Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
2 ^ÉPÜJSÁG 1979. július 20. Történelmi fordulat Nicaraguában *#• £ Jt' A sandinista harcosok kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy letette a fegyvert Somoza diktátor hadserege, a nemzeti gárda (Képtávírónkon érkezett.) Mindössze harminchat órás elnökség után szerdán este lemondott a hatalomról a Somoza távozását követően elnökké kinevezett Fransisco Urcuyo Malianos és Nicaraguából Guatemalába távozott. A világhírügynökségek ezzel egyidőben jelentették, hogy Managuában letették a fegyvert a nemzeti gárda egységei. Washingtoni hivatalos források szerint Costa Ricából szerdán, a kora esti órákban Managuába érkeztek a nemzeti újjáépítés kormányának képviselői — politikusok és egyházi személyiségek — és velük együtt Emilio Jimenez dominikai külügyminiszter, az AÁSZ állandó tanácsának soros elnöke is. „A nemzeti gárda összeomlása teljes. A Somoza-dik- tatúra véget ért” — jelentette be szerdai rádiónyilatkozatában Manuel Espinoza, a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányának szóvivője. — „A gárdisták leteszik a fegyvert, nem akarnak tovább harcolni. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front ezennel bejelenti, hogy kivívta végső győzelmét”. A rádiónyilatkozatban elhangzottakat managuai és washintoni források is megerősítették. Nicaraguai katonai forrásból közölték: a nemzeti gárda elvben beleegyezett, hogy leteszi a fegyvert és megadja magát. Federica Mejia, a gárda parancsnoka Léonba utazott, hogy a nemzeti újjáépítés kormányának képviselővel tárgyaljon a fegyverletétel részleteiről. A legfrisebb jelentések szerint az első sandinista egységek csütörtökre virradóan bevonultak Managuába és zárt rendszerben állásokat foglalnak el a nicaraguai főváros külső részéiben. Mint a Reuter iroda jelentette, Federico Mejia parancsnok utasítására a nemzeti gárda laktanyái sorra megadják magukat az ország egész területén. A sandinisták győzelmének nyilvánvalóvá válása nyomán százával menekülnek el Nicaraguából a so- mozista rezsim hívei és a nemzeti gárda tagjai. Managuai közlések szerint a távozók családostól özönlik el a főváros repülőterét. A nemzeti újjáépítés kormánya újabb diplomáciai győzelmet is aratott: Lopez Portillo mexikói elnök kormánya szerdán bejelentette, hogy az ideiglenes kormányt Nicaragua törvényes kormányzatának ismeri el és haladéktalanul diplomáciai kapcsolatokat teremt vele. A nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya szerdán még San Jóséban közzétette a somozista rendszer megdöntése utáni időszak legfontosabb kormányzási alapelveit. A dokumentum szerint maradéktalanul feloszlatják a nemzeti gárdát és új hadsereget hoznak létre, amelynek tagjai a sandinista fegyveresek és azok a gárdisták — közkatonák és tisztek — lesznek, akik hozzájárultak a diktatórikus rezsim felszámolásához. A parlament két házának feloszlatása után a végrehajtói hatalmat az öttagú szűkebb kabinet, a törvényhozóit pedig ez a testület és a 33 tagú államtanács fogja gyakorolni. Az államtanács feladata lesz az alkotmány és a választási törvény kidolgozása is. Az ideiglenes kormány négy tagja röviddel a testület Léonban történt beiktatása után sajtóértekezletet tartott. Ezen elmondták hogy a legfontosabb feladat most az ország újjáépítése, ehhez bármely állam segítségét elfogadják, ha a támogatás feltételei nem sértik Nicaragua szuverenitását és önredelke- zési jogát. Uj közigazgatási rendszert vezetnek be. újjászervezik a társadalmi intézmények struktúráját és a szakszervezeti mazgalmat, mindezt az általános választásokra való felkészülés jegyében. Külpolitikai témákat érintve elmondták, hogy Washington a kabinettel folytatott tárgyalásain többször is Somoza fegyveres támogatásával fenyegetőzött, ha az újjáépítés kormányát nem egészítik ki „mérsékelt” politikusokkal. Közlemény a Hondurasi Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására július 14—19. között látogatást tett hazánkban a Hondurasi Kommunista Párt küldöttsége, Rigoberto Padilla fő- ttikár vezetésével. A küldöttség tagja volt Longino Becerra, a politikai bizottság tagja. A hondurasi vendégeket fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A küldöttséggel megbeszélést folytatott Berecz János, a KB Külügyi Osztályának vezetője és Nagy Gábor osztályvezető-helyettes. A delegáció találkozott Gál Lászlóval, a SZOT főttikár-helyet- tesével és Szentistványi Gyulánéval, a HNF Országos Tanácsának titkárával, látogatást tett az Egyesüli: Gyógyszerárugyárban és vácszentlászlói Zöldmező Tsz-ben. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetéről, a pártközi kapcsolatok további erősítéséről, valamint nemzetközi kérdésekről, amelynek során különös figyelmet fordítottak a közép-amerikai helyzet legújabb fejleményeire. Az MSZMP képviselői a magyar nép szolidaritásáról és támogatásáról biztosították a hondurasi testvérpártot az imperialista függőség felszámolásáért, a demokratikus változásokért, a hondurasi nép felemelkedéséért, valamennyi népi erő összefogása érdekében folytatott harcában. A Hondurasi Kommunista Párt küldöttsége elismerően a nyilatkozott azokról az eredményekről, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építésében elért. A két párt képviselői egybehangzóan hangsúlyozták, hogy a nemzetközi életben változatlanul alapvetően fontos az enyhülés politikájának folytatása és kiterjesztése. Kiemelkedő jelentőségűnek tartják a SALT— II szerződés aláírását. Mindkét párt internacionalista kötelességének tekinti, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének további erősítésén munkálkodjon. A megbeszéléseken megelégedéssel állapították meg, hogy pártközi kapcsolatok jól fejlődnek. ♦ A hondurasi pártküldöttség csütörtökön elutazott hazánkból. Nagygyűlés Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából (Folytatás a 1. oldalról) katonáknak a szovjet fegyveres erők oldalán és az antifasiszta koalíció szövetséges hadseregeiben a nácizmus ellen vívott hősies harcát. — A felszabadulás óta a társadalmi, s a gazdasági tevékenység területein eredményesen bontakoztak ki a szocialista viszonyok Lengyel- országban. A szocialista iparosítás a termelőerők óriási fejlődését eredményezte. Lengyelország nemzeti jövedelme 1950 óta több mint hatszorosára nőtt, részesedése a világ ipari termeléséből megkétszereződött. Harmincöt esztenő alatt gyökeresen átalakultak a társadalmi, gazdasági viszonyok, a múlthoz alig hasonlítható változások következtek be a nép életében. — Pártjaink, népeink vállvetve harcolnak közös ügyünk, a szocializmus felépítéséért, a béke megőrzéséért. Országaink hatékonyan együtt dolgoznak a gazdaság, a kultúra, a tudomány, közoktatás, a sport és az élet számos más területén. Gazdasági kapcsolataink fejlődését a legjobban mutatja a lengyel— magyar árucsere-forgalom, amelynek értéke az 1970. évi 252 millió rubelről az idén várhatóan 664 millióra növekszik. Különösen jelentősek a hosszú távú termelési együttműködésre létrejött megállapodások, amelyek kiterjednek a közútijárműiparra, néhány mezőgazdasági géptípus, a szerszámgépek és az ipari szerelvények gyártására, az elektronikára, a műanyagok és a szintetikus vegyiszálak gyártására, a gumi- és gyógyszeriparra. Kapcsolatainkban új forma a lengyel építőipari kapacitás hazai fölhasználása, s ebben a Kábái Cukorgyár építése a legjelentősebb vállalkozás. Az idén már mintegy 30 létesítményünk kivitelezésében vesznek részt lengyel munkások. BUDAPEST A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége csütörtökön ülést tartott. Dr. Szentistványi Gyuláné, a HNF OT titkára előterjesztése alapján megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága június 29-i ülésén elhatározott feladatokat és egyetértését nyilvánítva állást foglalt a végrehajtással összefüggő népfrontmozgalmi tennivalókról. Az elnökségi ülésen felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizotságának tagja, a HNF főtitkára, és az elnökség további tagjai közül S. Hegedűs László, dr. Molnár Béla a HNF OT titkárai, Lékai László bíboros, esztergomi érsekprímás, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, áárton János egyetemi tanár, Mezei Barna vezérigazgató, Papp Lajos államtitkár, Pióker Ignác nyugdíjas, Po- linszky Károly miniszter és Rónai Rudolf államtitkár. (MTI) PHNOM PENH A kambodzsai hivatalos hírügynökség jelentése szerint egy észak-kambodzsai járásban a Pol Pot-rezsim áldozatainak holttesteivel megtöltött mély gödrökre bukkantak. Ez a körzet korábban egy hatalmas koncentrációs tábor volt, ide hajtották ezerszámra az ország keleti részének lakosait. Előzetes adatok szerint, csupán a felfedett gödrökben 26 ezer holttest hever. Valamennyiüket a Pol Pot- Ieng Sary klikk osztagai gyilkolták le. Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából az MSZMP KB és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az újpesti művelődési házban nagygyűlést tartott. (Képtávírónkon érkezett.) ' — Legnagyobb nemzeti ünnepükön pártunk, kormányunk és dolgozó népünk testvéri üdvözletét küldi a Lengyel Népköztársaság munkásosztályának, parasztságának, értelmiségének, egész dolgozó népének — mondotta befejezésül Borbándi János. A nagy tapssal 'ogadott beszéd után Tadeusz Pietrzak emelkedett szólásra. Az 1944. július 22-én, a Lengyelország felszabadulását követő napon kihirdetett történelmi jelentőségű júliusi kiáltványt, az azóta megtett utat méltatva Tadeusz Pietrzak aláhúzta: — Népünk tudatában gyökeres, szocialista irányú társadalmi és politikai változások mentek végbe. Kiková- csolódott nemzetünk megbonthatatlan egysége. Általánossá tettük az oktatást, fejlesztettük a tudományos és a kulturális életet. Végrehajtottuk az ország hatalmas méretű gazdasági átalakítását. A Lengyel és a Magyar Népköztársaság testvéri kapcsolatairól szólva kiemelte: — Az országainkban végbement politikai és társadalmi átalakulás együttműködésünk bázisává vált. Ennek köszönhetően hagyományos barátságunk azonos osztályérdekre, népeink ideológiai szövetségére alapozódik. Népeinket és országainkat szövetség fűzi a Szovjetunióhoz; mindkét ország hű és elkötelezett tagja a Varsói Szerződés védelmi rendszerének és szorosan együttműködik a KGST szervezetében. Országaink külpolitikájában teljes a nézet- és cselekvésazonosság. A két nép barátságát éltető nagy taps után műsor következett, majd az Interna- cionálé hangjaival véget ért az ünnepi esemény. Embertelen rágalmazók Csütörtök esti kommentárunk. Genfben nemzetközi értekezlet kezdődik ma az indokínai menekültek humanitárius problémáiról. Mint az ENSZ illetékes képviselői közölték: a tanácskozásra 72 állam kapott meghívót, s közülük eddig 40 jelezte hivatalosan részvételét. A konferencia összehívását Waldheim ENSZ-főtitkár kezdeményezte, még mielőtt körutat tett az indokínai térségben. Látogatása után jelezte: az értekezlet a menekültek humanitárius gondjainak orvoslására ül majd össze. A világszervezet első emberének szavai közvetetten annak a propagandakampánynak a veszélyeire utaltak, amellyel mindenekelőtt az Egyesült Államok és Kína vezetői a Vietnami Szocialista Köztársaság erkölcsi-politikai lejáratását kívánták elérni a térségben és az egész világon. A nyugati és a pekingi újságokban, hivatalos megnyilatkozásokban az utóbbi időben szinte mindennaposak a minősíthetetlen hangú kirohanások Hanoi ellen. A tragikus helyzetről szóló beszámolók közben azonban az újságírók még véletlenül sem emlékeztetnek arra, hogy milyen szerepe volt az USA-nak és Kínának annak a nehé^ helyzetnek a kialakulásában, amellyel most Vietnam egyedül megbirkózni képtelen. Elég, ha felidézzük 1975 tavaszát, amikor a saigoni bábrezsim összeomlása olyan váratlanul érte az amerikaiakat, hogy már nem tudták végrehajtani tömeges evakuálási tervüket: elszállítani Dél-Vietnamból a kollaboráns hivatalnokikatonatiszti réteget. Tízezreket hagytak hátra a lerombolt országban, akik mind a mai napig képtelenek voltak — nem is akartak — bekapcsolódni a szocialista Vietnam újjáépítési terveinek megvalósításába, s inkább éltek a kivándorlás lehetőségével. Kína Dél-Vietnam felszabadulásakor még - azt remélte, hogy hegemonista törekvései szolgálatába tudja állítani az újraegyesített országot. Amikor ez nem sikerült, minden lehetséges eszközt és alkalmat megragadott arra, hogy akadályozza a vietnami népet országépítő tervei valóra váltásában. A Vietnamban élő kínaiak, a hoák körül csapott pekingi hírverés épp egy esztendeje folyik már. Eleinte a vietnami gazdaság szétzüllesztése érdekében csalogatta őket haza Peking, hogy azután embertelen módon kitaszítsa az országból a hoákat. Néhány hete — a kínai agresszió nyilvánvaló kudarca után — már azzal vádolják Pekingbői Hanoit, hogy nem hajlandó visszafogadni őket. A konferencián részt vevő vietnami küldöttség vezetője, Phan Hien külügyminiszter-helyettes, amikor megérkezett Genfbe, rögtön hangsúlyozta országa jóakaratát, együttműködési készségét és azt a szándékot, hogy tevékeny és építő módon kíván hozzájárulni a konferencia sikeréhez. Hasonló szellemben nyilatkozott Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes is. Viszont akik a rágalomhadjáratot elindították, most vagy hallgatnak, vagy mint Kína, egy újabb agresszióval fenyegetőznek. Mintha a menekültek sorsához az égvilágon semmi közük nem lenne. K. M.
