Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

2 NÉPÚJSÁG 1979. augusztus 26. Hétfő: Lemondott Csaran Szingh kormánya. — Ameri­kai kongresszusi küldöttség érkezett Moszkvába és tárgyalt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségével. Kedd: A laoszi fővárosban tárgyal Heng Samrin kam­bodzsai államfő, akinek ez az első külföldi útja. — Jimmy Carter az alelnöknek, Walter Mondale-nek a hatáskörébe utalta az USA közel-keleti politikájának összehangolását. — Torrijos panamai kormányfő Nicaraguába látogatott. Szerda: A rhodesiai hadsereg újabb fegyveres támadást intézett zambiai terület ellen. — A szovjet sajtó vissza­utasítja az iráni lapok rágalmait. — Az indiai köztársasági elnök feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki. Csütörtök: Megkezdte munkáját az Egyesült Államok Kommunista Pártjának 22. kongresszusa. — A nicaraguai kormány a volt diktátort, Somoza kiadatását kéri Pa- raguaytól. Péntek: Véget ért a franciaországi vasutassztrájk, amely két napon át megbénította a vasúti forgalmat. — Négy vá­rost megszálltak Kurdisztánban a kurd lázadók. — Újabb izraeli támadások Libanonban. Bécsben tanácskozik az ENSZ tudományos és műszaki fej­lesztési értekezlete. Képünkön: a konferenciát dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök nyitotta meg. Szombat: Az iráni kormány 5 milliárd dollár értékű lő­szert és tartalék alkatrészt kíván vásárolni fegyvereihez, repülőgépeihez az USA-tól. — Mondale amerikai alelnök Kínába látogatott. — A Biztonsági Tanács határozatlan idő­re elnapolta a palesztin vitát. A hét 3 kérdése 1. Miért napolták el határozathozatal nélkül a Biztonsági Tanács palesztin vitáját? • Egy bizonyos: nem a Biztonsági Tanács egyetlen szavára jön majd létre a közel-keleti béke, nem a világszervezet — egyébként kétségtelenül legfontosabb — szervének hatá­rozata teremti meg majd a palesztin államot. De az is nyilvánvaló, hogy a hosszú folyamatban megvan annak is a jelentősége, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezen a fórumán a palesztinok jogait elismerő állásfoglalás szü­letik. Talán inkább fordítva kellene szemlélni a Biztonsági Ta­nácsban és a körülötte dúló diplomáciai csatát: a palesztin kérdésnek a világban való megítélése tükröződik abban. A palesztinok mellett és ellen felsorakozó erők megmérkőzé- sének állását képes jelezni, hogy az ENSZ-nek eme jelen­tős fórumán miként alakul a helyzet. Több tucat szakszervezeti aktivista és diák tart éhségsztráj­kot San Salvadorban, képünkön: a tiltakozássá a kerese­tek és a munkakörülmények megjavítását akarják elérni. Elvi és politikai szempontból igenis lényegesnek tűnik a vita, hogy a világszervezet lépjen túl azon az .annyiszor idézett határozaton, amely a palesztin problémáról, csak mint menekültek megsegítéséről” tett említést. Az Egye­sült Államok vezetői értésre adták, hogy nem hajlandók elfogadni olyan biztonsági tanácsi határozatot, amely az önálló palesztin államiság követeléséhez jogi, diplomáciai alapot adnia. Ebben az amerikai álláspontban nagy része van Izrael nyomásának. Tel Aviv ma — ellentmondásos módon — már ahhoz a régi határozathoz ragaszkodik, amelynek egyébként sohasem tett eleget... Tudniillik 1967- ben a Biztonsági Tanács Izraelt felszólította a megszállt te­rületek kiürítésére! (Mellékesen megjegyezve: a szöveg kétértelmű, másként értelmezhető a francia, másként az angol nyelvű szöveg, az első szerint minden megszállt te­rület kiürítéséről van szó, a második csak úgy általában említ megszállt területeket, amelyek kiürítendők.) Az amerikai magatartást meghatározzák — választási megfontolások is. Carter elnök, aki még nem mondott le arról a szándékáról, hogy jövőre a demokrata párt elnök­jelöltjeként ismét megpályázza az elnökséget, nem hagy­hatja figyelmen kívül az amerikai zsidó választók véle­ményét és az úgynevezett „izraeli lobby” (érdekcsoport) követelményeit. 2. Van-e kibontakozási lehetőség az indiai kormány- válságból? „A világ legnagyobb demokráciája” — így nevezték egy­két évtizede még Indiát, amely az újonnan, a második világháború után függetlenné vált országok közül a leg­eredményesebben vette át a parlamentarizmus módszereit. Egynéhány párt küzdött a hatalomért, úgy hogy minde­nekelőtt a választók bizalmát akarta megszerezni. A dicső múltú, tekintélyes kongresszus párt, Nehru pártja több­ször is győzni tudott egymás után. Nehru művét Indira Gandhi, a leánya folytatta. A tőkés világot megrázkódtató gazdasági válság^ Indiát is súlyos helyzetbe sodorta, a szinte földrész méretű (ezért nevezik szubkontinensnek) Indiának nincs olaja, behoza­talra szorul, ezért az energiagondok itt megszorítóbbak, mint másutt. A világ második legnépesebb államának tár­sadalmát nemzetiségi, vallási, nyelvi, anyagi és származási különbségek osztják meg. (Az indiai alkotmány 16 fő nyel­vet, 690 csoportnyelvet és 380 alnyelvet említ meg. A kasztok mindmáig fennmaradtak, ma is vannak még úgy­nevezett „érinthetetlen” páriák és a társadalmi ranglétra felső fokain a brahminok. Megjegyezhetjük, hogy Indira Gandhi is a brahminok kasztjából való.) Gandhi asszony kormányzásának utolsó éveiben kezdő­dött a kongresszus párt új meg új csoportokra bomlása. Ma már fél tucatnyi csoport hivatkozik nevében a kong­resszusra. De ugyanúgy felbomlott a korábbi ellenzéki Dzsanata Párt is. Az indiai politikai színkép szélsőjobbel- dalán ott a Dzsan Szang és fegyveres szervezete, az RSS, „a nemzet önkénteseinek szervezete”. A félig illegális, fél­katonai tömörülés az indiai demokráciát fenyegető egyik veszély. A másik veszély az, hogy a pártok harca, a személyes ambíciókat tápláló vezetők intrikája a kiírt választásokon méginkább felismerhetetlenné teszi a népakaratot. „A vi­lág legnagyobb demokráciájában” bárhogyan szavaznak a polgárok tíz- és százmilliói, a több tucat párt parlamenti alkudozásai döntik el, kik és milyen programmal formál­ják meg India új kormányát. Egyelőre szinte mindenki harca folyik mindenki ellen. Még a parlamentáris szokásokat sem akarják figyelembe venni a tekintetben, hogy a lemondott kormány ügyvezető­ként egyelőre folytassa az ország dolgainak vitelét. Jellem­ző, hogy az el nem kötelezettek havannai csúcstalálkozó­jára nem a kormányfőnek, vagy a kormány valamely ma­gas rangú tagjának a kiküldetéséről van szó, hanem eset­leg egy több párti küldöttséggel képviselteti magát India. Az az India, amely Nehru személyében az el nem kötele­zettség egyik megalapítóját adta. 3. Hogyan alakul a helyzet Afrika déli részein — míbia napján” időszerű ez a kérdés. ,Na­Az ENSZ határozata értelmében a világ „Namíbia napján” az egykori német gyarmat, a Dél-afrikai Köztár­saság által jogtalanul bekebelezett több mint 820 000 négy­zetkilométernyi terület felé fordul a figyelmével. Jó alka­lom arra, hogy számba vegyük: ott, ahol tulajdonképpen már megindult a független állammá szerveződés folyamata (a nyugati nagyhatalmak, köztük az USA, Nagy-Britannia, a magát különösen érdekeltnek nyilvánító NSZK segítsé­gével is), most megtorpant a fejlődés. Látnivaló, hogy a Rhodesia—Zimbabwe sorsával kapcsolatos új tárgyaláso­kat azért is tolta annyira az előtérbe a nyugati propaganda, mert közben el akarja leplezni, hogy Délnyugat-Afrikában még egy lehetőséget kíván adni a pretoriai kormánynak, illetve ki akarja zsarolni a majdani független államtól, hogy minél több engedményt adjon a nyugati nagyhatal­mak tőkéseinek, monopóliumainak. Közben messze hangzó módon folyik a szeptemberi, Londonba összehívott Rhodesia-értekezlet előkészítése. A hazafias erők képviselői nem utasították el egyértelműen, nehogy érvet adjanak a londoni és a Salisbury reakció kezébe: íme, a feketék nem akarnak tárgyalni, nem haj­landók egyezségre. Joshua Nkomo, a Zimbabwe Hazafias Front egyik társelnöke bejelentette, hogy szervezete ott lesz Londonban. Hozzátette, hogy nem sokat remél a kon­ferenciától. Szervezete mindenesetre visszautasítja az olyan elképzeléseket, hogy Nagy-Britannia ellenőrző szerepet kaphasson az esetleges új választásokon. Viszont a haza­fias front beleegyezne ENSZ-erők zimbabwei jelenlétébe, egy átmeneti időszakban, amely a függetlenség teljes meg­valósulását előzné meg. PÁLFY JÓZSEF Az Irán nyugati részén lévő Kurdisztánban egész héten feszült volt a helyzet. Képünkön: lázadóknak ítélt kurd fegyvereseket végeznek ki Paveh városában. A kurd felkelők hosszú háborúra készülnek Amerikai-iráni fegyverszállítási tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) tartja, hogy megerősítsék a Bazargan-kabinet tekintélyét. Az iráni központi hatóságok támogatásának jeleként az amerikai kormányzat beje­lentette: kész arra, hogy fel­újítsa a fegyverszállításokat a közép-keleti ország számá­ra. A külügyminisztérium szó­vivője megerősítette, hogy az iráni kormány képviselőivel néhány hete tárgyalások folynak . egy 4—5 milliárd dolláros szerződésről, amely­nek keretében Washington lőszert és különböző tartalék­alkatrészeket szállítana Irán­nak. Ugyanakkor azt is kö­zölte, hogy az amerikai kor­mány egy körülbelül 5 mil­lió dolláros új szerződést is javasolt Teherán számára re­pülőgép-alkatrészek pótlóla­gos szállítására. A szóvivő beismerte, hogy Washington rendkívüli mó­don érdekelt az iráni olaj- szállítások fenntartásában, ugyanakkor nem tudott biz­tosítékokat adni arra vonat­kozóan. hogy az amerikai fegyvereket nem fordítják a kurd kisebbség ellen. Csupán annyit jegyzett meg, hogy a Bazargan-kormány „nagyobb autonómiát” ígért a kurdok számára. Végezetül kormá­nya nevében ismét helytele­nítette az iráni kivégzéseket, s kinyilvánította Washington ellenzését a „nem megfele­lő” iráni bírósági eljárások­kal kapcsolatosan. Heng Sumrín Hanoiban Hanoiban szombaton közös nyilatkozat aláírásával befe­jeződtek a magas szintű kambodzsai—vietnami tár­gyalások, s ezzel véget ért a kambodzsai küldöttség hiva­talos baráti látogatása. Heng Sumrin, a népi forradalmi tanács és a nemzeti egység­front elnöke, valamint a kambodzsai delegáció tagjai Pham Van Dong miniszter- elnök meghívására — pihe­nés céljából — még néhány napot Vietnamban töltenek. Pénteken este Le Duan, a VKP KB főtitkára fogadta a Heng Sumrin vezette kam­bodzsai küldöttséget, s han­goztatta, hogy „a küldöttség hanoi tárgyalásai tovább erő­sítették a vietnami és a kam­bodzsai nép barátságát és szolidaritását”. Hanoiban eredményesnek tartják Heng Sumrin első hi­vatalos baráti látogatását, amely egyértelműen de­monstrálta, hogy a Pol Pot- rezsim megdöntése nyomán helyreállt Kambodzsa és Vietnam hagyományos együttműködése, s továbbá azt, hogy az — miként Heng Sumrin és Pham Van Dong fogalmazta — „a jelenlegi kambodzsai helyzet visszafor­díthatatlan, a kambodzsai mépi forradalmi tanács az ország egyetlen törvényes képviselője”. A felek megfogalmazásai­ban nagy súlyt kapott az is, hogy semmiképpen sincs „kambodzsai probléma”, leg­alábbis abban az értelem­ben, ahogy azt Pekingben, Washingtonban és egyes dél­kelet-ázsiai országok főváro­sában beállítani igyekeznek. Éppen ezért bármiféle „nem­zetközi megoldás” keresése beavatkozás Kambodzsa bel- ügyeibe. Természetesen van kambodzsai probléma abban az értelemben, hogy az or­szágnak, amely Phnom Penh-i számítások szerint el­vesztette lakosságának 70 százalékát, szembe kell néz­nie a Pol Pot-rezsim iszonyú örökségével. Egyszerre kell dolgoznia a közigazgatás ki­építésén és megerősítésén, az élet normalizálásához szűk- __ séges feltételek megteremté­sén, s azon, hogy elkerülje az élelmiszerhiány súlyos fe­nyegetését, hogy megküzdjön a legkülönbözőbb betegsé­gekkel, járványokkal. A hanoi tárgyalások meg­erősítették azt is, hogy Viet­nam erejéhez mérteni a jö­vőben is megad minden po­litikai, gazdasági és diplo­máciai segítséget Kambod­zsának. Az is megerősítést nyert Hanoiban, hogy Kambodzsa és Vietnam szoros, testvéri együttműködést folytat, s a három indokínai ország — megtartva önállóságát — együtt lép fel a kínai nagy­hatalmi törekvések ellen. PANORÁMA ANCHORAGE Walter Mondale amerikai alelnök úton Peking felé a repülőgépen nyilatkozott az őt kísérő újságíróknak kínai látogatásának céljáról. Kö­zölte, hogy az amerikai kor­mány különleges javaslatait tartalmazó listát viszi magá­val abban a reményben, hogy ezek segítségével sike­rül „egészen normális kap­csolatokat” teremteni a két ország között. A javaslatok — mondotta Mondale — fel­ölelik az együttműködés szá­mos lehetséges területét, ki­dolgozásukon a kormányzat két hónapig dolgozott. Hoz­záfűzte még, hogy igen lé­nyegbevágó javaslatokról van szó, nyilvánosságra ho­zatalukat azonban megta­gadta, mondván, hogy „előbb a kínaiaknak kell értesül­niük róluk”. MANAGUA A nicaraguai nemzeti újjá­építés ideiglenes kormánya pénteken úgy döntött, hogy bevonja az 500 és 1000 cor­doba névértékű bankjegye­ket, amelyeknek jelentős ré­szét a megbuktatott Somoza rendszerének elmenekült hí­vei vittek ki az országból. Az intézkedés célja, meg­akadályozni, hogy a somo­zisták felhasználhassák a ki­csempészett pénzt és a jelen­legi rendkívül súlyos gazda­sági helyzetben nagy meny- nyiségben visszajuttassák az országba. Ezzel próbálják to­vábbá megfékezni a fekete­piacot. Somoza és hívei tá­vozásukkor mindössze 2,5 millió dollárt hagytak a ni­caraguai központi bank pénz­táraiban. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Taná­csa magyar idő szeriint pén­tek éjjeli ülésén úgy dön­tött, hogy nem tart szavazást a világszervezet Palesztina- bizottságának elnöke, a sze­negáli ENSZ-nagykövet által előterjesztett dokumentum­ról, amely megállapította, hogy az elmúlt év során to­vább romlott a helyzet a Közel-Keleten Izrael terjesz­kedő politikája miatt. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a szavazást — amelynek során Andrew Young, a távozó amerikai ENSZ-nagykövet kormányá­nak utasítása alapján kény­telen lett volna vétót emel­ni — végül az. Egyesült Ál­lamok kérésére, Kuvait, né­hány más arab és afrikai ország, valamint a PFSZ egyetértésével halasztották el.

Next

/
Thumbnails
Contents