Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
1979. július 21. Képújság 3 Új autószerviz Tegnap délelőtt Pakson, a 6-os út mellett átadták az építőipari szövetkezet autószervizét. A megnyitó ünnepségen megjelent Császár József, a megyei tanács elnökhelyettese, Mátyás István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Baksai Ferenc, a városi pártbizottság titkára, dr. Dallos Tibor, a városi tanács elnöke. A megnyitó után Szalai Lajos, a szövetkezet elnöke mutatta be a megjelenteknek a szerviz berendezéseit. A 33 millió forintért épített szervizben 430 négyzetméteres alapterületű szerelő- csarnok van, melyben 12 szerelő dolgozhat egyszerre, ezenkívül korszerű diagnosztikai berendezéssel rendelkeznek, valamint az autók mosása is a korszerű követelményeknek megfelelő. Az új paksi autószervizben dolgoznak karosszéria-lakatosok és új berendezést helyeztek üzembe a fényezők részére. A szerviz átadásával megoldódik a paksi és a környező községekbeli autósok régi gondja. Eddig közel 100 kilométert kellett utazni egy-egy javításért. Az építőipari szövetkezet szervizében 35 szakember dolgozik — jelenleg egy műszakban — és évente 80 ezer üzemórát tudnak teljesíteni. A tervek szerint szeretnék itt a gépkocsik vizsgáztatását is megoldani és a Polski Fiat, a Skoda, a Trabant, a Wartburg, a Lada és a Volga személygépkocsik szerelésére szakosodni. Az 1300 négyzetméter alapterületű autószerviz építési munkálatait a szövetkezet dolgozói végezték, kitűnő minőségben. A megnyitó után a vendégek megtekintették a szervizt Tenyészsertések Hollandiába A magyar sertéstenyésztés történetében először exportál tenyészsertést Hollandiába, a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével, a Kaposvári Hibrid sertést Tenyésztő és Értékesítő Közös Vállalat. Eddig négy szállítmányt — egy szállítmány 50 tenyészkoca és kan — indítottak el a Szekszárdi Állami Gazdaság és a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet ka-hyb tenyésztelepeiről. Megállapodás értelmében te- nyésztelepet létesítenek Hollandiában a már világhírű kiváló minőségű ka-hyb sertésekből. A legtöbb ka-hyb- sertést egyébként Csehszlovákia vásárolja, ahol a telepek már eredményesen működnek. (MTI) Nyugdíj előtt Számvetés Vannak az ember életút- ján bizonyos mérföldkövek, amikor számvetést végzünk cselekedeteinkről, munkánk, életünk eredményéről. A nyugdíj előtti idő ilyen állomás, hiszen lezárul életünk legtevékenyebb korszaka és nem sokunknak adatik meg alkotó frisseségben élni a hatvanon felüli éveket. Sokunknak megadatik, hogy a közélet, a közhasznú dolgok létrehozása jelzi és dicséri a közjóért leélt életet. Radnai Jánost, Dalmand község tanácsának nyugdíjba készülő titkárát is minden bizonnyal a közhasznú dolgok után őrzi majd az emlékezet. — Dombóváron lakom, ha nyugdíjba megyek, nemigen járok én ide. Ha mégis emlékeznek majd rám az emberek és arról, ami hasznukra van, hát csakis, hogy öröm lehet. Persze tudom, hogy nemcsak én csináltam azt, hogy minden utcában járda van, hogy egészséges, vezetékes ivóvíz van, hogy villanyhálózat és korszerű utcai világítás van, ez minden tanácsi dolgozó érdeme, a falu minden segítőkész, társadalmi munkát végző tagjának érdeme. Az állami gazdaság érdeme, hiszen szinte semmihez se tudtunk úgy hozzáfogni, hogy bennük ne találtunk volna támogató partnerre. Mégis jólesik visszagondolni arra, hogy 1958-ban, amikor idekerültem, nem volt óvoda, most három napközi van, szép iskolánk épült, ugyancsak napközivel, öt szolgálati lakást építettünk pedagógusoknak, sportöltöző épült, most épül a ravatalozó, megkezdtük az utcákban a szilárd burkolatú utak építését. Van mit sorolnom és jólesik elsorolni őket, mert azért az én munkám, életem 21 éve is benne van ezekben a dolgokban. Radnai János közel három évtizedet töltött a tanácsi munkában. — 1950-ben kezdtem, ’52- ben lettem tanácstitkár Nagyhajmáson, majd onnan ’58-ban Dalma.ndra kerültem és azóta itt vagyok. Már tavaly nyugdíjba akartam menni, mert elértem a hatvanadik évemet, de nem enx Radnai János gedtek. Kértek, hogy várjak, amíg megfelelő utódom nem lesz. Tudom, nincsenek pótolhatatlan emberek, én sem vagyok az, találnak helyettem mást, de azért jól esett, mikor azt mondták, hogy nem jöhet akárki a helyemre. Ez azért az én munkámra is egy kis elismerés. Én így látom, így gondolom. 1979. december 31-én megyek el. így egyezkedtünk a városiakkal. Úgy tudom, már az utódom is megvan. Jobb is ez így. Uj ötéves terv kezdődik, új tanácsi ciklus, kezdjék azok, akik végigviszik majd a terveket. — Radnai elvtárs életének legutóbbi három évtizede, egyben a tanácsok története is. — Végigéltem és végigcsináltam a rosszat is, a jót is. A beszolgáltatásos időkre nem szívesen emlékezem. Tudom, hogy szükséges dolgok voltak akkor azok, tudom, hogy sok ember visz- szaélt a ráruházott hatalommal, de azt is tudom, hogy kegyetlen nehéz volt akkor mindnyájunknak. Ilyen fogalom, hogy munkaidő, az ismeretlen volt. Mindig mindenütt ott kellett lennünk, hogy menjenek a dolgok. Iskolában, földművesszövetkezetben, gyűléseken. Ami azt illeti, nem irigylem az utódomat sem, mert neki is lesz jó pár kellemetlen feladata. A szabálysértések már nekem is sok kellemetlen percet szereztek. Most újabb feladatok kerülnek tanácsi hatáskörbe. Például a helyszíni bírságolás. Ezután a tanács illetékes dolgozója helyszíni bírsággal sújthatja a rendetlenkedő, hangoskodó, szemetelő, rongáló embereket. 100-tól 500 forintig szabható ki a helyszíni bírság. Ahogy én tudom, az emberek többsége még ma sem magára haragszik, ha valami rosszat követ el, hanem arra, aki ezért felelősségre vonja, vagy megbünteti. Sajnos nekem is lett így Dalmandon egykét haragosom. — Mi az a legkellemetlenebb eset, ami a pályafutása alatt előfordult? Netán az~ állása forgott kockán? — Az állásom soha nem került veszélybe, viszont nagyon kellemetlen helyzetbe már hoztak. Persze nemcsak én, hanem az elnök és az egész apparátus bajban volt. Azzal vádoltak és fel is jelentettek, hogy bizonyos ügyekben nem a hivatalos ügyvitelnek megfelelően, magyarán szólva, nem törvényesen jártunk el. Nagyon súlyos vád. Tudtuk, hogy alaptalan, de akkor is tisztáznunk kellett magunkat. Amíg az ügy rendbe jött, bizony sok kellemetlenséget kellett elviselni. Még ami az utódomat illeti, azért sem lesz neki könnyű, mert a feladatok — a községfejlesztésíe gondolok — nagyobbak, mint a mi időnkben. Ahogy elsoroltam a leltárt, sok dolgot megcsináltunk már. A lakosság most legjobban az utak építését várja. Hogy mindenütt legyen, ahol kell, ahol kérik, a mai számítások szerint 5—6 millió forintot kellene hozzá teremteni. Az pedig igen-igen nagy feladat. — Hogy tervezi a nyugdíjas éveket? — Nézze, a lábam rossz. Nehezen járok. Fizikai munkát nem végezhetek. Amit tudok, a ház körül megcsinálok. Talán lesz mód kirándulásra, országjárásra. Aztán már mondták a városiak, hogy nem hagynak ám majd unatkozni. A dombóvári tanácsnál mindig sok munka van. Ha hívnak, szívesen megyek. ez— viszonyokat, különös tekintettel a munkaerő-gazdálkodásra, bér- és jövedelempolitikára? — A munkaerőnek a társadalom számára hatékony területeken való foglalkoztatása népgazdasági érdek. A mérsékeltebb gazdasági növekedés lehetőséget teremt arra is, hogjujelentősen előrelépjünk az olyan régóta meglévő probléma megoldásában, mint a túlzott munka- *• erőigény, hogy az egyes tevékenységek ellátásához any- nyi embert kössenek le, amennyi feltétlenül szükséges. A szelektív fejlesztési politikából következően a munkaerőt a gazdaságtalan termelésből felszabadítjuk és átirányítjuk a hatékonyan működő területekre. Ezzel az átcsoportosítással is járó munkaerő-gazdálkodás javítása különösen azokon a területeken — Budapesten és nagyobb ipari körzetekben — a legjelentősebb, ahol nagyobb a munkaerőhiány. 1979-ben számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kezdeményezéseket tettek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Ezek hatása kedvező: mérséklődött a munkaerőigény és a nem kívánatos létszám- mozgás, javult a munka- fegyelem, a teljesítménykövetelmények növelése könnyebbé vált. A munkaerő-gazdálkodásnak a munkaerőmozgással is járó javítása elsősorban ott hozott egyértelműen pozitív, eredményeket, ahol a dolgozókkal szembeni követelmények növelése, az ésszerű munkaerő-gazdálkodás a fizikai és nem fizikai dolgozókra, a beosztottakra és a vezetőkre egyaránt kiterjedt, ahol ez a munka az állami, politikai és a társadalmi szervek részéről összehangolt támogatást, bátorítást kapott és a munkaerő- mozgásban érintett dolgozókkal körültekintően, humánusan jártak el. A dolgozók többsége rövid időn belül megtalálta új munkahelyét. A jövőben a gazdálkodás hatékonysági követelményei és a dolgozók indokolt érdekei figyelembevételével a termelő és nem termelő területeken egyaránt fei kell gyorsítani a munkaerő-átcsoportosítást. A termelői árak átfogó rendezése, az áraknak a népgazdaság tényleges ráfordításaihoz való igazítása lehetőséget teremt a vállalatok gazdálkodásának egyértelműbb megítéléséhez. Ennek alapján a kollektívák személyi jövedelmeit biztosabban lehet a vállalatok jövedelmezőségéhez és más minőségi követelmények teljesítéséhez kötni. A szabályozásban a vállalati bér- és keresetnövekedést a gazdálkodás eredményétől kell függővé tenni, bérpreferenciával elsősorban az átlagosnál hatékonyabban dolgozó és gyorsan fejlődő vállalatokat indokolt támogatni. A bértarifákat úgy kell módosítani, hogy azok ne korlátozzák a keresetek teljesítményekhez igazodó alakulását. Fokozottabb gondqt szükséges fordítani az ösztönzőbb egyéni bérformák arányának növelésére, a csoportos bérezés, az egy összegű utalványozás elterjesztésére. El kelj érni, hogy a kereset minden forintjához kapcsolódjon teljesítmény, ne- csak a kereset növekedéséhez. A hatékonyabb munkára ösztönző keresetdifferenciá- lással, a teljesítménykövetelmények növekedésével érthető módon együttjáró helyi feszültségeket a gazdasági és politikai, társadalmi vezetőknek egyaránt vállalniuk kell. — A hatékony gazdálkodásnak természetes előfeltétele a ráfordításokat reálisan tükröző árviszonyok kialakítása, mind a termelői, mind pedia a fogyasztói áraknál. Ezzel kapcsolatban mi jellemzi ma nálunk a helyzetet és milyen elképzelések vannak az esetleges módosításra? — A világpiaci árak robbanásszerű emelkedésének a magyar gazdaságra begyűrűző hatását az állam a múltban központi eszközökkel erőteljesen korlátozta. Emiatt az állami támogatások és elvonások bonyolult rendszere jött létre. Ennek következtében a jelenlegi termelői és fogyasztói árak nem tükrözik a valóságnak megfelelően a ráfordításokat. Ez nehezíti a tisztán látást, a hatékony gazdálkodás kibontakozását, a termékszerkezet átalakítását, előrelépést az energia- és anyaggazdálkodás racionálisabbá tételében, a külgazdasági egyensúly javításában, egyszóval: legfőbb gazdaság- politikai céljaink megvalósítását népgazdasági méretekben és a gazdálkodó szervezeteknél egyaránt. Ezért az árrendszerben olyan módosítások kimunkálása van folyamatban, amelyek jobban biztosítják árainknak a valóságos ráfordításokhoz, a világpiaci árarányokhoz közelítését. A jövedelemszabályozásnak, az adórendszernek pedig olyannak kell lennie, amely nem közömbösíti az árrendszernek a hatékonyságra, a struktúrára gyakorolt hatását. — A reálisabb árviszonyok kialakítására irányuló törekvéseink mennyiben érintik a lakosság fogyasztási struktúráját és életszínvonal-politikánk alapelveit? — A reálisabb árviszonyok az eddiginél jobban összekapcsolják a termelési, külgazdasági feltételeket a lakosság fogyasztási szerkezetével. Az objektív adottságok közvetítésével ésszerű takarékosságra ösztönöznek azzal, hogy ami a népgazdaságnak ténylegesen többe kerül, abból mértéktartó fogyasztást tesznek lehetővé. Ezen átrendeződés hatására javul, az adottságokhoz jobban igazodik a lakosság fogyasztásának szerkezete. Nő az ár szerepe az életszínvonal és a fogyasztási struktúra alakításában. Ugyanakkor az árnövekedést mindig összhangba hozzuk a személyi jövedelmek alakulásával, ily módon biztosítjuk az életszínvonal növekedésének tervszerűségét. — A gazdasági élet mai fő jelenségei, általános feltételei tartós tendenciának tűnnek, ez a tény milyen követelményeket támaszt a legalapvetőbb gazdasági tevékenységgel, a termelőmunkával szemben? — Feladatunk, hogy jobban beilleszkedjünk a világ- gazdaságba. Ez sok tekintetben újszerű, nehéz. Ennek a követelménynek csak úgy tudunk megfelelni, ha minden vonatkozásban, a termeléstől az értékesítésig, a piáéi munkáig felvesszük azt a tempót, amit a viláff diktál. Nagy termelékenységű, a minőségi követelményeknek megfelelő, fegyelmezett munkára, u"''an- akkor a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, anyagi és szellemi értékeink maximális kihasználására van szükség. Csak az a felfogás lehet helyes, hogy problémáink a fejlődés gondjai és ezeket a feladatokat képesek vagyunk megoldani. Ehhez az összes feltétel rendelkezésünkre áll. Gazdaságunk megfelelő, szilárd alapokkal rendelkezik. A munkában szerzett politikai, irányítási tapasztalataink, az abban részt vevők alkotó, cselekvő magatartása, egysége jelentik a legfőbb biztosítékot arra, hogy gazdaságunk megfelel a magasabb követelményeknek is. RÁKOS IMRE A népfront életéből Tegnap délelőtt kibővített, rendkívüli ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Az ülésen három fontos témát vitattak meg, közülük az első a második félévi munkaterv volt. Elfogadta az elnökség a saját és megyei bizottság munka- és üléstervét, valamint az elnökség mellett működő munkaközösségek második félévi programját. A megyei bizottság szeptemberben megtárgyalja a dombóvári városi bizottság kapcsolatát a város környéki népfrontbizottságokkal. Sor kerül ezenkívül az idei munka értékelésére és a jövő évi első félévi munkaterv megvitatására Az elnökség foglalkozik még az idén a honismereti munka helyzetével, a megyei bizottság ifjúságpolitikai tevékenységével egyebek között. A tegnapi elnökségi ülésen Csajbók Kálmán megyei népfronttitkár számolt be a Karl-Marx-Stadt megyével való testvérkapcsolatok alakulásáról, a kölcsönös munkalátogatások tapasztalatairól. Elfogadta ezenkívül a népfront megyei elnöksége a helyi 'népfrontbizottságok jövő évi tömegpolitikai ismeretterjesztő tematikáját, és értékelte az idei tevékenységet. A témacerv kidolgozásánál messzemenően figyelembe vettek az országos javaslatokat. A helyi bizottságok természetesen önállóak, a megyei programot nem kötelező átvenni, viszont a részletesen kidolgozott vázlatok nagy segítséget adnak a felkért előadóknak. A bizottságok a területük adottságainak és a lakosság érdeklődésének a legjobban megfelelően állíthatják össze sajat ismeretterjesztő programjukat. A legfontosabbak között szerepel a népfront tömegpolitikai munkájában is a gazdaságpolitikai agitáció. Szó esik majd az előadásokon az V. ótéves terv befejezéséről, a VI. előkészítéséről, a termelés, fogyasztás, élet- színvonal kérdéseiről, az érdekek dialektikus összefüggéseiről, a világgazdaságról, és és a szocialista integráció alakulásáról. A közélet kérdései közül kiemelhető és a népfront programjához is kapcsolódik a síövetségi politikáról szóló előadás. Ajánlott téma ezenkívül a szocialista országok közötti kapcsolatrendszer, különös tekintettel a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkra. A szocialista demokrácia, életmód és a közösségi magatartás témaköre sem maradt ki az ajánló jegyzékből. A népfront tevékenységének szerves részét képezi a környezetvédelem és a köz- művelődés segítése is. E tárgykörben is szervezhetnek a bizottságok ismeretterjesztő előadásokat. Az időszerű nemzetközi kérdéseket ma még nem ismerjük, de a jövőre aktuális összefüggések megismertetéséhez is hozzá kíván járulni a népfront. Az idei tömegpolitikai ismeretterjesztő munkáról az ülésen elismerőleg szóltak az elnökségi tagok. A helyi bizottságok hetven százaléka szervezett ősszel és tavasszal előadásokat. A szülők akadémiája előadássorozatot minden olyan községben megtartották, ahol iskola működik, a tantestület, a szülői munkaközösség és a nőbizottságok közreműködésével. összesen harminchat előadássorozat 12 vitakör, 15 nők akadémiája, 120 szülők iskolája és 16 kertbarátkor keretében hangzottak el előadások a népfrontbizottságok szervezésében.
