Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

■ NÉPÚJSÁG 1979. július 21. 'if'­■I im< Az 1967-ben kiadott Tolna megyei útikalauzban Dombo­dról ez olvasható: „Faddtól keletre, a Duna közelében van az úgynevezett dombori tábor. Festői környezetben most van ki­alakulóban a megye legnagyobb vizi üdülője és KISZ-tábora. Évek óta itt képezik nyaranta a megye KISZ-vezetőit, a tábor színes kőházikói ilyenkor elvesznek a sok sátor között. A tábor­nak kitűnő strandja, csónakázója van. Mellette sorra épülnek a különböző intézmények hangulatos üdülői.” Az idegenforgalmi kiadvány ismertetése ma már érvényét vesztette. A helytörténetet ugyanis tovább „Írták” az évek. Dombon felkapott pihenő-, horgász- és kirándulóhely lett. Kö­zelit az üdülőhellyé nyilvánításhoz... Tóbor - összkomforttal 1959. augusztus 9. és 16. között rendezett először ve­zetőképző tanfolyamot Dom- boriban a KISZ Tolna me­gyei Bizottsága. A környezet ideális táborhelynek ígérke­zett a holt Duna-ág mellett. A sátoroknak 150 fiatal la­kója volt és 1964-ig nem is változott alapvetően a tábor jellege. Fekhelyül szalma szolgált sátorlappal leterítve a sátrakban. Ezt az „ágyat” váltotta fel a sátrakban az emeletes vaságy. Akkor még a konyha és raktár volt csak állandó épületben. 1964. Elkezdődött az a nagyszabású építés, aminek eredményeként ma a KISZ Tolna megyei Bizottságának fadd-dombori vezetőképző táborát úgy mutathatjuk meg vendégeinknek, hogy egész országban se találni párját! Egy évvel később — 1965­ben — a lányok már beköl­tözhettek az első panelele­mekből épített házakba. A fiúk sátrai még a parton lé­vő fák alatt húzódtak meg. A régi konyhából ideiglene­sen raktár lett, a nyárfák alatti, szabadtéri „étterem” beköltözhetett viszont az új, korszerű étterembe, mely egyúttal előadóterem is volt. Ebben az épületben kapott helyet a korszerűen beren­dezett konyha is. A húsz A jelen panelházban felállított emele­tes ágyak szobánként nyolc fiatalnak biztosítottak helyet. 1965—70. Befejeződött a tábor területének feltöltése, bekerítése. Felépült a mosdó, zuhanyozó, a raktár és a táborvezetőség rezidenciája. 1970. Már a végleges épí­tési terveknek megfelelően alakult ki a tábor parkja, sporttelepe és beköltözhettek a fiatalok a tíz új, hatszemé­lyes lakószobába is. Elkez­dődött a 200 személyes — szükség szerint négy részre osztható — előadóterem fel­építése. 1971. Fadd-Domboriban a KISZ-tábor már az ország egyik legszebb vezetőképző tábora. Befejeződött a part- oldai kiépítése, bővült, ki­egészült a tábor felszerelése, Ma, aki a nagy forgalmú út betonjáról a víz felé pil­lant, sétányokkal övezett gondozott parkot lát, sDort- pályákat és tanulva pihenő, szórakozó fiatalokat. Visszatérők A Magyar Selyemipari Vál­lalat tolnai gyára üdülőjé­nek 1972 óta Keserű Mária a gondnoka. Ekkor kezdődött az üdültetés, öt szobában. Július 15-től augusztus vé­géig, szeptember közepéig váltják egymást az egy, vagy kéthetes turnusok. Ebédet Tolnáról a gyárból hoznak — minimális térítésért. Szeret­nek ide járni a selymesek. Vannak akik évek óta visz- szajárnak. Balázs Istvánná és férje budapestiek. Többször voltak itt hétvégeken, most két hét­re jöttek. Az igaz, hogy az idő nem a legjobb, de nem panaszkodnak. — A Dunakanyar, vagy a Balaton sokkal szebb. Miért kedvelik mégis Domborít? — Hogy kinek mi a szebb, azon vitatkozhatnánk, de, hogy itt nyugalmasabb, az biztos Lehet napozni, csóna­kázni, horgászni és pihenni — mondták. Dombori magazinunkat irta és összeállította László Ibolya, Pordán Jánosné, Szalai Já­nos, Szepesi László. A fény­képeket Szepesi László készí­tette. Munkatársaink legközelebb, július 23-án Izménybe láto­gatnak. Nem sokkal azután, hogy Fadd-Domboriban megkezdő­dött a KISZ megyei bizott­sága vezetőképző táborának építése, ezt írta a megyei lap­„A táboron kívül is* meg­jelentek az építkezők, Fadd- Dombori rohamos fejlődés­nek indult. A faddi Holt-Du- na partján, ahol nemrég még csak a tolnaiak horgászta­nyája volt az egyetlen épü­let, valóságos kis falu van kialakulóban. Imitt-amott az utolsó simításokat végzik a víkendházakon, az út másik oldalán már áll a víztorony.” Ma már csak alkalmanként idézik az üdülőtelep születé­sének egyes állomásait. Dom­bori „leltárában” ma szere­pel a villany, a víz és ivóvíz- hálózat, két strand, 42 közü­leti üdülőház és 530 már el­készült és birtokolt magán- nyaraló. Az első telkek be­építése 1965-ben kezdődött, ma a 95 katasztrális holdnyi területen már nincs gazdát­lan telek. Egyébként a telek­ár alakulása jelzi, mennyi utat tett meg az üdülőterü­let — döntően helyi anyagi forrásokból — a fejlődés útján. Mikor „elkezdődött’ Dombori, 15 forint volt egy öl ára. Utóbb már 150 fo­rint. Mikorra befejeződik az I. II. III. ütemre bontott beépí­tési terv, — most a III. ütem második szakaszánál tartunk — Domboriban lesz 52 közü-* leti és 700 magán üdülőház. Az üzemek, vállalatok, intéz­mények által birtokolt nya-. ralókban egy idény folya- * mán — kéthetes váltásokat véve alapul 7500—8000 ember fordul meg. A magánnya­ralókban ennek sokszorosa és tekintélyes azoknak a szá­ma is, akik szombat-vasár­napi kirándulókként, ország­járókként érkeznek. A nya­ralótulajdonosok között rég­óta nemcsak a szekszárdiak és Tolna megyeiek vannak. Akad pécsi, pesti, kaposvári, szolnoki, kecskeméti, még ne­mesnádudvari is. Amit a krónikás a hatva­nas évek elején valóságos kis falunak nevez, maholnap pá­lyázhat az üdülőhelyi rangra és bővülő ellátottságával in­kább mesebeli, mint igazi falura hasonlít! Hát persze, a java most következik. El­készült a Mecsek vidéki In­tézőbizottság támogatásával a szennyvíz-csatornázás terve. Ősszel alakul meg a társu­lat. Nem lesz könnyű. A nyaralók tulajdonosai sokáig nem fizettek semmiféle szolgáltatásért sem, pedig a fejlesztés súlyos pénzbe ke­rül. A festő Egy éve ismét Tolna megyében él Vati József Munkácsy-dijas festőművész. Fiatal éveit Dombóváron töltötte, majd népi kol­légistaként végezte el a képzőművészeti főiskolát. Ezután Pes­ten és Miskolcon élt. Tavaly óta az év felét Domboriban tölti. »II iskola egyik termében dolgozik. Nem eladó! Csorba Gyula nem őslakó, de a „telepesek” között a ré­giek közé tartozik. A Harcsa utca 8-ban van a tanyája, ami kivül-belül több mint egyszerű víkendház. Azzá tette nagy lelkesedéssel, szak­értelemmel, saját munkával s ezért igen sokan becsülik Gyula bácsi példát mutatott azoknak is, akik úgy érezték, hogy csak a telkük határáig lehet széppé, otthonossá ten­ni a települést, s azon túl nem kell törődni azzal, ho­gyan alakul a környezet ké­pe. ö volt az egyik mozgató­ja anak a társadalmi össze­fogásnak, ami a kacsalábon forgók között húzódó utcá­kat kedvessé, széppé vará­zsolta. Nyugdíjas munkás. A Szakály testvérek Ipari Szö­vetkezet festő részlegében dolgozott. Több évtized során szerzett gyakorlatát kamatoz­tatja most, mikor nagyszerű­vé varázsolja környezetét, mindent maga készítve. A víkendház anyagköltsége 105 000 forint volt, eladhat­ná 400 000-ért is. De a Har­csa utca 8. nem eladó. Ben­ne van egy munásélet min­den szép álma! Vendégforgalom Az idegenforgalom „ven­dégfogadója” a kempingből motelból és egy szállodácská- ból áll. Az utóbbiban 20 für­dőszobás szoba vár 4—4 ven­déget. A motel 98 embernek nyújt fedelet, 2—3 ágyas szo­bákban és faházikókban. S ezenkívül akár több száz sá­tor is elfér a dús lombú fák alatt. Tavaly a kempingben 1461 vendég volt, akik közel 5900 éjszakát töltöttek itt. A szállodában 4500-an laktak, közülük 277-en külföldről ér­keztek. Ök tartósabb vendé­gei voltak Domborinak, át­lagban majd három éjszakát itt töltöttek, míg a hazaiak, szintén átlagot számolva, alig több mint másfelet. A mo­telban tavaly összesen 4100- an fordultak meg. Több száz sátor el fér a fák alatt Nimfa-sztori A nagy Duna fűz- és nyár­fás árterületét felfedezték a fiatalok. Nemrég két ifjú em­berpár adta át magát ősszü- leink jelmezében (azaz jel­meztelenül) a napozás gyö­nyörűségének. Hát persze, játék nélkül az is mit ér? Kergetőzve került tanyahe­lyétől egyre távolabb a nimfa és faun, s közel a két dombori illetőségű kishalász birodalmához. A két ember, unokák hadával jött aznap halászni és máig is titok, hogy az apróságok álla esett le jobban a csodálkozástól, vagy a nagyapáké, amikor az antik hancúr szereplői a sze­mük előtt át, meg átvágtáz­tak a tisztáson. A nagyapák fellépésére a nimfák és faunok talán az­óta is szaladnak. Pedig a két vén legény számít a csak 18 éven felülieknek ajánlott műsor ismétlésére. „Keink is jobb’ /— mondta Kővári Sándor nyugdíjas tsz-tag, aki 1936 óta lakik Domboriban, ahol körülbelül 150-re tehető az őslakosok száma. Korábban nem túlságosan örültek a hétvégi telep kialakításának, mert úgy vélték, azért jut nekik kevés a jóból, mert kell a víkendezőknek. Ma már nem szívesen emlékez­nek az akkori kifogásokra, mérgelődésekre. Tanács- tagúkként Kővári Sándort is kevesebben állítják meg panaszaik, kérdések továbbí­tására. Az ősdomboriak, va- lanányan a termelőszövetke­zet tagjai. A portáikra nem­rég vezették be a vizet. Any- nyira új még a vezetékes ivóvízellátás feletti öröm, hogy a fővezetékről leágazó bekötések árkain még meg sem ülepedhetett a föld. Kertkultúra Ha kicsik is a telkek, előbb-utóbb mindenki ker­tészkedni kezd. Különösen kedvelt a rózsa. Legtöbben nem szakkönyvekből, hanem egymástól lesik el a kertész­kedést. Persze akad olyan, aki nem kérdez, nem les, csak cselekszik. Ez utóbbiak közé tartozik a víkendház- tulajdonos is, aki még az ősidőben érdekes, apró virá­gú növényt fedezett fel a kertjében. Megtetszett neki, ápolgatta, mígnem egyik is­merősének eldicsekedett ve­le. Ez az ismerős hahotázva világosította fel, hogy féltett növénykéje gyomnövény, tyúkhúrnak nevezik és irta­ni kell, nem nevelni. Állítólag ma már nincs ilyen kertészkedő Dombori­ban. Báránypörkölt A Mecsekvidéki Vendég­látó Vállalat Duna bisztrójá­nak vezetője Erős Attila, a forgalomról: — Itt minden az időjárás­tól függ. A május nagyon jó volt, de azóta ... Hétvégeken kb. kétszázan ebédelnek ná­lunk. Egyébként 50—60 me­nüt adunk el. Ma például ötféle levessel, ugyanennyi főzelékfélével, kétféle tésztá­val, háromféle salátával, hét­féle készétellel, hatféle fris­sen sülttel állunk a vendé­gek rendelkezésére. Ezenkí­vül, mai ajánlatunk: sertés java Holstein módra, rántott csirkecomb és báránypörkölt. Ez utóbbi mindössze 27 fo­rint tíz fillérért. Nagyon kedvelik az ide látogatók, a receptjét nemegyszer elkérték már. Voltak nálunk csoportok Budapestről, Nagykanizsáról, Szegedről, Miskolcról, Nyíregyházáról, Zalaeger­szegről. De jártak itt néme­tek. franciák, sőt norvégek is. Ha egyszerre szállnának csónakba, ülnének ki a part­ra, körülbelül annyian len­nének, mint amennyi nagy hal van a Holt-Dunában. Több mint ezer horgász lyuggatja a vizet, próbálkozik ilyen csalival, olyan csalival. Elő­fordul, hogy fognak is néhá- nyan horoggal, de a többség csak a szájával. Nagy har­csáról keringenek mesék, de Épülő horgásztanyák a fűzfák között ez a nagy harcsa csak az úszó, élő kacsát eszi. A horgászok türelmes, bi­zakodó emberek. Van, aki hét-nyolc órát is elüldögél a parton étlen-szomjan és ar­ról álmodik: egyszer eljön a nagy hal, ha ma nem, akkor holnap, ha holnap nem, ak­kor egy hét múlva... Van, akinek sohasem jön el. Dombori á horgászok para­dicsoma — mondják azok, akik másutt horgásznak. Mert az itt horgászok így sóhajta­nak, ha ezt hallják: „Ha ilyen volt a bibliai paradi­csom is, akkor már ott is orcája, teste verítékével fog­ta a halat Ádám apánk.” Domboriban nagy legendák vannak és kjs halak. Ez utób­biak is ritkán, egyre ritkáb­ban. Meg kellene véglegesen oldani a vízfrissítést, mert ami eddig történt ennek ér­dekében, kevés! Horgászok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents