Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-28 / 200. szám
Húsipari kutatók kongresszusa 1979. augusztus 28. __________________________________________ . ......—.............................................. K özoktatáspolitikai kommunista aktíva Kornidesz Mihály felszólalása közben (Folytatás az 1. oldalról) Ezután hozzászólások következtek. A felszólalók sok oldalról mutatták be a folyó munkát, feltárták a nehézségeket és a hatékonyságot növelő lehetőségeket. A felszólalások sorát zárva kért szót Kornidesz Mihely, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. KORNIDESZ MIHÁLY FELSZÓLALÁSA Kornidesz elvtárs abból a példából indult ki, hogy manapság sokszor elhangzik a kiábrándultságot mutató vélemény, mely szerint az ember a tudományokból már egyre kevesebbet tud magáévá tenni, lehetetlen a világot megismerni, ez egyre bonyolultabb, egyszóval nem érdemes a tudományokért fáradozni. A világ valóban bonyolult. De nem sokkal bonyolultabb, mint más történelmi időkben. A változás inkább ott állt be, hogy az ember egyre többet akar tudni a világról, a körülöttünk zajló eseményekről. Újabb, bonyolultabb dolgok megismeréséhez pedig újabb, bonyolultabb ismeretek kellenek. Tehát a megismerés vágya növekedett. Nem a világ lett bonyolultabb, az ember vágya lett az, hogy bonyolultabb dolgokat is megismerjen, kiismerjen. Mi következik ebből? — Először is az, hogy nincs befejezett tudás. Az emberek mindig újabb és újabb dolgokat akarnak tudni. A meglévő ismereteikhez újabb és újabbakat akarnak kapcsolni. Ebből adódik a feladat: a tanítónak is tanulnia kell, hogy taníthasson, de a tanulni vágyót meg is kell tanítani arra, hogy hogyan kell tanulni. Ez a legfontosabb feladat. így lehet csak megérteni a mindennapi politika, a gazdasági élet változásaitól kezdve a legfontosabbakig a világ dolgait. A továbbiakban szólt az egyéni felelősségről, melyet sok esetben elhanyagoltunk. Hangsúlyozta a pedagógusok ebbéli felelősségét és azt a felelősséget, amivel az iskola és a társadalom, a gazdaság, a közélet kapcsolatában, jó szolgálatú kapcsolatában kell megtestesülnie. Sok szó esik a felelősségről — mondotta —, kevesebb a bizalomról. Pedig alapvető tényező a szülő és a pedagógus kapcsolatában, hiszen a szülő bizalomból, bizalommal adja gyermekét a tanítókhoz, a tanárhoz, így van az egész társadalom is. Ez a bizalom, a bizalom megtartása a legnagyobb felelősség. Szó esett az oktatásban bevezetett új dokumentumokról is. A tapasztalatok általában jók. Természetesen vannak kérdőjelek, amiket fel lehet és fel kell oldani. Elsősorban a végrehajtás a munka során. Az illetékesek szívesen várják a dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeket, kritikát. Szabad, sőt, kell kritizálni, de ehhez a jogot az aktívan együttműködők szerezhetik csak meg és nem a kárörömmel várakozók. Az új dokumentumokkal való munkában alapvetően más szemlélet kell. Nincs befejezett iskola. Egy iskolában nem lehet mindent megtanulni. Csak azt lehet elérni és ez a legfontosabb, hogy a tanulónak kialakuljon a vágya minden dolog megértésére. Akár magasabb iskolák végzésével, akár önképzéssel. Kornidesz elvtárs hivatkozott a nemzetközi tudás- felmérések eredményeire. Ezekben tanulóink matematikából, természettudományos ismeretekből az első helyeken vannak. Olvasásból viszont mindig az utolsó helyeken. Felhívta az anyanyelvet oktatók figyelmét e tényekre és a könnyen levonható következtetésekre. Kornidesz elvtárs még több fontos kérdésben figyelmeztetett a pedagógusok, különösen a párttagok feladatára. A tanácskozás dr. Király Ernő válaszával és zárszavával ért véget. Hétfőn az állatorvostudo- mányi egyetem aulájában megkezdte tanácskozását húsipari kutatók 25. jubileumi európai kongresszusa, amelyen 28 ország, közöttük hazánk szakemberei változatos témakörben a húsipari termelés korszerűsítésének, a vágási technológia tökéletesítésének, továbbá a melléktermékek ésszerű hasznosításának különböző kérdéseit vitatják meg. A kongresszuson több nemzetközi szervezet, így a KGST és a FAO képviselteti magát. A tanácskozást Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg, aki hangsúlyozta: a kutatók eredményesen fáradoznak azon, hogy a megfelelő mennyiségű fehérje mielőbb rendelkezésre álljon. A kívánt ellátási színvonalat hamarabb lehet biztosítani akkor, ha az élelmiszer végtermékhez vezető átalakító, feldolgozó- és szállítólánc működését még hatékonyabbá teszik és a veszteségeket minimálisra csökkentik. A húsipari kutatók világszerte korszerű eljárásokat, szervezéstechnikai módszereket dolgoznak ki az ipari munka tökéletesítésére, s ahhoz, hogy ezek az eljárások mielőbb széles körben elterjedjenek, szükség van a tudósok széles körű nemzetközi együttműködésére. Beszámolt a hazai állat- tenyésztők eredményeiről, hangsúlyozva: ahhoz, hogy alig két évtized alatt a belföldi húskészítmény-fogyasztás jelentősen fejlődött — a sertésvágás például háromszorosára nőtt, a húskészítménygyártás pedig két és félszerte lett nagyobb —, jelentősen hozzájárultak a tudományos kutatók. Felajánlások településfejlesztést segítő társadalmi munkára Megyénk lakossága az elmúlt években egyre jelentősebb mértékű társadalmi munkával segíti a községek és városok fejlesztését. Napjainkban újabb szép példái születnek a társadalmi összefogásnak, csatlakozva a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett versenymozgalomhoz. Decs nagyközségben — ahol az elmúlt évben a legmagasabb volt a társadalmi munka értéke — a népfront községi elnökségének kibővített ülésén újabb felajánlásokat tettek. Elhatározták, hogy az 1979. évre a nagyközségi tanács által elfogadott 5 millió Ft-os társadalmi munka tervüket 2 millió Ft-tal túlteljesítik. Ennek keretében a nagyközség fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó és döntően társadalmi összefogással épülő két létesítményt — a 900 négyzetméter alapterületű tornacsarnokot és a 200 fős óvodát — a tervezett határidő előtt ez év november 7- ig felépítik. A 10 millió Ft előirányzatot meghaladó fejlesztéshez a nagyközség lakossága ösz- szesen mintegy 7 millió Ft társadalmi munkával járul hozzá, ebből 1979-ben 3,3 millió Ft-ot teljesítenek. Járda- és útépítésnél hatszázezer, a község szépítésére, környezetének védelmére 2,8 millió Ft értékű társadalmi munkát vállalnak. Még ez évben megkezdik a jövő évi átadásra tervezett atlétikai pálya és sportöltöző építését, és elhatározták, hogy társadalmi munkával is elősegítik 1980-ban az új élelmiszerüzlet megépítését. Sárpilis község népfrontbizottsága vállalta, hogy ez év november 7-ig elkészítik a buszvárót. Bonyhád városban a népfront elnökségének tanácskozásán tárgyalták meg; hogyan vegyenek részt a XII. pártkongresszus és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett versenymozgalomban. Elhatározták, hogy az 1979. évre tervezett 6 millió Ft értékű társadalmi munkát 8 millió Ft-os értékben teljesítik. Mintegy 3 millió Ft értékű társadalmi munka felajánlásával vállalják, hogy az 1980. évi átadásra tervezett váraljai téli-nyári üzemelésű ifjúsági és úttörőtábor építését ez év december 15-ig befejezik. A város és város környék lakosságának pihenését is szolgáló váraljai parkerdő környezetének megóvásáról folyamatosan gondoskodnak. Erdei tornapályát és oktatási célokat is szolgáló arbarétum létesítését kezdik meg a tervezett határidő előtt még ez évben, társadalmi összefogással. A város új lakótelepén gyermekjátszóteret létesítenek és parkosítást végeznek mintegy ötszázezer forint értékben, a közgazdasági szak- középiskola területén pedig sportpályát építenek ki mintegy hétszázezer Ft értékű társadalmi munkával. Társadalmi összefogással segítik a gyermek- és oktatási intézmények felszereléseinek kiegészítését, pótlását, fokozzák a városszépítési tevékenységet parkok, vízelvezető árkok társadalmi munkával való karbantartásával. Ügy gondoljuk, e települések társadalmi vezetésének kezdeményezése más településeken is további ösztönzést ad a társadalmi összefogás szélesítésére és fokozására. Mikrobiológusok kongresz- szusa kezdődött hétfőn Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter a fővédnöke a tanácskozásnak, amelynek háromnapos programja több mint 170 előadást ölel fel. Több száz hazai résztvevő mellett európai szocialista országból érkezett kutatók, tudósok is jelen vannak a kongresszuson. Az egyik fő témakör a mikrobás fertőző betegségek felismerésével, illetőleg megelőzésével kapcsolatos eredmények, a humánegészségügyben, az állatgyógyászatban egyaránt. Számos előadás foglalkozik a mikrobák hasznosítási lehetőségeivel. Új cukorgyár Rövidesen megindul a termelés hazánk legújabb — lengyel szakemberek által felépített — cukorgyárában, Kábán. Augusztus második felében a műszaki átadásokat végzik, szeptember első napjaiban pedig megkezdi a termelést az ország legkorszerűbb cukorgyára. Ebben az évben harmincezer, később teljes kapacitással pedig hatvanezer vagon répát dolgoznak fel itt évente. A Hajdúsági Cukorgyár évi termelése hétezer vagon cukor lesz. A munka „egyszerű” lélektana Kezdetben voltak az úgynevezett fluktuációs vizsgálatok Végezték ezt eleinte mindazok, akik éppen ráértek, ám az igényesebb vállalatok csakhamar speciális képzettségű szakemberekre — szociológusokra, pszichológusokra — bízták annak kiderítését, hogy az emberek miért vándorolnak egyik munkahelyről a másikra. Ezek a vizsgálatok egytől egyig megállapították, hogy az emberek kismillió ok miatt cserélgetik a munkahelyeiket, ám a több pénz, a magasabb fizetés, mint a mozgást motiváló tényező, csak nagyon sokadik, és szinte mellékes. Akkoriban nagy divatja volt a fluktuáció elleni dühödt sajtókirohanásoknak, amelyek — éppen az említett vizsgálatokra hagyatkozva, igaz: kissé leegyszerűsített módon — a labilis öntudatban vélték felfedezni a munkaerő-vándorlás legfőbb okát. Ma is emlékszem az Orion gyár művezetőjére, aki — minden szociológiai és pszichológiai képzettség nélkül csupán mindennapi gyakorlatára és emberismeretére támaszkodva — előttem is elvégzett egy ilyesfajta fluktuációs elemzést. Emlékszem a számokra is: hat hónap alatt a mintegy százhúsz embert foglalkoztató műhely egyharmada kicserélődött. Az eltávozottak közül több mint húszán már hónapok óta kilincseltek órabéremelésért, mindhiába. Végül is a legeredményesebb módszerhez nyúltak: munkahelyet cseréltek, és egyszersmind egy-másfél, sőt két forinttal kerestek többet óránként. Ugyanis ez volt a csere feltétele! Hasonló elemzést végzett el a nagy hírű finommechanikai üzem gyáregységvezetője, arról sem-feledkezve meg, hogy összehasonlítsa a „maszek” elemzés végeredményét a „profik” megállapításával. Persze, nagy volt az eltérés, ám senki se gondolja, hogy a „profik” tudatosan hamisították meg vizsgálódásaik konklúzióit. Ök csak azokat a válaszokat értékelhették és elemezhették, amelyeket kérdéseikre a „vándormadarak” adtak. Senki sem volt olyan bolond, hogy akár tá- voztakor is bevallja: „azért megyek el, mert keveslem a fizetésem és ezért — kénytelen-kelletlen — kihasználom a munkaerő iránti általános és korlátlan keresletet”. A művezető és a gyáregységvezető pedig — ha szabad így fogalmazni — „emberközelből” ismerte az indítóokokat. Más kérdés, hogy nem változtathatott ezeken az okokon, sőt: ezzel kapcsolatos tájékoztatásait a vállalatok vezetői sem vették tudomásul. Inkább hittek a kétségkívül jóindulatú és nagy szakmai tudással elkészített, de megbízhatatlan jelentéseknek. Napjainkra a feledés homálya borul a fluktuációs vizsgálatokra: hiábavalóságuk ma már nyilvánvaló. Az üzemekben dolgozó szociológusok, pszichológusok, sőt — mert ilyen is van — pedagógusok másfajta, és remélhetően komolyabb tennivalókat kaptak. Ám azóta is gyakran eszembe jut egy másik — történetesen könnyűipari üzemben dolgozó — csoportvezető keserű kifakadása: „Nálunk laboratóriumi vizsgálatokkal állapítják meg az emberek pályaalkalmasságát. Pszichológusok járják időnként a műhelyeket, s mások is különböző, rejtélyes vizsgálatokat végeznek. Filmes módszerekkel rögzítik a munkaidő-kihasználást, mozdulatelemzéssel igyekeznek kideríteni a racionálisabb munkavégzés lehetőségeit. De mit érnek velük? Ideküldenek egy embert, akit a pályaalkalmasságin jól minősítettek és 48 óra múlva kiderül, hogy erre a munkahelyre csak jobb híján jött, hogy egészen mások az elképzelései. És hiába mondom: nem megyek semmire az illetővel, senki sem hallgat rám. Kiderítik a lehető legszakszerűbb vizsgálatokkal, hogy csapnivaló módon dolgoznak az embereim, többek között azért, mert ócska, elavult berendezésekkel, rosszul elhelyezett eszközökkel kénytelenek dolgozni. Hosszú vajúdás után és nem kevés pénz árán megszületik a korszerűen felszerelt munkahely, de továbbra is futkosni kell a messzire lévő raktárba, egyenként kivételezni a szükséges anyagokat, szerszámokat és alkatrészeket, mert a racionális szervezés, meg az anyag-, alkatrész- és szerszámhasználat ügyviteli rendje két különböző kategória. Arról nem is beszélve, hogy esetenként most a korszerű munkahelyek mellett üldögélnek az emberek tétlenül, mert ugye az állásidő réme bennünket is fenyeget. Aztán: történt nemrégiben, hogy szakemberek hada, kérdőíves módszerrel kutatta, miért olyan magas az úgynevezett törtnapi hiányzások aránya a műhelyben? Tehát amikor az emberek egy része napi néhány órára kér eltávozást. Dolgozott ezen a munkán vagy négy ember, nem is tudom hány napig. Pedig csak meg kellett volna nézniük a kilépőcédulák másolatait, néhány óra alatt összegezhették volna az általam egyébként is jól ismert végeredményt: menni kell a hivatalba, az OTP-hez, a Biztosítóhoz, az útlevelet intézni, várni kell a szerelőt, vigyázni kell a gyerekre, soroljam még?... Az ilyesmit elmondom minden csoportvezetői tanácskozáson, és még sok minden mást is, ami alapvetően befolyásolja, éppenséggel rontja az emberek hangulatát, munkakedvét. Hiába! Rám nem hallgatnak, a kollégáimra se, inkább vizsgálódnak, elemezgetnek, felméréseket készítenek... Keserű és sovány vigasz, hogy ezek után sem történik lényeges változás...” Meglehet: kissé hosszan idéztem a csoportvezetőt, és úgy tűnhet, mintha feltétel nélkül egyetértenék a mondataiból kicsendülő végkövetkeztetéssel, nevezetesen, hogy minek annyi speciális képzettségű szakember foglalkoztatása, minek ez a sok tudományos felmérés, vizsgálat, meg miegyéb?... Hadd jegyezzem meg gyorsan: nem erről van szó, és a munkahelyeket közvetlenül irányító vezetők, főnökök sincsenek azon a véleményen, hogy az emberismeret tudományából felkészült szakemberek feleslegesek lennének a termelőüzemekben. Igenis szükség van rájuk, de a magas fokon művelt szociológia, pszichológia tudománya mellett létezik a munka egyszerűbb, egészen elemi fokon művelt lélektana is, aminek nagy tudósai azok az emberek, akik hosszabb ideje irányítanak egy- egy munkahelyet, s akik a lehető legegyszerűbb módon ismerhetik meg a rájuk bízott kis csoport „mikroklímáját”. Úgy, hogy nap mint nap ott élnek, dolgoznak abban a bizonyos kis csoportban, s bár az irányítással, vezetéssel kapcsolatos jogaik és lehetőségeik nagyon korlátozottak, emberismeretük bizony felér egy tudományos felkészültségű szakember ismeretanyagával. Éppen ezért többet kellene hallgatni rájuk, komolyabban kellene venni a véleményüket, tisztelni kellene azokat a nagyon egyszerű módszereket, amelyekkel könnyedén feltérképezhetik a műhely, vagy csoport hangulatát, munkakedvét, illetve az ezeket rontó, akadályozó tényezőket. És persze: nem ártana tőlük tanulni. Megismerni a közeget, ahol ők dolgoznak és megismerni a módszereket, amelyek révén a sokszor bonyolultnak, komplikáltnak tűnő lélektani és szociológiai folyamatok is könnyen áttekinthető nyitott könyvként állnak előttük. Az ilyesfajta gyakorlati stúdiumok talán hozzásegíthetnék a felsőbb beosztású vezetőket ahhoz is, hogy a társadalomtudomány professzionalista szakembereit hivatásuk és tudományuk rangjának megfelelő tennivalókkal foglalkoztassák. VÉRTES CSABA Tanácskoznak a mikrobiológusok
