Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-27 / 174. szám
1979. július 27. Képújság 3 Szedik a dohányt Minden cigarettásdobozon kötelező feltüntetni: „A dohányzás káros az egészségre”. Sajnos sokan vagyunk, akikben nem ébreszt bűntudatot ez a mondat. Szívjuk, pöfékelünk, élvezzük a füstöt, értekezlet után megfájdul tőle a fejünk, köhögünk, krá- kogunk, kapar a torkunk... de nem mondunk le róla. Szóval fittyet hányunk az egészre, mondhat bármit az orvos, a nemdohányzók tiltakozó tekintete. Pedig Nagvdorogon is tudják, hogy a „dohányzás káros az egészségre”. Ha ők is, akkor mi is... így megy ez talán örökre már. Komolyra fordítva a szót, megyénkben Nagydorog környéke dohányos vidék. .Értenek a termesztéséhez, a szárításához, mindenhez, ami a dohánnyal kapcsolatos. Termesztik a közösben és a háztájiban is. Az idén az „Uj Barázda” szövetkezetben 52 hektáros a tábla, de a tagok a háztájiban sem nagyon maradnak el: itt 40 hektárnyi területen ültettek palántát. A szövetkezet három kombájnnal már egy hete megkezdte a törést. A tapasztalatok azt bizonyítják; kevesebb termett mint szokott, de a minőség a sok évi átlagnál is jobb lesz. A gazdaság már rendelkezik komojy szárítókapacitással is, 6 saját berendezésben a szedéssel folyamatosan szárítják a leveleket. így is mintegy 1500 mázsát csak zölden tudnak értékesíteni, mivel kevés a szá- rítókapacitas. A közösben ötezer mázsa dohányra számítanak, ami négymillió forint bevételt jelent. Ez még sok mindentől függ, hiszen a törés hosszadalmas, szakaszos, és -várhatóan október elejéig tart. Ennek örülnek is. mivel minél hosszabb az érési időszak, annál több és jobb lesz a dohány. Szépen fejlett táblában halad a kombájn Nehéz munkát végeznek az asszonyok Szorgos kezek dolgoznak a szárítóknál Fotó: Gottvald Károly Háromszáz eljáró A községbeliek elégedettek az autóbusz-közlekedéssel, összesen 26 „rendes” járatuk van. Az első 4 óra 20 perckor indul, az utolsó 23 óra 10 perckor érkezik. Szükség is van a sok járatra, mivel a lakosságnak majdnem a fele eljár a faluból. Háromszázan dolgoznak távol: Bonyhádon a zománcgyárban és a cipőgyárban, Mázaszászváron és Komlón a bányában, Nagy- mányokon és Szekszárdon különböző munkahelyeken. Mivel semmilyen ipari üzem nincs a faluban, az asszonyok foglalkoztatását úgy oldották meg, hogy a Bikali Állami Gazdaság mindennap küld ►egy buszt, s oda járnak gyümölcsöt szedni. A közös tanács székhelye Győrén van. A termelőszövetkezet központja Nagymányo- kon, így annak a pártvezetőségéhez tartozik a községfeladatokat is ellátó termelőszövetkezeti pártalapszerve- zet is. Ennek az alapszervezetnek csak tíz tagja van, amiből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, mert az eljárók a munkahelyük alapszervezeteihez tartoznak, és ott végeznek párt- és társadalmi munkát. Régebben a KISZ-eseknek nem volt jó hírük, ők szervezetileg Bonyhádhoz tartoznak. Előfordult többek között, hogy a KISZ-helyiségben az asztal körül motorversenyt rendeztek. Az újjáalakult KISZ, körülbelül harminc taggal, már igen jól működik. Jelentős társadalmi munkát végeztek a közelmúltban a kultúrház udvarán. (Izményről készült magazinunk lapunk holnapi számában olvasható.) Új minőségvizsgálat Az élelmiszer minőségének vizsgálatára új eljárás kidolgozása kezdődött meg a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben. A módszer a jelenlegi érzékszervi, vagy kémiai ’ minőségmeghatározás helyett a gyorsabb, s nagyobb biztonságot jelentő fizikai meghatározón alapszik. Az új módszerhez eev különleges optikai műszert vásárolt külföldről az intézet, ezzel világítják át a minősítésre szánt élelmiszert. Abból, hogy az anyagon meddig hatol át a különböző hullám- hosszúságú fénynyaláb, következtetni lehet az összetételre, az élelmiszer béltartalmára. A kutatók most valamennyi fontosabb élelmiszerhez elkészítik az úgynevezett elnyelési színképet. Egy statisztikát lapozgatva Közel 45 ezer a nyugdíjas, 21 ezer család 41 ezer gyerek Mindannyian szereplők vagyunk abban az alig harminchat gépelt oldalas füzetben, amit a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Tolna megyei Igazgatósága a napokban adott ki. Az összeállítók szerint évkönyvnek nevezett statisztika 1978-ra vonatkozóan ösz- szegyűjti, feldolgozza és értékeli mindazokat az adatokat, amelyek a társadalombiztosítás helyzetét, fejlődését, a társadalombiztosítói eljárások igénybevételének alakulását mutatják. Tehát amiben közvetve, vagy közvetlenül, forintban is jól mérhetően mindannyian érdekeltek vagyunk. Azoknak a több százmillió forintra rúgó tételeknek az összesítését tartalmazza a statisztikai kiadvány, amelyek vitathatatlanul részei a jövedelmünknek, még akkor is, ha ezt általában ritkán soroljuk ide. Természetes járandóságnak tartjuk, mint ahogy az is, de nem árt néha azt látni, hogy ezek összegezve mennyire rúgnak. Az újság terjedelmi korlátái miatt csupán arra van mód, hogy önkényesen válogatva néhány adatot idézzünk, jóllehet, szinte valamennyi a széles közvélemény elé kívánkozik. Tovább nőtt a nyugdíjasok száma, és az évben pontosan 44 900-an voltak. A lakosság 17,2 százalékát tették ki. Részükre a postások kereken 802 millió forintot kézbesítettek. Ez a legnagyobb tétel a társadalombiztosítási kiadások között. Ezt a 184 milliót meghaladó családi pótlék és a 89 millió fölötti összegű táppénz követi. A táppénz adatai azt mutatják, hogy az igénybevételére jogosult 80 830 személyből, napi átlagban 3886-an táppénzen voltak — egy-egy táppénzes közel 15 napig. A táppénzesek 11,5 százalékát kórházban kezelték. A táppénzköltség több mint tízmillió forinttal emelkedett az előző évhez viszonyítva és egy dolgozóra vetítve 1106 forintot tett ki. Különösen sokat, több mint 20 százalékot nőtt a gyermekápolási táppénzes napok száma. Naponta átlagosan 354-en maradtak otthon a kiskorú beteg gyermekük mellett. 1977-ben 1160, 1978- ban negyvennel több volt a napi átlagos terhességi és gyermekágyi segélyben részesülők száma. Ide kívánkozó adat, hogy tavaly 3175 gyermek született. És még a gyermekeknél időzve megtudhatjuk egyebek között azt is, hogy 21 667 család 41 668 gyermeke után fizették ki a már fentebb is említett 184 és fél millió forintot. A családi pótlékban részesülők közül 27-tel csökkent az 1 gyermekes egyedülálló nők és 4-gyel a férfiak száma. Viszont 646-tal több a 2 gyermekes, 109-cel a 3 gyermekes család, mint az előző évben és 463-mal többen lettek az egygyermekes családok is. A legtöbb (12 081) családban 2 gyermek van, tízgyermekes nincs, viszont van egy-egy kilenc-, illetve 11 gyermekes család. Ez utóbbi — a statisztikai adatok szerint — 1977-ben még 10 gyermekes volt. Gyermekgondozási segélyben részesült 6404 anyuka és összesen 83 és fél millió forintot kapott. Közülük 10-en három, 700-an pedig 2 gyermek után járó összeget. Családonként kevés híján kettőt tesz ki átlagosan a gyermekek száma. Száz dolgozóból 18 kap családi pótlékot és egy dolgozóra 1523 forint jutott 1978-ban, 113 forinttal több, mint egy évvel ezelőtt. A nyugdíjban és járadékban részesülő 44 900 fő két százalékkal több mint 1977-ben volt, a kifizetett összeg azonban ettől jóval nagyobb, 10,5 százalékos növekedést mutat. 225-en ösztönző nyugdíjpótlékot kaptak: 58 093 forintot. A gyógyászati segédeszközök igénylésének néhány adatát is érdemes idézni. 16 946 szemüveget, 2263 lúdtalpbetétet, 190 hallókészüléket igényelt megyénk lakossága. A fogpótláshoz 728 136 forinttal járult hozzá a társadalombiztosítási igazgatóság. Hosszasan sorolhatnánk még a valóban sokat mondó számokat, de talán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy mit gyűjtött össze ez az olvasmánynak is érdekes statisztikai jelentés. (f) A községi pártbizottság tárgyalta Párt- és munkahelyi demokrácia párt- és munkahelyi demokrácia érvényesülésének községi tapasztalatait ' vizsgálta meg legutóbbi ülésén a duna- földvári községi pártbizottság. A pártbizottság rendszeresen foglalkozik a szocialista demokrácia fejlődésének problémáival, külön- külön egy-egy részterülettel. Például kivizsgálta többek között az alapszervezetek munkájának demokratizmusát, a fiatal párttagok felkészítését és fokozottabb bevonását, a párttagság demokratikus jogainak érvényre juttatását a saját határozathozatali munkában és a felsőbb pártszervek határozatainak feldolgozásában, a pártdemokrácia továbbfejlesztésének lehetőségeit a pártcsoportok fokozottabb aktivizálásával, stb. Többször visszatértek a tag- könyvcsere során történt beszélgetések tapasztalatainak hasznosítására, a tett intézkedések hatékonyságának ellenőrzésére. Foglalkozott a pártbizottság a közéleti demokrácia szélesítésére irányuló tevékenységgel a ( népfrontmunkában. Most — mint általában két-három évenként — átfogóan vizsgálta a demokratizmus fejlődését a pártéletben a munkahelyeken. A vizsgálatban részt vevők munkahelyi, párt-. KISZ- és szakszervezeti, szövetkezeti, nőbizottsági vezetőkkel beszélgettek. szocialista brigádvezetők és sok dolgozó véleményét kérdezték meg. A végrehajtó bizottság jelentésében megállapította, — és a vita is ezt tükrözte, — hogy a pártszervezetekben, a pártbizottság munkájában érvényesülnek a pártélet lenini normái. Hasznosnak bizonyult, hogy a pártbizottságban nőtt a munkások, fiatalok és a nők aránya. Az irányító munkával szemben támasztott fokozottabb követelményeknek megfelelően, tervszerű . felkészítéssel és személyes kapcsolatokon keresztül is segítik a testületi tagok aktivitását, tájékoztatásuk rendszeres. Az alapszervezeti titkárok és vezetőségi tagok fel- készültsége, jártassága a mozgalmi munkában jó. A pártdemokrácia személyi feltételei biztosítva vannak. Az alapszervezetek — önállóságuk biztosítása mellett — kellő segítséget kapnak a pártbizottságtól. A tagság a különféle pártfórumokon aktív, ám egyes munkás párttagok bátortalanságát helyenkint kiváltja a vezetők magatartása. Elmondta az egyik felszólaló, hogy némelyik igazgató, elnök, főmérnök úgy viselkedik a taggyűlésen, mintha ott is felettes lenne, a taggyűlést ..feladatkiosztásra” ■ akarja felhasználni. És nem minden esetben történik meg rendre utasítása. Erősödött az utóbbi időben a pártszervezetek vezetésének kollektív jellege, a re- szortosok területük tényleges felelőseivé váltak az üzemek, intézmények többségében. Ezt a folyamatot erősíteni kell. A pártfórumok légköre kritikus, őszinte és pártszerű, a bírálatot elfogadják és hasznosítják. Előfordul azonban még az önkritika elmaradása és a felelősségvállalás a mulasztásokért. Néhány alapszervezetben hiányos a pártfórumok előkészítése, és ugyanezeknél fordul elő a saját határozatok végrehajtásának elmulasztása is. Fejleszteni szükséges a párttagság tájékoztatását, javítani a felsőbb párthatározatokból adódó helyi feladatok kialakítását, az eddiginél nagyobb lehetőség van a fiatal párttagok aktivizálására. A munkahelyi demokrácia fejlődött az utóbbi időben. Javult a dolgozók közérzete, erősödött felelősségérzetük és ragaszkodásuk a kollektívához, munkahelyükhöz. Alaposabb lett tájékoztatásuk, felkészítésük jogaik gyakorlásához. Ehhez keretet adott az állami iparban és a szövetkezetekben egyaránt az üzemi demokrácia új fórum- rendszére, megvannak hozzá a személyi feltételek is. Probléma abból adódik, hogy a dolgozók többnyire nem tudnak eligazodni, hogy mi melyik fórumra tartozik. Ezzel kapcsolatban az Oxigén és Dissousgyár vezetője elmondta, hogy vállalatuk kis tájékoztató füzetecskét adott ki, amelyből érthetően, világosan és tömören tájékozódhat mindenki, hogy mi tartozik például az igazgatótanácsra, a szakszervezeti tanácsra, bizottságra, a bizalmira, a termelési tanácskozásra, stb. A példát követhetnék másutt is. A középvezetők hiányolják csaknem mindenütt, hogy hatáskörük nincs összhangban munkaköri felelősségükkel, a legtöbb helyen elégtelen a tájékoztatásuk is. Ezen javítani kell. A különféle szintű tanácskozások — a demokratikus fórumok — keretei mindenütt megvannak. Ám a kereteknek megfelelő tartalommal való kitöltése még hiányos. Még mindig előfordul, hogy olyan pénzügyi adatsorokkal „traktálják” a résztvevőket, amihez se pro, se kontra nem tudnak hozzászólni, mert nem értik. Nem megfelelő a kapcsolat a nagy vállalatok itteni üzemeinek egyTésze és a vállalati központ között. A kendergyár például országos vállalathoz tartozik, egyetlen képviselője van a vállalati szakszervezeti tanácsban. Egy itteni problémával kapcsolatban, amely 60—100 dolgozót érint, vállalati szinten kell dönteni. A vállalat hatezer dolgozóját már nem érinti. Mire több áttételen keresztül odáig eljut, vagy elsikkad, vagy évek telnek bele, míg intézkedés születik. munkahelyi demokrácia pártellenőrzése rendszeres, folyamatos, és tervszerű. Hatékony agitáció folyik azért, hogy a dolgozók egységesen értelmezzék a demokratizmust, a jogok és kötelességek egységét. Ehhez jó eszköznek bizonyultak a munkahelyi politikai vitakörök. Azonban további előrelépés szükséges. főként a dolgozók tájékoztatásában. J. J. Gyógyászati segéde szközök a raktárban
