Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból HUSZAR ISTVÁN NYILATKOZATA A MINISZTERT A NACS JÚLIUS 12-1 HATÁROZATÁRÓL (2. old.) XXIX. évfolyam, 170. szám. ARA: 1,60 Ft 1979. július 22., vasárnap Munkatársat választottam... Nagyon sokat foglakozunk a munkaerő-gazdálkodás gondjaival, több intézményben évek óta szívós kuta­tómunka folyik, terjedelmes tanulmányok és előter­jesztések születnek, de a gyakorlatban még kevés az előrehaladás — állapította meg az egyik vállalat igaz-, gatója, amikor a témáról beszélgetni kezdtünk — majd szinte egyszuszra a következőket mondta el: — Kezdem mindjárt a munkatársak kiválasztásának módszerével. Minden szakkönyv alaptétele, hogy a ve­zetői erények egyike a munkatársak helyes kiválasz­tása és sikeres foglalkoztatásuk. Vajon népgazdasá­gunkban a vezetőnek van-e erre módja? Sokan gon­dolkodás nélkül azt állítanák: nincs! Azzal érvelné­nek, hogy nálunk a relatív munkaerőhiány a kiválasz­tás lehetőségét erősen korlátozza, a különböző pályá­zati rendszerek is gyakran formálisak, egyes munka­helyek betöltésére a vállalat kapuin kívül születnek döntések. Saját tapasztalatom, hogy ezek a korlátok nem abszolút jellegűek. A vállalatunknál azt a gyakorlatot követjük, hogy státusz ide, vagy oda, csak olyan embert veszünk fel. aki előreláthatóan alkalmas lesz az adott feladat ellá­tására. Ez kockázattal jár, mert a státusz, ha nem töl­tik be, „elfogyhat”, vitákat teremt a vállalati vezeté­sen belül és külső ütközések is keletkeznek. De a vál­lalati vezetőknek ezt a kockázatot is vállalniok kell. Sokan úgy vélik, hogy jól Csak akkor lehet válogatni a szűkös munkaerő-kínálatban, ha a felvételre kisze­melteknek több jövedelmet ígérnek be. Sok vezető ezt nélkülözhetetlennek tartja, de saját tapasztalatom alapján állíthatom, ez nem „csodafegyver”. Szerintem a fő hangsúlyt nem a bér, a jövedelem beígérésére kell helyezni, hanem a szakmai előrehaladás lehetőségeinek megteremtésére, az emberhez illő munkafeltételek, a vonzó munkahelyi légkör létrehozására. Vagy, ahogy gyakran mondják, a tulajdonosi tudat kialakítására. Pár évvel ezelőtt a vállalatunknál azt vettem észre hogy a munkaerő egy része el akar menni, hogy csök­ken az újítások száma, a vezetőkön a fásultság jelei mutatkoznak, romlik a munka légköre. Először tanács­talanul álltam szemben e jelenséggel, mert a vállalat teljesítette terveit, a gazdálkodás alapjai dinamikusan nőttek, a bérkifizetések is úgy alakultak, ahogy azt vártuk. Rádöbbentem az okra: a rutinmunka eluralko­dása, a túlzott biztonság érzete csökkentette a dolgo­zók alkotási vágyát, s érezték, hogy a vállalati termék- szerkezet gyorsan tart az elavulás felé. Kínzó önvizs­gálatra volt szükség; csak így értem el, hogy képes voltam újítani, s ez tükröződött a vállalat termelési politikájában is. Új gyártmányokat kezdtünk gyártani, kerestük a technológia fejlesztésének új lehetőségeit. Szerencsére, mert egyik napról a másikra azok a ter­mékek, amelyekből korábban a vállalat jövedelmének nagy része származott, eladhatatlanná váltak. Saját magam számára levont tanulság: addig tartom ma­gam vezetésre képesnek, amíg ezzel a megújulási kész­séggel és erővel rendelkezem. A munkaügyi problémák csokrából számos gondolat­ról szólhatnék, de mégis csak egy fontos összefüggésre hívom fel befejezésül a figyelmet: az állandóság és mozgékonyság viszonyára. Ne kerteljünk, a vállalatok döntően még mindig a mennyiségi növekedésben ér­dekeltek. Logikus, hogy ehhez a munkaerő bizonyos fokú stabilitása szükséges, olyan mértékű, amely oly­kor a hatékony foglalkoztatást is nehezíti. Az egészsé­ges irányú mobilitás a munkaerő-gazdálkodásban még mindig minimális. Gyakran azért nem kerül sor a termékszerkezet változtatására, mert tartunk attól, hogy a foglalkoztatottak az új terméket nem „fogadják be”. A mobilitás fogalma a vezetők fejében gyakran úgy jelenik meg, mint valami káros fluktuáció, nem veszik figyelembe, hogy a két dolog között alapvető minősé­gi különbség van, a munkaerő-mobilitás a rugalmas gazdálkodáshoz szükséges munkaerőmozgást és nem a vándormadarak szeszélyes „röpködését” jelenti. Mi történik, ha a munkatárs alkotókészsége csök­ken? A vállalat egy olyan működő szervezet, amely­ben szükségszerűen jelentkezik a „kiöregedés” veszé­lye, ami nem a munkatárs korától függ, hanem attól a készségtől, hogy képes-e még újítani. Ennek érdeké­ben sokat tehet a vezető, de vannak esetek, amikor nincs rá gyógyszer. Ebben az esetben nem szabad meg­alkudni, a munkatársnak lehetővé kell tenni új mun­kakör vagy munkahely megszerzését, ahol újra meg­találja, kibontakoztathatja alkotóerejét. Lejegyezte: WIESEL IVÁN Befejezés előtt az aratás Végső hajrájához ért a ga­bona betakarítása Tolna me­gyében. Ha. újabb esők nem hátráltatják, várhatóan va­sárnap estig, vagy néhány napon belül befejeződik a búza aratása megyénkben — amint arról a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán tájékozód-’ tunk. Ha' az időjárás engedi, a több mint ötvenhétezer hektárnyi kalászosból már csak körülbelül 800 hektár­nyi zab és rozs marad hát­ra a jövő hétre, amiből 430 hektáron anyarozsot is ter­mesztenek gyógyászati cé­lokra. A hét végén meggyorsult a szalmalehúzás és a nyári ta­lajmunka is. A szalmát a le­aratott terület mintegy het­ven százalékáról takarították be. s körülbelül harmincezer hektáron végezték el a tarló­hántást. A csaknem hétezer hektárra tervezett másodve­tésből 6200 hektáron került földbe a takarmánynövények és a zöldségfélék magja, s azok részben már szépen kelnek, sorolnak. ____________________(B. L.) Nicara gua Az ideiglenes kormány intézkedései A Managuában pénteken beiktatott ideiglenes kor­mány első intézkedésével ki­sajátította a megbuktatott diktátor, Anastazio Somoza és „több száz bűntársa” va­gyonát, feloszlatta a nicara- guai kongresszust és a Somo­za uralma alatt a diktátor magánhadseregévé vált nem­zeti gárdát. „Ezentúl a san­dinista sereg lesz Nicaragua hadserege” — jelentette ki Sergio Ramirez, a szűkebb kabinet tagja a több mint 100 ezer főnyi ünneplő tö­meg jelenlétében lezajlott hatalomátvételi ceremónián. * Lázár György miniszterel­nök, a Magyar Népköztársa­ság kormánya nevében táv­iratban üdvözölte a nicara- guai nemzeti újjáépítés ideiglenes demokratikus kor­mányát, valamint a nicara- guai népet az imperializmus és a nemzeti elnyomás felett aratóit győzelme alkalmából. AZ ÉPÍTKEZÉS ÉVEKIG TART? (4. old.) ÖREGEMBER a hídnál (4. old.) SZAVAK ÉS TETTEK (5. old.) KARDOSKODÁS (5. old.) SZÍNHÁZTEREM AZ IFJÚSÁGI hazban (7. old.) INTEGRÁCIÓ A MEZŐGAZDASÁG SZOLGÁLATÁBAN • (8. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) OLAJGONDOK TYUMENBEN (8. old.) LENGYELORSZÁG ÉS A KGST (8. old.) TERMÉSZETVÉDELEM CSEHSZLOVÁKIÁBAN (8. old.) DÉLELŐTT A TSZ- KONYHAN (7. old.) a földvári molnárok (7. old.) KOZMIKUS BIOLÓGIAI KÍSÉRLETEK (9. old.) A CSODALATOS KAMCSATKA (9. old.) A Zománcipari Művek — ZIM — bonyhádi gyárában a névtáblák, utca- és házszámtáblák, a fürdőszobai vízme­legítő hengerek mellett sok-sok féle edény is készül. Részben exportra, részben hazai felhasználásra. Képes össze­állításunk, mely az 5. oldalon található, a fémlemez edénnyé alakulását mutatja be. H fémlemezből edény lesz

Next

/
Thumbnails
Contents