Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 174. szám. ABA: 1,20 Ft 1979. július 27., péntek Mai számunkból GYILKOSOK TURBÁNBAN (2. old.) A KÖZSÉGI PÁRTBIZOTTSÁG TÁRGYALTA (3. old.) A TÁRSADALOM ÉRDEKÉBEN... (5. old.) SZEDIK A DOHÁNYT (3. old.) Könyökömön jön már ki sok, visszatérő probléma, Itt vannak a le­velek, telefonfeljegyzések, baráti beszélgetések emlé­kei, és üzletekben hallott történetek, például jelen eset­ben a könyökcsövekről. Megtanultuk, éppen tavaly a füstcsőhiányos időkben, hogy akkor kell venni a csö­vet, amikor nincs fűtési szezon, bakancsot is nyáron, strandcipőt télen. Könyökcső azonban, száztizenyolcas méretben nincs. A következő helyeken nincs: bátaszé- ki ÁFÉSZ, vasüzlet, bonyhádi népbolt üveg-porcelán- háztartási üzlet, bonyhádi ÁFÉSZ, szekszárdi Skála... Más. A csatornának két vége van. Tudják ezt jól az építkezők, ezért is keresnek végcsövet, amelynek nincs stucnija, és végcsövet, amelynek van. A stucnis cső azonban hiánycikk. Nincs.... ne soroljam fel újra az üzletek és TÜZÉP-telepek nevét, fölösleges. Rájöttem azonban valamire: a kályhacsőkészítők, minden való­színűség szerint úgy gondolják, hogy már nem görbén vezetik a csövet és ezért nem csinálnak könyököst, és ezért nem gyártanak stucnis csatornát, mert nincs hattyúnyak, az ehhez csatlakozó? De hattyúnyak az van minden mennyiségben, egyenes cső is — csak stucnis nincs, csináljon magának az építkező, ha annyira szük­sége van a könyökre,'meg a stucnira is!? Ezért jön ki néha a könyökömön a hiánycikkek ilyetén keletkezé­se, mert ép ésszel nehéz fölfogni — miért nem számol­nak, akik gyártanak. így például: egy házhoz kétol­dalt kell tíz méter egyenes cső, ennek egyik végére stucnis, másikra nem stucnis záróelem szükséges. Épül például Szekszárdon ennyi meg ennyi ház, ezekhez eny- nyi egyenes csőre, ennyi görbére, ennyi hattyúnyakúra, ilyen meg amolyan... No: a kályhacső. A tűzhelyből, az olajkályhából a füst egyenes csövön, csak egyenes csö­vön semmiképp nem megy a kéménybe. Tehát: kell ennyi cső, ennyi csatorna, rátartunk pár métert, és ren­deljük. A gyár ezek alapján, és máshonnan szerzett in­formációk alapján elkezdi gyártani a csövet, a csator­nát és egyszercsak elindul a folyamat, amit naponta gyártanak, összegyűjtik, két naponta indítanak egy ka­miont végig az országban, a megyében, meglátogatják a boltokat, lerakják a csöveket, csatornákat, és a vevő fizet és fűt, és vezeti az esőt... Milyen szép is lenne... No, és itt van ez a homokügy. Nézzük csak közelebbről. Homok van. Bőségesen. Igaz, hogy tele iszapbabákkal, minden vakoló kőműves legnagyobb ellenségével. De van. A sóder! Felkiáltójellel; sőt nagybetűvel a SÓ­DER! Képtelenség, hogy a Dunától, a „sódernyerési” helytől húsz kilométerre sóderügy van. A TÜZÉP más­fél hónapot ígér, akkor talán megkapja. Másfél hónap! Pedig e két esetben is mit kellene tenni. Hát kérem, a Volán az ÉPFU időközönként rendez fuvarozási akció­kat. Egy hét végére összesíteni kellene az erőket, ötven, száz billenős autót. Amennyi kell. Kiküldeni a Duna-partra a rakodógépeket. A sofőrök kezébe adni a listát: szaki, maga ezeknek, meg ezeknek viszi a só­dert. Mind az ötven, vagy száz sofőrnek megmondani. És elindítaná a tíz rakodógép-kezelő a gépét, a száz sofőr az autóját, és egy nap, és másfél nap kihorda­nák az összes rendelést. Amelyek teljesítésére másfél hónapot vár a tisztelt vevő a pénzéért. És hétfőn je­lenthetné a Volán, a TÜZÉP, meg mindenki, hogy si­keres volt az akció. És hétfőn, ha a vevő bemenne só­derért, homokért a TÜZÉP-hez, a kisasszony végre ud­variasan mondhatná, — mert most nem úgy mondja. —, uram, délután hány órára kéri a sódert?... Ugye, kö­nyökünkön jönnek ki az ilyen pofonegyszerű dolgok. Miért ott jönnek ki, miért nem az agyunk dolgozik? Miért mindig a könyökünk... Az olvasó tud olyan történetet, hogy... Da az is, a sok-sok történet — ugyebár a szifonpatrontól kezdhet­nénk a sort — a sóder, az esőcsatorna, a füstcső, meg minden már a könyökünkön jön ki. Miért? PÄLKOVÄCSJENŐ Kádár János fogadta a Svájci Munkapárt főtitkárát Kádár János fogadta Armand Magnint, a Svájci Munka­párt főtitkárát. (Képtávírónkon érkezett) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön a KB szék­házában fogadta Armand Magnint, a Svájci Munkapárt főtitkárát, aki az MSZMP Központi Bizottságának meg­hívására szabadságának egy részét hazánkban tölti. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a magyar illetve a svájci test­vérpárt helyzetéről, tevékeny­ségéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéséről. A tár­gyaláson széles körű egyet­értés nyilvánult meg vala- mennj * érintett kérdésben. Megerősítették azt a törek­vést, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Svájci Munkapárt kapcsolatai az in­ternacionalista szolidaritás szellemében tovább fejlődje­nek. A találkozón jelen volt Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. • • Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tar­tott. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke tájékoztatta a kormányt Ilié Verdettel, a Román Szocialista Köztársa­ság miniszterelnökével foly­tatott tárgyalásairól. A kor­mány jóváhagyólag tudomá­sul vette a tájékoztatót. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese beszá­molt a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mánybizottság ülésszakáról. A kormány a beszámolót jó­váhagyólag tudomásul vette és határozatot hozott az ülés­szakon elfogadott megállapo­dások végrehajtására. A kormány elfogadta a pénzügyminiszter és a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivata­la elnökének beszámoló je­lentését az államigazgatási munka egyszerűsítése érde­kében végzett tevékenységről és meghatározta a további feladatokat. Az Országos Anyag: és Ár­hivatal elnöke jelentést tett a hulladékanyagok és a má­sodlagos nyersanyagok be­gyűjtéséről és felhasználásá­ról. A Minisztertanács a je­lentést tudomásul vette. Egy­ben kötelezete az illetékese­ket, hogy tegyenek további intézkedéseket a jelentős ki­egészítő nyersanyagforrás • gazdaságos hasznosításának fokozására. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Magyar-japán parlamenti tárgyalások Az országgyűlés meghívá­sára hazánkban tartózkodó japán parlamenti küldöttsé­gét — amelyet Yasui Ken, a felsőház elnöke vezet — csü­törtökön hivatalában fogadta Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. A japán parlamenti kül­döttség a Hősök terén meg­koszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János, az országgyűlés alelnöke és Sta- dinger István, a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese. Ezt követően a Parlament­ben megkezdődtek a hivata­los tárgyalások. A magyar tárgyaló csoportot Apró An­tal, az országgyűlés elnöke, a (Folytatás a 2. oldalon.) Ivan Arhipov látogatása Fejér és Tolna megyében Ivan Vasziljevics Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese és kísére­te Marjai József miniszter­elnök-helyettes társaságában csütörtökön látogatást tett a Dunai Vasműben és a paksi atomerőmű építkezésén. A Dunai Vasműben a küldöttsé­get Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes, a megyei és városi vezetők, va­lamint Szabó Ferenc, a Du­nai Vasmű vezérigazgatója fogadták. Ezt követően a vendégek megtekintették a paksi atom­erőmű építkezését. Az épít­kezés menetéről Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes és Szabó Benjamin, a paksi beruházás kormánybiztosa adott tájékoztatást. Mind Dunaújvárosban, mind Pakson helyszíni meg­beszélést folytattak a látoga­tás magyar és szovjet részt­vevői a magyar—szovjet együttműködésről, a szovjet műszaki segítséggel épülő be­ruházások helyzetéről, a to­vábbi közös feladatokról. BVK Szekszárd perforált pvc-cső a szántóföl­dek mélyebb rétegeibe jut­tatja el a vizet, illetve ezen keresztül a belvizek leveze­tése is megoldható. Háromezer kilométer drén-csö A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyárában évről évre intenzíven nőtt a terme­lés. Idén a hajdani elképze­léseknél sokkal több, 330 mil­lió forint értékű műanyag idomot állítanak elő. Egyik legkeresettebb termékük a rövid idő óta készített drén­cső. Ez a harmonikás falu, Évente háromezer kilométernyi drén-csövet készítenek az automata gépsoron Fotó: Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents