Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

1979. július 24. NÉPÚJSÁG 3 Siker, illat, acé/osság Az előzetes termésbecslések után az aratás megkezdése előtt az átvevők — a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat szakemberei — felkeresték a mezőgazdasági üzemeket. Megbe­szélték: hova, és milyen ütemben szállítják majd a gabonát az árpát, a búzát, a rozsot. Az írásos megállapodás elkészítése után kiszámították, hogy a várható termésből mennyit tudnak elhe­lyezni a vállalat raktáraiban, mennyit szállíta­nak el a megyéből, s mennyi marad kinn az üze­meknél bértárolóban. Arról, hogy a learatott ga­bona hova kerül, s milyen tulajdonságokkal kell bírnia a jó búzának, Buzogány Istvánnal, a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesével be­szélgettünk. — A tervezett gabona- mennyiség hány százalékára kötöttek szerződést? — Búzafélékből a vállala­ti éves irányszám 80 száza­lékára, takarmánybúzából, árpából és rozsból a 40 szá­zalékára, kukoricából pedig a 92 százalékára. A szerződés- kötés akkor történik, amikor a mezőgazdasági üzemek el­készítik az üzemi terveiket. A 70-es évek elejétől törek­szünk arra, hogy több éves termékértékesítési szerződé­seket kössünk az üzemekkel. Ez a törekvés helyesnek bi­zonyult. Noha Tolna megye termőterülete a megyék kö­zött a középmezőnyben áll, jó termésű években a válla­lat az országban a második legnagyobb mennyiséget vá­sárolta fel. -A mi termelési viszonyaink között a hosszú távú szerződések jelentősége kétoldalú: értékesítési bizton­ság a mezőgazdaságnak, s szervezett árubeszerzés a ga­bonaiparnak. — Miből van túlkínálat, s mi kevesebb, mint tavaly volt? — A túlkínálat fogalmát mi nem ismerjük: a profi­lunkba tartozó cikkekből minden mennyiséget megve­szünk. Fájó szívvel mondom, a kedvezőtlen ősz, a téli fagy miatt idén a megyében any- nyi gabonaterületet kellett kiszántani, mint amennyire húsz év alatt öszesen nem került sor. A téli fagy miatt a növényállomány megrit­kult, kárt tett a májusi szá­razság, s így a remélt ter­mésmennyiséget idén nem tudjuk felvásárolni. — Ha valamelyik üzem a szűkös termés miatt nem tudja — szerződésben vállalt kötelezettségét teljesíteni, kell-e kötbért fizetnie? — A szerződések teljesíté­sének határideje szeptem­ber 30. Addig a vállalt köte­lezettségeiket az üzemek tel­jesíthetik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy megyénk­ben jó a szerződéses fegye­lem. Ez ideig nem fordult még elő, hogy utána kellett volna nézni, hová lett vala­melyik üzemben a megter­melt gabona. — Mennyi a tárolókapacitás és hány helyen van bértáro­lás? — Az V. ötéves tervben tárolókapacitásunk gyarapo­dott: 222 ezer tonna terményt tudunk tárolni, ebből 60 ezer tonnát ideiglenes raktárak­ban. Ez kétszerese a megelő­ző ötéves terv tárolóhelyé­nek, többé-kevésbé párhuza­mosan nőtt a termés emel­kedésével. A leszerződött áru 45—50 százaléka kinn marad a mezőgazdasági üzemekben; minthogy idén kevesebb a gabona mint máskor volt, kevesebb áru marad a bértá­rolókban is. Komoly gondunk eddig a gabonaszállítással, -átvétellel nem volt. Persze a szállítással vannak problé­máink: a mezőgazdasági üze­mekben lévő kukoricát kény­szerű okokból június 30-ig nem tudtuk a vasúton elvin­ni. — Hány állomáson veszik át a búzát? — Húsz földrajzi helység­ben, 31 helyen. Minthogy egy helyen több átvevővonal van, 51 átvevő vonalon törté­nik a gabona átvétele. Tizen­két óra alatt összesen 18—19 ezer tonna árut tudunk fo­gadni. Eddig fennakadás se­hol sem volt, az átvétel üte­mét az időjárás és a búza víztartalma határozta meg. — Milyen tulajdonságait vizsgálják a gabonának? Me­lyik a legfontosabb, s miért? — A mezőgazdasági üzem megbízottja és az átvevő kö­zösen vesz mintát mondjuk a búzából. Műszerekkel nézik meg a hektoliter súlyát, a tisztaságát, a víztartalmát, az acélos szem arányát. A ter­més szagából következtetni lehet a gabona egészségi álla­potára. Ezután történnek az olyan vizsgálatok, amelyeket az átvétellel egyidőben nem lehet elvégezni, s a liszt fel­Tapasztó Éva a búza fizi kai vizsgálatát végzi használhatóságára adnak támpontot. Vizsgáljuk a si­kértartalmat, hisz a jó tész­tához bizonyos mennyiségű és minőségű sikérre van szük­ség. A valirográfos vizsgálat a sütőipari értéket méri, mégpedig azt, hogy milyen tartása van a tésztának. A liszt minősége Al, A2, vala­mint B1 és B2 lehet, — az Al-es lisztből készült tészta a legjobb. Vizsgáljuk a liszt vízfelvételét, a hamutartal­mát. Ez utóbbiból minél több van, annál sötétebb a liszt. Magas .a hamutartalom akkor is, ha a koptatásnál, mosás­nál nem figyeltek kellőkép­pen a dolgozók. Nézzük a si- kér terülékenységét: ha a tészta gyorsan nyúlik, nem lesz belőle jó kenyér. A me­gyében két helyen, Tamási­ban és Szekszárdon van ob­jektív minősítési vizsgálat. A megállapított tulajdonságok alapján úgynevezett felhasz­nálási térképet készítünk: ez ad támpontot arra, hogy az egyes búzaféleségekből mi­lyen termék készíthető. — Hogyan teszik érdekelt­té az üzemeket a jobb minő­ségű búza termesztésében? — Természetesen a jó mi­nőségű búza többet ér, mint a gyenge. Ahol a kívánt mér­téknél rosszabbak a paramé­terek, a vállalat az árból le­von, ahol jobbak, ott térít. Idén az irányító szervek úgy döntöttek, hogy a 73 és 78 hektolitersúly között lévő búza úgynevezett „hektoli­tersúly értéklevonását” fel­függesztik. Az ez ideig ilyen címen levont összegeket a vállalat folyamatosan vissza­fizeti. — A malmokban mikor őrölnek lisztet az új búzából? — Az aratás után óbúzá­val keverjük az újat. Egy, másfél hónap múlva viszont már tiszta új búzából készült kenyér kerül az asztalunkra. DVM A teherautókról transzportőrök viszik a búzát a szekszárdi gabonasilóba 7 Az árintézkedések nyomában 1. Mi indokolja a fogyasztói árak emelését ? Az értékarányos fogyasztói árak kialakítása évek óta ter­veink közt szerepel. A megtett részintézkedések mellett a mostanihoz hasonló széles körű áremelésre is készültünk, ám ezt valamikor csak nagy­arányú jövedelemkiegészités- sel tudtuk elképzelni, honv az árváltozások miatt egyet­len nagy társadalmi réteg életszínvonala se csökkenjen. Ehhez a reáljövedelmek ko­rábbi, viszonylag magas nö­vekedési ütemét is meghala­dó, mondhatni lökésszerű emelésre lett volna szükség. Időközben a kedvező lehető­ség reménye szertefoszlott, s az életszínvonal elért ered­ményei megszilárdításának szükséaessége kikényszerítet­te a mostani lépést. BEFOLYÁSOLNI A FOGYASZTÁST A cserearányromlás, a gyarapodó külgazdasági vesz­teségek miatt évről évre nőt­tek a fogyasztói árkiegészíté­sekre fordított összegek. A terhek mind nvomasztóbbá váltak, s napirendre került az ésszerűbb, a reálisabb ár­arányok kialakítása, az ár­rendszer továbbfejlesztése. Az intézkedések célja az áru­ellátás eddigi színvonalának fenntartása, a költségvetési terhek csökkentése, a keres­let és a fogyasztás befolyáso­lása, aho] szükséges a kíná­lat bővítése, a termelés ösz­tönzése. Tehát az intézkedé­sek lényege nem a vásárlóerő elvonása, hanem az évek óta napirenden lévő feladatok megoldásának elősegítése, a termelők, a fogyasztók be­folyásolása. A fogyasztás el­ért szintjének csökkentésével seho] nem számolunk, csupán — ahol indokolt — a növe­kedés ütemének mérséklésé­vel. JÓLLAKNI ÉS LAKNI Az élelmiszerek ára átla­gosan 20 százalékkal emelke­dik. Gazdasági, társadalmi, politikai súlyát tekintve egy­aránt ez a legjelentősebb lé­pés a mostani árintézkedések között. A kenyér árát pél­dául 3.60-ról 5.40-re emelték. A mindennapi kenyér ára 28 év óta nem változott. Azóta e nehezen megszerzett lét- fenntartási cikk átvitt értel­mű fogalommá vált. (Ezer kilogramm kenyér eddig any- nyiba került, mint egy tonna búza.) Mert a '„mindennapit” időközben megdrágította a korszerű technika alkalmazá­sa és a kenyérgyári dolgozók növekvő jövedelme. De az ár- és értékviszonyokkal együtt megváltoztak az élet- körülmények is. Jelzi ezt, hogy valamikor az alacsony személyi jövedelemhez iga­zodtak — a termelési költsé­gektől függetlenül — az élel­miszerárak és a lakbér. A ki­alakuló szocialista árpolitika célul tűzte, hogy mindenki jóllakhasson és valahol lak­hasson. A ruházati cikkek árát viszont jelentős forgal­mi adóval terhelték. A sertés- és a marha- tőkehús ára 30 százalékkal, a zsiradékoké 17 százalékkal emelkedik. Az áremelés dif­ferenciáltságát jelzi, hogy a baromfihús-árak 8 százalék­kal növekednek, amíg a vaj ára változatlan marad. Az árváltozások mértéke nem­csak az ártámogatástól függ, hanem az exportlehetőségek­től, a kereslet-kínálat alaku­lásától is. A vaj állami dotá­ciója — mint a tejterméké általában — magas. De a tej­termeléssel együtt képződő vaj hazai fogyasztását cél­szerű a viszonylag alacsony árral ösztönözni, mintsem rá­fizetéssel exportálni. Vagy a csekély áremelés hasonlókép­pen a baromfihús itthoni fo­gyasztásának kedvez. Ha ugyanis nő a viszonylag ol­csó baromfi aránya a hazai fogyasztásban, akkor növe­kedhet a sertés- és marhahús kivitele, javulhat, gazdaságo­sabbá válhat a húsexport áruösszetétele. Miközben fennmaradhat, sőt mérsékel­ten tovább növekedhet az egy főre jutó évi 75 kilo­grammos húsfogyasztás. Végül még egy példa a piaci ellátás javítására. A húskészítmények ára átlago­san 21 százalékkal emelke­dik, de ezen belül a száraz és füstölt áruké 25 százalék­kal. Mivei e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egyaránt nagy. az igényeket eddig nem tudtuk megfele­lően kielégíteni. INDOKOLT TAKARÉKOSSÁG A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatás áremelé­sét elsősorban az energiahor­dozók világpiaci árának a legutolsó fogyasztói árrende­zés óta végbement jelentős — sőt várhatóan tovább tartó — emelkedése indokolja. A tüzelőanyagok és fűtési szol­gáltatások árát legutóbb 1974-ben emeltük, a villamos energia ára pedig 15 éve vál­tozatlan. Az átlagnál na­gyobb mértékű a távhőszol­gáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ezután is a költ­ségeknek átlagosan mintegy 40 százalékát viseli. A díj­emeléssel mérséklődik a köz­ponti — illetve a távfűtéses lakások fűtési költségeinek meglévő nagy különbsége. A háztartási tüzelőanyagok áránál jobban, átlagosan 51 százalékkal emelkedik a vil­lamos energia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamosener- gia-termelés és -fejlesztés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett volna szükség. A háztartások villamosenergia-fogyasztása tavaly átlagosan 14,5 száza­lékkal növekedett. A takaré­kosság tehát indokolt, fő mód­szere a korszerűbb elektro­mos és elektronikus készülé­kek (pl. tranzisztoros, integ­rált áramkörös tv) gyártása és alkalmazása. De az elektri- fikált háztartásokban ezen túl még számtalan lehetőség nyílik a _ villamosenergia­takarékosságra, amely vég­eredményben erőművi beru­házásokat tehet feleslegessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk, nem is lehetne flfégállítani. A növekedés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni, hogy a "jelenle­gi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi értékesí­tése mellett csökkenjen a sorban állás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció, hogy a gépkocsiforgalom növeke­désével lépést tarthasson az út- és szervizhálózat fejlesz­tése. JÖVEDELEMKIEGÉSZÍTÉS A különböző iparcikkek: a bútorok, a cipő, az egyes építőanyagok, a mosószerek, a szappan, csakúgy mint a tisz­títás, cipőjavítás áremeléseit a nyersanyagok és az ener­giahordozók világpiaci drá­gulása indokolja. Az áremeléssel járó többlet- kiadások részbeni ellensú­lyozására jövedelemkiegészí­tésben részesül 10 millió 200 ezer magyar állampolgár. A lakosság csaknem valameny- nyi rétegére kiterjedő diffe­renciált részbeni .kártalaní­tást” szükségessé teszi a szé­les körű és olykor nagymér­tékű áremelés. AZ ELŐREHALADÁS FELTÉTELE A fogyasztói áremelések — a jövedelemnövelő intézkedé­sek ellenére — fokozzák te­hát a vásárlók terheit. A mostani intézkedések egy év alatt 9 százalékkal növelik a fogyasztói árszintet. Ebből 1979-re 4 százalék jut, amiből 3 százalékot fedez a jövede­lemkiegészítés. így végered­ményben 1979-ben az eredeti­leg a tervben számított 4,7— 4,9 százalékkal együtt 9 szá­zalékos fogyasztói árszint­növekedés várható. Az életszínvonal-politiká­ban, a jövő megalapozásában úgy haladhatunk előre, aho­gyan megvalósulnak gazdasá­gi célkitűzéseink, ahogyan javul a gazdálkodás minősé­ge, hatékonysága. Az egyes ember sorsa, és a társadalom boldogulása egyaránt a sze­mélyes teljesítményektől, a közös munkánktól függ. (Folyt, köv.) KOVÄCSJÓZSEF Gyapjúfeivásáriás Befejeződött az idei birka­nyírás, a gyapjú többsége raktárba került, vagyis elad­ták a gazdaságok és a ma­gántermelők a Gyapjú és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalat szekszárdi kirendelt­ségének. Kirschner Ádám, a kiren­deltség vezetője azt mondja, jó az idei gyapjú kondíciója tisztább és szárazabb a szo­kásosnál, a májusi, június- eleji időjárás miatt. Igaz, ál­talában rövidebb a gyapjú, éppen az aszály következté­ben, de a mennyiség alig ma­rad el a tavalyitól. Eddig 28 vagonnal vásároltak fel és még nem hozta be áruját négy termelőszövetkezet meg a nagydorogi kostelep. Kirs­chner Ádám úgy számítja, bejön 33—34 vagon gyapjú, tavaly pedig 34,7 vagonnal tudtak felvásárolni. Átlago­san öt forint 50 fillérrel fi­zettek most többet egy kiló­ért, mint az elmúlt évben, vagyis 97,66 forintot. Termé­szetesen azok a gazdaságok és magántermelők jártak jobban, akik több gondot for­dítanak a juhok tartására, te­nyésztésére, takarmányozásá­ra, szebb gyapjút tudtak el­adni. „Szakosodás” figyelhető meg a háztáji gazdaságok­ban: aki birkát tart, nem két-három jószággal foglal­kozik, mint régebben, ha­nem 20—30 anyajuha van, így kifizetődő az állattartás. Több helyen úgy oldják meg a háztáji birkák nyári ellá­tását, hogy közösen fogadnak juhászt. Az eredményeken meg is látszik, hogy fejlesz­tés következett be a háztáji gazdaságokban: az idei felvá­sárolt gyapjúból 7,8 vagonnal a magántermelőktől érkezett a vállalathoz. Az állami gazdaságok többsége felhagyott a juhá- szattal, idei gyapjúértékesíté­sük a megyében mindössze 3,2 vagon. Javul viszont a te­nyésztés a termelőszövetke­zeteknél, amelyek birkával is foglalkoznak. Már rendszerint nem mellékesen teszik ezt, mint a hatvanas évek végén, amikor nagyarányú csökke­nés történt a tsz-ek juhállo­mányában. Elsősorban a pe­csenyebárány a jó áru, de a gyapjú is értékes cikk. A Tolna megyében felvá­sárolt gyapjút Bajára viszik válogatni, onnan Kiskunfél­egyházára kerül, megmossák. Azután már nem lehet nyo­mon követni az útját, mert keveredik a többivel, a fel- használás követelményei sze­rint. G. J.

Next

/
Thumbnails
Contents