elmaradt haszon fogalmát kell rögzítenünk. Nem a nyereség- terv hiányos teljesítésére gondolunk elsősorban — noha az ilyesfajta nyereséghiány is elmaradt haszon —, hanem arra a haszonra, nyereségre, amely az objektív lehetőségek ésszerű, maximális kihasználásával keletkezhetett volna. Az ilyen hasznot a vállalatok — tisztelet az esetleges kivételnek — terveikben sem szerepeltetik. Van-e okunk, s még inkább jogunk, elmaradt haszonról beszélni akkor, amikor a vállalatok 1978- ban kín-keservesen növelték valamelyest a nyereséget? Ez a körülmény azonban — legalábbis nép- gazdasági szemszögből — másképpen, oly módon is értékelhető, hogy a vállalati ráfordítások a termelésnél is nagyobb mértékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek keletkezésének a termelés és az értékesítés mennyiségi fejlődése volt az alapja. S mivel ez utóbbi elégséges volt a tervezett nyereséghez, elmaradt az a haszon, amelyre már csak a hatékonyság erőteljes javításával lehetett volna szert tenni. Idestova már hosszabb ideje érzékelhető, hogy a vállalatok többsége nemcsak az anyaggal és az energiával bánik pazarlóan, hanem az álló- és forgóeszközökkel is. Ez utóbbiak mennyisége rendszeresen, évről évre erőteljesebben gyarapodik, mint a termelés. A vállalatok csak kivételes esetekben — ha nincs mód beruházásra, eszközfejlesztésre —, aknázzák ki az eszközök megfelelő hasznosításából származó gazdasági eredményeket. Nem jutunk messzire, ha kizárólag a vállalatokat hibáztatjuk. Mindenfajta vállalati magatartásnak — a helyesnek és a hibásnak egyaránt —, megtalálható az indítéka. A szokványos értékelés, a gyakori szabályozómódosítások nem a hatékonyság minél nagyobb mérvű javításában tették érdekeltté a vállalatokat, hanem a szolid eredményben, abban, hogy a következő években is meglegyen az átlagos nyereségük és akkor is kedvezően értékeljék munkájukat. Mellesleg az átlagnál jobb és nagyobb nyereségtől — legalábbis az elmúlt évben — az is elriasztotta a vállalatokat, hogy többletelvonásokat, termelési adókat róttak ki rájuk. Kétségtelen, hogy az elmaradt hasznot senki sem kéri számon a vállalatoktól. Ezzel eljutottunk a közgazdasági szabályozás, a vállalati érdekeltség problémaköréhez. Mindenekelőtt a vállalati érdekeltséget kellene ebbe az irányba állítani. Emellett az úgynevezett társadalmi megítélés és a felügyeleti ellenőrzés módszere is segíthet abban, hogy kevesebb legyen az elmaradt haszon. Ne csak a tervhez viszonyítsanak. Nézzék, vizsgálják azt is, hogy a vállalat rendelkezésére álló eszközökkel — gépekkel, munkaerővel, szellemi tudással, stb. —, mit produkálhatott volna és valóságban mit produkált. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Vállalati kollektívák a miniség javításáért, a tartalékok feltárásáért felajánlások a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére Vállalatok egész sorától érkezett hír arról, hogy a Központi Bizottság június 29-i határozatának ismeretében szocialista brigádok, munkáskollektívák határozták el: a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére újabb felajánlásokat tesznek, illetve kiegészítik korábbi vállalásaikat. A kongresszusi versenyben a minőség javítását, a tartalékok feltárását, az ésszerű takarékosság kibontakoztatását tűzik ki célul, hogy ezzel is hozzájáruljanak a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A BORSODI SZÉNBÁNYÁK brigádjai azzal kívánják segíteni az ország energiamérlegének javítását, hogy idei tervükön felül 115 ezer tonna szenet termelnek, elsősorban a nagyobb fűtőértékű fajtákból. Ezért a munkaerőt úgy csoportosítják át, hogy több brigád jusson a nagy termelékenységű és egyben jobb minőségű szenet szolgáltató munkahelyekre. Ugyanakkor — mivel a termelés növelése az előkészített széntermelőhelyek gyorsabb kimerülésével jár — azt is vállalták, hogy gyorsítják az újabb munkahelyek előkészítését. összesen 69 kilométernyi vágatot, vagyis föld alatti folyosót készítenek el a közelmúltban üzembe helyezett öt új elővájó kombájn hasznosításával. A DUNAI VASMŰ munkásgyűlésén elsősorban a gazdaságos export fokozásának lehetőségeit vitatták meg. A kokszvegyészeti gyár a tervezettnél ezer tonnával több telitőolajat, a meleghengermű 20 ezer tonnával, a lőrinci hengermű 17 ezer tonnával több hengerelt árut gyárt exportra, míg a finomacélmű az úgynevezett kihozatal javításával, vagyis a nyersanyag iobb felhasználásával 7000 tonnával növeli exporttermelését. Több más részleg is elhatározta, hogy jobban gazdálkodik a nyersanyaggal, az energiával. A kokszolómű szocialista brigádjai például 5000 tonnával több kokszot nyernek technológiai korszerűsítéssel, a nagyolvasztómű kollektívája pedig egy-egy tonna nyersvas gyártásához a korábbinál 7 kilóval kevesebb kokszot használ fel és ezzel 390 ezer dolláros importtól mentesíti a népgazdaságot. A konverter acélmű beruházásában érdekelt részlegek dolgozói azt ajánlották fel, hogy munkájuk javításával, gyorsításával az acélmű I-es számú konverterblokkját 1981. június 30-ára átadják rendeltetésének. A RABA MAGYAR VAGON- ÉS GÉPGYÁR dolgozói arról határoztak, hogy a termékszerkezet korszerűsítésével kapcsolatos feladataik megoldására összpontosítják erőfeszítéseiket. A vállalatnál 15—17 százalékos termelékenységnövekedést kívánnak elérni. A mérnökök, a technikusok, a termelést előkészítők a munkásokkal közösen gondoskodnak arról, hogy a korszerű termeléshez szükséges beruházások ütemesen megvalósuljanak, zavartalan legyen a futóműgyártás átszervezése. A CHINOIN GYÁR dolgozói 4 százalékkal akarják túlteljesíteni dollárelszámolású exportjukat, a gazdaságosság egyidejű növelésével. Ugyanakkor a fehérjeprogram keretében gyorsítják takarmánykémiai kutatásaik eredményeinek hasznosítását. Ezzel jelentős importtól mentesíthetik az országot. Bővítik azoknak a műszaki és gazdasági intézkedéseknek a körét, amelyeknek minél több anyag és energia megmentése a célja. Korábban 40 millió forint értékű anyag- és energia megtakarítását vállalták, most úgy látják, hogy 60—80 millió forintos megtakarításra is lehetőségük van. A PAMUTFONÓIPARI VALLALAT kollektívája főként az export gazdaságosságának javítására törekszik, hogy az V. ötéves terv időszakában a tervezettnél 4 millió dollárral emelkedjék a vállalat exportja. Ugyanakkor gondoskodnak arról, hogy a hazai feldolgozóiparnak minél kevesebb pamutfonalat kelljen külföldről importálnia. Ezért a mostani tervidőszakban 3500 tonnával több pamutfonalat gyártanak a tervezettnél, mégpedig olyan összetételben, hogy a feldolgozóipar termék- struktúrájának korszerűsítését is elősegítsék. Mivel a többletmunkához újabb munkaerőkre nem számíthatnak, a termelékenységet 3,2 helyett évi 5 százalékkal növelik. A VESZPRÉM MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT dolgozói külön figyelmet fordítanak az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó beruházásának pontos megvalósítására, továbbá arra, hogy a veszprémi Haszkovó úti 12 tantermes iskola a tanév kezdetére elkészüljön. A főváros lakásgondjainak enyhítésére idén és jövőre összesen ezer lakás komplex kivitelezését vállalják Budapesten, egyenletesen jó munkával. A NAGYKŐRÖSI KONZERVGYÁR dolgozói elhatározták, hogy a rendkívüli időjárás okozta kiesések ellenére is teljesítik idei tervüket. A gyár a fagyok hatására a tervezettnél kevesebb sárga- és őszibarackhoz, a szárazság miatt kevesebb zöldborsóhoz jutott. Ezért a gazdaságokat arra ösztönzik, hogy a zöldborsó, uborka, zöldbab másodvetésekkel pótolják a kiesett nyersanyagokat. A vállalat szocialista brigádjainak mintegy 2000 tagja pedig azt vállalta, hogy a pótlólagos feladatokat kiváló minőségben oldja meg, a berendezések lehető legteljesebb kihasználásával. Folytatják a termék- szerkezet változtatását is: mindenekelőtt csemegeuborkából tartósítanak a korábbinál többet, mert külföldön ez különösen előnyösen értékesíthető. TOLNA MEGYÉBEN az ipari és a mezőgazdasági üzemekben egyaránt elképzelések születtek a munka mennyiségi és minőségi javítására, a pártkongresszusi felkészülés időszakában, hazánk felszabadulásának évfordulójára. A Paksi Konzervgyár kollektívája úgy döntött, egyetértésben a gazdasági vezetéssel, hogy minden körülmények között, minden fölajánlott terményt fel kell vásárolni és jó minőségben feldolgozni. Az állami gazdaságok közül a hőgyésziből és a tamásiból érkeztek jelzések, hogy a dolgozók kezdeményezésére megnövelték a másodvetések területét. Ezzel biztosítják, hogy a gazdaságok teljesítsék eredménytervüket. Az építőipari vállalatoknál is a szocialista brigádok kezdeményezésére születtek döntések a munkaerő jobb föl- használása, az ésszerű munkaszervezés biztosítása terén. A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet Gagarin sertéstenyésztő brigádja, amely a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja büszke cím birtokosa, a malacelhullás csökkentésére, a takarmányozás ésszerűsítésére tett vállalást, valamint arra, hogy egy kilogramm disznóhúst az eddiginél kevesebb takarmány föletetésével állítsanak elő. A Tolna megyei Távközlési Üzem dolgozói a megye két új telefonközpontjának — a szekszárdinak és a paksinak — gyors, hibamentes üzembe helyezése érdekében tettek felajánlásokat. Az élen járók itt is a szocialista brigádok tagjai voltak. Ugyancsak új lendülettel éled, új felajánlásokkal bővül a munkaverseny a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyárában. Itt hazai és külföldi telefonközpontok építését, bővítését lehetővé tevő kapcsológépek gyártásánál a minőségi és mennyiségi mutatók javítását tűzték ki célul. A kenderföldi katlan lakói Madarász Sándor, a faluból elszármazott szé- . kesfehérvári munkás, hétvégeken visszatér családostól Miszlára. Ä volt szülői házat alakította át, tatarozta, új kerítést csináltatott. Hétvégi pihenőház lett a volt kenderföldi katlan lakóinak öreg házából. (Miszláról készült magazinunkat a negyedik oldalon olvashatják.)
