Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-03 / 180. szám
1979. augusztus 3. NÉPÚJSÁG 3 8000 vendég várható Az INTOURIST telnai láncszemei Szovjet zászló, magyaros ízek. Szovjet vendégek a Gemenc éttermében. Fotó: Szepesi Végrehajtani, az a nehezebb Közgazdász a gyárban „Intourist-lánc” — ez első hallásra valamilyen furcsa, idegenforgalmi szakzsargonkifejezésnek tűnik. Pedig a tényeket fedi. Azt, hogy a nagy szovjet idegenforgalmi hivatal és a legnagyobb magyar, az IBUSZ közös szervezésében „láncszerűen”, egymást váltó turnusokban érkeznek vendégek Magyar- országra. Korábban csak az idegenforgalmilag ismert, sőt közismert tájakra. Budapestre, a Dunakanyarba, a Balaton környékére. Megyénk IBUSZ-át illeti az elismerés, hogy a központi szervek — mindkét oldalról — elfogadták javaslatukat és a kevésbé ismert Tolna megyét is bekapcsolták az említett lánc „láncszemei” közé. — Mióta? — kérdeztük Csorba László megyei IBUSZ-igazgatót. — Július 15. óta fogadjuk szovjet vendégeinket és az idei „lánc” — maradjunk a kifejezésnél — ez év végén ér véget. — Hány vendégre számítanak? — Az év végéig mintegy 8000-re! — Ez hatalmas szám! — Valóban az, de úgy vélekedtünk, hogy megyénkben is tudunk élményt, érdekességet nyújtani barátainknak. — Hogyan? — Szállást kötöttünk le a Pannónia Vállalat Ge- menc-hotelében. Húsz szobát. Az érkező vendégeknek 2 éjszakai szállást és háromnapos programot nyújtunk. — Milyen vendégeknek? Ezzel az érkezők rétegeződé- sére, érdeklődési körére gondolunk... — A legkülönbözőbbeknek. Idáig jártak már megyénkben krími orvosok, murmanszki hajógyári munkások, lett zenészek és olyan kedves vendégek is, akikkel kapcsolatban az utolsó pillanatban kellett intézkedni, mert mohamedánok lévén, nem eszik a disznóhúst. — A program? — Az érkezés után városnézés, majd a gemenci érdekességek megtekintése vasúttal, kishajóval, ide értve a trófeakiállítást is. Folytatás Decs, ahol Kalmár József szövetkezeti elnök szívességéből még szünnapokon is nyitva áll számunkra a népművészeti ház. — Decs gyönyörű, a nép- művészeti ház mellett a padlásmúzeum is az, de a megyének mégis csak tört része... — A Moziüzemi Vállalattal kötött szerződésünk értelmében a művészmoziban minden csoport láthatja a „Tolna megye tájai” című film orosz szövegű változatát. Nem szeretnék túlozni, de ennek sikere idáig még mindig fergeteges volt. A folytatás borkóstolós vacsora Decsen. A második nap délelőttié pécsi kirándulással telik, ugyancsak a mi szervezésünkben... — Tetszetős program, de mintha kissé túlságosan szervezett lenne. Mikor kerülnek a szovjet vendégek emberközelbe? — Az MSZBT-tagcsopor- tokkal való találkozások során, ahol két tolmácsunk is közreműködik. Idáig ilyenekre sor került már a megyei művelődési központban, a Szolgáltató Szövetkezetnél, a Moziüzemi Vállalatnál, a Volán-nál, a MEZÖGÉP- nél, a Szabó Szövetkezetnél, a Bőrdíszműnél, a Bonyhádi Cipőgyárnál és éppen ma, beszélgetésünk napján — július 30-án —, lesz a következő a sióagárdi termelőszövetkezetnél. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ez a valóban élő kapcsolatteremtés ígéri a legtöbbet és reméljük, hogy a jövőben még jobban beválik, mint ahogyan idáig valóra váltani sikerült... — Mikor hagyják el az INTOURIST-lánc tagjai megyénket? — Ahogy mondottam, látogatásuk harmadik napján. Még van módjuk, idejük reggeli szabad programra és ezután elvisszük őket Siófokig. — És? — Várjuk a következő szovjet csoportot! ORDAS IVÁN Ellentétek faluja Ut csak odáig vezet. Gyönktől északra fekszik, mintegy tíz kilométert kell megtenni az utazónak, kacs- karingós, dombokkal, völgyekkel tarkított, töredezett úton. Az első látás mély nyomot hagy az emberben. Ilyenkor igazat ad Tiborcz Ferenc nyugdíjas tanácselnöknek: „Gyűrüfű ez, kérem!” Aztán ugyanebben az utcában látunk egy újonnan épült, sátortetős házat, egy másiknál pedig a tatarozás nyomait. Később kiderül, a szülői házat újítja fel Madarász Sándor, a VIDEOTON gépkocsivezetője és minden hétvégén Miszlán pihen a családdal. Később megint az ellentétet veszi észre az utazó. A főutcán vadonatúj postaépület, az Inkei báró volt kúriája pedig romokban hever. Nézzük meg a helytörténeti gyűjteményt. Itt minden a falu lakosságának áldozatkészségét példázza. Borda tanító úr azt mondja, két év alatt több mint száz lélekkel csökkent Misz- la lakossága. Csivitelő fiatalasszonyokkal találkozunk a község „üzemében”. A bátaszéki Bátafém részére készítik itt a húsipar számára a fémkötényeket. Mindössze tíz asszonynak volt hely, jelentkeztek ötvenen. Fiatalok. Nem akarnak a faluból eljárni. Egy másik vélemény Tálos János, 85 éves földműves szájából: „Valamikor laktunk itt 1500-an is”. De ismét vitatkozik velünk a tény: zsúfolt volt vasárnap a strand 10x25-ös medencéje, társadalmi munkában minden utcában készült betonjárda. Holnapi magazinunkban többek között olvasható lesz a helytörténeti gyűjtemény története, Tálos János bácsi emlékezése, bemutatjuk Rózsikét, a tanácskirendeltség hivatalsegédét. A szombati Népújság negyedik oldalán a miszlai magazinban az utolsó horvát bán Nemeskéri Kiss Pál temetkezési helyéről is szó esik többek között. H. J. Négy nő dolgozik a Paksi Konzervgyár üzemgazdasági osztályán, tehát összesen négyen végzik a tervezés és a statisztika sokrétű munkáját, ami elemzéseket is kíván; nem kevés a felelősségük. Az osztályvezető Pa- czolai Sándorné közgazdász. — Mióta dolgozik a gyárban? — Tizenkét éve. Az egyetemi tanulmányok után rögtön idejöttem, sőt az üzemi gyakorlatot is itt töltöttem nyaranként. Ösztöndíjasa voltam a gyárnak. Négy évvel ezelőtt neveztek ki osztályvezetőnek, az elődöm nyugdíjba ment. — Mi jellemző a munkájára: nagyrészt elméleti, vagy inkább gyakorlati? — Gyakorlati. Az operatív jelentések, értékelések, a tervjavaslatok, a termelés eltéréseinek elemzése, az okok keresése, tulajdonképpen mind gyakorlati együttműködés a gyár vezetőivel, az egész irányító testülettel. — Tapasztalata és véleménye szerint hálásabb munka ez, mint azoké a közgazdászoké, akik nem termelő üzemben dolgoznak? — A mi munkánk nehezebb. Nemrég egy találkozón, ahol közgazdászok voltak, kiderült, hogy termelő- vállalathoz nem akar menni senki. Általában egyszerűbb dolog elmélettel foglalkozni és kiadni bizonyos utasításokat, amelyek látszólag mindig szükségesek és aktuálisak, mint ezeket meg- vilósítani. Végrehajtani, az a nehezebb. — De talán szebb is. Érdekesebb, izgalmasabb. — Sokszor igen. Nálunk jó az összmunka, nagyon normális a légkör. A gyárban nem egy ember dönt, nincs ilyen felelősség a legsúlyosabb kérdésekben. Közös a munka. Az osztályvezetőknek például nagyfokú az önállóságuk, de bármikor be lehet menni az igazgatóhoz, a főmérnökhöz, ha szükséges a konzultálás. A havonta megtartott, úgynevezett osztályvezetői értekezletre kész tervezettel megyünk, a következő häyi feladatok, problémák kimunkálásával, és a kollektív döntés adja a végső formát, megoldást. — Hosszú értekezleteket tartanak? — Nincs nálunk hosszú értekezlet. Ezt persze az alapos előkészítés is lehetővé teszi, de egyébként sem szeret senki sokáig értekezni, így tapasztalom. — Tehát bizonyos vezetői döntéseket elő kell készítenie a közgazdásznak, ami természetes, összesen hány közgazdász van a Paksi Konzervgyárban ? — Hárman vagyunk. A másik kettő is osztályvezető: a pénzügyi, illetve a számviteli osztályt irányítják. Megint csak azt tudom mondani, közös munka folyik itt, bármennyire meghatározott a feladata egy-egy osztálynak. Egymást kiegészítjük, segítjük. Most például a kevesebb borsó miatt történt termelési kiesés pótlására mindannyiunknak meg kell tennünk a szükséges erőfeszítést. — A közgazdász egyik fő feladata figyelni és értékelni, milyen gazdaságos a gyár termelése. A konzervgyárban az utóbbi években hogyan alakul a nyereség? — Az alapvető cikkeink nyereséghányada jó. Tehát a nagy mennyiséget jelentő és korszerűen, gépesítve előállított termékeké. Zöldborsó, csemegeuborka és a többi. De van néhány kis tétel, ami ha nem is gazdaságtalan, de nem szívesen foglalkozunk vele. — A következő ötéves tervet mikor készítik? — Jövőre kezdődik a hatodik ötéves tervünk kimunkálása. Tavaly elkészült a gyár 25 éves terve, ami elsősorban műszaki fejlesztésre vonatkozik, például igények felmérése beruházásra. — Ilyen hosszú távra tervezni, előre látni szép munka lehet. — Igen. Szép és nagy feladat. GEMENCI JÓZSEF távolságra lévő francia iskola miatt, hanem mert nem tudták megoldani a kollégiumi elhelyezést. Bevásárolni általában több család megy' egyszerre, főleg az állami üzletekbe, ott olcsóbb minden. Hetenként egyszer mennek be a nyolcvan kilométerre lévő Annaba-ba, a tengerparti városba, ahonnan ivóvízzel megtöltött edényeikkel együtt meglehetősen nagy csomagokkal érkeznek a guel- mai telepre. Szerencsére bőven van marhahús, tojás és vaj. Sok a gyümölcs, napközben nem vizet isznak, hanem gyümölcsöt esznek. Rendszerint megvesznek egy ládával az állami boltban, kilónként két dinárral olcsóbban, mint a maszeknál a piacon. És ez elégséges majd egy heti szomjoltásra a kukoricaföldön és a bungalóban is. Szeszes italt ritkán fogyasztanak, drága és csak a nagyvárosokban lehet röviditalt vásárolni. Az algíri borok jók. ízletesek, de drágák. törték párszor, az egyik kisgyerek egyszer mumszos volt, többen meg náthásak. Nem volt veszekedés sem a családban sem a bungalóban. Az első szabadságos csapat (Csörgés—Reichardt—Patakfalvi) június 26-tól augusztus 9-ig van itthon, a küldöttség második része augusztus 5-én érkezik haza. Itthon tartanak még egy rövid kis értekezést, és kilencedikén már indul az első év minden bizonnyal szép termését betakarítani a KSZE szakembereinek öttagú csapata, amelyet majd szeptember derekán követnek a többiek is. ßih‘ A KSZE algériai küldetése nem ér véget, folytatódik a. jövő évi jó termés előkészítésével. a szekszárdi kukoricatermesztési rendszer híré« nek öregbítésével. (Vége) Pálkovács Jenő A képeket Reichardt Jenő készítette. A sör elfogadható áron kapható — de ezt szabad a mohamedán araboknak is inni, ezt vallásuk nem tiltja. így lesni kell, mikor érkezik az üzletbe. Kirándulások alkalmával találkoznak magyarokkal, ők is járják az országot szabad idejükben, és egy-egy találkozás építészekkel, vasasokkal, kémikusokkal, ünnep a néhány autónyi magyarnak a sivatag egyik-másik oázisában. A szocialista országok Algériában lévő, ott dolgozó állampolgáraival a kapcsolat jó. Sipos László, a Komplexösszekötő segítségére volt a szekszárdi szakembereknek, hiszen hosszabb ideje ott tartózkodik, így a helyi viszonyokban gyorsabban tudtak eligazodni az emberek... No és. a szovjet emberek segítsége is j<\( jön. az ott vasgyárat építő kolónia orvosnője húzta ki például Pogáts- né fogát... Baleset a csoportban nem volt. néhányuk autóját meg5 r Jagen a A KSZE küldöttsége 1978. december 5-én lépte át a határt, hét szakember, öten családostól. Hat Lada gépkocsival indultak el, felpakolva mindent, ami idegenben kellhet. Az asszonyok indulás előtt megtárgyalták, mit vigyenek. kinek mi legyen a csomagjában: nagylábos, kis- lábos, ilyen fazék, olyan fazék, gyúródeszka, húsdaráló — minden került a kocsikba. A svájci határon például aggódva engedték tovább a karavánt, féltek a határőrök, hogy tönkremegy a gépkocsi. mire elérik az algériai határt. Ausztrián, az NSZK-n, Svájcon és Franciaországon keresztül vitt az útjuk Marseille kikötőjéig... Itt behajóztak és Algírban hagyták el a hajót. A vámkezelés meglepően gyorsan ment, mert az algériai partner segített. Algírból hétszáz kilométeres út megtétele után érkeztek a bázisra, Guelmá- ba. — Mi várt ránk — kérdez vissza Reichardt Jenő. — Egy üdülőtelepen kaptunk bungalókat, tiszta beton házakat a beígért állami lakás helyett. Ablak nélküli betonházak ezek. zárt udvarral, ahoVa az ajtók nyílnak. Gázfűtés, villanyvilágítás — és hiányos bútorzatú szobák. Nyolc-tíz nap eltelt, mire úgy-ahogy rendbejöttünk. A kísérleti teleptől húsz kilométerre lévő üdülőtelepen szinte csak mi élünk, hiszen ide csak hétvégeken jönnek hasonló bungalókba — mint amilyenekben mi lakunk — a nyaralók, pihenők. Egy bungaló 2—3 szobából áll. A berendezés egyszerű, van benne kicsi hűtőgép. A helyi víz ivás- ra nem alkalmas, palackos vizet fogyasztanak az emberek a bungalókban és a kukoricaföldekre is ezt viszik. Az élet a magyar kolónián családias, a nehézségeket együtt leküzdő, az eredményeknek együtt örülő kollektívává alakult át az első hét után a kis csapat. Szerencsére mindenki vitt magával elég fűszert, és a helyben vásárolható főzési nyersanyagokból így hazai ízű ételeket tudtak a kukoricaföldeken dolgozó és az otthon lévő családtagoknak adni a háziasz- szonyok. Amíg az emberek a földeken dolgoznak, addig az asz- szonyok az iskolás korú gyerekekkel. meg az óvodásokkal foglalkoznak. Iskolába még nem tudták beíratni a gyerekeket, nemcsak a nagy Jó a hangulat egy születésnapon A KSZE öt embere a kukoricatáblában Élet a bungalókban Algériai küldetés IV.
