Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
1979. július 1. Képújság 5 Tanuló munkások A bizonyítványok osztásának idejét éljük. Kézbe kapja sok ezer fiatal az egész évi munkáját értékelő, előrehaladását bizonyító okmányt, s ugyanúgy sorba állnak, névszólításkor a katedrához vonulnak a felnőttek is. A tanulás a felnőttek körében is divat. Sok lehetőség van a szakmai és általános műveltség növelésére, és ezek a feltételek rendszerint szinkronban vannak az üzem érdekével is, jelesen: nagyobb képességű ember álljon az egyre bonyolultabb munkagép mellé. Nem közhely, ha azt mondjuk, hogy a szakmáf is bizonyos idő eltelte után újra kell tanulni. Amikor a dolgozó elvégzi a nyolc általános iskolát, bizonyítványt kap, amely egyben azt is lehetővé teszi, hogy gépkezelő-vizsgát tehessen — az építőiparban nagy szükség van nehéz- és könnyűgépek kezelésében jártas szakemberekre. Beiratkozhat a dolgozó autóvezető-tanfolyamra — ma már a munkáscsaládok körében sincs elérhetetlen távolságban a személygépkocsi. Az, hogy a dolgozó olvasó emberré válik, hogy rendszeresen könyvtárba jár, könyveket vásárol — olyan haszon, amely nem mérhető kilométerekkel, literekkel, dekákkal — ámbár haszna kétségkívül jelentős. Gondoljunk csak arra, hogy az a munkás, aki rákap az olvasásra, nemcsak a szakmai köteteket kezdi bogarászni, hanem szépirodalmat, verset is olvas. És nem mondunk újat azzal, hogy a munkáscsaládokban mindenütt van kisebb-nagyobb könyvtár, néhol olyan is, amelynek ragyogóan rendberakott kötetei a -polcról ritkán kerülnek' le, mert a ilyen családokban elsősorban a könnyebb, rövid lélegzetű regényeket kedvelik. Amikor kézhez veszik a felnőttek a bizonyítványt, jóleső érzéssel gratulálnak egymásnak, a munkahelyen számon tartják, az iskola befejezése után órabéremelést adnak — abban a jogos reményben, hogy a dolgozó hatékonyabban végzi majd munkáját, hiszen képességeit növelte. Másfajta oktatás is van azonban, amely rendszeressége révén, fontos a munkás mindennapi tevékenysége hatékonyságának növelése érdekében. Azokról a tanfolyamokról'van szó, amikor egy-egy brigádot kiképeznek valamely speciális feladatra. A TÁÉV Andrássy-brigádjából — huszonegy tagú a brigád — nyolcán szereztek panelszerelő-szakmun- kás képesítést. A Tolna megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat több napos tanfolyamot tartott dolgozóinak annak érdekében, hogy munkájukat hatékonyabban tudják végezni. Ott mondta a megyei tanács osztályvezetője, Sipőcz Győző előadásában, hogy a tanácsi vállalatok mindegyikében rendszeres a munkások oktatása, a Patyolatnál éppen úgy, mint a költségvetési üzemekben, a nyomdában, vagy egyebütt. Ezek a tanfolyamok nemcsak az ipari üzemekre jellemzőek. Sárközi János tudósítónk részletes levelet küldött arról, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság és Borkómbinátnál idén több mint félezer ember vett részt különféle tanfolyamon. Éppen lapunk múlt vasárnapi számában, a beszélgetés rovatban mondta el Bordás Ferenc kombájnos, hogy a tsz, pénzt nem sajnálva küldte őt egyhetes továbbképzésre, hogy az E— 516-os gabonakombájnak minél tudóbb kezelője legyen. A vasútüzemekben folyó rendszeres oktatások pedig olyannyira hozzátartoznak az üzem életéhez, hogy az új dolgozót már így fogadják: „Elvtárs, nálunk örökké tanulni kell!” Ismerek olyan vasutast, akinek — húszéves szolgálati ideje alatt eddig több mint száztíz vizsgája gyűlt össze. A Volán vállalatok gépkocsivezetői rendszeres oktatást kapnak, amely több irányú: balesetmegelőzés, okmányok kezelése, műszaki tudnivalók. A 11-es Volánnak olyan jól felszerelt oktatási kabinetje van, melyhez hasonló csak a nagy vasúti csomópontokon található. És ennek a korszerű audiovizuális berendezésekkel felszerelt teremnek külön haszna és célja is, hogy másokat is taníthatnak helyesen közlekedni.. így oktatófilmjeiket, vetítővel együtt, kölcsönadják — sőt az általános iskolák rendelkezésére is bocsátják a tantermet... Tanuló munkásokkal találkozván, amint vizsgára sietnek, s amint esténként a könyveket bújják, vagy éppen a tanfolyamon előadást hallgatnak, az jut eszembe, hogy az a sok beszéd, írás, amelyet a munkások művelődésének érdekében eddig tettünk, nem volt hiábavaló. Annak ellenére, vagy éppen azzal együtt, hogy a munkásművelődés területén még sok a tennivaló — kiváltképpen ha arra gondolunk, hogy Szekszárdon a vállalatok művelődési termei, otthonai, klubjai munkaidőn túl ritkán kihasználtak. De ez a tény már a feladatokat is jelöli és mutatja a jó példákat is, mint a tolnai selyemfonóét, a tolnai PATEX-ét, vagy éppen a TÁÉV esetét, ahol szervezett módon foglalkoznak, mondhatom így is: intézményesen, mint az általános iskolában, a dolgozók iskolájának osztályait végző munkásokkal. PÁLKOVÁCS JENŐ Amióta a focit „feltalálták”, rengeteg örömet és bánatot okozott. Azt mondjuk rá, hogy játék, pedig sokszor többről és egészen másról is szó van. A paksiak megnyerték a megyei bajnokságot és jogot szereztek arra, hogy a feljebb kerülésért mérkőzzenek. Nem ez volt az első lehetőség előttük. Nem sikerült most sem, pedig mindent megtettek érte. Lehet vitatkozni azon: helyes-e, hogy egyetlen osztályozó mérkőzés dönti el egy egyenletes teljesítményt nyújtó csapat sorsát. Esztergomban is, Pakson is bizonyára más-más a vélemény. Annyi történt csupán: a mérkőzés előtt sokszor elmondták a hangosbeszélőben, hogy ne menjen senki a korláton belülre. A paksi nézők bementek, a bíró meg hagyta. Aztán a paksi vezető gól után a paksi nézők még beljebb mentek. Ezt már nem hagyta a bíró. E közben történhetett az, hogy Majsai mozdulatát félreértette a játékvezető és leküldte. Úgy mondják, a bíró nagyon bánta ezt a tettét a félidőben. Gondolom. remélem a paksi nézőknek sem egészen tiszta a lelkiismeretük, bánják már ezt a nagy rohangálást. Alapvető fegyelmezetlenségről van- szó. Hiába vezetett mindezek ellenére ezután még egy újabb góllal a paksi gárda. Később már csak vergődtek és végül kaptak egy ötöst. Ilyen a foci. Most bizonyára elegük van a paksiaknak a labdarúgásból, a bíróból és Martonvásárból is. Majd lehiggadnak és ősszel újra biztatják csapatukat és talán egy év múlva önfeledt örömükben nyugodtabban elviselik, ha pár lépés választja el a csapatot a várva várt NJ3 II-től. Kép, szöveg: BAKÚ JENŐ A paksi kispad a mérkőzés kezdetekor Az első paksi gól Majsai nem hisz a fülének Örülnek a paksiak A közönség elhagyja a pálya szélét Volt egyszer egy meccs A labda már a hálóban. Tizenegyessel egyenlít az Esztergom A második paksi gól Jelenet a mérkőzésről Fogcsikorgatva A végén az esztergomiak örültek
