Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
179. július 22. Szavak és tettek Démoszthenész, a görög bölcs kavicsot tett a nyelve alá, hogy úrrá legyen beszédhibáján és ékesen tudja hirdetni eszméit. Hogy hangjának erejét fokozza, a tenger zúgása mellett gyakorolta a szónoklást, s gyenge tüdejét hegymászással erősítette. így emelkedett Démoszthenész a világtörténelem legjobb szónokai sorába. Neve több mint két évezred múltán is az ékesszólás jelképe. S eme ékesszóló férfi dicsőségénél, képességénél mégis több, hatásosabb és nagyobb egy hétköznapi dolog: a cselekedet. Ezt az igazságot példázza mai életünk. Mindenekelőtt azok a kommunisták akik szerények, ha beszélni kell, de serények, és „ékesszólók”, ha tettekkel kell szólni, ha munkára kerül a sor. Ezek az elvtársak — sok-sok társukkal együtt, akik valamennyien felelősséget éreznek azért, ami körülöttük történik, — tettekkel váltják valóra az eszmét, amelynek zászlaja alá álltak, s amelyet hirdetni kötelességüknek éreznek. S bizony, sokkal jobb szolgá- atot tesznek ügyünknek, mint azok, akik szépen felépítve, okos szóval mondják meg, hogy mit kell csinálni, de amikor meg kell valósítani a jó elképzeléseket, vagy valakinek a segítségére kell sietni, vagyis a tettekben, a munkában már korántsem olyan „gördülékenyek”, mint a beszédben. Az emberek nem a szavak, hanem a tettek alapján ítélnek. S azt becsülik, aki munkával vallja magát az új társadalom hívének. Az új társadalom eszméjének azok szereznek új híveket, és azok erősítik az embereknek a párt ügyébe vetett hitét, akik mindennapos munkájukkal, személyes példájukkal adnak nyomaté- kot szavaiknak. Az üzemi alapszervezetek titkárai, a pártcsoport- bizalmiák munkásemberek, ném ügyintézők. Mégis: gyárukból is lakóhelyük környékéről is sok „ügyfelük” van. Egy asszony családi ügyben kér tanácsot, egy másik azt panaszolja, hogy a gázszámla kétszer akkora, mint amennyire számított. Egy férfi abban kér segítséget, hogy elakadt újítása ügyében intézkedjenek. És ezek a kommunisták segítenek, ahol tudnak. Családi békítő bíróként igyekeznek eloszlatni a házasság fölötti felhőket, leveleket írnak, az újítási rendeletek, az utasítások szellemében pirítanak rá arra, aki elfekteti az ügyet. S örülnek, ha eredményt érnek el. Röviden szólva: mind több kommunista elmondhatja, hogy a legkülönbözőbb ügyekben fordulnak hozzá tanácsért, segítségért. A kommunisták tekintélyének, az irántuk érzett fokozott bizalom megnyilvánulásának apró jelei ezek. Az ügyek, amelyeket említettük, látszólag meglehetősen távol esnek a politikától. A tekintélyes, közmegbecsülésnek örvendő embereknek szól a megbízatás, kérés, „Segíts a gondomban!” Nem túlzás azt állítani, hogy a kommunisták nagy többsége olyan ember, akit tisztelnek, becsülnek a gyárban, a termelőszövetkezetben, a hivatalban vagy lakóhelyen, s bizalommal fordulnak hozzájuk személyes dolgokban éppúgy, mint közügyekben. Büszkék lehetünk a köztiszteletben és közmegbecsülésben álló, széles körű népszerűségnek örvendő kommunistákra, akik a köz érdekében végzett munkával vívták és vívják ki maguknak ezt a rangot, mert a közvélemény becsüli, aki gondoskodik és fáradozik a köz ügyéért. KŐSZEGI FRIGYES Kardoskodás Őseimnek véres kardja nem függ fogason és immár a rozsda se marja, mert régen elveszett. Vannak viszont újabb kardok. Az üzletrontás minden szándéka nélkül is, némileg elgondolkoztatok. A szekszárdi BÁV örvendetes forgalmat bonyolít le díszkardokból. E fegyverek egyikével se ontott még senki vért, hiszen azok nem régiségek, végvári vitézektől ránk örökített harci eszközök, hanem az indiai kézműipar termékei. Darabja 1000—1200 forint körüli áron kapható, ami lehet, hogy csekély összeg, de tudok olyan családokról, amelyeknél n£m az. Természetesen senkinek semmi beleszólása abba, hogy ki, mit akaszt szobája falára. Kardot-e, csatabárdot, kelevézt, parittyát, vagy az agg Toldi héttollú buzogányát (made in Burma). Nem is ez késztet írásra, hanem egy tünet. Más még nem határozta meg tehát hadd tegyem én, aki „neofeuda- lizmusnak” nevezem. Tudok Budapesten egy rézművesről, máshová már meg is írtam, aki kívánatra és méret szerint rézbe domborít ősi és fantáziacímereket. Nem olcsón, még- sincs megrendelők és munka híján. Visszaemlékezve az utóbbi évtizedek történelmére, úgy tűnik, mintha nem is a Magyar Népköztársaság, hanem már a Magyar Köztársaság megszüntette volna a feudális rangokat és címeket. A német használja a nemességet jelző „von”-t, a francia a „de”-t. Szakmámhoz közelálló példánál maradva, nálunk a nagy hírű országnagyoktól (és kevésbé nagy hírűektől is) származó Esterházy Péter írónak csak a családneve idézi arisztokrata ősei emlékét. Pedig neki voltak ilyenek. Az agylágyulás valamiféle orvosilag még nem regisztrált jele az újonnan lábrakapott historizáló sznobizmus, melynek a kardoskodás és címereskedés egyre inkább elharapódzó tünete. Néhai Veres Péter bizonyára a „kivagyiság” kifejezést használta volna. A kevésbé pallérozott elmék azt, hogy „rongyrázás”. Azt persze nehéz megérteni, hogy kinek rázzuk a rongyot. Valószínűleg egyszerre önmagunknak és másoknak. Egy jobb freudista esetleg elmerenghetne azon, hogy az ind ölőszerszámok gyűjtése mögött milyen fokú ki nem élt vérengző hajlam rejlik. Ne gúnyolódjunk azonban, hanem gondolkodjunk perspektivikusan. Az ilyetén fejlődés irányát mérlegelve belátható időn belül várható a kancsuka-, jogar-, országalmagyűjtés elterjedése. Aztán már csak a királyi palástok és koronák következhetnek. Képújság 5 A dunaújvárosi lemez metamorfózisának első állomása: az edénygyártáshoz szükséges méretekre vágják A fazék közvetlen őse a lábas volt. íme: az első nyomásra a fémkorongból lábasforma, majd abból újabb nyomásra kialakul a fazék. Ezen a gépen a fazék elnyeri végső formáját Ezek a masinák készítik az edények füleit Palacsintakedvelők figyelmébe Míg a háziasszony először elmosogathatja a bonyhádi edények valamelyikét, a gyárban többször elmosogatják őket. Itt például kénsavban. Sorban állva a tokoskemence előtt, ahol kiégetik a zománcot Korongok és edények Czakó Sándor f Ír, ^1’ A fazék ősállapota: korong A zománcozás művelete több fázisú. Itt alapoznak. Itt meg kézzel ráfestik a perem színét
