Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-31 / 203. szám
1979. augusztus 31. NÉPÚJSÁG 5 1 ^, ■ ■ kifejezés alighanem egyike azoknak a magyar nyelvben, melyeket legkevésbé se kell magyarázni. Mondjuk úgy, hogy „rendszeres oktatást nyújtó intézmény". Eredete a latin „schola” szóban rejtezik. Fogadjuk el az Üj Magyar Lexikon meghatározását, mely szerint az iskola „feladata, hogy szakavatott és tervszerű munkával segítse és irányítsa a tanulókat fejlődésükben és előkészítse őket a társadalomban való hasznos tevékenységükre”. Összeállításunk jogcíme a tanévkezdés. Az alkotmányból VII. fejezet. 59. § (1) A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. (2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. Egy szekszárdi nyngtatváiiy iX / F. szám Feiutfeli jegy is hivatalos ngugtatuány. a szekszárdi áll. s. község tanulója fizetett az 192 { i polgári fiúiskola oszt. tanév felére: Beiratási díjai ' Z7 .A.! K ~ f. Tandíjai . . ■ • 4M. K , f. Könyvtári díjat . . K .. f Nyomtatványokra k ; J Kirándulási alapú . , K : 7. f Tanárok háza alapra . . K .. ~f Értesítőre ...................... K ~ L.f. Mezőgazd eszk. beszerz. :n.. K ...... Magán | ^ Különbözeti j vizsgára K . í Összesen K rí Szekszárd, 192 a'/? ____ A A régi Szekszárd egyik joggal elismert tanintézete volt az „államilag segélyezett polgári fiúiskola”. Ma a közoktatás ingyenes. így napjaink olvasója némi döbbenettel veheti tudomásul, hogy Butschli Mihály szülei mennyire különböző tételek után fizettek egyáltalán nem csekély összeget, amelyek közül például a „Tanárok háza alap” se hiányzott. Szamárpad és egyebek Jó néhányan vagyunk ebben az országban, akik (ha nem is ültünk mindannyian benne), még személyesen ismertük a legrosszabb tanulóknak fenntartott „szamárpad” intézményét. Éppúgy lélekgyilkos megszégyenítés volt, mint ahogyan a testi fenyítés sokáig egyáltalán nem tilalmazott eszköveivel se tudunk ma már egyetérteni. Jómagam a pofontól, M. tanár úr vonalzóval adott tenyereséig, körmöséig, bokafogásokig, a leventén gyakorló puskával végzett nyolcütemű mélyguggolásokig széles skálára tudok visszaemlékezni. Ezzel kapcsolatban igazán nem vígasztalt az a vigasztalásul tudomásomra hozott ismeret, hogy az iskolában ra- koncátlankodó Kun László királyt 1273-ban Jákó ispán buzogánynyéllel tángálta el, méghozzá igen keményen. Vegyük tudomásul, hogy az ókortól a középkoron át húzódó nevelési módszerek csak e század második felében vesztek ki az iskolákból. (Remélhetőleg.) Megmaradt ezzel szemben az iskolával és tanulással kapcsolatos néhány mondás. Az egyiket, Senecáét, az utókor nagyvonalúan megfordította. A bölcs római 106. számú levelében ugyanis így irt: „Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk”. Minden valamirevaló tanügyi reformnak az a célja, hogy ennek ellenkezője legyen igaz. Dumouriez tábornagy XVIII. Lajos francia király udvaroncairól mondta, hogy „Nem felejtettek és nem tanultak semmit”. Ami azóta is előfordul. Jókaitól származik „Az utókor igazságos” című írásában az, hogy „A zseni nem tanul, hanem tud”. Ami akkor sem igaz, ha elfogadjuk, hogy ő viszont zseni (és nagyon jó tanuló) volt. Megyénkből A legközelebbi népszámlálástól alig néhány hónap választ el bennünket, így egyelőre még az 1970-es adataihoz vagyunk kénytelenek fordulni, ha az iránt érdeklődünk, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkeztek, rendelkeznek a me- gyénkbeliek. Az arányok szembeszökően a nők hátrányosabb helyzetére, minden bizonnyal részben múltbeli örökségre utalnak. Eszerint a 10 éves és annál idősebb korosztály tagjai 2,5 százalékának semmilyen iskolai végzettsége nem volt. Közelebről a férfiak 2,0, a nők 3,0 százaléka nem járt iskolábá. Nem túlságosan hízelgő a kép a 15 évesek, illetve az ennél idősebbek közt sem. Eötvös József kötelező népoktatási törvénye ekkor már majdnem száz éve érvényben volt. Mégis a „legalább nyolc osztályt végzettek” kategóriájában az összlakosságnak csak 42,9 (a férfiak 46,9, a nők 39,3) százaléka tartozott. A 18 év felettiek közül legalább érettségizett 10,0 százalék, ami nemek közti megoszlásban 11,4 és 8,7 százalékot jelent. Aki a számokat kedveli, annak részletesebb adatokkal is szolgálhatunk. A 7 éveseket és idősebbeket véve alapul, tehát azt a korosztályt, melynek legalább egy iskolai osztály már a háta mögött kellett, hogy legyen. 125 529 személlyel kell számolnunk. Közülük 0 osztályt végzett 4 089 I—III. osztályt 9 729 IV—V. osztályt 15 394 VI—VII. osztályt 49 346 VIII. osztályt 29 917 I.—IV. középiskolát 4 430 érettségizett 6 737 felsőfokú tanintézetet, de nem szerzett oklevelet 403 diplomás volt 1 484 FlnmisMIák. A kötelező általános iskolai oktatáson alapuló tanítási rendszerünk idehaza mindenki által ismert. Kevésbé az északi testvérnépünké, a finneké, melyet most Bernáth Zsigmond Egy nyár Finnországban című könyve alapján (Gondolat, Bp. 1975.) elevenítünk fel. A szerző egy 5—6000 lelkes településre látogatott, mely szórt tanya-, világú, széles körzet központja. „Vidéki kirándulásaim során eljutottam népiskolába is. (A népiskola a mi általános iskolánknak felel meg...) A hatalmas ablakokkal megvilágított osztályokban minden gyereknek külön padja, inkább asztalkája van, a padlót műanyag borítja, a falak vakítóan fehérek, példás rend és tisztaság mindenütt... Az igazgató büszkesége az asztalosműhely... A szomszédos fémmegmunkáló műhely felszereltségében sincs hiba, itt is tömérdek szerszámgépet találunk... Az épület végében üvegházat találunk, ahol a gyerekek az üvegházi növény- ápolást gyakorolják. A két műhely között jól felszerelt garázs és benne traktor. Az épület másik szárnyában a lányok .műhelyeit’ tekinthetjük meg. Itt különböző háztartási gépek kezelésére oktatják a gyerekeket, a jól felszerelt konyhában pedig, ahol legalább tucatnyi tűzhely, hűtőszekrény áll, a sütés-főzés tudományára. Amit a lányok főznek, meg is kell enniük.” „Az igazgató elmond a helyi oktatási sajátosságokról egyet s mást. A pedagógus a rendelkezésre álló tankönyv alapján maga dönti el az anyag ismertetésének mene tét, lebontását. A tanfelügye löt tizenegy éve nem látták Az órák előtt, reggelente sportórát tartanak: röplab dáznak, kosárlabdáznak, fo ciznak, az időjárástól és ked vüktől függően. Egy óra in tenzív ugrálás után a nebulók olyan nyugodtan ülnek az órákon, hogy a rend a legtökéletesebb. Ha a padokban kár esik, valamelyik rosszcsontnak firkálni, faragni támad kedve, megfizettetik a szülőkkel. Ha a gyerek nem tud lépést tartani az osztálytársaival a tanulásban, vagy gátolja a többséget az előmenetelben, a hasonló, gyengébb képességű gyerekekből álló csoportba kerül. Az ilyen csoporttal külön pedagógus — rendszerint igen tapasztalt oktató — foglalkozik. A finn oktatási rendszernek nagy hírneve van Európában, nálunk is sok csodáló- ja akad. A finnek büszkék is oktatásukra. Az egyik érdeme kétségtelenül az, hogy segítségével már évtizedekkel előbb teljesen felszámolták az írástudatlanságot.” „Érdekes és jellemző adat a finn oktatásról, hogy már 1890-ben bevezették a koedu- kációs rendszert. A jól szervezettségen túlmenően a finn oktatás egyik legfontosabb vonása a gyakorlatiasság, életközelség. A finn iskolákban már nagyon régen alkalmazzák az olyan típusú oktatást, amit mi politechnikai képzésnek nevezünk... a népiskolában az oktatás nyolc évig tart. Ezt kötelezően általában azok a gyerekek végzik el, akik nem kívánnak középiskolában továbbtanulni. Ha ugyanis a gyerek a népiskola elvégzése után kezdi el a középiskolát több évet veszít, a népiskola felső osztályait nem számítják be a középiskolába. Azok a gyerekek, akik középiskolát (oppikoulu) és fő-, iskolát kívánnak végezni, a népiskola negyedik osztálya után lépnek a középiskolába, mely nyolcéves, és a végén érettségit tesznek. A középiskolák többsége magánkézben van, esetleg részben magániskola, részben a városi vagy falusi tanács tartja fenn. Egyházi kézen nincs iskola. Itt jegyzem meg: aki nem kíván, nem köteles hittanra járni!” A kép teljesebbé tételére tegyük még hozzá, a könyv más adataira támaszkodva, hogy míg a népiskola teljesen ingyenes, ide értve az étkeztetést is, a középiskolában egy évre kb. 500 márka tandíjat kell fizetni. Az átlagfinn havi keresete 1000 márka. Egyetemek A legfelsőbb fokú iskolai képzést az egyetemek nyújtják. Az angolok azt állítják, hogy legrégibb a camb- ridgei, mely már a VII. században létezett volna, de hiteles adat „csak” 1230 óta ismert róla. így Bolognáé az elsőség (1118), majd Oxford következett (1214), Párizs (1215), Firenze (1321), Prága (1348), Krakkó (1364), Bécs (1365). Magyarországnak nincs miért szégyenkeznie. I. Lajos királyunk 1367-ben alapított pécsi egyetemének utolsó diákjai a mohácsi csatában estek el. Utána Mária királyné következett az 1389-es óbudai egyetemmel, melyet Zsigmond király újított meg, majd Mátyás az 1467. évi pozsonyival. A mai budapesti Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem őse a Pázmány Péter által 1635- ben megindított pozsonyi, mely 1777-ben költözött Budára. Napjainkban tudomány- egyetem van a fővárosban, Debrecenben,' Szegeden és Pécsett. Orvostudományi az előbb említett városokban. Műszaki egyetemeket mondhat magáénak Budapest (2), Miskolc és Veszprém. Ezenkívül Budapesten van még a közgazdaságtudományi, a gyógyszerészeti, kertészeti, állatorvostudományi. Agrár- tudományi Gödöllőn, Debrecenben és Keszthelyen, erdészeti és faipari pedig Sopronban. HleHcany szó iskola, iskolaorvos, oskola, iskolapad, iskolabetegség, iskolaparancsnok, iskola-egészségtan, iskolapénz, iskoladráma, iskolarádió, iskolaépület, iskolarendszer, iskolafenntartó, iskolaruha, iskolagép, iskolás, iskolagyakorlat, iskolás kor, iskolahagyott, iskolaszék, iskolahajó, iskolaszolga (!) iskolai, iskolatárs, iskolaigazgató, iskolatáska, iskolajáték. iskolaszer. iskolakerülö. iskolatelevizió, iskolakönyv, iskolatípus, iskoloköpeny, iskolaudvar, iskolaköteles, iskolaügy, iskolakötelezettség, iskolaváros, iskolalátogatás, iskoláz, iskolalovaglás, iskolamulasztás, iskolázatlan, iskolamester, iskolázott. Az oldalt összeállította Ordas Iván. A dokumentumképeket Czaká Sándor készítette, a másik archívumunkból származik. Akiről ez a régebbi felvétel készült, ma már harmadikos Az elsős
