Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-24 / 171. szám
A Képújság 1979, július 24. Moziban A holló természetrajza Amióta Freud doktor tanulmányai világszerte ismertté váltak, a művészek sokaságát ihlették meg — különböző műfajokban — tanításainak szellemében születő alkotások készítésére. Az emberi lélek rejtelmei egyébként is olyan területek, amelyek mindig foglalkoztatták az alkotó embert. Kis túlzással a Carlos Sau- ra írta és rendezte Nevelj hollót... című filmre is ráfoghatjuk, hogy egy efféle pszichoanalitikus tanulmány illusztrációja. A „nevelj hollót — kivájja a szemed” mondás emberi igazságában egyébként is kételkedem és erről a film sem győzött meg, még ha a filmművészet teljes mesterségbeli kelléktárát felsorakoztatva, tényleg hatásos képsorokkal, szakmai fogásokkal igyekeztek is meggyőzni. Igaz, ezek a fogások a gyakorlott mozinéző számára visszaköszönnek Antonioni, vagy Bergman filmjeiből — amelyek azonban messze túlmutatnak a „tanítvány” Saura filmjének színvonalán. A hátborzongató történet egyébként néhány mondatban összefoglalható. A kis Ana — az angyalarcú, de szörnyeteglelkű kislány — látja, hogy apja rendszeresen megcsalja édesanyját, majd annak haláláért is apját okolja. Valahonnét kap egy zacskó fehér port, amit méregnek hisz. Belekeveri apja italába, majd annak halála után teljes nyugalommal elmossa a poharat és ártatlan arccal vesz részt a temetésen. Később eldönti, hogy szigorú nevelőnőjét is megmérgezi. Mindezeket gyermeki ártatlansággal, de konok, kíméletlen eltökéltséggel hajtja végre. A történet több síkon játszódik. Részben a valóságos cselekmény pereg, részben a kis Ana visszaemlékezéseit látjuk, harmadrészt pedig a már felnőtt nagy Ana emlékezik vissza örömtelen gyermekkorára. Ez utóbbi visszaemlékezést egy szürke fal előtt állva Geraldine Chaplin eleveníti fel, szuggesztív, a kamerának mesélő alakítással. Úgy tűnik, egymásra találtak a rendezővel, hiszen nálunk ez már a negyedik közös filmjük. Játszott Saura Anna és a farkasok, Stress és az Életem, Elisa című filmjeiben is. Geraldine Chaplin játékához emelkedik fel a kis Anet megszemélyesítő Ana Torrent alakítása is. Játékával hihetővé teszi a történet szinte hihetetlen cselekményét, emlékezetessé, de nem kiemelkedővé Saura filmjét. TAMÄSI JÄNOS A napokban mutatják be megyénk mozijaiban A tenger kedves szörnyei című színes olasz filmet ÚTKÖZBEN ’79 A június havi ajánláshoz kapcsolódó kérdések válaszai A Mecénások és a Boldogság című filmekkel kapcsolatos kérdések önálló véleményalkotásra adnak lehetőséget. Az általunk megfogalmazott válaszok csak egyfajta véleményt képviselnek. Minden olyan választ elfogadunk, amely bizonyítja, hogy látták a filmeket. 1. A film egy tartalmatlan életformáról tudósít. A házaspár számára a külsődleges szempontokhoz való igazodás jelenti a családi boldogságot, álfunkciót töltenek be a tárgyak (az olvasatlan könyvek, az üres bárszekrény, nylon- terítővel letakart, vigyázva használt bútorok, önmagukért való presztízstárgyak, stb.) Vágyaik nem terjednek túl ezek megszerzésén. Gondolkodásmódjuk, értékrendjük felett mintha megállt volna az idő. 2. Az akció célja, hogy a modern művészeti alkotásokat és a munkásokat közelebb hozza egymáshoz. Aj. eredmény kétséges, a munkások továbbra is értetlenül állnak a nonfiguratív, absztrakt festmények előtt, a művészek sem kerültek „közelebb” a munkásokhoz. 3. a—b) A lélekölő. monoton munka és a 1 normázás mellett nincs idő a képekben „gyönyörködni”. S ha volna is, az absztrakt képek már csak a formanyelvi ismeretek hiánya rhiatt sem közölnek semmit a munkásokkal, világhoz való viszonyukban ezek a képek semmit nem változtattak. Pedig lehet-e más a művészet célja, mint az, hogy tükröt tartson a valóságról elénk azért, hogy megismerjük, s el tudjunk igazodni benne, képesek legyünk megváltoztatására. A művelődés folyamat, nem mindegy, hogy az emberek hogyan, hol kapcsolódnak be ebbe a folyamatba. Ahhoz, hogy a műveltség ne elsősorban cél, hanem a tartalmas emberi élét alakításának eszköze legyen, az emberek mindennapjait meghatározó alapvető problémákhoz kell kapcsolódnia, a művelődési folyamatot életük fényeiből kell kibontakoztatni. A kulturális értékeket úgy kell eljuttatni az emberekhez, hogy azok problémáik megoldását segítsék. Ehhez viszont szükséges egy adott közösség gondjainak alapos ismerete. Hatástalanná válik minden jószándékú kezdeményezés, amely nem épül valamire, nem kötődik semmihez, s olyan ismereteket ad, amelyeket az emberek nem igényelnek, mert más foglalkoztatja őket. 4. Októberi erdő Istenhegyi kert Pirul a naptól már az őszi bogyó. Este a hegyek között, Hazafelé Nem tudhatom Szerelmes játék Ez volna hát Békesség Két karodban. 5. „...vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a lager őrei, s posta se jön, köd száll le - csupán barakunkra.” Radnóti: Hetedik ecloga. 6. Virágének. 7. ANAKREON, CATULLUS. VERGILIUS, HORATIUS. TIBULLUS, PROPERTIUS, stb. 8. Móricz elővette jegyzeteit, felolvasta a nép heti étrendjét, s közölte; ha a kormány képes, illetve hajlandó ezt megváltoztatni, elnyeri a magyar írók támogatását. 9. Hét krajcár, Árvácska, Barbárok. 10. ZIMBABWE = Népszava, 1979. VI. 2. sz. 3. 1. 11. A SALT—II nem csupán mennyiségi, hanem minőségi téren is korlátozza a hadászati támadófepvvereket. Megteremti az alapot a ta^ vábbi haladásra, az újabb szerződés előkészítésére, a fegyverek további korlátozására. Mindkét fél az egyenlőség és^az egyenlő biztonság elvét tartotta szem előtt. == Népszabadság, 1979. VI 26 1. 1. 12. Dombóvári Kapos Kórus — nívódíj. Szekszárdi Madrigál Kórus — nagydíj = Népújság, 1979. VI. 19. 4. 1. 13. --------1 4. Várkonyi Zoltánra = ÉS. 1979. VI. 16. 4. 1. 15. Az arany ára = ÉS, 1979. VI. 16. 8. 1. 16. Parázna szobrok = Uj Tükör. 1979. VI. 3. 2. 1. 17. Egyszál magam = Uj Tükör. 1979. VI. 3. 31. 1. 18. Balázs Béla == Film, Színház, Muzsika, 1979. VI. 2. 12. 1. 19. Tangó = Film, Színház, Muzsika, 1979. VI. 16. 10. 1. 20. A radioaktív sugárzást rem-mel mérjük, átlagosan évi 500 millirem sugárzást visel el az emberi szervezet károsodás nélkül. = Élet és Tudomány 1979. VI. 8. 711— 713. 1. 21. Svédország — a sziklás talajra ^tekintettel = Delta, 1979. V. hó 38—39. 1. 22. A műhold feladata kozmikus röntgensugár-források felkutatása és lefényképezése = Delta. 1979. V. hó 5. 1. 23. Csehszlovákia. Magyar- ország. Románia = Delta, 1979. V. hó 8—11. 1. 24. Raffai Sarolta = Brigádélet 1979. 6. sz. 10. 1. 25. 1929. július 1. = Brigádélet, 1979. 6. sz. 12. 1. 26. Uitz Béla = Brigádélet. 1979. 6. sz. 16. 1. Megyei Operatív Bizottság Rádió Műsorcímek Jól lenne tudni, hogy a rádióhallgatók többsége élőszóban vagy az RTV-újság hasábjairól, illetve a napilapokból tájékozódik-e a műsorlehetőségekről. Élőszó alatt természetesen a naponta többször elhangzó különböző tájékoztatót értendők. Az úgy sejtem vizuális típusú többséghez tartozván, számomra az írott betű rokonszenvesebb. Minden vasárnapi szórakozásom a következő hét engem érdeklő műsorainak kijelölése az RTV-újságban. Ez részben könnyű, részben kevéssé az. Lássuk a 30. hetet, és mert a Petőfi-adót pocsékul tudom venni, csak a Kossuth műsorát. Vannak a mindig biztonságos gyűjtőcímek: Hírek, Déli krónika, Esti magazin, Mai könyvajánlatunk, Lányok, asszonyok. Akadnak kevésbé biztonságos gyűjtőcímek is, mert honnan tudjam például, hogy ami „Nagy siker volt”, az csakugyan az volt-e vagy mennyire volt az. A 168 órával ilyen kétségeim nincsenek, soha nem szólhat se kevesebbről, se többről. Az „Örökzöld dallamok” iránt már némileg bizalmat- lánabb vagyok, hátha örök- zöldségek rejlenek mögöttük. Aki türelmetlen, azt visszariaszthatja egy ilyen bő két és fél soros cím, mint „Megzenésített versek Dévai Nagy Kamilla, Cs. Németh Lajos és a Sebő-együttes előadásában.” Az RTV-újságban még hagyján, mert itt a részleteknek is utána lehet nézni. Az Űj Tükör rádióműsorában már nem, és elképzelhető, hogy a cím valamelyik napilap terjedelmi korlátái miatt „Megzenésített versek”-re szűkül, ami nem mond semmit. Egyáltalán nem biztos, hogy az lesz, de egy száraz értekezés veszélyével fenyeget a „Nők a képzőművészet- beh.” Ezzel ellentétben „A próféta zöld zászlaja” már nem, hiszen az ember óhatatlanul Khomeini ajatollahra, vagy Jamani sejkre asszociál, akiknek pedig a szemöldökráncolása közvetve az egész világpiacra kihat. Hasonlóképpen felkelti az érdeklődésemet Rapcsányi László szombaton esedékes tízperces írása „Pesten lakott egy fuvolás”, mert Tersánszkytól kezdve minden megbújhat mögötte. Túlajdonképpen valószínűleg ítt rejtőzik a lényeg. Ami a napilapoknál elengedhetetlen (kellene, hogy legyen), a „blickfangos”, az információk özönéből tüstént kiugró cím, az a rádiónak se árt meg. Van bőven, de sűrűbben is előfordulhatna... (ordas) Tévénapló Marlowe és társszerzői Crisotpher Marlowe 1564—1593 között élt, abban a korban, amikor kialakul az angol színház. 'Sorsa erősen hasonlít Villonéra, korcsmák és bordélyok lakója, s egy utcai verekedés során szúrják le, — mint feljegyezték —, egy legalábbis kétes erkölcsű nőért. Nem érte meg, mondhatnánk sajnálkozva, ugyanis a Shakespeare előtti színház legerőteljesebb alakja, témáit valóban drámai anyagként kezeli, érzi a sorsok tragikumát, s zengő retorikája már előlegez valamit Shakespeare- ből. De azér inkább irodalomtörténeti adat, legfőképp azért, mert elsőnek nyúlt a Faust-témához, amely aztán Goethe kezén vált világirodalommá, s ez is azt példázza, hogy Marlowe a nagy kezdeményezők sorába tartozik, akinek azonban nem adatott meg a teljesség és be- végzettség dicsősége. Faustusát nemrég színpadra állították, most pedig Angliai II. Edward élete című drámáját láthattuk, melyben ketten is társszerzőjéül szegődtek, Brecht és Feuchtwanger. Nem olvastam az eredeti drámát, nem tudom, mit tett hozzá két XX. századi társszerzője, s a dikción bármennyire is érezni A máltai zsidó vagy a Timur Lenk költőjének drámai erejét, a II. Edward mégis csak durván megmunkált roppant tömb, melyből csak sejtetően villan elő a szereplők arcmása. Nem világos az sem, hogy mit érzett benne modernnek és aktuálisnak Brecht és Feuchtwanger, a gonosz zsarnok méltó pusztulása, ugyanis indokolatlan konfliktus forrása lesz s a királyhűség kötelező érvényére figyelmeztet. így ez a félig megfaragott márványtömb inkább drámai lehetőség, mint eredmény, főleg, ha arra gondolunk, hogy egy-két évtized múltán mivé lettek a királydrámák Shakespeare kezében. így aztán az volt az érzésünk, hogy túl nagy apparátust mozgattak meg egy végtére mégis csak irodalom- történeti emlék feltámasztására, s ebben a formában aligha érte meg a költséget és a fáradságot. Horváth Z. Gergely rendezése is erősen kísérleti jellegű, egyenetlen, maga is nehezen igazodik el a szereplők és indulatok között, s az sem egészen világos, hogy hősei időnként miért közlekednek műanyag alagutakon keresztül. A színészek egyébként szépen mondták Tandori Dezső zengő fordítását, de azért — azt hiszem — gazdag leleményéből futotta volna arra is, hogy ne szó szerint ismételje a regiman interficere nolite timere közismert szövegét (a királynét meggyilkolni...), ami ugyan Albericus krónikájában szerepel, tehát nyugodtan mondhatják II. Edward korában, ám annyira egybefonódott a Bánk bán-legendával, hogy ajánlatos lett volna valami mást kitalálni helyette. CSÁNY1 LÁSZLÓ Vetélkedünk... Régóta esedékesnek tartom, hogy beinduljon a televízió új, minden korábbinál szenzációsabb, a nyári tunyaságot messze űző, fantasztikus ötletre épülő vetélkedősorozata. Az előző, az, amelyik néhány hét alatt népszerűvé vált országszerte — a nők és férfiak versengésére gondolok, emlékeznek még rá — ugyanis tavasszal nyugovóra tért Majd ősszel folytatják — ígérték a közkedvelt, csak éppen egymást nem kedvelő játékvezetők. A nézők pedig kénytelenek voltak beletörődni a megváltoztathatatlanba: elvégre az kinek fontos, hogy ők kívánják-e a hosszú szünetet, vagy sem? Azt viszont alighanem belátta a televízió műsor- szerkesztése, hogy a hiányt pótolni kell. Mikor sugározzanak könnyű, kellemes szórakozásként össznépi vetélkedőt, ha nem éppen nyáron? És íme, megszületett: itt a „Van képünk hozzá!” Az első fordulót bárki láthatta, akit érdekel. Megismételték másnap — az első műsorban. Ebből következik, hogy először a második műsorban közvetítették, és ez már önmagában újítás. Nos, ez az első forduló kiderítette, hogy most annak terem babér, akinek az a kedvenc elfoglaltsága, hogy adásidő kezdetétől a végéig a képernyőre koncentrál, és megjegyez minden megjelenő képsort. A győztes pedig az lesz, aki mindezt a legrégebben műveli. Az alapötlet... hát nem rossz. Az viszont igen, hogy az egész vetélkedőstáb a stúdióban szorong — a játékvezető sötét zakóban, fehér ingben, sötét nyakkendőben, akárha ünnepi beszédre készülne — és semmi egyéb nem történik, minthogy ülnek és néznek. Kérem szépen, nyáron ki kell vonulni a szabadba, és ha lehet, mozogni kell. Élvezni a langymeleg estéket, és a játék örömét. így aztán eretnek véleményem szerint a „Van képünk hozzá”! sokkal kevésbé nyárra való vetélkedő, mint a férfiak és nők közötti lenne. Ettől persze még lehet izgalmas, változatos, Bízzunk benne, hogy a következő alkalommal talán az lesz ... VIRÁG F. É. Egy új folyóirat: História Rajzok niürnbergbe A Fiatal Képzőművészek Stúdiója három tagjának rajzait vásárolta meg a nürnbergi Kunsthalle. A rajzok — Bukta Imre, Dienes Gábor és F. Zámbó István alkotásai — további hét magyar stúdiótag és olyan, a nemzetközi képzőművészeti élet már beérkezettnek számító egyéniségeinek műve mellett keltették fel az NSZK egyik legrangosabb művészeti intézményének figyelmét, mint az európai művészetutánpótlás legmarkánsabb személyiségeiként emlegetett Beuyes, Hockney, Hofkunst és Quintanilla. Ezek az alkotók életművüket bemutató önálló, monografikus kiállításaikkal is szerepelnek a húsz európai ország művészeinek Nürn- bergben október 14-ig tartó I. nemzetközi ifjúsági rajztrien- náléján. Űj folyóirat született és szögezzük le rögtön a kezdetkezdetén, hogy ennek végső ideje volt. A „História” a Magyar Történelmi Társulat kiadványa, közigényt elégít ki, ami nemcsak a történelemtudomány iránt évek óta megmutatkozó érdeklődésre vonatkozik, hanem arra is, hogy egy szaktudomány képviselői (bár sokan követnék példájukat!) leszálltak a piedesztálról és szakszerűen bár, de mindenki számára igyekeznek írni érdekes dolgokról. Az első számban van diplomáciatörténet, érdekes részletek az 1919-es ludovi- kás lázadás leveréséről, krónika és olyan rovatok, mint „Szemtanúk”, „Közös dolgaink”, „Történelem az iskolában”, „Lexikon”, f,Őseink asztalánál”. Szakember magyarázza el az Onedin-család hajóinak felépítését és jelentőségét a hajózás történetében. Mások kerekasztal-be- szélgetést folytatnak a Kárpát-medence honfoglalás előtti népeiről, illetve olvashatjuk a történész véleményét az „Októberi vasárnap” című filmről. A História első száma szép kiállítású és sokat ígérő. A folyóirat évente négyszer-jelenik meg. O. I.
