Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására jú­lius 16—20. között látogatást tett hazánkban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkás­küldöttsége, Alexa Hara- lambie-nak, az RKP boto­sam- megyei bizottsága első titkárának vezetésével. A küldöttséget fogadta Korom Mihály, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára. A román vendégekkel, akik a párt- és állami határozatok végrehajtása megszervezé­sének és ellenőrzésének kér­déseit tanulmányozták, meg­beszéléseket folytatott Bara­nyai Tibor, a KB párt- és tömegszervezetek osztályá­nak vezetője. Magyar-szovjet együttműködés Szovjet tudósok részvételé­vel kerékasztal-beszélgetésen emlékeztek meg pénteken Moszkvában a szovjet—ma­gyar tudományos-műszaki együttműködési-megállapodás aláírásának 30. évfordulójá­ról. A tanácskozáson, ame­lyet Gennagyij Alekszenko, a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottságának elnökhelyettese vezetett, az egyes tudományágak képvi­selői adtak számot a két or­szág közötti tudományos és műszaki kapcsolatok három évtizedes fejlődésének ered­ményeiről. Jelenleg 58 szovjet minisz­térium és főhatóság áll tudo­mányos-műszaki téren kap­csolatban 15 magyar partner intézménnyel. A két ország több mint 370 tudományos­kutató és tervezőintézete működik közvetlenül együtt, 470 tudományos-műszaki té­mában végeznek közös kuta­tásokat. Szovjet és magyar tudósok és szakemberek kö­zös erőfeszítéseket tesznek a színesfémkohászat, az elekt­rotechnika, a rádiótechnika, az elektronika, a vegyipar és az energetika, a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar prob­lémáinak megoldására. Tanácskoznak a Szocialista Internacionálé vezetői Stockholmban tartanak tanácskozást a Szocialista Inter- nacionálé vezetői. Képünkön: Kreisky osztrák kancellár, aki előreláthatólag egyik fő résztvevője lesz a szervezet palesztin kérdésekkel kapcsolatos vitáinak. Menekültügyi értekezlet Genfben nemzetközi konferencia kezdődött az indokínai menekültek problémájáról. Képünkön: a tanácskozáson 73 ország küldöttsége vesz részt. Genfben Waldheim ENSZ- főtitkár elnökletével, pénte­ken délelőtt megkezdte mun­káját a világszervezet által összehívott kétnapos mene­kültügyi konferencia. Az in­dokínai háborúkból eredő gazdasági és társadalmi ne­hézségek, tetézve Kína erő­szakos nagyhatalmi politiká­jával és déli szomszédai el­leni propagandakampányai­val, a Peking által támogatott népirtó Pol Pot-rendszer el­len folytatott felszabadító háború, a Vietnam elleni el­követett kínai agresszió együttesen olyan belső fe­szültségeket teremtett Indo­kínában, ami végül is a je­lenlegi tömeges kivándorlá­sokhoz vezetett. Kína a jelentős részben ál­tala előidézett menekültkér­désből politikai tőkét szeret­ne kovácsolni, ez a szándéka azonban még a nyugati álla­mok érdekeivel is ütközik. Éppen - ezért csütörtökön Genfben a brit és a japán küldöttség vezetője magán­látogatást tett Csang Ven-csin kínai külügyminiszter­- helyettesnél és kifejtette előt­te, hogy a genfi értekezlet­nek humanitárius kérdésekre kell összpontosítani a figyel­met, politikai vitának most nincs helye. Hasonló vélemé­nyen vannak az ENSZ tiszt­ségviselői is, akik a kérdés gyors rendezését, a csaknem 370 ezer indokínai menekült mielőbbi elhelyezését kíván­ják elérni. Waldheim ENSZ-főtitkár reméli, hogy az értekezlet ki­menetele kedvező lesz, az eléje tűzött célokat elérik. Megoldásra váró a menekül­tekről való gondoskodás, élel­miszerrel, gyógyszerekkel és ruhákkal való ellátásuk. Eh­hez a főtitkár szerint napi ;350 ezer dollárra lesz szükség. Egység - szócsatákkal Péntek esti kommentárunk Szélcsendes légkört jósoltak a megfigyelők az Afrikai Egy­ségszervezet 16. ülésszakára. Nos, úgy tűnik, tévedtek: a 49 tagállam szokásos évi csúcsértekezletét a szervezet történeté­ben egyedülálló politikai viharok rázták meg Monroviában. Ezeket mintegy előrejelezte az a tény, hogy a tanácskozáson 32 ország állam-, illetve kormányfője jelent meg, a többiek külügyminiszterüket küldték el a libériái fővárosba. A tanácskozás második napján megkezdődtek a bonyodal­mak: nyolc afrikai ország vezetője vonult ki az ülésterei bői, amiért az egyiptomi—izraeli különmegállapodás egyik létrehozója, Szadat elnök a szónoki emelvényre léphetett. Ugyancsak kivonulás szakította félbe a Tanzánia ugandai akciójáról kezdett vitát. Előzőleg Binaisa, Uganda új elnöke megdöbbentő bizonyítékokat tárt a tanácskozás résztvevői elé Idi Amin megbuktatott kormányának kegyetlenkedéseiről, majd Tanzánia nevében is visszautasította azt a nigériai vádat, hogy Nyerere elnök a felkelők támogatásával veszélyes pre­cedenst teremtett az egymás belügyeibe való be nem avatko­zás elvének megsértésére a kontinensen. Marokkó küldöttsé­ge is távozott a Nyugat-Szahara ügyében előterjesztett hat rozattervezet miatt. Ebben lígyanis sürgették a tagországok, hogy a szembenálló felek haladékalanul hirdessenek tűzszü­netet, kezdjenek tárgyalásokat, s hogy a Marokkó és Mauri tániá'között felosztott volt spanyol gyarmat sorsáról maga a terület lakossága népszavazásban döntsön. Mindezek alapján könnyen adódhat a megállapítás, hogy a szervezet már nem a régi: megállapítása, 1963 óta nem hogy közeledett fő célkitűzése megvalósításához — az egység és a szolidaritás erősítéséhez a földrész államai között — hanem csak távolodott attól. Valójában azonban arról va szó, hogy az eltelt 16 esztendő során komoly változások tör­téntek Afrikában. A függetlenség elnyerése után különböző politikai színezetű és fejlettségű államok alakultak ki, nőttek fel. s a kontinens nagy részét is mási gondok jellemzik ma. mint egykor. A heves szócsaták, amelyekkel a monroviai ülésszak részint jellemezhető, ennek a polarizálódási folya­matnak a következményei. Feltétlen pozitív jellemzője viszont a tanácskozásnak, hogy a felszólalók minden korábbinál határozottabban ítélték el a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldözőket, s valóban haté­kony támogatást sürgettek az Afrika déli részén küzdő fel­szabadító mozgalmak számára. Az Afrikai Egységszervezet ülésszakára meghívták Joshua Nkomót és Robert Muga­bét, a Zimbabwe Hazafias Front két vezetőjét, ezzel is je­lezve azt, hogy a kontinens országai egységesek a Muzo- rewa püspök vezette rhodesiai bábkormány és az a körül kibontakozó brit—amerikai manőverek visszautasításában. A földrész lakói jól tudják: a fajüldözés és a gyarmatosí­tás veszélyei még ma is mindannyiukat fenyegetik. Márpe­dig a szervezet létrehozói egy szabad, virágzó Afrikáért szövetkeztek 16 esztendővel ezelőtt. KOCSI MARGIT Egyiptomi alkotmánymódosítás Az egyiptomi parlament, amelyben a legtöbb mandá­tuma Szadat elnök Nemzeti Demokrata Pártjának van, pénteken elvben jóváhagyott egy sor alkotmánymódosítást. Az egyik alkotmánymódo­sítás lehetővé teszi, hogy Szadat „élete végéig” elnök maradjon, mert a jövőben nem korlátozzák, egymás után hányszor töltheti be va­laki a hat évre szóló köztár­sasági elnöki tisztséget. Egy másik módosítás elő­irányozza a még Nasszer el­nök idejében létrehozott és gyakorlatilag már megszűnt Arab Szocialista Unió (ASZÚ) felszámolását. Hazakerül a Guernica Picasso világhírű festmé­nyét, a Guernicát hamaro­san Spanyolországba viszik — jelentette be csütörtökön Madridban Roland Dumas, Picasso családjának ügy­védje. t Emlékezetes, hogy a Guer­nica jelképe a fasiszta em­bertelenség elleni tiltako­zásnak, a második világhá­ború óta New York-ban, a Modern Művészetek Múzeu­mában van. Picasso vég­akarata az volt, hogy fest­ményét csak akkor állíthat­ják ki Spanyolországban, ha hazájában ismét demokrati­kus rend lesz. Gazdasági életünk néhány időszerű kérdése Interjú Hoós Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte I. Baudouin ki­rályt, Belgium nemzeti ün­nepe alkalmából. BEJRUT Pénteken izraeli erők a dél-libanoni Tyr város kö­zelében partraszállást haj­tottak végre. Az AFP je­lentése szerint az izraeli ha­ditengerészet egy különít­ménye gumicsónakon két különböző helyen szállt partra. A haladó libanoni erők és a palesztinéi felszabadítási mozgalom fegyvereseinek si­került ártalmatlanná tenni a támadókat. A harcban a vé­dő erők is veszteségeket szenvedtek. SALISBURY A rhodesiai hadsereg egy­ségei a légierő támogatásá­val pénteken behatoltak a szomszédos Zambiába, és megtámadták a hazafias erők ottani táborait —, jelentet­ték salisburyi katonai for­rásokra hivatkozva. Az ak­ció a Joshua Nkomo vezet­te Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) Livingstone térségében elhelyezkedő tá­borai ellen irányult. A tá­madás áldozatainak számá­ról nem érkezett jelentés Idén ez már a 12. rhodesiai agresszió Zambia ellen. — Gazdasági életünk a szé­les közvélemény érdeklődésé­nek középpontjában áll. Hely­zetünk megítélésével kapcso­latban a legkülönbözőbb — olykor igen végletes — véle­ményekkel lehet találkozni. Mi­képpen jellemezhetjük népgaz­daságunk helyzetét? ' — Népgazdaságunk mai helyzetét a fejlődés megvál­tozott feltételei alapján, a fokozódó követelményekkel összevetve lehet tárgyilago­san megítélni. 1973 őszén a világpiaci árak emelkedése olyan hirtelen következett be és az árveszteség olyan nagy­mértékű volt, hogy azt sem gazdasági, sem politikai okok miatt nem lehetett rövid idő alatt a termelőkre és a fo­gyasztókra áthárítani, tuda­tosan vállalni kellett az el­adósodást. Ezzel csaknem egyidejűleg az elmúlt három évtized fejlődésének eredmé-. nyeként a magyar gazdaság is elérkezett egy olyan új szakaszhoz, ahol az intenzív fejlődésre, a fejlett gazdasá­gokra jellem'ző vonások, kö­vetelmények dominálnak. A XI. kongresszus határozata, a Központi Bizottság 1977. ok­tóber 20-i, valamint 1978 áp­rilisi határozata egyértelmű­en és világosan tárta fel a gazdasági helyzetet és eliga­zítást adott a tennivalókra. Ennek ellenére — több éves folyamat következtében — az éves tervekhez közel álló ter­melésnövekedés nem járt együtt a gazdasági fejlődés minőségi követelményeinek a megvalósulásával: a haté­konyság előirányzott emel­kedésével, a termelési és ex­portszerkezet szükséges üte­mű és irányú változtatásával, a nemzetközi piacokon a ver­senyképesség kielégítő növe­kedésével, a külgazdasági egyensúly javulásával. A népgazdaság egyensúlyi hely­zete'. romlott, a külföldi adós­ság nőtt. A belföldi felhasz­nálás — elsősorban a beru­házások és a készletfelhalmo­zás — a nemzeti jövedelem nyújtotta lehetőségeket meg­haladó ütemben bővült. Mivel ezeknek a kedvezőt­len jelenségeknek, tenden­ciáknak a folytatódása ko­molyan veszélyeztetné gazda­sagunk zavartalan fejlődését, megszüntetésük elodázhatat­lan feladattá vált. A Közpon­ti Bizottság ezért kidolgozta a gazdasági növekedés pálya- korrekcióját : alapvető köve­telményként szabta meg a külgazdasági egyensúly foko­zódó romlásának megállítá­sát, illetőleg a javulást szol­gáló folyamatok kibontakoz­tatását. A termelés, az-érté­kesítés, a fejlesztés és az el­osztás főbb előirányzatait, arányait az egyensúlyi köve­telménynek rendelte alá. En­nek megfelelően szerény nö­vekedési ütemet irányzott elő és szükségesnek tartotta a gazdaságirányítási gyakorlat érdemi továbbfejlesztését. Az év közepén az első öt hónap tényei alapján össze­foglalóan megállapítható, hogy a párt-, az állami és tár­sadalmi szervek, a gazdálko­dó szervezetek, a dolgozók ál­talában megértették a terv­célokat és támogatták a ma­gasabb követelményekből adódó feladatok megvalósí­tását. Mindezek eredményeként a termelés növekedése a nép- gazdasági tervvel összhang­ban mérséklődött, és általá­ban az értékesítési lehetősé­gek függvényében differen­ciált. A fogyasztás és a beru­házási tevékenység a terme­lésnél lassabban bővült, a készletek év eleji csökkenése a szokásosnál nagyobb mér­tékű. A kivitel dinamikus nö­vekedése jelentősen megha­ladta a behozatalét. Számos gazdálkodó szervezetnél ér­demi kezdeményezéseket tet­tek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Továbbra is jelen vannak azonban egyes koráb­bi, negatív tendenciák. Ezért az eddigi előrehaladásunk még nem elégséges a terv­célok, mindenekelőtt a külső egyensúlyi követelmények megvalósításához. — Országunk felelős vezetői rendszeresen foglalkoznak a kialakult gazdasági helyzettel és olyan feltételek kialakításá­ra törekszenek, amelyek ked­vező irányba befolyásolják a fejlődést. Ezek közül mii tart a legfontosabbnak? — A Központi Bizottság­nak 1978. december 6-i, az 1979. évi népgazdasági terv­ről hozott határozata a gaz­daságirányítás feladatává tet­te a terv biztonságos teljesí­tésének megalapozását, a végrehajtás feltételeinek meg­teremtését a szükséges irá­nyítási, szabályozási, szerve­zési és egyéb intézkedések megtételével, illetőleg meg­valósításuk ellenőrzésével is. A hozott politikai és gazda-' sági döntések, intézkedések végrehajtása elkezdődött, amely jelentős segítséget nyújt a vállalati tevékenység javításához is. Az intézkedé­sek és a teendők közül ki­emelek három kérdéscsopor­tot, amelvek hatásai rövid távúak ugyan, de a feladatok megoldása mégis stratégiai jelentőségű. A gazdasági struktúra át­alakításának elősegítése a gazdaságpolitika e döntő fon­tosságú kérdésének a meg­oldása érdekében elkezdődött, a jól és eredményesen gaz­dálkodó szervezetek fejlődé­sének erőteljesebb támogatá­sa, a gazdaságtalan tevékeny­séget folytató, a korábbi gaz­dálkodási hiányosságok, ere­jüket meghaladó túlzott fej­lesztések miatt veszteséges és alaphiányos szervezetek át­fogó, kritikus értékelése, az ebből adódó feladatok meg­határozása. Ennek a tevé­kenységnek a kibontakozása nagyobb szelektivitást bizto­sít a termelés és az export- struktúra területén, a válla­latokat és szövetkezeteket olyan gazdálkodási és fej­lesztési politikára kényszerí­ti, amely összhangban van a népgazdaság lehetőségeivel és egyben saját hatékonysá­gi és fejlesztési lehetőségei­vel is. A másik: a nemzeti jöve­delem belföldi felhasználásá­nak mértékei, arányai job21 ban igazodnak az adott egyensúlyi körülményekhez, erőteljesebben segítik az egyensúly javítását szolgáló folyamatok kibontakozását. A harmadik: előrehaladá­sunk nagymértékben függ a gazdaságirányítási gyakorlat, a gazdaságszervező munka érdemi javulásától. Az 1979. évi népgazdasági terv végre­hajtásának megalapozása ke­retében következetesebbé vált a gazdaságirányítás fel­zárkózása az intenzív fejlő­dés követelményeihez. A fel­halmozódott feszültségek fel­oldásához még sok a tenni­való. A magasabb követelmé­nyekhez igazodva kell tovább formálni a gazdasági szabá­lyozást, a termelői és fo­gyasztói árrendszert olyan irányba, hogy az árak jobban tükrözzék a világpiaci ráfor­dításokat, a „reális” költsé­geket. — A szelektív iparfejlesztési politika, a korszerűség és haté­konyság követelménye, a ked­vezőbb termékszerkezet kiala­kítása, a vállalati tevékenység megítélésének viszonylag új rendje hogyan érinti az emberi A román pártmunkáskiildöttség látogatása Waldheim beszéde Genfben

Next

/
Thumbnails
Contents