Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
Táborozás ürömmel Voltam én már molnár, molnár is, Sőt, még molnárlegény is, legény is, Rosszul szedtem a vámot, a vámot, Szidták öregapámot, apámot. Ezt a dalt szerette volna elénekelni a tábortűz műsorában egy kisfiú a tóalmási gyermeküdülőben. Nagyon készült erre, még pajtásainak is megtanította a nótát. Fellépésre nem került sor, szülei fél nappal a táborozás előtt hazavitték. így kocsival tette meg az utat, nem kellett a többiekkel vonatoznia. Bár ez nagyobb élmény lett volna számára. Nemcsak a szereplésről maradt le ez a kisfiú, a jutalomosztáson sem vehetett már részt. Ezért nem kapta meg az oklevelet a futóbajnokság második helyéért, a tortarészét a hálók közötti verseny helyezéséért. Forintban mérve ezek jelentéktelen apróságok. A gyerek számára mindez nagyon sokat jelent: sikerélményt! Ettől nő meg a magabiztossága, az önbizalma, a kezdeményező kedve. Mindennapos nevelési hiba, hogy a gyerekre nem vagyunk tekintettel. Csak a magunk kényelmét, érdekét nézzük, s ndm is fordul meg bennünk, hogy tapintattal kell kezelnünk az ő murtká- ját, kedvtelését, időbeosztását, nem szabad akármikor megzavarnunk benne. Főleg ilyen rendkívüli alkalomra vonatkozik ez, mint a táborozás. Talán kényelmesebb elvinni egy nappal hamarább. A saját időbeosztásunknak jobban megfelel. De ezzel sok kárt is okozunk. A tábor nyugalmát is megzavarjuk és a magunk gyermekének is felemássá tesszük az élményét. Két hét távoliét után minden gyerek vágyik a szülei után. Akikért nem jönnek el előbb — szerencsére a táborozok zöméért nem —, azok fájó szívvel látják, hogy pajtásuk már édesapja, édesanyja társaságában lehet. S nagyon megnehezíti számukra ez a látvány az utolsó egy-két nap elviselését. Pedig korábban jól érezték magukat. Most nemegyszer búskomorak lesznek, félrehúzódnak, elpityerednek titokban. S a saját, korábban hazavitt gyermekünknek sem tesz jót. Persze, örül, hogy eljöttek érte. De a táborozás élményei az utolsó két napban tetőznek. Ekkor van a búcsútábortűz, a ki mit tud döntője, esetleg némely sportágban (mint a foci) is az utolsó előtti napra tartogatják a döntő mérkőzést. A szobák közötti rend és tisztasági versenyt is a hazautazás előtti napon értékelik. S ebben az utolsó időszakban, mikor a holmi nagy része már a bőröndökbe került, cserélik el egymással a címeket, s ajánlkoznak a levelezésre vagy keresik az újabb találkozás lehetőségét, íratják alá egymással a rajtról készült fényképet, a nyakkendőt. Ha nincs nagyon nyomós okunk rá, ne vigyük haza a turnus vége elő.tt a gyereket a táborból. Hadd térjen haza a csoporttal együtt. Higy- gyük el, még ez a visszaút is élmény a társak között. — Á L — Országjárók figyelmébe Szabolcsi haranglábak Vannak vidékek, amelyeket sűrűn látogatnak az országjárók, s vannak, amelyeket elhanyagolnak. Ez utóbbiak közé tartozik Szabolcs megye is. Most olyan útra csábítjuk az utast, amely a legszebb tájakon vezet, változatos faluképeket tár föl, miközben e végvidék sajátos építményeit keressük föl — a fa harangtornyokat. NYÍR, SZATMÁR, ERDÖHÁT Szabolcs megye — a név sok mindent magába zárt. Különböző tájegységeket és más megyék töredékeit is. Aki Szabolcsban jár, egyúttal Beregben és Szatmárban is járhat. S járhat a Nyírségen, az Erdőháton, a Tisza- háton... Ezeknek a részeknek részben eltérő múltja, s táji és néprajzi sajátosságai voltak, vannak. Mások a talajok, különböznek a gazdálkodás feltételei is. A homokon — amelyet ma már almafák népesítenek be sűrűn, és sejtelmes erdők borítanak — másként élt meg az ember, mint mondjuk az Ecsedi-lápon, amelynek ma nyoma se igen van, s termő fekete föld lett belőle. De ahol a tájat át-, s átszelő folyók árterei vannak, amerre holtágak maradtak, ott el tudjuk képzelni, hogyan élt a halász-pákász ember. S a Tiszát többször is keresztezhetjük kompon, hídon, pontonon, északnyugatról délkeletre haladva. FIATORONY, PATICSFAL Ezeken a keleti vidékeken még több sajátos hagyománya tűnik föl a régi népéletnek, s az építészetnek, jóllehet a gyarapodás és a vele versengve növekvő igény a jólét kimutatására errefelé is egyre-másra alakítja át vagy cseréli fel a régi házakat az általánosabb családiháztípusok egyedeire. Nem újkeletű a törekvés, hiszen — ha a lakóházat ennyire nem is — a középületeket, s főként a régi fő középületet: a templomot már az elmúlt századokban is érintette. Ezért van az, hogy nemegyszer a műemlékvédelem szakemberei bontják ki, s állítják vissza a kései barokkos külsőből a gótikus vonásokat, a pusztán falfelületek alól a késő közéokori festmény- töredékeket. E táj egyik feltűnő vonása a fa, mint építőanyag a templomok tetején, tornyán és az önálló harangtornyokon. Néhány szép példája maradt fenn, s a legszebb talán a csarodai templomon. Az egyik legpompásabb Árpád-kori emlékünk ez a XIII—XIV. századi falfestményrészeket is őrző, ma református templom fazsindelyes tetejével és fatornácos, fazsindelyes toronysisakjával. A szomszédos kis falucska, Tákos, református temploma kevésbé ősi és pompázatos, de annál sajátosabb. Ez a XVIII. századi templom paticsfalú: gerendák között vesszőből font, A nyírbátonyi harangtorony falait sárral tapasztották be, aztán lemeszelték. A kis vessző-sárfalú egyház meny- nyezete is fa és kazettákra oszlik, amelyekbe díszül növényi mintákat festettek. A magas zsindelytetős épület mellett egyszerűbb fa harangtorony áll. Csarodától északra egy mellékúton a második falu Vámosatya, amelynek a XIII. századból eredő, ugyancsak szépen zsindelyezett fedelű temploma mellett áll még impozánsabb fa harangtornya. Ez a XVI. század vége felé készült és sisakját a fő toronycsúcs mellett a négy szegleten négy kis „fiatorony” is díszíti. A fiatorony egyébként másutt is elő-előtűnik, s leghatásosabban a nyírbátori késő gótikus református templom melletti hatalmas fa harangtornyon, amelyik 1640- ben épült. Ha Vámosatyáról tovább megyünk a Tisza jobb partján északnyugat felé, Má- tyuson szép festett fameny- nyezetet, s Lónyán egy XVIII. századi harangtornyot látunk. Onnan kompon átkelhetünk a Tiszán (a ráhaitó nem éppen személyautónak készült), s eljutunk Mándok- ra, amelynek görögkeleti fatemplomát a szentendrei skanzenbe szállították, majd Zsurkra, ahol ugyancsak szép fiatornyos, XVIII. századi harangláb áll. Ha viszont Csarodától délkeletre fordulunk, Esze Tamás szülőfaluján, Tarpán át Tivadarra, onnan a Tiszán át Kisarra jutunk — Beregből Szatmárba, illetve az Erdőhátra. Erdőhát ugyancsak a fa haranglábak hazája. Központján, Fehérgyarmaton át érünk Mándra, ahol szintén harangláb épült a templom mellé, akár a szomszédos Nemesborzován, az azzal szomszédos Nagyszekeresen, aztán Kisszekeresen, s onnan a harmadik faluban: Kölesén, újabb három faluval odébb a határszéli Kispolá- don és a szinte szomszédos, de csak kerülővel megközelíthető Nagyhódoson. A KÁRPÁTOKBÓL JÖTT A FA E haranglábak építői jórészt erdőháti ácsok, faragók voltak. Gyönyörű szerkezeteket ácsoltak össze e 20—30 méteres (sőt még magasabb) tornyokban. Toronysisakjaik alakja a gótikus építkezés emlékét őrzi, míg a sisak alatti tornácok faragott oszlopai és nyílásai a reneszánszét. Vajon miért éppen ezen a vidéken épültek ilyen fatornyok (és részben fatemplomok)? Erre nézve a válasz nem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy e vidék egykor fában gazdag volt. Másrészt Beregföldje a Kárpátokig terjedt: az ottani faépítészet is bizonyosan hatott. N. F. Mindenki számára öröm a vágott virág. Nem mindegy azonban, hogy mennyi ideig gyönyörködhetünk a nem olcsó ajándékban. Több tényezőtől függ, hogy mennyi ideig marad meg a virág a vázában. Függ attól, hogy milyen nyitottsági állapotban vágják le a tövéről. Az sem mindegy, hogy milyen napszakban szedik le, bár a szakemberek véleménye ebben a kérdésben eltérő. Egyesek szerint a reggeli órák a legalkalmasabbak a virágszedésre, mivel a virágok ekkor még nedvdúsab- bak. Mások véleménye az, hogy a kora délutáni idő a legkedvezőbb, mert ekkor a leggazdagabbak tápanyagokban a virágok. A virágok a tövükről levágva is folytatják élettevékenységüket, de ennek során a tartaléktápanyagaikra vannak utalva. Mint minden olyan természetes életfolyamatnak, amit az anyagcsere befolyásol. az elvirágzás gyorsasága is a fajta tulajdonságain kívül a légzés erősségétől, a hőmérséklettől, a tartalék tápanyagok meny- nyiségétől és a párolgás mértékétől függ. Az elvirágzás tehát természetes elöregedési folyamat, amelynek során • először elfogynak a tartalék szénhidrátok, majd a fehérjék lebontása is megindul, s ez már a virág pusztulását okozza. Elégtelen vízellátás vagy fokozott párolgás esetén a természetes elvirágzás helyett lankadnak, hervadnak a virágok. Alapszabály, hogy a virágok nem kerülhetnek huzatba és közvetlen napfényre, mert mindkettő erős párologtatást idéz elő, és a száruk felszívó ereje képtelen az eltávozó nagy mennyiségű vizet pótolni. Hátrányos a gyorsan áramló és száraz levegő — ami télen a fűtőfelületek közelében gyakori. Ha ilyen körülmények között a virágok meglankadnak, a virágszálak metszlap- juk felújítása után kézmeleg vízbe süllyesztve és a virágfejeket nedves selyempapírral leborítva, rendszerint fel- frissíthetők. Valahányszor újra vízbe kerülnek a virágok, meg kell ismételni metszlapjuk felújítását, azaz kis darabot levágunk száruk aljából. Minél ferdébben vágunk, annál nagyobb a szállító edénynyalábok átmetszett felülete, nagyobb tehát a vízfelvevő felület. Ez még tovább növelhető a szár aljának néhány centiméteres hosszanti felhasításával. A virág vásárlása és. az ajándék átadása közötti időben pedig célszerű jégszekrényben elhelyezni a virágot, mert az alacsony hőmérséklet csökkenti az anyagcserét, tehát tovább „él” a virágunk. 1979. július 27. Barkácsolóknak A falat otthonossá tenni Ha a hálószobánk viszonylag keskeny és egészen egyszerűen van berendezve, hiányzanak a lerakópolcok, a kis szekrények és a megfelelő világítás, a ridegség uralkodik a lakásban. A feladat: a hálószobát lakályosabbá kell tenni. Hogyan lehetne ezt elérni sok átépítés nélkül, kevés kiadással? Viszonylag könnyen. Az ágy mögötti fal jó lehetőségnek kínálkozik és ügyesen ki lehet használni. A hálószoba otthonosabb lesz, ha lerakóhelyeket alakítunk ki. Itt ezért előre nyíló kis szekrényeket állítsunk be az ágy mellé. Ha ezenkívül földig érő ágytakarót teszünk az ágyra, hozzáillő párnákkal, a hálószoba mindjárt sokkal otthonosabbá válik. Ha a tér nem túl alacsony, tehát optikailag nem hat zavaróan, egy vízszintesen elhelyezett falikárpit is nagyon jól mutat. Körülbelül 110 centiméteres magasságban, színes anyaggal vagy lemezzel lehet borítani a falat. Érré kerülhet a fal teljes szélességében egy könyvespolc, amit a falba erősítünk, vagy fémtartóra helyezünk. A ráerősített lámpákat a kívánt irányba lehet fordítani, így olvasáshoz kiválóan alkalmasak. A függönyt redőny helyettesítheti. A tükrök optikailag növelik a teret. Tegyünk tükröt az ágy mellé, a falra. A faldekorációt néhány kép és két lámpa egészítheti ki. Az ágy mögötti teret is optimálisan kihasználhatjuk. A függőleges irányban elhelyezett elemekkel a teret optikailag magasabbá tehetjük. Vendégvárás KÁVÉ CITROMMAL Különösen élénkítő hatást érünk el, ha egy fél citrom levét feketekávéhoz öntjük. Ne tegyünk bele cukrot. A kávéscsésze tetejére még egy vékony szelet citromot is tehetünk. Ez az ital másnaposság ellen is kitűnő. NESCAFE A nescaféból készítendő kávé ízletesebb lesz, ha a csészében a kávéport előbb kevés, pár csepp szódavízzel, vagy sima hideg vízzel péppé keverjük és csak ezután öntjük le forró vízzel. (Nem szabad forrásban lévő vízzel, hanem csak forró vízzel leönteni.) VENDÉGVÁRÓ KÁVÉ Egy üveg konyakot (lezárt üvegben) meleg vízben felmelegítünk. A vendégek száma szerinti csészéket is előmelegítjük. Az asztalra kikészítünk kockacukrot, tejszínhabot, melyet vaníliás cukorral vertünk fel, valamint csokoládéreszeléket. A csészékbe cukrot teszünk, leöntjük meleg konyakkal, személyenként kb. 4 cl-t számítunk, majd egy hosszú gyufaszállal meggyújtjuk, rövid ideig hagyjuk égni. Ezután hozzáöntjük a feketekávét, amelyet már előzőleg lefőztünk, tetejére tejszínhabot teszünk és megszórjuk csokireszelékkel. KÁVÉ OLASZ MÓDRA Hozzávalók: 4 kávéskanál nescafé, (4 személy részére) ásványvíz, 1,5 dl tejszín, 1/2 kávéskanál kakaópor. A kávéport a 4 csészébe elosztjuk és 1—1 evőkanálnyi ásványvízzel felöntjük. Félkeményre felvert tejszínhabot öntünk hozzá és megszórjuk kakaóporral. ízlés szerint cukrozzuk. Ami oldalt nem fér el, a falra kerül. A vízszintes tagolás a teret alacsonyabbá teszi.
