Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
elsíÉPÜJSÁG 1979. július 1. — Tíz esztendővel ezelőtt, mint nagyon tevékeny közművelődési munkát végző körzeti orvossal kerültem, kerültünk kapcsolatba önnel szülőfalujában. Orvosi működését volt betegei máig emlegetik. Hogyan történt egy elismerten jó községi orvos „átváltása” korábbi munkaterületéről az egészségügyi közigazgatásba, illetve a szak- szervezetekhez? Szek- szárd városi—járás főorvosi tisztségére, majd az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének titkári posztjára és a jelenlegire gondolok... — Mindkét munkaterületemen igazán jól éreztem magamat és nem terveztem semmiféle „változást”. Szenvedélyesen foglalkoztatott azonban a közélet, érdekelt a politika, kerestem az elkötelezett értelmiségi hasznos mozgásterét. Ezért nem tudtam kötődéseim ellenére sem nemet mondani, amikor a város és járás egészségügyének vezetésére kértek fel és ez hozott a szakszervezeti mozgalomba is. Hasznos akartam lenni — egyre több ember számára, és úgy gondolkoztam, hogy két lehetőség közül mindig a számomra nehezebbet kell választanom, mert ez a tisztességesebb, embert próbáló megoldás. — Nem hiányzik a gyógyítás? — Amit az előbb elmondtam, magyarázza, hogy ha hiányzik is, miért viselem el. Ma is változatlanul az a véleményem. hogy talán a legszebb, legsokoldalúbb és biztos, hogy az egyik legnehezebb orvosi feladat a körzeti orvosé. Remélem, élet- reszóló az a tartalék, amit ez alatt a nyolc év alatt betegeimtől megtanultam és minden munkakörömben képes leszek az egyszerű, segítségre szoruló munkásemberek érdekét szem előtt tartani. — Hogyan lehet az ember ezen a poszton hasznos? — Gondolom, csak így. Ha egy pillanatra se felejti el, hogy honnan jött, kiket képvisel és kiknek akart használni, amikor vállalkozott erre a feladatra. — Nagy vonalakban jelenleg mi a szűkebb munkaterülete? — A társadalombiztosítás és az üdültetés tartozik hozzám. Ezeket a területeket felügyelem, de ismernem kell a szakszervezeti mozgalom egészét, célkitűzését, napi és távolabbi politikáját. — A szakszervezetek feladatai igazodnak az élethez, a lehetőségekhez. Megítélése szerint e pillanatban melyek a szakszervezetek előtt állók? — A mozgalomra valóban mindig az volt a jellemző, hogy a „klasszikus” szak- szervezeti munkát, az érdek- képviseletet, az érdekvédelmet, szociálpolitikai tevékenységet az élet. a realitások ismeretében végezte. Különösen jól kell ismernünk a körülöttünk levő világot, az emberek véleményét, a lehetőségeket most. amikor az ország gazdaságának erősítéséhez akarunk fokozott mértékben hozzájárulni, a mi eszközeinkkel is. A XXIII. kongresszus óta eltelt időben végzett munkánkat úgy értékeltük. hogy magasabb szinten, hatékonyabban kell segítenünk a gazdasági feladatok ellátását. Nem maradhatunk csupán a szűkebb munkahely gondjainál, részt kell vennünk a tervezésben, a feladatok kijelölésében, a módszerek megválasztásában. Mozgósítanunk kell a jobb és hatékonyabb munkavégzésre. Az ellenőrzésben is felelősen részt veszünk. Értékeljük az eredményeket és véleményezzük a vezetők munkáját. Mindennek csak az üzemi demokratikus fórumok igazán tartalmas és jó működtetésével tudunk megfelelni, és csak akkor, ha nevelési feladatainkat is magasabb követelmények alapján látjuk el. Nagy szerepet szánunk ebben az időszakban az értelmiségnek. A kavilifikált gazdaságpolitikai tevékeny, séghez, az aktivisták neveléséhez. a szélesebb körben értelmezett „új” szakszervezeti feladatok ellátásához nem nélkülözhetjük őket. Fel- készülten és felelősen kívánjuk végezni a dolgunkat — hiszen dolgunk is, felelősségünk is van elég. — Ezek érdekében dolgozik ön is. Munkabírását ismerem, és ezzel igazán nem hőkölni akarok. Most mennyi a napi munkaideje? Hogyan alakul egy napja? Átlagos napja, ha egyáltalán van átlagos ... — Miután régi ismerősök vagyunk, nem fogja félreérteni, ha azt mondom, hogy változatlanul 24 óra. Szívesen dolgozom, érdekel, leköt az, amit csinálok. Nagyon sok mindent meg kell ismernem, sok a tanulnivalóm és szerencsére sok olyan ember dolgozik körülöttem, akiktől érdemes tanulnom. Szeretnék minél több időt tölteni az emberek között, a munkahelyeken, üzemekben, iskolákban, ott. ahol a munkánk eredménye megvalósul, s a hibáink és mulasztásaiinik is jól látszanak. Hát ez persze célkitűzés! A napi, heti programomba vannak stabil elemek, a testületi ülések, a keddi nap az Orvostovábbképző Intézetben. A szabadon maradó időmet vidéki és budapesti látogatások, előadások, megbeszélések töltik ki. A komolyabb elmélyülést kívánó anyagot bizony ma is hazaviszem és ez későbbre marad, ha a gvereke- im már lefeküdtek. Őket és a háztartásomat egyedül látom el. A velük töltött idő éppen ezért kevés és kevés időm marad a hasznos ki- kapcsolódásra is. Faddon valahogy „közelebb” volt a kultúra hozzám. Emiatt nagyon elégedetlen vagyok magammal és megpróbálok tudatosan is küzdeni a rám zúduló olvasmányok halmazával. Remélem, az okos és megbízható szelekció módszerére is rátalálok egy idő után... — ön szakszervezeti tisztségviselőként több alkalommal is járt külföldön. Ez hovatovább diplomáciai tevékenység, ami aligha lehet könnyű. Milyen a magyar szak- szervezetek megítélése, tekintélye a világban? — Jó a magyar szakszervezeti mozgalmat képviselni külföldön. Komoly nemzetközi elismerést vívott ki magának a mozgalom, figyelik munkánkat, hasznosítják tapasztalatainkat megkérdezik a véleményünket. Jártam Vietnamban. Grúziában, legutóbb Cipruson. A ciprusi látogatást az tette igazán emlékezetessé, hogy éreztük vendéglátóink tevékenységében a több évtizedes. következetes munkát és az őszinte, elvtársi, baráti kötődést a magyar szakszervezeti mozgalomhoz. — A szakszervezeti munkához nemcsak képesség, hanem képzettség is kell, hiszen az egyre differenciáltabb lesz. Hamarjában nincs különb szó, mint a „káderképzés”. Eléggé hatékony ez hazánkban? — Természetesen csak a szakszervezeti káderképzésről lehetnek ismereteim. Sok minden történt ezen a területen, hiszen egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük a nevelést, az oktatást. Mégis azt hiszem, még sok mindenre szükségünk van ahhoz. hogy igazán hatékony káderképzésről beszélhessünk. Itt persze nemcsak a tanfolyamokra, a szervezett oktatásra, az iskolákra gondolok. Olyan aktív közéletre, olyan egymás munkáját és sajátos feladatkörét tiszteletben tartó munkamegosztásra van szükség, ahol a közösségi érdeket képviselő szakszervezeti tisztségviselő nem válik közömbössé, nem látszatfeladatokat kell ellátnia, hanem a mindennapi munkában eredményesen tudja hasznosítani ismereteit. Ha konstruktív, együttműködő partnerekké akarunk válni, nemcsak a politikai munkát, hanem az élet, a gazdaság, a kultúra kérdéseit is alaposan kell ismernünk. Módszereinket pedig rugalmasan és gyorsan kell a napi feladatokhoz igazítanunk. — Milyen tapasztalata van arról, hogy szakszervezeteink élnek-e a törvény biztosította jogaikkal? — Számos vonatkozásban foglalkozunk mostanában ezzel a kérdéssel. Élünk-e és jól élünk-e a lehetőségeinkkel? Hozott-e például a bizalmiak hatáskörének, jogkörének kiterjesztése számottevő változást a munkahelyek életében, a szakszervezetek megítélésében ? Azt tapasztaljuk, hogy jelentős változást hozott ez az intézkedés. Még akkor is, ha igen sokszínű és változó színvonalú a munkahelyeken végzett szakszervezeti munka. Sokak számára csak akkor válik érzékelhetővé a szak- szervezetek tevékenysége, akkor emelkedik a presztízsünk, ha egy-egy konkrét, vagy személyes ügyben segítséget, támogatást tudunk nyújtani, ha „elintézünk” valamit. Jó lenne, ha akkor is ész- revennék munkánkat, ha szélesebb érdekeket érintő ügyekben foglalunk el helyes álláspontot, ha eredményesen képviseljük az összes dolgozó érdekeit, s ha az is növelné a tekintélyünket, amikor egy becsületes és jó munkát végző bizalmi a kötelességek teljesítésére mutat példát. a fegyelmezett munkavégzés mellett agitál. — Sokakban a szak- szervezet megítélése ott kezdődik, hogy tagdíjat kell fizetni.. — Az egymás támogatására, segítésére, az egységes fellépésre létrehozott mun- kásszervezeteknek nem az volt az alapeszméje, hogy visszafizesse a tagnak a valamikori tagdíj összegét. Sokkal inkább ' az, hogy az együttes anyagi lehetőséget minél nagyobb közösség számára hasznosítsuk és a legjobban rászorultaknak juttassunk szükség esetén belőle. — ön mióta szakszervezeti tag? — Egyetemista korom, 1963 óta. — Mikor látjuk legközelebb szűkebb pátriájában? — Szívesen megyek Fadd- ra is, Szekszárdra is haza. Édesanyámat, ismerőseimet, barátaimat, amilyen gyakran lehet, meglátogatom. Nyugodtan aludni is csak ebben az igazi, falusi csendben tudok. Nemrég voltam otthon, az elmúlt héten pedig az SZMT elnökségi ülésén vettem részt Szekszárdon, ahol a társadalombiztosítás volt az egyik napirend. — Megköszönöm, hogy időt és türelmet szentelt kérdéseimnek! ORDAS IVÁN Fotó: BAKÓ JENŐ Múltunkból (A Tolna megyei vízi társulatokról szóló írásunk első részét múlt vasárnapi számunkban közöltük.) Nem érdektelen egy pillantást vetnünk arra, hogy a lecsapolási, vízszabályozási munkák megkezdése előtt milyen volt a Kapos völgye. A helyzet elriasztó. Mocsár, tőzeges terület végig a Kapos völgyében, olyan terület kilométerszám, amely nem csökkent, hanem növekedett ahogy múltak az évek. A folyó egyre nagyobb és nagyobb területet hasított ki magának a termőföldből. Nem véletlen az, hogy már a társulat megalakulásakor az érdekelt birtokosok egymás után jelentkeztek, hiszen érdekeik megvédéséről, a további pusztítások megakadályozásáról volt szó. A VlZSZABALYOZÓ TÁRSULATOK MUNKÁLATAI A társulatok legfontosabb feladata volt felmérni azokat a munkákat, amelyek elvégzése a társulatra várt. Külön .említést érdemel az is, hogy olyan híres mérnök tervezete irányította a munkát, mint amilyen Beszédes József volt. A legnagyobb gondot azok a vízimalmok jelentették, amelyeket tulajdonosai szabálytalanul működtettek. A völgyet teljesen úszó láppá változtatták, tápot adtak a különféle járványos betegségek kórokozóinak, másrészt járhatatlanná tették a területet. A társulat 1820—1835 között végzett munkája során a simontornyai, pincehelyi, görbői, dusi, berki és fészerlaki malmok gátjait elvágta, a kaposi és a keceli malmokat külön malomcsatornára helyezte. Gondot jelentett, hogy a völgy tőzeges talaja a lecsapolás következtében- lesüllyedt. Figyelmet érdemel az is, hogy a társulat megszervezése előtt Pakstól lefelé, a Duna jobb partján a paksi, faddi, gerje- ni és dunaszentgyörgyi kaszálóknak a Duná elöntései ellen való megvédése céljából az érdekeltek elhatározták, hogy területüket megóvják a Duna áradásai ellen. Ebből a célból 1865-ben „Dunatöltés-egyesület” elnevezéssel társulatot alakítottak, amely az első lépéseket meg is tette. Később amikor 1871-ben átszervezték a társulatot, Paks—Szent György— Gerjen és Fadd Duna védgáttársulat elnevezéssel működtek tovább. A társulat jelentős eredményeket ért el. Rövid időn belül mintegy 1014 katasztrális holddal növelték a termőterületet, a társulat belvíztől mentesített területe 830 katasztrális holdat tett ki. A paks— faddi ártérben, de különösen a bogyiszlói szigeten, — amely addig túlnyomórészt erdő és vízjárta terület volt —, jelentősen megváltozott a táj képe. Az ármentesítés talán itt hagyta a legnagyobb nyomot. Művel- hetővé tette a földterületet, tanyák épülhettek, utakat létesítettek. VÉDELMET NYÚJTOTTAK A TERMŐFÖLDNEK A társulatok által végzett vízszabályozási, medertisztogatási munkák nagy jelentőségűek abból a szempontból, hogy megkezdődött a mocsarak, járhatatlan területek hathatós felszámolása, s ezen túlmenően pedig védelmet nyújtottak a termőföldnek. Addig állandó veszélyt jelentett a további mocsarasodás, s az, hogy a már termő területet is elöntéssel fenyegette a Kapos, a Cseresnyés, valamint a biritói vízfolyások. Az évek munkája során ez a helyzet megváltozott. Ezerszámra mozdították a föld köbméterét a kubikosok és munkájuk nyomán megváltozott a megye arculata. Jelentős négyszögölek ezreit hódították vissza a vad természettől és adták át megművelésre. *** A Tolna megyei vízi társulatok XIX. század során végzett munkáit pozitívan kell értékelnünk. Megkezdték, elindítottak egy nagyon fontos munkát, lerakták az alapjait a vízszabályozás, medertisztogatás, gátak építése nagy munkálatainak, a későbbi átgondolt, megszervezett folyamszabályozási munkák épülhettek az elődök munkáin, szerzett tapasztalatain. (Vége). SZILVÁGYI IRÉN Országos Vízügyi Levéltár ■iiKTi iihll M Or. Csuhák Judittal, a SZOT titkárával
