Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
7 1979. július 27. Portugálok, svédek, lengyelek mellett Bogyiszlóról a nyugatnémet békefesztiválon A bogyiszlóiak menettánca A bogyiszlói népi együttes nagy utazásának előtörténete tavaly kezdődött, Kiskőrösön. Ott léptek fel a Duna menti folklórfesztivál alkalmából, és a véletlen úgy hozta, hogy egy német együttes mellett várakoztak a színpadra kerülésre, egymás utáni számot mutattak be a scheesseliekkel. A kedélyes német táncosok érdeklődéssel figyelték a bogyiszlóiak „bemelegítését”, aztán a nehéz, hosszú szoknyák, frakk és cilinder ellenére hozzáfogtak ellesni a bogyiszlói csárdást, ugróst... A tánctanulásnak este is folytatása lett, mire végéhez közeledett a Duna menti folklórfesztivál, addigra a kedves scheesseiiek már tucatszor elismételték: jövőre feltétlenül várják a bogyiszlói népi együttest hozzájuk, a békefesztiválra. Mint tudjuk, az utazás nem egyszerű dolog: akkor sem, ha egyetlen ember vagy család kel útra. Hát még így, hogy egy egész együttesről volt szó! Legelsősorban például gondoskodni kellett az útrakelés klötségeiről... A MÉSZÖV, a megyei tanács és a helyi termelőszövetkezet jóvoltából sikerült is. Július 5-én kelt útra a 29 táncos, hat zenés, kísérőikkel. De innét vegye át a szót az együttes vezetője, Karászi Lídia: — A béke népviseleti és néptáncfesztiválról előzetesen azt tudtuk, hogy két helyszíne van: Schlitz és Schees- sel, ahová a mi ismerős együttesünk való. Azt is sejtettük, hogy nagy esemény, sok résztvevővel — de hogy valójában milyen méretei voltak, azt csak a helyszínen érzékeltük igazán. Érkezésünkkor, este nyomban mulatságba csöppentünk: a másnapi népviseleti esküvő előtti „legénybúcsút” tartották. Lehetőség volt rá, hogy még a fellépések előtt megismerkedhessünk a többi együttessel. Tánc, éneklés, jó hangulat... Másnap mint ismerősökkel, úgy indultunk fellépni a sasseni uradalomba az ír és a bolíviai táncosokkal. Schlitzi programunk a továbbiakban is színes, változatos volt, fellépést fellépés követte. Nagy sikere volt menettáncunknak, zenészeinknek... A legkedvesebb alkalom talán mégis az volt, amikor egy kórház udvarán léptünk fel, a betegek szórakoztatására, akik őszintén, igazán hálásak voltak nekünk. Schlitz után elutaztunk Scheesselbe, ami Hamburg közelében van. Azzal kezdődött programunk, hogy megnéztük a hatalmas kikötőváros nevezetességeit, sőt, még hajóra is szálltunk. A fesztivál meglepő mérete ezzel folytatódott: 17 hazai együttes mellet portugál, svéd, lengyel, ír, bolíviai, belga, francia csoport szerepelt. A legemlékezetesebb alkalom számunkra az unde- loh-i természetvédelmi terület avatásán való fellépés volt: másfél órás önálló műsorunknak nagy sikere volt, — mesél Karászi Lídia. Murzsa András, a csoport politikai vezetője is elismeréssel beszél a fesztiválok hangulatáról és a bogyiszlóiak teljesítményéről: — Az utazás előtt nagyon komolyan készültek a fellépésre a bogyiszlóiak, ebben Szabadi Mihály volt segítségükre — mondja. — Kinn aztán mindenhol megállták a helyüket, sőt, mi úgy éreztük, különleges rokonszenv és megbecsülés övezte a csoportot. A sok-sok együttes között ők voltak az igazi hagyományőrzők, akik között tizenöt éves és hatvanesztendős egyaránt van. Schlitzben tízezres tömeg, Scheessel- ben négy-ötezer ember előtt mutatták be falujuk népművészetét — és ez az együttes számára is rendkívül nagy esemény volt, — emlékezik. A bogyiszlói népi együttest, amelynek tagjai közül sokan most jártak először külföldön, odakinn elhalmozták meghívásokkal. Melyiknek tehetnek eleget, és ők kit látnak majd Bogyiszlón vendégül, később dől el. A három esztendeje alakult, nívódíjas együttes történetében ünnepnek számít ez a tíz nap, amikor a magyar népművészetet képviselte — nem is akárhogyan — a távoLban. V. F. É. Alaphiba Történt a napokban, hogy egy intézmény igazgatójától kellett információt kérni. A megbeszélt időben1 érkeztem de neki minden bizonynyal el kellett mennie, így nem találkoztunk. A titkárnője asztalánál fiatal gépírónő ült, és telefonált. Szerettem volna megtudni, hagyott-e főnöke számomra üzenetet, de nem tudtam, mert tovább csivitelt. Vártam, s mert pár perc múlva úgy éreztem, indiszkréciót követek el, mikor hallgatom másra egyáltalán nem tartozó magáncsevegését, kimentem a folyosóra. Aztán néhány perc múlva újra vissza, de még nem fejezte be mondókáját. Egy gondolatnyi szünetben megpróbáltam szóra bírni, ám ő csak intett, nyugi, nyugi, türelem. Otthagytam. A dolog fülébe jutott az igazgatónak, s ahogy nekem elmondták, keményen leteremtette az illemtan alapvető ismereteivel sem rendelkező beosztottját. Mondván, „hogy viselkedhet így egy újságíróval?!” Tudom, mindenki törekszik a jó kapcsolatokra. A partnereket, megkülönböztetett elbánásban részesíti minden praktikusan gondolkodó ember. De mindjárt más a hangnem, ha fordított a viszony. Azt, aki kéréssel jön, jó, ha csak negyedóráig váratják. Ha nincs szerencséje, szóba sem állnak vele. S tapasztalatból tudom, a hivatalos minőségben megjelenő újságírót is kedvesen fogadják, hacsak nem valami kellemetlen témát szeretne tollára venni. A kislány kioktatása indokolt volt. De a nevelő szándékba becsúszott egy alaphiba. Mert nem csupán az újságíróval nem szabadott volna így viselkednie, hanem senkivel. De ez olyan tévedés, ami már sajnos majdnem polgárjogot nyert interperszonális kapcsolatainkban. Egyre általánosabb, hogy mindenki azt bizonyítja, próbálja bizonyítani, úton, útfélen, hogy ő kicsoda, hogy mennyire hatalmas, azzal, hogy borsot tud törni a másik orra alá. S talán ezért alakult ki, hogy azokkal, és csak azokkal szemben érzik legtöbben szükségesnek a normális emberi kapcsolatok alapvető szabályainak betartását, akiktől valamiért tartani kell, vagy akiktől valamit remélni lehet. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kellene állandóan számon tartani ezeket az érdekviszonyokat, hanem mindenki mindenkit egyaránt emberszámba venne. — sz l — Európai gyermektalálkozó hazánkban A gyermekek nemzetközi éve rendezvényeinek jellegéből adódóan hol a gyerekek, hol a felnőttek kerülnek az érdeklődés homlokterébe. Most, a július 28-án kezdődő európai gyermektalálkozó főszereplői ismét a gyerekek lesznek. 64 országból, 700 külföldi kislány és kisfiú érkezik ezen a héten hazánkba, hogy részt vegyen a találkozó alkalomhoz illően gazdag programjához. Ilyen még nem volt — állíthatjuk teljes joggal, pedig Csillebércen és Zánkán ugyancsak nagyszerű nemzetközi táborok és találkozók zajlanak évek, évtizedek óta minden nyáron. Most azonban sokkal többről van szó. Szinte valamennyi európai gyermekszervezet elküldi gyermek- és felnőttképviselőit. Az úttörőkön kívül cserkészek, sólymok, farkaskölykök, táborlakók és ki tudná felsorolni még hogy hányféle gyermekszervezethez tartozó vendégek jönnek hazánkba a július 28-tól augusztus 14-ig tartó találkozóra. Nehéz lenne felsorolni, hány helyen fordulnak' majd meg, hány kirándulást, játékokkal fűszerezett találkozót, tábortüzet szerveznek számukra a rendezők. Az ünnepélyes megnyitó Budapesten, a Népstadionban lesz. A béke és barátság jegyében megrendezendő nagygyűlés után már ott, az első helyszínen megkezdődik a játék, dal, tánc, barátkozás. Találóan mondotta Szűcs Istvánná, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára, hogy ezen a találkozón a diplomácia nyelve a játék, a közös együttlét és cselekvés lesz. Budapesti tartózkodásuk alatt természetesen Csillebércen táboroznak a vendégek. A tervek szerint már az első tábortűznél megalakítják a csillebérci játékvárost, amely a nemzetközi találkozó egyik bázisa lesz. A másik Zánka, ahol két napig élvezik az immár Európa-hí- rű gyermekváros vendégszeretetét. Velük együtt élik át a barátság, a játék, a sport és a béke, a szolidaritás, a művészetek napja gazdag eseményeit azok a magyar úttörők, akik Zánkáról megyéjükbe kísérik és néhány napig saját otthonukban vendégül látják külföldi barátaikat. i Jut tehát bőségesen idő játékra, komoly elfoglaltságra — a csillebérci búcsúzás idejéig — augusztus 14-ig. A meghívott gyerekek már jó előre jelezték, hogy részt vesznek kultúrműsorokban, beneveznek a sportversenyekre, fizikai munkát végeznek Zánka új létesítményeinek építésénél, a környékbeli termelőszövetkezetekben, értékes ajándéktárgyakat készítenek a zánkai szolidaritási vásár számára. A hivatalos szerveken túl neves alkotó művészek, színészek, híres sportemberek vállalták a találkozó vendéglátóinak szerepét. A gyerekekkel együtt érkező felnőttvezetők, az ENSZ különböző szervezetei, a DÍVSZ, az NDSZ, a Nemzetközi Nőszövetség, a Béke-világtanács megfigyelőként résztvevő képviselői számára nemzetközi gyermekvezetői szemináriumot szerveznek, amelynek napirendjén a nemzetközi enyhülés, a békés együttműködés, a gyermeki jogok biztosítása, a béke megőrzésének aktuális feladatai szerepelnek. A találkozó valamennyi résztvevője látogatást tesz a Parlamentben is, ahol a nemzeti előkészítő bizottság vezetői fogadják őket. A központi, a megyei, a csapat és a családi programok szinte pillanatnyi pihenőt sem engedélyéznek majd, dehát ismer-e fáradtságot egy tizenéves, ha játékról, dalról, táncról, barátkozásról van szó? NÉPÚJSÁG 5 A társadalom érdekében... Pártfogó felügyelet, utógondozás 1976. január 1. óta folyik a megyei bíróságokon a szabadságvesztés-büntetésből szabadult felnőtt korú személyek szervezett utógondozása. Ezt a munkát a hivatásos pártfogók irányítják, illetve társadalmi pártfogók bevonásával végzik. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján 1979. július 1-e után — az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépésével — teljesebb, szélesebb körűvé válik ez a munka. A pártfogó felügyelet célja a jogszabály szerint a bűn- cselekményt elkövető ellenőrzésével és irányításával annak megakadályozása, hogy ismételten bűncselekményt kövessen el, ugyanakkor az, hogy segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéshez, az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. Pártfogó felügyelet alá kell helyeznie a bíróságnak a szigorított őrizetből ideiglene- nesen elbocsátott személyeket, vagyis azokat, akik már többszörösen voltak elítélve. Elrendelheti a bíróság a pártfogó felügyeletét azoknak, akiket próbára bocsát, vagy akiknél a szabadságvesztésbüntetés végrehajtását felfüggesztette, továbbá akiket a szabadságvesztés-büntetés egy részének letöltése után feltételes szabadságra bocsát, feltéve minden esetben azt, hogy a rendszeres ellenőrzésre, a társadalomba való visz- szahelyezés irányítására szükség van. Kivételesen sor kerülhet a szigorított őrizetből végleg elbocsátott és a szabadságvesztés-büntetést kitöltött személyek pártfogó felügyeletének elrendelésére is, ha tartani lehet náluk újabb bűncselekmény elkövetésétől. A pártfogói intézmény létrehozása előtt a büntetésvégrehajtási intézet kapuján kilépő szabadulok egy része támasz nélkül maradt. Az ilyenek a pénz értékét nem érzékelve, a kézhez kapott benti keresményüket egy-kettőre „elverték”, nemegyszer alkalmi ismerősök segítségével az italboltban. Nem várta őket család, a büntetés ideje alatt a házastársi, élettársi kapcsolat felbomlott, nem volt hová menniük. A munkahelyeken állást keresővel sokszor szóba se álltak, nem akartak vele együtt dolgozni. A létfenntartáshoz szükséges pénz, a lakás, a munkalehetőség hiánya az idegileg- lelkileg megviselt, gyenge akaratú személyt' könnyen újabb bűncselekmény elköve- vetésébe sodorta. Előfordult, hogy az ilyen ember azért követett el ismét bűncselekményt, hogy visszakerüljön a börtönbe, mert nem volt képes megoldani az előtte álló feladatokat, ott viszont nem voltak ilyen gondjai. Ma az új rendelkezések gondoskodnak arról, hogy a hosszabb szabadságvesztésbüntetésre ítélt személyek szabadulásuk előtt 6 hónaptól 2 évig terjedő időtartamra olyan csoportba kerüljenek, amelyben felkészülhetnek a szabad életre: rövid tartamú eltávozás, külső munkákban való részvétel engedélyezhető számukra, csökkenthetők a megkötöttségek, rendszeres kapcsolatot tarthatnak a pártfogóval. Az utógondozás tehát, ha szükséges, már a szabadulás előtt megkezdődik azzal, hogy munkahelyet, szállást biztosít a hivatásos pártfogó a szabadulás idejére. A munkahely kiválasztásával együtt a társadalmi pártfogó személyét is biztosítani kell, mert a későbbiek során ő az összekötő láncszem a hivatásos pártfogó és az utógondozott között. Közvetlenül ő foglalkozik az emberrel, alaposan megismeri, tanácsokkal látja el, mindennapi ügyeinek intézésében segíti, de utasítja, felelősségre is vonja, ha életvitele nem felel meg az előírt magatartási szabályoknak. Megyénkben jelenleg mintegy 250 társadalmi pártfogó van. Sokan közülük még nem foglalkoztak ténylegesen utógondozással, mert nem került pártfogó felügyeletes személy a munkahelyi környezetükbe, vagy lakóhelyükre. De vannak társadalmi aktívák, akik már több személlyel is foglalkoztak. Közülük az egyik, már harmadik éve nagv türelemmel és „apai” szigorral bánik a rábízott emberekkel. Pártfogoltjait nemcsak egymaga igyekszik formálni, hanem a munkahelyi közösséget is meggyőzi a befogadás szükségességéről, felébresztve a másért tenni akarás és felelősségvállalás igényét. Nem véletlen, hogy az ő keze alatt talpra állt olyan személy is, akinek az iratanyagában ez állt: „Felnőtt korában öt hónap volt a leghosszabb idő, amit szabadlábon töltött.” Ez az ember kétévi pártfogó felügyelet sikeres lejárta után jelenleg is annál a vállalatnál dolgozik, ahová mint utógondozott került. A jogszabályok szerint az utógondozást a hivatásos pártfogó végzi, ebben azonban a tanácsi szervek segítségére, az állami szervek, szövetkezetek és a társadalmi szervezetek közreműködésére is szüksége van. A munkáltató szervek (vállalatok, szövetkezetek, stb.) vezetőinek is kötelességévé teszi a jogszabály, hogy elősegítsék a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állását. Az alkalmazást nem tagadhatják meg amiatt, hogy a munkára jelentkező szabadságvesztésre volt ítélve, kivéve, ha a büntetlen előélet a munkakör betöltésének előfeltétele. Sajnos, előfordult, hogy ezt a közreműködést nem mindig tapasztalta a hivatásos pártfogó a munkáltatók részéről. Az utógondozott számára történő munkahely keresésekor elhangzott már munkahelyi vezetők és munkaüggyel foglalkozó személyektől ilyen és ehhez hasonló kijelentés: „Nem gyűjtjük az ilyen embereket! Mi termelni akarunk, nem érünk rá ilyen emberekkel foglalkozni !” A munkahelyi vezetőknek is túl kell látniuk a vállalat, üzem határain. Meg kell érteniük, hogy az utógondozás nemcsak az egyén érdekeit szolgálja. Társadalmunk érdeke is, hogy a börtönből szabadult személy ne kerüljön vissza, hanem munkavégző, termelő emberré váljék. Persze, arra nincs garancia, hogy a megelőlegezett bizalommal nem él vissza az utógondozott, nem hagyja ott meggondolatlanul a munkahelyét, esetleg nem követ el újabb bűncselekményt. De ezek száma kevesebb, a többség bizonyítani akar és bizonyít is, ha lehetőséget kap rá. Nem kézlegyintésre, lemondásra van szükség egy-egy visszaesés észlelése után, hanem hatékonyabb utógondozásra. GÖRCS KÁROLYNÉ hivatásos pártíogó, Szekszárdi Megyei Bíróság Emlékkép a schlitz-i népi együttestől
