Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

1979. július 29. KÉPÚJSÁG 9 Halászok a sivatagban A közép-ázsiai köztársaság Türkménia területének nagy része sivatag. Földművelése csaknem teljes egészében az Arai-tóba ömlő Amu-Darjá- hoz kapcsolódik. A folyó, va­lamint a Karakum-csatorna mindkét partja mentén ker­tek zöldellnek, gyapotültetvé­nyek, gumós gyümölcsök, sző­lők virulnak. Egy meglehetősen rendkí­vüli sivatagi foglalkozás — a haltenyésztés — az öntözés­nek köszönheti létezését. A sivatagi haltenyésztés egyik jó példája a Szarikamis-tó, amely 20 éve még nem léte­zett. Öntözés után a mezőkről a sós vizet alagcsöveken a mű­velt zónától távolabbra, a si­vatagba vezetik. Korábban az volt a vélemény, hogy ebben a vízben a hal nem él meg. Az öntözési szakemberek azonban három széles csa­tornán az összegyűjtött ön­tözővizet a nagy befogadó- képességű Szarikamis-horpa- dásba vezették és 13 év alatt egy több mint 2 ezer négyzet­kilométer vízfelületű és 70 méter mély tavat alakítottak ki. A tengerből és az Amu- Darjából hamarosan halrajok indultak az új tóba: tőponty, fogas, harcsa, márna, stb. Szarikamisban csupán né­hány éve foglalkoznak hal­gazdálkodással. Az elmúlt szezonból 700 tonna halat fogtak ki. Szarikamis ma már csak egy az utóbbi 20 évben keletkezett új tavak közül. Az 1000 kilométer hosszú Karakum-csatorna mentén haltenyésztő gazdasá­gok és ivadéknevelő telepek létesülnek. A Karakum-csatorna ha­talmas program a sivatag hasznosításában. A Szovjet­unió egyik legkisebb népes­ségű köztársaságának számító Türkménia egyedül nem tud­ta volna ezt megvalósítani, ezért e munkákat központi alapokból finanszírozták. Szarikamist a vándormada­rak is megkedvelték. Ott, ahol nemrég csupán „a siva­tag krokodilja” — a hatal­mas varangyík — volt talál­ható, most egzotikus peliká­nok és rózsaszínű flamingók ütöttek tányát. MARGARITA DMITRIJEVA APN—KS Karl-Marx-Stadt Uj «víztározó épül Testvérlapunk, az NDK- beli Freie Presse szerkesz­tősége érdekes tudósítást küldött. Karl-Marx-Stadt vízellátásának javítására 1981-es befejezéssel új víz­tározót építenek. A mun­kák már jó ütemben foly­nak, a várostól több mint 11 kilométeres távolságban a tengerszint felett 481 mé­ter' magasságban. Kristály- tiszta források és hegyi pa­takok vizét gyűjti össze egy völgyzáró gát, amely képes lesz arra, hogy 140 ezer köbméter ivóvízzel lássa el a megyeszékhelyet és a kör­nyék néhány egyéb telepü­lését. A „vízgyár” sürgős felépítését a folyamatosan növekvő ivóvízigény sürge­ti, ugyanis az ásott kutak korában egy háztartás napi vízigénye a'lig haladta meg a napi 25 litert, ma ennek a tízszeresével számolnak, ehhez jön még az ipari üze­mek igénye. s#»5SSüiii 80 millió köbméter víz tárolására alkalmas tó zsilipje jó ütemben épül A tiszta víz védelme Az Egyesült Nemzetek Szervezete teret igyekszik biztosítani az emberiség olyan alapvető kérdéseinek a megvilágításához, ame­lyek csak világméretű nemzetközi összefogással oldhatók meg eredménye­sen. Az elmúlt 5 évben négy olyan konferenciát rendeztek, ahol az emberi környezet, a világ népese­dése, illetve a világ élelme­zése, .az emberi települé­sek problémáinak megoldá­sa került megvitatásra. Ezek mellett kirajzolódik Földünk egy újabb súlyos gondja, a tiszta, egészséges víz biztosításának a kérdé­se. Ezért került sor Mar del Platóban az ENSZ Vízügyi konferenciájára, amelyen 116 ország képviseltette magát. A vízgazdálkodás egyik legfőbb gondja még ma is az, hogy a víz ritkán áll rendelkezésre megfelelő he­lyen és megfelelő időben. A minőség sem mindig ki­elégítő. Miközben az embe­riség meghódítja a világűrt, addig egyes országokban a lakosság kétharmadának — főként asszonyoknak és gyerekeknek — kilométere­ket kell gyalogolniuk ahhoz, hogy családjuk vízkészletét biztosítani tudják. A Föld városlakóinak kö­zel egyötöde, a vidékieknek háromnegyede nem része­sül megfelelő ivóvízellátás­ban. A lakosságnak és az iparnak növekvő és terv­szerűtlen koncentrációja el­sősorban a városokban okoz nehézségeket. A szennyvízelhelyezés megol­datlansága még csak növeli a gondokat, és kihat a la­kosság életkörülményeire, egészségügyi viszonyaira. A Föld vízkészletét 1,4 milliárd köbkilométerre be­csülik, amelynek azonban csak 2,7 százaléka édesvíz. Ennek a viszonylag csekély mennyiségnek is 77,2 száza­léka jéghegyekben és glecs- cserekben tárolódik. A ta­vakban 0,35 százalék, a fo­lyókban pedig 0,01 százalék édesvíz található. A folyók­ban lefolyó évi vízmennyi­ség 40—50 ezer köbkilomé­terre tehető. Ennek a zöme Ázsia és Dél-Amerika víz­folyásain hömpölyög az óceánok felé. Ä természe­tes édesvizű tavak 200 ezer köbkilométer, az ember al­kotta víztározók 5000 köb- kilométer vizet tárolnak. A Föld felszíne alatt is tekin­télyes víztömeg van. Víz van, ám az igények is egyre nőnek, a szennye­zés pedig veszélyezteti a készleteket. Csak nemzet­közi összefogással lehetsé­ges megőrizni a drága kin­cset: a tiszta vizet. Képünkön: Az egyik ázsiai víztároló a Szovjetunió területén A Trebisnica éltető vize A hercegovinai Trebinje város szeszélyes folyója a Trebisnica. Alsó szakaszán nyaranta másodpercenként csupán 2,5 köbméter víz halad át, egyes helyeken pedig a folyó végképp a föld alá bújik; a telet kö­vető hóolvadás és a tavaszi esőzések időszakában azon­ban vízhozama csaknem 500-szorosára növekszik. A folyó völgyében fek­szik a 40 000 hektár terüle­tű, félsivatagi jellegű Po- povo Polje. Télen a Trebis­nica ezt a vidéket nagy tá­rolómedencévé változtatja, amely több mint 700 000 köméter, nagy mennyiségű termőtalajt is magával sod­ró vizet fogad magába. Nyáron viszont 4—5 hóna­pig egyetlen csepp eső sem hull errefelé, a levegő hő­mérséklete pedig állandóan plusz 30 és 35 fokos. A bú­za, a kukorcia és más me­zőgazdasági növények - el­száradnak, még mielőtt megértek volna. A Popovo Polje mező- gazdasági hasznosítására már a század elején is gon­doltak, a konkrét tervek megvalósítását azonban csak a vízierőművek és a tárolómedencék megépítése és a folyamszabályozás után kezdhetik el. A „Grancarevo” vízierőmű gátja és az itt keletkezett 1,3 milliárd köbméter befo­gadóképességű víztároló így megbízható védelmet nyújt a téli áradásokkal szem­ben, a „Caplina” hidroak- kumulációs vízierőmű tá­rolómedencéje pedig min­den lehetőséget megteremt a nyári öntözéshez. A csa­tornák és a töltések kiter­jedt hálózata biztosítja a víz egyenletes elosztását az egész völgyben. A folyó medrét 65 kilométeres sza­kaszon betonburkolattal látták el. A jugoszláv szakemberek által, az ENSZ-szakértők részvételével kidolgozott talajjavítási terv első sza­kasza 3000 hektár igen ter­mékeny föld művelésbe vé­telét irányozza elő a Popo­vo Poljén. A szűzföldek el­ső 100 hektárját már beve­tették a legjobb minőségű búzával. A közeljövőben a terv­nek megfelelően, szőlős- és gyümölcsöskertek létesül­nek a Popovo Poljén, a szántóföld nagy részét pe­dig a legjobb minőségű bú­za, kukorica és zöldségfé­lék és más mezőgazdasági növényfajták termesztésére használják. A talajjavítás néhány év múlva Hercego­vina egyik legnagyobb me­zőgazdasági komplexumává változtatja Popovo Poljét. E terület hasznosításával párhuzamosan folyik az új műút építése is, mivel a vi­dék lakossága most még nehezen juthat el a legkö­zelebbi városokba. (BUDAPRESS— APN—TANJUG) ■BgaHHBHHEBSBIIMUBBBEHBBnBBWI Az 1887-ben épített duzzasztógát és víztisztító ma már csak ipartörténeti érdekesség

Next

/
Thumbnails
Contents