Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

1979. július 12. ÍnÉPÜJSÁG 3 A tomerőmű-építkezés Nyolcezer embert el­látni anyaggal, szer­számmal, munkával... ebéddel, éjféli ebéddel, vagy mondjuk kalória pótlására szolgáló pe­csenyével, nem kis gond. Nem kis gond, mondjuk. De a folya­matos, tervszerű mun­kához feltétlen biztosí­tani kell mindent, ami kívánatos egy ilyen építkezésen. A legtöbb gondot ez idáig az eme­lőszerkezetek okozták. Pedig sorra adják át, állítják fel, szerelik a darukat. Sok ezer má­zsa, tonna anyagot, pa­nelelemet emelnek a helyére nap mint nap. Ehhez daru kell. Az építőket ki kell szol­gálni... ...és egy másik kiszolgálás: Nagy sikert aratott a Mecsek vidéki Vendéglátó Vállalat pecsenyesütője. Szót érteni az emberekkel párt valamennyi tagjá­tól elvárja politikájá­nak állandó, folyama­tos ismertetését, ma­gyarázatát, indoklását és vé­delmét. A kommunistáknak ez mindennapos, természetes kötelezettségük. A párt egész agitációs, közvéleményfor­máló tevékenysége is min­denekelőtt erre épül. Ismert elve ez pártmun­kánknak, mégis szükséges időről időre felidézni, hang­súlyozni. Márcsak azért is, mert a tömegtájékoztatási eszközök soha nem látott mé­retű elterjedésének korsza­kában óhatatlanul és ismé­telten felvetődik a kérdés: vajon nem tűnt-e le immár a személyes agitáció időszaka, nem vált-e a politikai mun­kának ez a formája idősze­rűtlenné? A tapasztalatok elemzése alapján azonban er­re a kérdésre egyértelmű nemmel felelhetünk. Sőt, mint a Politikai Bizottság legutóbbi állásfoglalása is ki­emelte: nemhogy csökkenne, de egyenesen növekszik a közvélemény alakításában a személyes meggyőzés, a köz­vetlen élő szó szerepe. A szociológiai elemzések nemcsak hazánkban, de má­sutt is tanúsítják, hogy a tö­megkommunikáció informá­cióinak, érveinek be- és el­fogadásában a különböző kis közösségekben kulcsszerepet játszanak a tekintéllyel ren­delkező emberek, az úgyne­vezett véleményirányítók. Létfontosságú politikai érde­künk — s ennek érvényesí­tése nem kis részben a he­lyi pártszervezeteken múlik —, hogy lehetőleg minden közösségben a párt tagjai, a kommunisták töltsék be a véleményirányító szerepét, vagyis az ő szavuk legyen a mérvadó. Ennek az agitációnak a közvetlen formája, kerete a környezettel folytatott min­dennapos véleménycsere. Hi­szen nem vadidegen, isme­retlen emberekhez kell el­menni agitálni (mint vala­mikor a „háziagitáció”, a fa­lujárás idején), hanem a munkahelyi, szomszédsági, rokonsági környezetben, az ország és a világ dolgait meghányva-vetve kell képvi­selni és ismertetni a párt ál­láspontját. Éppen ezért az agitáció semmiképpen sem „egyirányú utca”, amelyben csak egyetlen irányban ha­ladnak az érvek és a véle­mények. Nem az a cél, hogy csak a párttag szava hallat­szék, a pártonkívüliek pedig legfeljebb kérdéseiket tegyék fel. A személyes meggyőzés éppen ebben különbözik az újságcikktől, a pártnapi, il­letve rádiós vagy televíziós előadástól, avagy a fórum- jellegű műsoroktól is. Párbe­széd ez, amelyben minden oldalról hangzanak vélemé­nyek, s felszínre kerülnek az eltérő gondolatok is. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a párttagok mindenütt kellően felkészül­tek és tájékozottak legyenek. Az általános felkészültséget, az összefüggések ismeretét elsősorban a politikai okta­tás, a propagandamunka ad­hatja meg számukra. Ha a foglalkozásokon nem elvont tételekkel ismerkednek a résztvevők, hanem élő esz­mékkel, ha az elmélet állan­dóan szembesül a gyakorlat­tal, akkor a propaganda ké­pes felvértezni a párttagokat az események megértéséhez, áttekintéséhez szükséges tu­dással és látásmóddal. Ennek azonban párosulnia kell a párttagok „naprakész” informálásával is. Hiszen ér­velésük csak akkor lehet meggyőző, ha ismerik a poli­tikai elhatározások mögött meghúzódó konkrét ténye­ket és összefüggéseket, a döntések indítékait. ■-.■"/V. I meggyőződésből fakadó J! — és természetesen a íippí tettek aranyfedezetére támaszkodó — meg­győző szó a jövőben is a leg­fontosabb eszköze lesz a pártpolitika elfogadtatásá­nak, a politikai közvélemény és . közhangulat formálásá­nak. Ez adja meg a szemé­lyes szóbeli agitáció rangját, súlyát a pártmunka egészén belül. GYENES LÁSZLÓ Negyvenhárom munkanap Az első tapasztalatok kedvezőek a szekszárdi Skála Áruházban Az a kereskedelmi objektum, amelyik naponta egymillió fo­rint körüli pénzt gyűjt kasszáiba, mór a nagyobbak közé tarto­zik. A szekszárdi Skála Aruház negyvenhárom napi munkáját összegeztük Mikóczi György igazgatóval. Az a bizonyos szombat — a nyitás napja, május 19-e — örökké visszatér majd a Ská­la dolgozóinak emlékezetébe, akkor a tömeg oly nagy volt, és a forgalom sem lesz még egyszer annyi az áruház éle­tében egy nap alatt. Az elmúlt negyvenhárom nyitva tartási nap, július 7-én, szombatig bezárólag, bőséges tapasztalatot nyújt, hiszen naponta összegzik a munkát és már megkezdődtek a szin­teken, az osztályokon a mun­kaértékelő termelési tanács­kozások. Most mindenekelőtt a számokat hívjuk segítségül. Májusban 11 napot tartott nyitva az áruház, júniusban 26-ot, júliusban — hetedikéig — hatot. Az összes forgalom 51,5 millió forint, a napi át­lagos bevétel 1,197 millió fo­rint. Az átlagban a nyitási nap bevétele is benne van, akkor ugyanis a forgalom több mint 2,6 millió forintot tett ki. Nem tudják, nem is lehet megállapítani, hogy a nyitás óta hány vevő, néze­lődő fordult meg az áruház­ban. Az első napon meg sem­miképpen nem lehetett vol­na vevőszámlálást végezni. A forgalom 23 százaléka az ABC-részlegnél volt. A ve­gyes iparcikk az összes be­vétel 35 százalékát blokkolta, míg a ruházati osztály a leg­többet: 42 százalékot. A negyvenhárom nap alatt több alkalommal tartottak kurrens cikkekből akciót. így az első héten a Patientia haj­ápoló szer volt a sláger. Ez­után édességekből tartottak engedményes vásárt — a földszinti „turkálóban”. Kü­lönféle szörpökből, majd ké­sőbb ingekből és végül lakás- textíliákból is rendeztek ak­ciós vásárt. Nagy sikere volt a szabadtéri kiállítás-vásár­nak is. Az elsőn, a kemping­cikkek kiállításán és vásárán, egy hét alatt közel egymillió forint értékű árut adtak el. A lakástextil- és szőnyeg­kiállítás, szintén a szabadtéri mozi tetőzete alatt, ugyan­csak megnyerte a vásárlók tetszését — igaz ekkor „ön­tötte el” a Skálát a nagy zi­vatar. Az áruellátás folyamatos. A nagykereskedelmi vállala­tok, a kisebb szállítók ponto­san küldik az árut. Hiány­cikk természetesen van, pél­dául a kerti traktor, meg a szifonpatron tartozott ezek közé többek között, persze van más is, de ezek a jellem­zők. A zöldségellátást az ÁFÉSZ-szakcsoportok és a ZÖLDÉRT biztosítja folya­matosan, és jó minőségben, valamint a részleg saját fel­vásárlásából, a szekszárdi kis­termelőktől veszi a legszebb gyümölcsöt, zöldséget, Az árut előkészítik, fóliába cso­magolják; a vásárlók meg­kedvelték az előkészített áru­sítást. A húsféléket a kapos­vári kombinát küldi megyei elosztás szerint, a mennyiség elégséges, az igényeket ki tudják elégíteni, jó a töltelék­áru-ellátás. Gondok vannak a sörrel, néha az üdítő ita­lokkal. Az áruházat, a vevőket szolgáló emberekről: a lét­szám teljes. Mindössze ha­tan távoztak a kezdő létszám­ból. Az eladók kipihenték az első hetek nagy megterhelé­sét, most csökkent a forga­lom, „rendezik a sorokat”, jobban tudnak a vezetők a dolgozókkal foglalkozni. A betanított dolgozók is meg­szokták a munkahelyet, az új helyzetet és légkört. A dol­gozók munkáját könnyítő teheráruszállító lift végre el­készült és megérkezett a vil­lástargonca is. A dolgozók ellátása jó, az öltöző, a mos­dó, az étkező és a pihenő korszerű. Az áruház másfél hónapos működése alatt még nem tudták létrehozni a tömeg­szervezetek alapszervezeteit. Még nincs szakszervezeti bi­zottság, a pártalapszervezet szervezése most kezdődött, az ifjúsági szövetség alap­szervezetének megalakítása még hátravan. A párt-, és a tömegszervezetek tagjai az ÁFÉSZ szervezeteiben foly­tatnak politikai munkát. Az áruház technikai be­rendezése, felszerelése több­kevesebb sikerrel működik. A KPVDSZ központja, „moz­gatja” a klímaberendezés szerelését, úgyszintén csak a szakszervezet közbenjárásá­ra szerelték fel a teherfelvo­nót. A klímaberendezés hiánya nemcsak a vevőket érinti, hanem az eladókat különösen. A mozgólépcsővel sok műszaki probléma van, nagy a kieső idő, ami annak tudható, hogy a szerkezet még nem járódott be. Az áru­ház többi gépi berendezése, villamos szerkezetei jól lát­ják el funkciójukat. Áram­szünet kétszer volt, egyszer másfél óráig tartott, egyszer pedig hat és fél percig. A parkolóhely csúcsforga­lom idején kicsi, s a vásárlók kifogásolják, miért kell itt négy forintot fizetni, amikor más Skála áruházaknál csak két forintot kérnek egy vásár­lás parkolási idejére. A szabadtéri mozi vázszer­kezetét talán a jövő hónap­ban megkezdi bontani a vízi­társulat — gépszint csinál­nak belőle. Addig azonban még szűkös az udvaron a hely, egyszerre csak két ka­mion tud rakodni. Most tű­nik fel, hogy mennyire hiány­zik ennél az áruháznál is a gazdasági udvar — vagyon­védelmi szempontból is fon­tos volna ennek mielőbbi ki­alakítása. A másfél hónap alatt ösz- szesen tizenkét tolvajt fog­tak el, harminc forinttól hét­százötven forint összegű áru eltulajdonításával leplezték le őket. Ez a rövid krór/ikája a szekszárdi Skála Áruház negyvenhárom munkanapjá­nak. PÁLKOVÁCS JENŐ Kiszolgálás NDK szakemberek szerelik a 250 tonna teherbírású híddarut A napokban készült el a negyedik Potein daru, hogy enyhítse az emelőberendezések hiányából adódó gondo­kat, szolgálja az építőket az átadás napjáig.

Next

/
Thumbnails
Contents