Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

1979. július 21. Képújság 3 Új autószerviz Tegnap délelőtt Pakson, a 6-os út mellett átadták az építőipari szövetkezet autó­szervizét. A megnyitó ün­nepségen megjelent Császár József, a megyei tanács el­nökhelyettese, Mátyás Ist­ván, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Baksai Fe­renc, a városi pártbizottság titkára, dr. Dallos Tibor, a városi tanács elnöke. A megnyitó után Szalai Lajos, a szövetkezet elnöke mu­tatta be a megjelenteknek a szerviz berendezéseit. A 33 millió forintért épített szervizben 430 négyzetméte­res alapterületű szerelő- csarnok van, melyben 12 szerelő dolgozhat egyszerre, ezenkívül korszerű diagnosz­tikai berendezéssel rendel­keznek, valamint az autók mosása is a korszerű köve­telményeknek megfelelő. Az új paksi autószervizben dol­goznak karosszéria-lakato­sok és új berendezést he­lyeztek üzembe a fényezők részére. A szerviz átadásával meg­oldódik a paksi és a környe­ző községekbeli autósok ré­gi gondja. Eddig közel 100 kilométert kellett utazni egy-egy javításért. Az építő­ipari szövetkezet szervizé­ben 35 szakember dolgozik — jelenleg egy műszakban — és évente 80 ezer üzem­órát tudnak teljesíteni. A tervek szerint szeretnék itt a gépkocsik vizsgáztatását is megoldani és a Polski Fiat, a Skoda, a Trabant, a Wart­burg, a Lada és a Volga személygépkocsik szerelésé­re szakosodni. Az 1300 négyzetméter alapterületű autószerviz épí­tési munkálatait a szövetke­zet dolgozói végezték, kitű­nő minőségben. A megnyitó után a vendégek megtekintették a szervizt Tenyészsertések Hollandiába A magyar sertéstenyész­tés történetében először ex­portál tenyészsertést Hollan­diába, a TERIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat közvetí­tésével, a Kaposvári Hibrid sertést Tenyésztő és Értéke­sítő Közös Vállalat. Eddig négy szállítmányt — egy szállítmány 50 tenyészkoca és kan — indítottak el a Szekszárdi Állami Gazdaság és a balatonszabadi Novem­ber 7. Termelőszövetkezet ka-hyb tenyésztelepeiről. Megállapodás értelmében te- nyésztelepet létesítenek Hol­landiában a már világhírű ki­váló minőségű ka-hyb serté­sekből. A legtöbb ka-hyb- sertést egyébként Csehszlo­vákia vásárolja, ahol a tele­pek már eredményesen mű­ködnek. (MTI) Nyugdíj előtt Számvetés Vannak az ember életút- ján bizonyos mérföldkövek, amikor számvetést végzünk cselekedeteinkről, munkánk, életünk eredményéről. A nyugdíj előtti idő ilyen ál­lomás, hiszen lezárul éle­tünk legtevékenyebb korsza­ka és nem sokunknak ada­tik meg alkotó frisseségben élni a hatvanon felüli éve­ket. Sokunknak megadatik, hogy a közélet, a közhasznú dolgok létrehozása jelzi és dicséri a közjóért leélt éle­tet. Radnai Jánost, Dalmand község tanácsának nyugdíj­ba készülő titkárát is min­den bizonnyal a közhasznú dolgok után őrzi majd az emlékezet. — Dombóváron lakom, ha nyugdíjba megyek, nemigen járok én ide. Ha mégis em­lékeznek majd rám az em­berek és arról, ami hasz­nukra van, hát csakis, hogy öröm lehet. Persze tudom, hogy nemcsak én csinál­tam azt, hogy minden utcá­ban járda van, hogy egész­séges, vezetékes ivóvíz van, hogy villanyhálózat és kor­szerű utcai világítás van, ez minden tanácsi dolgozó ér­deme, a falu minden segítő­kész, társadalmi munkát végző tagjának érdeme. Az állami gazdaság érdeme, hi­szen szinte semmihez se tud­tunk úgy hozzáfogni, hogy bennük ne találtunk volna támogató partnerre. Mégis jólesik visszagondolni arra, hogy 1958-ban, amikor ide­kerültem, nem volt óvoda, most három napközi van, szép iskolánk épült, ugyan­csak napközivel, öt szolgá­lati lakást építettünk peda­gógusoknak, sportöltöző épült, most épül a ravatalo­zó, megkezdtük az utcákban a szilárd burkolatú utak építését. Van mit sorolnom és jólesik elsorolni őket, mert azért az én munkám, életem 21 éve is benne van ezekben a dolgokban. Radnai János közel három évtizedet töltött a tanácsi munkában. — 1950-ben kezdtem, ’52- ben lettem tanácstitkár Nagyhajmáson, majd onnan ’58-ban Dalma.ndra kerültem és azóta itt vagyok. Már ta­valy nyugdíjba akartam menni, mert elértem a hat­vanadik évemet, de nem en­x Radnai János gedtek. Kértek, hogy várjak, amíg megfelelő utódom nem lesz. Tudom, nincsenek pó­tolhatatlan emberek, én sem vagyok az, találnak helyet­tem mást, de azért jól esett, mikor azt mondták, hogy nem jöhet akárki a helyem­re. Ez azért az én munkám­ra is egy kis elismerés. Én így látom, így gondolom. 1979. december 31-én me­gyek el. így egyezkedtünk a városiakkal. Úgy tudom, már az utódom is megvan. Jobb is ez így. Uj ötéves terv kezdődik, új tanácsi ciklus, kezdjék azok, akik végigviszik majd a terveket. — Radnai elvtárs életének legutóbbi három évtizede, egyben a tanácsok történe­te is. — Végigéltem és végig­csináltam a rosszat is, a jót is. A beszolgáltatásos időkre nem szívesen emlékezem. Tudom, hogy szükséges dol­gok voltak akkor azok, tu­dom, hogy sok ember visz- szaélt a ráruházott hata­lommal, de azt is tudom, hogy kegyetlen nehéz volt akkor mindnyájunknak. Ilyen fogalom, hogy munka­idő, az ismeretlen volt. Min­dig mindenütt ott kellett lennünk, hogy menjenek a dolgok. Iskolában, földmű­vesszövetkezetben, gyűlése­ken. Ami azt illeti, nem irigy­lem az utódomat sem, mert neki is lesz jó pár kellemet­len feladata. A szabálysér­tések már nekem is sok kel­lemetlen percet szereztek. Most újabb feladatok kerül­nek tanácsi hatáskörbe. Pél­dául a helyszíni bírságolás. Ezután a tanács illetékes dolgozója helyszíni bírsággal sújthatja a rendetlenkedő, hangoskodó, szemetelő, ron­gáló embereket. 100-tól 500 forintig szabható ki a hely­színi bírság. Ahogy én tu­dom, az emberek többsége még ma sem magára harag­szik, ha valami rosszat kö­vet el, hanem arra, aki ezért felelősségre vonja, vagy megbünteti. Sajnos nekem is lett így Dalmandon egy­két haragosom. — Mi az a legkellemetle­nebb eset, ami a pályafutása alatt előfordult? Netán az~ állása forgott kockán? — Az állásom soha nem került veszélybe, viszont na­gyon kellemetlen helyzetbe már hoztak. Persze nemcsak én, hanem az elnök és az egész apparátus bajban volt. Azzal vádoltak és fel is je­lentettek, hogy bizonyos ügyekben nem a hivatalos ügyvitelnek megfelelően, magyarán szólva, nem tör­vényesen jártunk el. Nagyon súlyos vád. Tudtuk, hogy alaptalan, de akkor is tisz­táznunk kellett magunkat. Amíg az ügy rendbe jött, bizony sok kellemetlenséget kellett elviselni. Még ami az utódomat il­leti, azért sem lesz neki könnyű, mert a feladatok — a községfejlesztésíe gondo­lok — nagyobbak, mint a mi időnkben. Ahogy elsorol­tam a leltárt, sok dolgot megcsináltunk már. A lakos­ság most legjobban az utak építését várja. Hogy min­denütt legyen, ahol kell, ahol kérik, a mai számítások szerint 5—6 millió forintot kellene hozzá teremteni. Az pedig igen-igen nagy fel­adat. — Hogy tervezi a nyugdí­jas éveket? — Nézze, a lábam rossz. Nehezen járok. Fizikai mun­kát nem végezhetek. Amit tudok, a ház körül megcsi­nálok. Talán lesz mód ki­rándulásra, országjárásra. Aztán már mondták a vá­rosiak, hogy nem hagynak ám majd unatkozni. A dom­bóvári tanácsnál mindig sok munka van. Ha hívnak, szí­vesen megyek. ez— viszonyokat, különös tekintettel a munkaerő-gazdálkodásra, bér- és jövedelempolitikára? — A munkaerőnek a tár­sadalom számára hatékony területeken való foglalkozta­tása népgazdasági érdek. A mérsékeltebb gazdasági nö­vekedés lehetőséget teremt arra is, hogjujelentősen előre­lépjünk az olyan régóta meg­lévő probléma megoldásá­ban, mint a túlzott munka- *• erőigény, hogy az egyes te­vékenységek ellátásához any- nyi embert kössenek le, amennyi feltétlenül szüksé­ges. A szelektív fejlesztési politikából következően a munkaerőt a gazdaságtalan termelésből felszabadítjuk és átirányítjuk a hatékonyan működő területekre. Ezzel az átcsoportosítással is járó munkaerő-gazdálkodás javí­tása különösen azokon a te­rületeken — Budapesten és nagyobb ipari körzetekben — a legjelentősebb, ahol na­gyobb a munkaerőhiány. 1979-ben számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kezde­ményezéseket tettek a mun­kaerő-gazdálkodás javítására. Ezek hatása kedvező: mér­séklődött a munkaerőigény és a nem kívánatos létszám- mozgás, javult a munka- fegyelem, a teljesítményköve­telmények növelése könnyeb­bé vált. A munkaerő-gazdál­kodásnak a munkaerőmoz­gással is járó javítása első­sorban ott hozott egyértel­műen pozitív, eredményeket, ahol a dolgozókkal szembeni követelmények növelése, az ésszerű munkaerő-gazdálko­dás a fizikai és nem fizikai dolgozókra, a beosztottakra és a vezetőkre egyaránt ki­terjedt, ahol ez a munka az állami, politikai és a társa­dalmi szervek részéről össze­hangolt támogatást, bátorí­tást kapott és a munkaerő- mozgásban érintett dolgozók­kal körültekintően, humánu­san jártak el. A dolgozók többsége rövid időn belül megtalálta új munkahelyét. A jövőben a gazdálkodás ha­tékonysági követelményei és a dolgozók indokolt érdekei figyelembevételével a terme­lő és nem termelő területe­ken egyaránt fei kell gyorsí­tani a munkaerő-átcsoporto­sítást. A termelői árak átfogó rendezése, az áraknak a nép­gazdaság tényleges ráfordí­tásaihoz való igazítása lehe­tőséget teremt a vállalatok gazdálkodásának egyértel­műbb megítéléséhez. Ennek alapján a kollektívák szemé­lyi jövedelmeit biztosabban lehet a vállalatok jövedelme­zőségéhez és más minőségi követelmények teljesítéséhez kötni. A szabályozásban a vállalati bér- és keresetnöve­kedést a gazdálkodás ered­ményétől kell függővé tenni, bérpreferenciával elsősorban az átlagosnál hatékonyabban dolgozó és gyorsan fejlődő vállalatokat indokolt támo­gatni. A bértarifákat úgy kell módosítani, hogy azok ne korlátozzák a keresetek tel­jesítményekhez igazodó ala­kulását. Fokozottabb gondqt szükséges fordítani az ösztön­zőbb egyéni bérformák ará­nyának növelésére, a cso­portos bérezés, az egy össze­gű utalványozás elterjeszté­sére. El kelj érni, hogy a ke­reset minden forintjához kap­csolódjon teljesítmény, ne- csak a kereset növekedéséhez. A hatékonyabb munkára ösztönző keresetdifferenciá- lással, a teljesítménykövetel­mények növekedésével ért­hető módon együttjáró helyi feszültségeket a gazdasági és politikai, társadalmi vezetők­nek egyaránt vállalniuk kell. — A hatékony gazdálkodás­nak természetes előfeltétele a ráfordításokat reálisan tükröző árviszonyok kialakítása, mind a termelői, mind pedia a fo­gyasztói áraknál. Ezzel kapcso­latban mi jellemzi ma nálunk a helyzetet és milyen elképze­lések vannak az esetleges mó­dosításra? — A világpiaci árak rob­banásszerű emelkedésének a magyar gazdaságra begyűrű­ző hatását az állam a múlt­ban központi eszközökkel erőteljesen korlátozta. Emiatt az állami támogatások és el­vonások bonyolult rendszere jött létre. Ennek következté­ben a jelenlegi termelői és fogyasztói árak nem tükrözik a valóságnak megfelelően a ráfordításokat. Ez nehezíti a tisztán látást, a hatékony gaz­dálkodás kibontakozását, a termékszerkezet átalakítását, előrelépést az energia- és anyaggazdálkodás racionáli­sabbá tételében, a külgazda­sági egyensúly javításában, egyszóval: legfőbb gazdaság- politikai céljaink megvalósí­tását népgazdasági méretek­ben és a gazdálkodó szerve­zeteknél egyaránt. Ezért az árrendszerben olyan módosí­tások kimunkálása van folya­matban, amelyek jobban biz­tosítják árainknak a valósá­gos ráfordításokhoz, a világ­piaci árarányokhoz közelíté­sét. A jövedelemszabályozás­nak, az adórendszernek pe­dig olyannak kell lennie, amely nem közömbösíti az árrendszernek a hatékony­ságra, a struktúrára gyakorolt hatását. — A reálisabb árviszonyok kialakítására irányuló törekvé­seink mennyiben érintik a la­kosság fogyasztási struktúráját és életszínvonal-politikánk alap­elveit? — A reálisabb árviszonyok az eddiginél jobban össze­kapcsolják a termelési, kül­gazdasági feltételeket a la­kosság fogyasztási szerkeze­tével. Az objektív adottságok közvetítésével ésszerű takaré­kosságra ösztönöznek azzal, hogy ami a népgazdaságnak ténylegesen többe kerül, ab­ból mértéktartó fogyasztást tesznek lehetővé. Ezen átren­deződés hatására javul, az adottságokhoz jobban igazo­dik a lakosság fogyasztásá­nak szerkezete. Nő az ár sze­repe az életszínvonal és a fo­gyasztási struktúra alakításá­ban. Ugyanakkor az árnöve­kedést mindig összhangba hozzuk a személyi jövedel­mek alakulásával, ily módon biztosítjuk az életszínvonal növekedésének tervszerű­ségét. — A gazdasági élet mai fő jelenségei, általános feltételei tartós tendenciának tűnnek, ez a tény milyen követelményeket támaszt a legalapvetőbb gaz­dasági tevékenységgel, a ter­melőmunkával szemben? — Feladatunk, hogy job­ban beilleszkedjünk a világ- gazdaságba. Ez sok tekintet­ben újszerű, nehéz. Ennek a követelménynek csak úgy tu­dunk megfelelni, ha minden vonatkozásban, a termeléstől az értékesítésig, a piáéi mun­káig felvesszük azt a tempót, amit a viláff diktál. Nagy ter­melékenységű, a minőségi kö­vetelményeknek megfelelő, fegyelmezett munkára, u"''an- akkor a kezdeményezőkész­ség kibontakoztatására, anya­gi és szellemi értékeink maxi­mális kihasználására van szükség. Csak az a felfogás lehet helyes, hogy problé­máink a fejlődés gondjai és ezeket a feladatokat képesek vagyunk megoldani. Ehhez az összes feltétel rendelkezé­sünkre áll. Gazdaságunk megfelelő, szilárd alapokkal rendelkezik. A munkában szerzett politikai, irányítási tapasztalataink, az abban részt vevők alkotó, cselekvő magatartása, egysége jelentik a legfőbb biztosítékot arra, hogy gazdaságunk megfelel a magasabb követelményeknek is. RÁKOS IMRE A népfront életéből Tegnap délelőtt kibővített, rendkívüli ülést tartott a Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége. Az ülésen három fontos témát vitattak meg, közülük az első a második félévi munkaterv volt. El­fogadta az elnökség a saját és megyei bizottság munka- és üléstervét, valamint az el­nökség mellett működő munkaközösségek második félévi programját. A megyei bizottság szep­temberben megtárgyalja a dombóvári városi bizottság kapcsolatát a város környéki népfrontbizottságokkal. Sor kerül ezenkívül az idei munka értékelésére és a jövő évi első félévi munkaterv megvitatására Az elnökség foglalkozik még az idén a honismereti munka helyzetével, a megyei bizottság ifjúságpolitikai te­vékenységével egyebek kö­zött. A tegnapi elnökségi ülé­sen Csajbók Kálmán megyei népfronttitkár számolt be a Karl-Marx-Stadt megyével való testvérkapcsolatok ala­kulásáról, a kölcsönös mun­kalátogatások tapasztalatai­ról. Elfogadta ezenkívül a népfront megyei elnöksége a helyi 'népfrontbizottságok jö­vő évi tömegpolitikai isme­retterjesztő tematikáját, és értékelte az idei tevékenysé­get. A témacerv kidolgozásá­nál messzemenően figyelem­be vettek az országos javas­latokat. A helyi bizottságok természetesen önállóak, a megyei programot nem köte­lező átvenni, viszont a rész­letesen kidolgozott vázlatok nagy segítséget adnak a fel­kért előadóknak. A bizottsá­gok a területük adottsága­inak és a lakosság érdeklő­désének a legjobban megfe­lelően állíthatják össze sajat ismeretterjesztő programju­kat. A legfontosabbak között szerepel a népfront tömeg­politikai munkájában is a gazdaságpolitikai agitáció. Szó esik majd az előadáso­kon az V. ótéves terv befeje­zéséről, a VI. előkészítéséről, a termelés, fogyasztás, élet- színvonal kérdéseiről, az ér­dekek dialektikus összefüggé­seiről, a világgazdaságról, és és a szocialista integráció alakulásáról. A közélet kérdései közül kiemelhető és a népfront programjához is kapcsolódik a síövetségi politikáról szóló előadás. Ajánlott téma ezen­kívül a szocialista országok közötti kapcsolatrendszer, különös tekintettel a Szov­jetunióhoz fűződő barátsá­gunkra. A szocialista demok­rácia, életmód és a közösségi magatartás témaköre sem maradt ki az ajánló jegy­zékből. A népfront tevékenységé­nek szerves részét képezi a környezetvédelem és a köz- művelődés segítése is. E tárgykörben is szervezhetnek a bizottságok ismeretterjesz­tő előadásokat. Az időszerű nemzetközi kérdéseket ma még nem ismerjük, de a jö­vőre aktuális összefüggések megismertetéséhez is hozzá kíván járulni a népfront. Az idei tömegpolitikai is­meretterjesztő munkáról az ülésen elismerőleg szóltak az elnökségi tagok. A helyi bi­zottságok hetven százaléka szervezett ősszel és tavasszal előadásokat. A szülők aka­démiája előadássorozatot minden olyan községben megtartották, ahol iskola működik, a tantestület, a szü­lői munkaközösség és a nő­bizottságok közreműködésé­vel. összesen harminchat elő­adássorozat 12 vitakör, 15 nők akadémiája, 120 szülők iskolája és 16 kertbarátkor keretében hangzottak el elő­adások a népfrontbizottságok szervezésében.

Next

/
Thumbnails
Contents