Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

1979. július 4.

1

‘tÉpÚJSÁG

Csemeték húsz hektáron

Az égig növő fa is kicsi volt egyszer, de annyira kicsi, hogy szinte semmiség: egy

mag. A fák élete itt kezdődik. Kibújik a magból az első levélke. Aztán kihajtanak a lomblevelek és csak ettől kezdve mondható fának az apróság, vagyis egy találó és szép kifejezéssel facsemetének.

Az erdősítéshez, a fák utánpótlásának neveléséhez külön helyen kell foglalkozni ezzel a kényes munkával: csemetekertben. Megyénk egyik jó hírű és minden tekintetben kedvező adottságokkal rendelkező csemetekertje a nagydorogi. Pontos, teljes megnevezéssel: a Gyu- laji Állami Erdő- és Vadgazdaság bikácsi erdészetéinek csemetekertje.

Paks felöl Nagydorogra utazva ott található az út bal oldalán, közel a nagyközséghez. Három oldalról erdő övezi a kertet, ez tűnik fel. Persze a csemeték annyira kicsik, hogy az útról alig látszik valami, inkább csak a terület gondozottsága és négy hosszú fóliasátor. A sátrak alatt is csemeték nőnek, jelenleg platánok.

Fiatal nő a csemetekert vezetője, Széles Zoltánné erdőmérnök. Ez az első munkahelye, az egyetemi tanulmányok után rögtön ide került 1972-ben, a férje hívására, aki akkor még csak évfolyamtárs volt. A szülei Szombathelyen élnek, tehát erdős-hegyes szép vidéket hagyott el Nagydorogért. A távoli szülőfölddel azért nem szűnt meg a kapcsolat, minden évben fölkerekednek néhányszor, látogatóba. Időnként utaznak Szombathelyre csemeték is. Az idén kora tavasszal tölgycsemetét vitt Nagydorogról a szombathelyi központú nagy erdészeti és fafeldolgozó kombinát.

— Melyik a legkedvesebb fája? — kérdezem Széles Zoltánnétól, miközben körülnézünk az öntözött birodalomban, ahol a nagyobb rész gyönyörű tiszta, máshol meg éppen küszködnek az asszonyok a kiadós esők nevelte gyommal.

— Itt a kertben egyformán kedves mind. Azaz, hogy a szürke nyárat szeretem legjobban, mert először rettenetesen kényes, azután meg a legjobban növő fa már csemetekorában. Any- nyira kényes, hogy a magja egy nap alatt elveszítheti a csíraképességét, ha nincs elég nedvesség, sőt, amíg ki nem hajt az első két lomblevele, fél órára sem száradhat ki a talaj. Utána viszont, mint említettem, a legerősebben növekszik. Nagyon szeretem.

— A nagy fák közül melyik a legszebb?

— A bükkerdő tetszik nekem legjobban. Világos és egyenes törzsek, gyönyörű erdő a bükk. Mi nem nevelünk

)bükkcsemetét.

— Milyen fajtákat nevelnek?

— Nyír, szürke nyár, méz- gás éger, platán, hegyi juhar, korai juhar, madárberke•s W-8

Az asszonyok előkészítik a hidegágyat a nyírmag vetéséhez

faß***,

Széles Zoltánné erdőmérnök

I Budai berkenye földjét kultivátorozza Béres András

nye, budai berkenye, kőris, erdei fenyő, fekete fenyő, magas kőris. Tehát ezek vannak jelenleg.

— Meddig csemete a facsemete?

— Egy- vagy kétéves koráig. Az egyéveset már ki lehet ültetni. Úgy számítjuk az időt, hogy a tavasszal vetett magból kelt csemetét ősszel már kiültethetik az erdei talajra. De ha a következő tavaszon ültetik ki, akkor ugyancsak egyévesnek számít. Három-négy évig is nevelünk fákat a csemetekertben, ezek a suhángok. Többnyire utcára ültetik őket, oda erősebb kell, jobban bírja.

— Évente, hány csemetét adnak el?

— Egy- és hárommillió között. A belecskai termelő- szövetkezet éppen úgy vevőnk volt, mint a Debreceni Erdőgazdaság. Utóbbi helyre szürke nyárat vittek tőlünk. Hadd mondjam még el, hogy ez engedélyes csemetekert. Főhatóságunk a Szaporítóanyag Felügyelőség.

— Nyilván azért engedélyezték a csemetetermesztést, mert a feltételek kifogástalanok és ugyanígy a minőség.

— Igen. Egyébként szerencsés körülmények között dolgozhatunk: ősszel-télen is

járható út mellett van a csemetekert, a közvetlen közelünkben tó áll rendelkezésre öntözéshez, mind a húsz hektárt tudjuk öntözni, és a dolgozóink közel laknak. Húsz asszony jár ide Pusztahen- cséről, Nagydorogról, olyan arányban, hogy a felénél több pusztahencsei. A nődolgozók valamennyien betanított munkások, két éve végezték el a tanfolyamot. Szakmunkás csak egy van nálunk, a húszéves Pollák Ferenc, ő viszont messziről jön: mindennap Szekszárd- ról, vonattal. Erdészeti szakmunkás, tehát ért a fa kitermeléséhez, a motorokhoz. Itt nincs kitermelni való fa, itt öntözni és vegyszerezni kell, ezt végzi el Pollák Ferenc.

Különlegesen szép környezetben dolgozik a szekszárdi, csokoládébarnára sült fiú, például az öntözőtó környéke egészen romantikus. Ezért nem érzi kellemetlennek a napi vonatozást.

Munka mindig sok van a csemetekertben, kora tavasztól az őszi szállításokig. Vetéshez előkészülni, vetni, gyomlálni. A nehezét elvégzi a gép a növényápolásban: kultivátoroznak a hagyományos területeken, de azért gyomlálni, kapálni való is akad. Húsz hektár nem kevés, ha ilyen intenzíven művelik. Négy fóliasátor alatt 2800 négyzetméteren nevelnek csemetét, egy hektár a hidegágyas csemetenevelő terület, a többi hagyományos szabadföldi csemetekert.

A hidegágy persze nem hidegebb a rendes talajnál, viszont az istállótrágyából aljazott melegágynál hidegebb : tőzeget tesznek két deszkasor közé kint a szabadban és ide vetik a famagot. Ennek a talajnak jobb a vízháztartása, intenzívebb termesztés, sőt még az is előnye, hogy a csemetét könnyebb kiemelni a gyökerek károsodása nélkül, mint a tömött talajból, amikor elérkezik a szállítás ideje.

A pici fa egyébként ugyanúgy „viselkedik”, mint a nagyok: szeptemberben már

kezd befásodni és kifejleszti a jövő évi rügyeket”. Az új rügyek aztán vagy itt tárulkoznak levelekké jövőre, vagy ha már egyévesen útjára bocsátjuk a csemetét, akkor új földben, erdei talajon kapaszkodik meg, és szél- zúgató óriássá növekszik a végtelen évtizedek alatt.

GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Égj “I

Látványos környezetben van a csemetekert

TAKARMÁNYTÁP — BIZTOS EREDMÉNY

A jövedelmező állattenyésztéshez nélkülözhetetlenek a takarmánytápok. A korszerű takarmányok előnye, hogy minden állatfajnak más és más takarmányt vásárolhatnak azok, akik a háztáji és kisegítő gazdaságukban állatot tartanak. A tápok az életfenntartáshoz és a szaporodáshoz szükséges tápláló anyagok mellett vitaminokat, ásványi és egyéb olyan kiegészítő anyagokat is tartalmaznak, amelyek az állatnak védettséget nyújtanak a különböző betegségek ellen.

Ezek a takarmánytápok etetésre kész állapotban vásárolhatók meg, elkészítésük már nem igényel külön munkát. Vannak olyanok, melyek granuláltan is kaphatók. Ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el a háztáji állattartásban, ajánlatos

granulált tápot használni; ott, ahol csirkét tartanak, malacot hizlalnak, nyulat, vagy galambot tartanak. A korszerű takarmányok azonban csak akkor hozzák meg a várt eredményt, ha megvannak a megfelelő tartási feltételek és az etetésre vonatkozó tanácsokat az állattartók mindig pontosan betartják.

Gyors és gazdaságos a csirkenevelés, ha a naposcsibéket baromfi indító táppal, majd háztáji broyler nevelőtáppal etetik. A tojóállomány részére háztáji tojótáp kapható. Nagy tojáshozamot csak a tojótáppal etetett baromfitól várhatunk, A baromfitápokat csak szárazon szabad etetni!

A sertéstartás gazdaságosságát a szakszerű kocatartás mellett, elsősorban a malacnevelés eredményessége határozza meg. A malactápot három hónapos korig kell etetni, ekkorra érik el a darabonkénti 30—35 kg-os súlyt. A süldők számára kapható a háztáji süldőtáp, míg a hízók részére hízótáp áll rendelkezésre. A háztáji hízótápon kívül vásárolható még korpapótló sertéstáp is, melyet 40 kilón felüli súlytól etethetünk egészen az átadásig.

A nyúltenyésztők takarmányellátása, illetve a nyúl hizlalásának gondja is megoldódott a nyúltáppal. Külön kapható tenyész- és hizlaló nyúltáp. Forgalomba került a galambtáp is, amely elősegíti a húsgalambok gazdaságosabb felnevelését.

Néhány fontos tudnivalóra hívjuk fel a figyelmet a táppal kapcsolatosan:

— száraz etetésnél folyamatosan gondoskodni kell az ivóvízről. A sertéseknél — ha moslékot is etetünk — etetés előtt csak annyi tápot szabad nedvesíteni, amennyit egyszerre elfogyaszt a jószág;

— gondoskodni kell az etető- és itatóvályuk tisztaságáról ;

— a tápot keverni szemes, vagy egyéb takarmánnyal nem szabad;

— a gyártástól számított 30 napon belül meg kell etetni;

— tárolni hűvös, száraz, szellős, napfénytől védett helyen kell;

— csak azzal az állatfajjal etessük, amely részére készült!

SZENTE ERZSÉBET A JUH A HÁZ KORUL

Néhány éve úgy tűnhetett: megpecsétlődött a tanyák körül, falusi udvarokban tartott juhok sorsa. A tanyák száma fogyatkozott, a községi legelők a nagyüzemek kezelésébe kerültek, sok helyen megszűnt a legeltetés. Márpedig a juh járkálós állat, „legelve keresi kenyerét” — mondták a régi öregek, fű, jó levegő, szabad mozgás nélkül nem él meg, az ól valóságos börtöne. Meg is csappant a tanyák körül, udvarokban tartott juhok száma, itt ma az ország juhállományának

mindössze a tizedrésze található. Ne is keressen mostanában a régi ízekre áhítozó ember juhgomolyát, -sajtot, -túrót a piacokon, elvétve talál csak. A birkabőrből készült mellényre, rövid vagy hosszú bundára, gépkocsiülésre, fotelre terítendő birkabőr után is ugyancsak sokáig kutathat, aki ilyet keres.

Büntetésként is felfogható ez. Azért, mert megfeledkeztünk egy időre legrégibb háziállatunkról, amely évezredeken keresztül ruházati cikket, tejet, húst adott a csekély gondoskodásért. Amelyet udvarsöprögetőnek is neveztek sokan, arra utalva, hogy nemcsak a legsoványabb legelők füvét, de a gazdálkodás sok-sok hulladékát is hasznosítja.

A jelek szerint a feledé- kenység véget ért. Egyre több tanya körül látható legelésző juh, ficánkoló kisbá- rány. És egyre több falusi portán is akad már öt-hat, tizenöt juh a többi jószág körül, ősztől tavaszig az ólban, udvarban, attól kezdve pedig végre ott, ahol a helye van, a legelőn. Sokan alapozzák mostanában kis juhászatukat, s ez érthető, jó pénzt adnak a gyűjtők a gyapjúért, 50—60 forint a bárány kilója.

A juhtartásról lemondani nem tudók — és nem is akarók —, látva a bárány, a gyapjú, a bunda iránti élénk keresletet, a legeltetés lehetőségéért dörömbölnek.

Egyes megyékben már léteznek juhtenyésztő szakcsoportok, s több helyen is foglalkoznak ilyenek alakításának gondolatával. A már meglévők legelőt béreltek, juhászt fogadtak, tavasztól őszig tarthatják legelőn állataikat. Az őszi behajtásig így nincs rá gond, addigra jó gyapjút növeszt a felnőtt állomány, a bárányok is megerősödnek.

Másutt szakcsoport nélkül szervezik meg a juhok közös legeltetését. A kiskunhalasi és kábái tsz vezetőinek jóindulata folytán például ily módon is szabadsághoz, jó legelőhöz jutnak az udvarokban tartott juhok. A jóindulatra szükség van, mert a juhtartó kisemberek egyöntetű véleménye szerint a nagyüzemek vezetői nagyon haragszanak a birkára, félnek kártételétől, ellenőrizhetetlen útjaitól.

Jobban jár hát a nagyüzem is, ha az egyéni juh- tartók érdekeit figyelembe véve jelöl ki legelőt, betakarítás idején felszabaduló tarlót, ahol a juh kárt nem tehet, ellenben ingyen takarítja be a gyakran tövén vénülő füvet, fogyasztja el az egyébként földbe szántandó növényi hulladékokat. Az országnak úgyszólván minden részén találhatók ki- sebb-nagyobb parlagterületek, földsarkok, hasznosítat- lan, elhanyagolt, dudvával benőtt, de rendbe hozható legelőterületei, ahol — ha megvan az igény és a segítőszándék is — kialakíthatók a ház körül tartott juhok legelői.

A birka sokhasznú jószág: báránya jó exportcikk, teje fontos élelmiszerek nyersanyaga, gyapjúja jó pénzért értékesíthető. Éz a szerény és már többször is mostoha sorsra, mellőzés- . re jutott állatfaj bőségesen K megfizet a gondoskodásért. g

DR. GONDA IRÉN

0Dp3 g m c OThs

P

latáncsemeték közül gyomlálják a gazt. Négy fóliasátor alatt mintegy félmillió csemete nevelődik