Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 199. szám. ARA: 1,60 Ft 1919. augusztus 26., vasárnap A FEJLŐDÉS KÜZDELMES ÜTJA (8. old.) VITKOVICE ÉS A KGST (8. old.) BRIGÁD A SERTÉSTELEPEN (3. old.) HATÁROZAT- LELTÁR (3. old.) Munkásfelvétel nincs! Tábla a főútvonal mellett, ismerős. Ám a rubri­kák áthúzva, s valaki keresztbe azt írta rájuk kré­tával: felvétel nincs. Elég ok ez a kíváncsiságra, mondom a kis üzem igazgatójának. Rábólint, s hoz­záteszi — sokan, sokféle hivatalból kérdik őt meg e tábla ügyében. De csak egy a válasz — véget akartak vetni már annak az áldatlan állapotnak, hogy az órabérlovagok szabad prédának tekintsék ezt a munkahelyet. És sikerült? — Igen, vágja rá határozottan. S olyasmi is bekövetkezett, amire gondolni sem mer­tek, amikor (félve ugyan...) egy reggel áthúzták a rubrikákat. Mert ki állíthatta volna, hogy a műhe­lyekben szinte varázsütésre megjavult a gépkihasz­nálás, csodák-csodájára, a papíron bizonyított mun­káshiány ellenére megtermelték azt a mennyisé­get, mint soha annak előtte. „Megnéztem az ipari áramfogyasztást regisztráló műszer tekercspapírját, összehasonlítva a megelőző év azonos hónapjával, kiderült, hogy a gépeket korábban kapcsolták be reggel, sőt még délután is tovább tartott a hálózat terhelése. Azaz: nem kezdődött el a pakolás már egy órakor — mint általában —, hanem csak a műszak végén! Summa-summárum húsz embert kellett vol­na felvenni, legalábbis azt hittük — s kiderült, egy­re sincs valójában szükségünk, ha úgy akarjuk. Ha az a bizonyos tábla áthúzva áll a kapu előtt. Beszélgettem a brigádvezetőkkel, műhelyfőnö­kökkel és gépmunkásokkal is. Érdekes dolgokat mondtak. A legtöbben persze csak egyetlen szót említettek: végre. Mármint végre elhatározták ma­gukat az üzem vezetői, hogy rendet teremtenek, s a helybéliekkel, a meglévő kollektívával oldják meg a feladatokat. Biztos, így a bérezésre, a nye­reségre is több jut, hiszen kevesebben végzik el azt a munkát, amit eredetileg több emberre szá­mítottak ki. Akadtak más vélemények is. Szerintük előbb-utóbb vége lesz ennek a nagy nekibuzdulás­nak, s betörik a „górék” dereka. Mert ember nél­kül nem lehet dolgozni, különösen most, a szabad­ságok táján. Megint mások — éppen ellenkezőleg gondolkodnak, de szintén tamáskodnak. Kevés, mondják. Kevés csak zárt kaput mutatni a befelé igyekvőknek, szükség lenne megszabadulni azoktól, akik csak a mások pénzét fogyasztják. Hiszen az is egyfajta egyenlősdi, hogy jó néhány embert eltar­tanak a gyárban, s nekik is ők keresik meg a bé­rüket. Ám a „radikálisok” szerint van más lehe­tőség : ha olyan körülmények alakulnak ki az üzem­ben, hogy a tengők-lengők tapasztalják a józan szi­gort, s ráébrednek, hogy dolgozni kell a fizetségért, majd dolgozni fognak. Akárhogyan is, ez a tábla­ügy segít nekünk, vallják. Igazuk lehet. Erre engednek következtetni —túl e kis üzem tapasztalatain — az általános tanulsá­gok. Az elmúlt hónapokban nagyon hasznos folya­mat kezdődött el néhány kis- és nagyvállalatnál. A józan számvetés, a közgazdasági elemzés napvi­lágra hozta azokat a tényeket, amelyeket ugyan sejtettünk, ám pontos valóságukban, mérhetően nem ismertünk még. Többek között azt, hogy a munkaerőhiány nagyon sok termelőüzemben lát­szólagos — a meglévő létszám elegendő a felada­tok megoldásához, ha munkájukat racionálisab­ban szervezik, illetve ha hasznosabb célok érdeké­ben foglalkoztatják őket. Egyre-másra jelentek meg a szervezési felmérések, amelyek azt igazol­ták: egy munkahelyen 25—30 százalékkal emelked­het a termelékenység, s így a termelés mennyisé­ge, ha a szervezési követelményeknek eleget tesz­nek. Ily módon a „felvétel nincs” tábla nem csupán pszichológiai tényező. Sokkal inkább a közgazda- sági törvényszerűségek felismerését, illetve azok megvalósítását jelenti. MATKÓ ISTVÁN A kurd felkelők hosszú háborúra készülnek Amerikai-iráni fegyverszállítási tárgyalások Az iráni hatóságok azt ál­lították, hogy a kormánycsa­patok elfoglalták a kurd fel­kelők által védett Saqqiz vá­rosát. A Kurd Demokrata Párt vezetői azonban cáfol­ták ezt, s hangoztatták, hogy a felkelők hosszú háborúra készülnek. A PARS hivatalos iráni hírügynökség még pénteken este jelentette Saqqiz elestét, azaz a kormánycsapatok ál­tal — háromnapos, nagy ál­dozatokat követelő ostrom után — történt bevételét. A hatóságok által betiltott Kurd Demokrata Párt vezetői azonban Mahasadban cáfol­ták az említett PARS-jelen- tést, s azt állították, hogy az iraki határ közelében fekvő várost továbbra is a kurdok ellenőrzik. Mint hírügynök­ségek megjegyzik: Saqqizzal megszakadt minden telefon­összeköttetés, így egyelőre lehetetlen a szembenálló erők állásainak pontos — és füg­getlen — felmérése. Abdul Rahman Gasszem- lu, a Kurd Demokrata Párt vezetője ismét hangoztatta a nemzetiségi probléma tárgya­lások útján történő megoldá­sok szükségességét. Ugyan­akkor nyomatékosan kije­lentette, hogy a kurd felke­lők hosszú gerillaharcra ké­szülnek — ha a hatóságok nem hajlandók tárgyalni. Ghasszemlu négypontos bé­ketervet ismertetett, hangoz­tatva, hogy pártja akkor kész tárgyalni, ha a kor­mány elengedi a túszokat, szabadon' bocsátja a politikai foglyokat, beszünteti csapat­erősítések küldését Kurdisz- tánba és véget vet a kur­dok kivégzésének. Nem sokkal később egy öt­ezres nagygyűlésen hangoz­tatta: „Minden kurdnak pesh merganak (önfeláldozásra kész gerillának) kell tekinte­nie magát. Közölte, hogy a tartomány lakossága a Kurd Demokrata Párt vezetésével úgynevezett együttműködési tanácsot állított fel a ható­ságok elleni harc koordiná­lására. A pártvezető, aki el­len Khomeini hajtóvadásza­tot indíttatott, kijelentette: ,„Most nem csak a kurdisz- táni autonómiáért harcol­nak, hanem a demokráciáért Iránban. Soha nem fogadjuk el a mullahok diktatúráját, amit megpróbálnak az iráni népre erőltetni”. Ezzel egyidőben arról ér­keztek hírek, hogy a kor- mánycsapatok Mahabad el­len nyomulnak. Miközben az iráni hatósá­gok íí kurd felkelők ellen harcolnak, az amreikai kor­mány hangoztatta: fontosnak (Folytatás a 2. oldalon). MIÉRT VASAL AZ IGAZGATÓNŐ? (4. old.) A GÖRCS (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) ÚJ OLAJFINOMÍTÓ (9. old.) GYERMEKOTTHONOK A SZOVJETUNIÓBAN (9. old.) A VASÜT NAGY BERUHÁZÁSAI (9. old.) RÉGI HÍRÜNK A VILÁGBAN (10. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) TIHANYI KECSKEKÖRMÖK (7. old.) TOLNA MEGYE 1514-BEN (11. old.) NÉMA REPÜLÉS — LÉGGÖMBBEL (12. old.) FÉLMILLI ÓSZOROS NAGYÍTÁS (12. old.) HANGYARIADÓ (13. old.) GEMENC-KUPA MORZSÁK (14. old.) NYUGVÓPONTON A TÁJHÁZAK ÜGYE (7. old.) A SPORT MEGSZÉPÍTI ÉLETÉT (14. old.) Feilszállunk a vonatra, megérkezünk kitűzött célunkhoz. Mindez természetes dolog. Rossz kimondani, de az is természetes, hogy ilyenkor eszünkbe se jutnak azok az emberek, akik javítják, karbantartják, előkészítik a sze­relvényeket vontató mozdonyokat. A „háttér”-munkások, a vontatási főnökségek dolgozói. Az ő tevékenységük egy-egy mozzanatát örökíti meg a bátaszéki vasúti csomóponton készült képes összeálításunk, mely az 5. olda­lon látható. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents