Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
6 SvEPÜJSÄG 1979. július Z: — Nem egészen másfél éve elnöke Tamásiban a nagyközségi közös tanácsnak. Ez alatt az idő alatt mennyire sikerült megismernie a települést? — Rosszul nézne ki, ha én minősíteném az ismereteimet, így ezt a kérdést talán másoknak kell egyszer feltennie. — Beszéljünk akkor arról, hogy nehéz volt- e megválnia Nagymá- nyoktól, ahol elnökként 9 évet töltött el és ami a nagyközség fejlődését illeti nem is akármilyen éveket? — Győréi vagyok. Ezelőtt 22 évvel a falumban kezdtem a tanácsi munkát, ami mellett később végeztem el a jogtudományi egyetemet. Tizenkét évig voltam szülőfalumban vb-titkár, de maradtam györei lakos, azután is, hogy Nagymányokon választottak meg tanácselnöknek. Hogyan is lehetett volna könnyű megválni mindattól, amihez mélyebben a munkám által lett közöm? Nem hagyott hidegen a helyváltoztatás. Tudtam viszont, hogy az ember életében ritkán adódnak olyan vonzó és megtisztelő feladatok, mint amilyenek itt vártak. Abban is bízhattam, hogy nem egyedül ken megtennem az első lépéseket, számíthatok sok, már korábban megismert elvtárs, jóbarát biztatására, segítségére. — Drukkerei is voltak? — Lehet, hogy akadtak ellenszurkolók is, hiszen tudja, hogy az „importált” embereknek, a jövevényeknek előbb bizonyítaniok kell és csak azután élvezhetik a teljes körű bizalmat. — Mikor érezte először a lakosság bizalmát? — Már a megválasztásomkor. De a felejthetetlen, az igazi összetalálkozás azon a falugyűlésen volt, amiről maguk is írtak. A zuhogó eső ellenére hatszázan jöttek el, mert érdekelte az'embereket a várossá fejlesztés munkája. — Meglepte a tömeg? — Egyáltalán nem. De bevallom,' nagyon jólesett, hogy olyan sokan jöttek el. Ez azt jelentette, hogy közös a hullámhossz. — Értesüléseim szerint nemcsak megtapsolták, hanem a különböző társadalmi akciók során a lakosság bizonyította is, hogy komolyan veszi a városépítést. — így van. Az elmúlt évben 155 ezer 700 forinttal haladta meg nálunk a társadalmi munkák értéke a 12 milliót. — Egy kimutatásban láttam, hogy ez az összeg döntően 5 magánszemély és 21 gazdasági szerv szellemi, anyagi és fizikai mun- kavállalalásából jött össze. Nem kevés ebben a summában az a 3 és fél millió, amire a tanácstagok mozgósították a lakosságot? — Annak azért nem nevezném, bár lehetne több is a tanácstagi szervezésű társadalmi munka. De lesz még több! Mielőtt leültünk volna beszélgetni, kérésére bejártuk nemcsak a nagyközséget, hanem a külterületet is. A József Attila lakótelepen — ahoi még folyik az építés — megjegyezte, hogy „a kész és már lakott házak közötti területeket megeszi a gaz”. Nos, a tanács elkészítette már a József Attila lakótelep parkosításának a tervét, aminek megvalósítása kitesz 5 millió forintot. Ebből csak 1 milliót tudunk vállalni anyagköltség címén. A négymilliós munka — őszi kezdés mellett — összefogással valósul meg. Viszont ez lesz Tamási legszebb része és elsősorban az itt lakók örömére! — Mikor az imént telefonhoz hívták, akaratom ellenére hallgattam meg egy, a titkárságon folyó beszélgetést. Arról volt szó, hogy amíg mi a külterületi részeken voltunk, egy központi szerv vezető munkatársa ötletszerűen letért arról a Tamásit átszelő útról, mely máris imponálónak mutatja a központot. Bejárta „orvul” a nagyközséget és el volt bűvölve. Az volt a véleménye, hogy Tamási sokkal jobb feltételekkel startol a városi rangért, mint bármelyik új városunk startolhatott. — Ez nem tekinthető ugyan hivatalos véleménynek, mégis jólesik ilyesmit hallani, noha van még bőven tennivalónk. Kétségkívül jól állunk a feltételek teljesítésével, de nem is most kezdődött azért a munka, hogy Tamási meg tudjon majd felelni a várossá nyilvánítás normáinak, hanem jóval korábban. Szerény anyagi eszközökkel, de tervszerűen. — Nehezen sikerült az időnket egyeztetni a beszélgetésre. Arra hivatkozott, hogy sok a Tamásin, sőt, a megyén kívüli elfoglaltsága. Az kivételes hét volt, vagy mind ehhez hasonló? — Hétfőn, az elnöki fogadónapon bárki megtalálhat. Sok — az ülések, értekezletek mellett — az olyan feladatom mostanában, ami utazással íár. Nemrég például Siófokon voltam tapasztalatcserén és örülök, hogy mi némely dologban jobban állunk, mint a már város Siófok. — Azt jelentette be az imént a feleségének, hogy jóval később megy haza, mert van olyan írásos munkája, amivel még ma el kell készülnie. Mennyit dolgozik naponta? — Hetenként egyszer - kétszer hazajutok öt körül. Sokszor ez sem jelenti azt, hogy utána már csak a családomé vagyok. A legtöbb rendezvény, ahova joggal elvárják a tanácsvezetőket is, késő délután, vagy este van. — Negyvenegy éves, a fia műegyetemista Budapesten, a lánya most lesz másodikos gimnazista Dombóváron, ahová azért ment, mert feltétlenül fizika tagozaton akart tanulni. A gyerekek mennyire lettek tamásiak? — Lévén, hogy csak szünidőben vannak itthon, megközelítően sem annyira, mint én, aki rengeteget forgolódom emberek között. A feleségem sincs ilyen kedvező helyzetben. Ö belső ellenőr az egyik termelőszövetkezetben. Nagy ismerkedésre, barátko- zásra napi munkája során nincs módja. — Délelőtt büszkén mutatta meg legújabb és még befejezésre váró létesítményüket, a pompás lovaspálya mellett felépített sportkombinátot, aminek hasznosításával kapcsolatosan kettőkor kezdődött egy tanácskozás. Sűrűn vannak olyan értekezletek, melyekre koordináció címén a nagyközség politikai, gazdasági és társadalmi életének vezetői a hivatalosak? — Korábban nem volt szükség túl gyakran ezekre a tanácskozásokra. Most úgy véljük, sűríteni kell majd az egyeztető megbeszéléseket a soros munkáknak megfelelően. — Részt vettem a tanácskozáson, de ezen nemcsak azt beszélték meg hogy az augusztus 12-én felavatandó sporttelep eredményes hasznosításához milyen anyagi és erkölcsi támogatásra van folyamatosan szükség. Meglepetésemre arról is szó esett, hogy taka- kossági meggondolásokból ésszerűsíteni kell a Tamásiba bejáró dolgozók szállítását. — Miért meglepő ez? Koordinációs bizottságunk felelőssége sokágú és nem merül ki csak a fejlesztési munkák kézben tartásában. Véleményünk szerint fényűzés egy útvonalon több munkásszállító buszt közlekedtetni úgy, hogy egyik-másik maximum 10—15 embert szállít. Most elhatároztuk, hogy csinálunk erről egy felmérést és kidolgozzuk, hogy több vállalat üzemeltessen egy-egy útvonalon annyi járművet, ameny- nyire szükség van. Milliókat takaríthatunk meg. — Ehhez sok sikert kívánok! De térjünk vissza a szorosan vett fejlesztéshez. Uj szerzemény az a szemét- szállító gépkocsi, amivel délelőtt a lakóte- pen találkoztunk? — Még új. Működtetésével év végére Tamási területének már 70 százaléka lesz bekapcsolva a szervezett szemétszállításba. Úgy néz ki, nem minden konfliktus nélkül. Több százan kértek mentesítést a gazdálkodók közül, hogy továbbra is az eddigiekhez hasonlóan kezelhessék a szemetet. — A meghirdetett társadalmi munkaakciókban részt vesznek a nagyközség párt- állami és gazdasági életének a vezetői is,4 vagy csak az irányításban, ellenőrzésben van részünk? — Arra gondol, hogy csak prédikáljuk a vizet? Isszuk is! Nemrég egy napon át betonoztunk kint a sporttelepen. Most majd a tanács nődolgozói mennek, hogy kitakarítsák a lelátó alatti öltözőhelyiségeket és lelakkozzák a lelátó ülődeszkáit. Sokszor lehet nálunk látni vezető embereket a társadalmi munká- zók között. Ami engem illet, jókora tréningem van. Odahaza Győrében 5 kilométer járdát építettünk annak idején. — Mikor megy szabadságra? — Szeptemberben. Akkor már túl leszünk a lovas- és népművészeti napokon, át lesz adva a közönségnek a képtár is, aminek folyik a kialakítása ott, ahol korábban a tsz-szövetség irodája volt. — A képtárról jut eszembe, hogy Kishe- nye pusztán az elnéptelenedett iskolát át akarják alakítani alkotóháznak. Mikor lesz ebből a tervből valóság? — Talán jövőre hozzá tudunk kezdeni az átalakításhoz, bár élőbb utat keli építeni, hogy az alkotóház megközelíthető legyen. Ami a hasznosítást illeti, szeretnénk művészeket meghívni olyan feltétellel, hogy itt készülő munkáikból ajándékozzanak majd a képtárnak egyet- klettőt. — Imponáló vállalkozás az is, hogy 1500 adagos közétkeztetési konyha létesítését határozták el úgy, hogy jövőre már működhessen. Hol és mikor kezdődik az építés? — Még ebben az évben, a termálfürdő mellett. Ez az érdekelt nyolc vállalat és a tanács döntése. A helykiválasztás célzatos volt. A közétkeztetési bázis hét közben ellátja az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóit, hétvégeken pedig a fürdővendégeket. — Hol tart az úttörőház és a műszaki áruház építése'? — Az utóbbi átadásának időpontja augusztus 20. Az úttörőház november 7-re készül el. Épül egyébként a déli után a keleti szennyvízgerincvezeték is és még ebben a tervidőszakban elkezdődik a járási rendelőintézet építése itt, a központban. — Tamási vonzása közismert. Úgy tűnik, az emberek szívesen telepednek ide. Hány lakója van most a nagyközségnek a társközséggel együtt? — Pári ezer lakójával közel tízezer. 1975 óta ezernégyszázzal nőtt a lélekszámúnk. — Ha lenne jó tündér, mely a városiasodó települések tanácselnökeinek a kívánságát teljesíti, mit kívánna? — Csak azt, amihez nem csodatevő tündér kell, hanem tervszerű, töretlen együttcselekvés. Amikor Tamási megméretik, az itt élő emberek ünnepelhessék meg saját. munkájukat. — Ha a várossá avatás ünnepére gondol, addig még sok, a maihoz hasonlóan hajszás napja lesz. — Ez mellékes dolog. Az a fő, hogy Tamási városként olyan legyen majd, amilyennek együtt elképzeltük! — Mit mondhat erre a krónikás? Csak azt, hogy tényleg olyan legyen! LÁSZLÓ IBOLYA Múltunkból STATISZTIKA A XVIII. SZAZADBÓL Tudom, nem mindenki találja izgalmasnak a statisztikai számsorokat, nem szereti az adatok összevetését, s ha csak lehet, kerüli a százalékszámítást is. Sokaknak elegendő, ha a napi élettel szorosan összefüggő számtani műveleteket elvégzik. Pedig a számok napjainkról is, előző évszázadokról is sok mindent elmondanak. A történelmi statisztikák különösen „beszédesek”. Ezek közé tartoznak a népszámlálási adatok is. Ismeretes, II. József, a kalapos király, 1787-ben népszámlálást rendelt el. Tolna megye — több más megyével együtt — két alkalommal is megtagadta a királyi rendelet végrehajtását, tiltakozott a népszámlálás ellen, mert abban jogainak megsértését látta. Valójában a nemesség előjogainak féltése volt a tiltakozás mögött. De amikor harmadszorra erős hangú, fenyegető császári leirat érkezett a rendelet végrehajtása érdekében, Tolna megye feladta ellenzéki pozícióját és végrehajtotta a rendelkezést. Miről vallanak az 1787-es népszámlálás Tolna megyei adatai? Arról, hogy a török kiűzésétől eltelt egy évszázad alatt a lakosság száma igen nagy mértékben emelkedett, s meghaladta a 133 ezret. Más, korábbi adatokkal ösz- szevetve azt kell megállapítanunk, hogy a lakosság létszáma a XVIII. század utolsó évtizedeiben is változatlanul, dinamikusan fejlődött. Az összeírást megelőző két évtized alatt (1767—1787) mintegy 33 ezerrel nőtt a Tolna megyeiek száma. A népszámlálás adatai szerint 1787-ben a megyében 26 282 keresztény és 404 zsidó család élt. A megye tehát ismét benépesült. Eredményes volt a telepítés, a második honfoglalás. Az ide települő magyarok, németek,' szlovákok hazát, megélhetést, boldogulást, biztonságot találtak. A török uralom alatt, majd a kuruc—labanc csatározások miatt elpusztult, megsemmisült termelőerők gyorsuló ütemben megújultak. Virágzó élet bontakozott ki a tolnai tájon. A megyében gyorsan szaporodtak a települések is. A számlálóbiztosok 17 mezővárost, 89 falut és 63 pusztát írtak össze. A településeknek ez a nagy száma a fellendülő gazdasági élet fontos mutatója. A fertti településeken összesen 19 924 házat találtak az összeírást végző személyek. Érdekes képet mutat a lakosság foglalkozása, társadalmi tagozódása. Ebből a népszámlálásból van első ízben számszerű adat arra vonatkozóan, hogy mennyi nemes ember élt a megyében. Az összeírás szerint 1787-ben számuk 1440 volt. A lelkészek száma meglehetősen magas volt, 173 személy szolgáltatta az egyházi szertartásokat. A tisztviselők száma viszont igen alacsonynak tűnik, mindösszesen: 27. A falusi kézművesek és a városi polgárok száma 1070 volt. Közvetlen mezőgazda- sági termeléssel 10 725 személy foglalkozott. Az elöljáró polgárok, parasztok és iparűzők száma 10 636, kis- házasok, kertesek és iparűzők számát 14 889-ben állapította meg a népszámlálás. A megyében állomásozó katonák száma pedig mindössze 45. A nem nemesek lélekszá- mát, — asszonyok és zsidók hozzászámításával — az összeírás 131 645-re teszi. A népszámlálás a megművelt területekről részletes információt nem ad. Megközelítő pontosságú adatokat az 1780-as úrbéri tabellák szolgáltatnak. Tekintettel, hogy a tabellák és a nép- számlálás kelte között mindössze hét esztendő eltérési van, ezt minimálisnak tekinthetjük, s így a korra vonatkozó gazdasági adatokkal is rendelkezünk. A művelés alá vont és adó alá eső területek növekedéséről az alábbi kép bontakozik ki a korabeli statisztika alapján: A nemesség kezén lévő szántón, réten és szőlőn kívül az adózók birtokában volt 107 888 kismagyar hold szántóföld (1 kismagyar hold 1200 n-öl), 41 915 kismagyar hold rét és kaszáló, közel 3000 hold szőlő (1600 n-öllel számolva). A szőlőterületek 1720-hoz viszonyítva, 60 esztendő alatt csaknem meghússzorozódtak, a szántóföldek nagysága pedig ötszörösére emelkedett. Figyelemre méltó a rétek, legelők nagyságának változása is, mintegy tizennégyszeresére nőtt nagyságuk a hat évtized alatt. A szőlőnek ez a rendkívüli gyors elterjedése a bortermelés közgazdasági fontosságával függött össze. A DOBOLÁSI KÖNYVEK A levéltárakban őrzött források közül is kiemelkedő történeti értékük van a dobolási könyveknek. E könyvekbe bejegyezték szó- szerint azokat a szövegeket, amelyeket a a községi kis- bírók dobszó útján közöltek a lakossággal. Az 1945—46. évi dobolási könyvek szövegei hű képet adnak a II. világháború utáni demokratikus kibontakozásról, az élet megindulásáról. Az iregszemcsei dobolási könyv 1946. január 10-i bejegyzése a következő: 1. A református részről felhívatnak, hogy akik az egyházi adóval és gabonával hátralékban vannak, azok holnap délelőtt folyamán okvetlen fizessék be az egyház pénztárába. 2. A keményítőgyár naponta délután 3 és 4 óra között petróleumot cserél búzáért. 3. Felhívatnak mindazok, akik borfogyasztási adóval még hátralékban vannak, hogy hátralékukat holnap délelőtt folyamán okvetlenül fizessék be, mert aki be nem fizeti, az már csak a felemelt díjtétellel fizethet. (Az infláció miatt emelték a díjtételeket. — A szerk.) Úgy tűnik, hogy az egyházi adót sokan nem fizették be, mert a hirdetményt egy héttel később megismételték. A január 17-i bejegyzések közül is idézzünk néhányat: Figyelmeztetik a gazdaközönség, hogy földjének 8 százalékát mindenki köteles ipari növénnyel elvetni... Az 1945. évi napraforgó termését szombaton és hétfőn délelőtt folyamán mindenki köteles Szántó György futurásnak büntetés terhe mellett beszolgáltatni. Figyelmeztetnek a termelők, hogy terményeikből csak azt a mennyiséget adhatják el szabadgabonaként, vagy csak azt adhatják át iparosnak, amely mennyiség a beszolgáltatás után maradt náluk. Szombaton és vasárnap este 6 órai kezdettel a polgári olvasókörben a hadifoglyok javára műsoros est lesz tartva. Belépti díj személyenként 3 és 5 ezer pengő. A folyó hó 26-án igazolási eljárás alá kerülő rendőrök, valamint polgári alkalmazottak névjegyzéke a községházán ki van függesztve. A március 27-i bejegyzés pedig így szól: Felhívjuk a község minden földhözjuttatottját és a lakosságot, hogy a Magyar Kommunista Párt megyei megbízottja népgyűlést tart a községháza tanácstermében, este 7 órai kezdettel. Kérjük a lakosság minél nagyobb számban való megjelenését. A levéltárat felkereső kutatók szívesen forgatják a dobolási könyveket, mert sok apró értesülést szerezhetnek belőlük. K. BALOG JÁNOS Dr. Mózes György tanácselnökkel
