Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

2 ^ÉPÜJSÁG 1979. július 20. Történelmi fordulat Nicaraguában *#• £ Jt' A sandinista harcosok kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy letette a fegyvert So­moza diktátor hadserege, a nemzeti gárda (Képtávírónkon érkezett.) Mindössze harminchat órás elnökség után szerdán este lemondott a hatalomról a Somoza távozását követően elnökké kinevezett Fransisco Urcuyo Malianos és Nicara­guából Guatemalába távozott. A világhírügynökségek ezzel egyidőben jelentették, hogy Managuában letették a fegy­vert a nemzeti gárda egysé­gei. Washingtoni hivatalos for­rások szerint Costa Ricából szerdán, a kora esti órákban Managuába érkeztek a nem­zeti újjáépítés kormányá­nak képviselői — politikusok és egyházi személyiségek — és velük együtt Emilio Ji­menez dominikai külügymi­niszter, az AÁSZ állandó ta­nácsának soros elnöke is. „A nemzeti gárda össze­omlása teljes. A Somoza-dik- tatúra véget ért” — jelentet­te be szerdai rádiónyilatko­zatában Manuel Espinoza, a nicaraguai nemzeti újjáépí­tés kormányának szóvivője. — „A gárdisták leteszik a fegyvert, nem akarnak to­vább harcolni. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front ezennel bejelenti, hogy ki­vívta végső győzelmét”. A rádiónyilatkozatban el­hangzottakat managuai és washintoni források is meg­erősítették. Nicaraguai ka­tonai forrásból közölték: a nemzeti gárda elvben bele­egyezett, hogy leteszi a fegyvert és megadja magát. Federica Mejia, a gárda pa­rancsnoka Léonba utazott, hogy a nemzeti újjáépítés kormányának képviselővel tárgyaljon a fegyverletétel részleteiről. A legfrisebb jelentések sze­rint az első sandinista egy­ségek csütörtökre virradóan bevonultak Managuába és zárt rendszerben állásokat foglalnak el a nicaraguai fő­város külső részéiben. Mint a Reuter iroda jelentette, Federico Mejia parancsnok utasítására a nemzeti gárda laktanyái sorra megadják magukat az ország egész te­rületén. A sandinisták győzelmé­nek nyilvánvalóvá válása nyomán százával menekül­nek el Nicaraguából a so- mozista rezsim hívei és a nemzeti gárda tagjai. Mana­guai közlések szerint a tá­vozók családostól özönlik el a főváros repülőterét. A nemzeti újjáépítés kor­mánya újabb diplomáciai győzelmet is aratott: Lopez Portillo mexikói elnök kor­mánya szerdán bejelentette, hogy az ideiglenes kormányt Nicaragua törvényes kor­mányzatának ismeri el és haladéktalanul diplomáciai kapcsolatokat teremt vele. A nicaraguai nemzeti új­jáépítés kormánya szerdán még San Jóséban közzétette a somozista rendszer meg­döntése utáni időszak leg­fontosabb kormányzási alap­elveit. A dokumentum szerint maradéktalanul feloszlatják a nemzeti gárdát és új had­sereget hoznak létre, amely­nek tagjai a sandinista fegyveresek és azok a gárdis­ták — közkatonák és tisztek — lesznek, akik hozzájárul­tak a diktatórikus rezsim felszámolásához. A parlament két házának feloszlatása után a végrehajtói hatalmat az öttagú szűkebb kabinet, a törvényhozóit pedig ez a testület és a 33 tagú állam­tanács fogja gyakorolni. Az államtanács feladata lesz az alkotmány és a választási törvény kidolgozása is. Az ideiglenes kormány négy tagja röviddel a tes­tület Léonban történt beik­tatása után sajtóértekezletet tartott. Ezen elmondták hogy a legfontosabb feladat most az ország újjáépítése, ehhez bármely állam segítségét el­fogadják, ha a támogatás fel­tételei nem sértik Nicaragua szuverenitását és önredelke- zési jogát. Uj közigazgatási rendszert vezetnek be. újjá­szervezik a társadalmi in­tézmények struktúráját és a szakszervezeti mazgalmat, mindezt az általános válasz­tásokra való felkészülés je­gyében. Külpolitikai témákat érint­ve elmondták, hogy Was­hington a kabinettel folyta­tott tárgyalásain többször is Somoza fegyveres támogatá­sával fenyegetőzött, ha az újjáépítés kormányát nem egészítik ki „mérsékelt” poli­tikusokkal. Közlemény a Hondurasi Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására jú­lius 14—19. között látogatást tett hazánkban a Hondurasi Kommunista Párt küldött­sége, Rigoberto Padilla fő- ttikár vezetésével. A kül­döttség tagja volt Longino Becerra, a politikai bizott­ság tagja. A hondurasi vendégeket fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára. A kül­döttséggel megbeszélést foly­tatott Berecz János, a KB Külügyi Osztályának veze­tője és Nagy Gábor osztály­vezető-helyettes. A delegá­ció találkozott Gál László­val, a SZOT főttikár-helyet- tesével és Szentistványi Gyulánéval, a HNF Orszá­gos Tanácsának titkárával, látogatást tett az Egyesüli: Gyógyszerárugyárban és vácszentlászlói Zöldmező Tsz-ben. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszéléseken véle­ményt cseréltek a nemzet­közi kommunista mozgalom helyzetéről, a pártközi kap­csolatok további erősítésé­ről, valamint nemzetközi kérdésekről, amelynek során különös figyelmet fordítot­tak a közép-amerikai hely­zet legújabb fejleményeire. Az MSZMP képviselői a magyar nép szolidaritásáról és támogatásáról biztosítot­ták a hondurasi testvérpár­tot az imperialista függőség felszámolásáért, a demokra­tikus változásokért, a hon­durasi nép felemelkedéséért, valamennyi népi erő össze­fogása érdekében folytatott harcában. A Hondurasi Kommunista Párt küldöttsége elismerően a nyilatkozott azokról az ered­ményekről, amelyeket a ma­gyar nép az MSZMP veze­tésével a fejlett szocialista társadalom építésében elért. A két párt képviselői egy­behangzóan hangsúlyozták, hogy a nemzetközi életben változatlanul alapvetően fontos az enyhülés politiká­jának folytatása és kiter­jesztése. Kiemelkedő jelen­tőségűnek tartják a SALT— II szerződés aláírását. Mind­két párt internacionalista kötelességének tekinti, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységé­nek további erősítésén mun­kálkodjon. A megbeszélése­ken megelégedéssel állapí­tották meg, hogy pártközi kapcsolatok jól fejlődnek. ♦ A hondurasi pártküldött­ség csütörtökön elutazott ha­zánkból. Nagygyűlés Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából (Folytatás a 1. oldalról) katonáknak a szovjet fegyve­res erők oldalán és az anti­fasiszta koalíció szövetséges hadseregeiben a nácizmus el­len vívott hősies harcát. — A felszabadulás óta a társadalmi, s a gazdasági te­vékenység területein eredmé­nyesen bontakoztak ki a szo­cialista viszonyok Lengyel- országban. A szocialista ipa­rosítás a termelőerők óriási fejlődését eredményezte. Lengyelország nemzeti jöve­delme 1950 óta több mint hat­szorosára nőtt, részesedése a világ ipari termeléséből meg­kétszereződött. Harmincöt esztenő alatt gyökeresen át­alakultak a társadalmi, gaz­dasági viszonyok, a múlthoz alig hasonlítható változások következtek be a nép életé­ben. — Pártjaink, népeink váll­vetve harcolnak közös ügyünk, a szocializmus fel­építéséért, a béke megőrzé­séért. Országaink hatékonyan együtt dolgoznak a gazdaság, a kultúra, a tudomány, közok­tatás, a sport és az élet számos más területén. Gazdasági kap­csolataink fejlődését a leg­jobban mutatja a lengyel— magyar árucsere-forgalom, amelynek értéke az 1970. évi 252 millió rubelről az idén várhatóan 664 millióra nö­vekszik. Különösen jelentő­sek a hosszú távú termelési együttműködésre létrejött megállapodások, amelyek ki­terjednek a közútijármű­iparra, néhány mezőgazdasá­gi géptípus, a szerszámgépek és az ipari szerelvények gyár­tására, az elektronikára, a műanyagok és a szintetikus vegyiszálak gyártására, a gu­mi- és gyógyszeriparra. Kap­csolatainkban új forma a lengyel építőipari kapacitás hazai fölhasználása, s ebben a Kábái Cukorgyár építése a legjelentősebb vállalkozás. Az idén már mintegy 30 lé­tesítményünk kivitelezésé­ben vesznek részt lengyel munkások. BUDAPEST A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksége csütörtökön ülést tartott. Dr. Szentistványi Gyuláné, a HNF OT titkára előterjeszté­se alapján megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsá­ga június 29-i ülésén elhatá­rozott feladatokat és egyet­értését nyilvánítva állást fog­lalt a végrehajtással össze­függő népfrontmozgalmi tennivalókról. Az elnökségi ülésen felszólalt Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizotságának tagja, a HNF főtitkára, és az elnökség to­vábbi tagjai közül S. Hege­dűs László, dr. Molnár Béla a HNF OT titkárai, Lékai László bíboros, esztergomi érsekprímás, a Magyar Kato­likus Püspöki Kar elnöke, áárton János egyetemi tanár, Mezei Barna vezérigazgató, Papp Lajos államtitkár, Pióker Ignác nyugdíjas, Po- linszky Károly miniszter és Rónai Rudolf államtitkár. (MTI) PHNOM PENH A kambodzsai hivatalos hírügynökség jelentése sze­rint egy észak-kambodzsai járásban a Pol Pot-rezsim áldozatainak holttesteivel megtöltött mély gödrökre bukkantak. Ez a körzet ko­rábban egy hatalmas kon­centrációs tábor volt, ide hajtották ezerszámra az or­szág keleti részének lako­sait. Előzetes adatok szerint, csupán a felfedett gödrök­ben 26 ezer holttest hever. Valamennyiüket a Pol Pot- Ieng Sary klikk osztagai gyilkolták le. Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulója alkal­mából az MSZMP KB és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az újpesti művelődési házban nagygyűlést tartott. (Képtávírónkon érkezett.) ' — Legnagyobb nemzeti ün­nepükön pártunk, kormá­nyunk és dolgozó népünk testvéri üdvözletét küldi a Lengyel Népköztársaság mun­kásosztályának, parasztságá­nak, értelmiségének, egész dolgozó népének — mondot­ta befejezésül Borbándi Já­nos. A nagy tapssal 'ogadott beszéd után Tadeusz Pietrzak emelkedett szólásra. Az 1944. július 22-én, a Lengyelország felszabadulá­sát követő napon kihirdetett történelmi jelentőségű júliusi kiáltványt, az azóta megtett utat méltatva Tadeusz Pietrzak aláhúzta: — Népünk tudatában gyö­keres, szocialista irányú tár­sadalmi és politikai változá­sok mentek végbe. Kiková- csolódott nemzetünk meg­bonthatatlan egysége. Általá­nossá tettük az oktatást, fej­lesztettük a tudományos és a kulturális életet. Végrehaj­tottuk az ország hatalmas méretű gazdasági átalakítását. A Lengyel és a Magyar Népköztársaság testvéri kap­csolatairól szólva kiemelte: — Az országainkban vég­bement politikai és társadal­mi átalakulás együttműködé­sünk bázisává vált. Ennek köszönhetően hagyományos barátságunk azonos osztály­érdekre, népeink ideológiai szövetségére alapozódik. Né­peinket és országainkat szö­vetség fűzi a Szovjetunióhoz; mindkét ország hű és elköte­lezett tagja a Varsói Szerző­dés védelmi rendszerének és szorosan együttműködik a KGST szervezetében. Orszá­gaink külpolitikájában teljes a nézet- és cselekvésazonos­ság. A két nép barátságát éltető nagy taps után műsor kö­vetkezett, majd az Interna- cionálé hangjaival véget ért az ünnepi esemény. Embertelen rágalmazók Csütörtök esti kommentárunk. Genfben nemzetközi értekezlet kezdődik ma az indokínai menekültek humanitárius problémáiról. Mint az ENSZ ille­tékes képviselői közölték: a tanácskozásra 72 állam kapott meghívót, s közülük eddig 40 jelezte hivatalosan részvételét. A konferencia összehívását Waldheim ENSZ-főtitkár kezde­ményezte, még mielőtt körutat tett az indokínai térségben. Látogatása után jelezte: az értekezlet a menekültek humani­tárius gondjainak orvoslására ül majd össze. A világszervezet első emberének szavai közvetetten an­nak a propagandakampánynak a veszélyeire utaltak, amellyel mindenekelőtt az Egyesült Államok és Kína vezetői a Vietna­mi Szocialista Köztársaság erkölcsi-politikai lejáratását kíván­ták elérni a térségben és az egész világon. A nyugati és a pekingi újságokban, hivatalos megnyilatkozásokban az utóbbi időben szinte mindennaposak a minősíthetetlen hangú kiro­hanások Hanoi ellen. A tragikus helyzetről szóló beszámolók közben azonban az újságírók még véletlenül sem emlékez­tetnek arra, hogy milyen szerepe volt az USA-nak és Kíná­nak annak a nehé^ helyzetnek a kialakulásában, amellyel most Vietnam egyedül megbirkózni képtelen. Elég, ha felidézzük 1975 tavaszát, amikor a saigoni báb­rezsim összeomlása olyan váratlanul érte az amerikaiakat, hogy már nem tudták végrehajtani tömeges evakuálási ter­vüket: elszállítani Dél-Vietnamból a kollaboráns hivatalnoki­katonatiszti réteget. Tízezreket hagytak hátra a lerombolt or­szágban, akik mind a mai napig képtelenek voltak — nem is akartak — bekapcsolódni a szocialista Vietnam újjáépítési terveinek megvalósításába, s inkább éltek a kivándorlás le­hetőségével. Kína Dél-Vietnam felszabadulásakor még - azt remélte, hogy hegemonista törekvései szolgálatába tudja ál­lítani az újraegyesített országot. Amikor ez nem sikerült, minden lehetséges eszközt és alkalmat megragadott arra, hogy akadályozza a vietnami népet országépítő tervei valóra vál­tásában. A Vietnamban élő kínaiak, a hoák körül csapott pe­kingi hírverés épp egy esztendeje folyik már. Eleinte a viet­nami gazdaság szétzüllesztése érdekében csalogatta őket haza Peking, hogy azután embertelen módon kitaszítsa az ország­ból a hoákat. Néhány hete — a kínai agresszió nyilvánvaló kudarca után — már azzal vádolják Pekingbői Hanoit, hogy nem hajlandó visszafogadni őket. A konferencián részt vevő vietnami küldöttség vezetője, Phan Hien külügyminiszter-helyettes, amikor megérkezett Genfbe, rögtön hangsúlyozta országa jóakaratát, együttműkö­dési készségét és azt a szándékot, hogy tevékeny és építő mó­don kíván hozzájárulni a konferencia sikeréhez. Hasonló szel­lemben nyilatkozott Firjubin szovjet külügyminiszter-helyet­tes is. Viszont akik a rágalomhadjáratot elindították, most vagy hallgatnak, vagy mint Kína, egy újabb agresszióval fe­nyegetőznek. Mintha a menekültek sorsához az égvilágon semmi közük nem lenne. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents