Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
1979. július 20. Képújság 3 Bizony nőm könnyű együtt élni, mert egy-egy kórházban sokfélül jött, sokféle Jellemű, sokféle szokásü, sokféle korú ember él együtt. Vannak, akik családi házból költöztek bérházba, vannak, akik faluról a városba... Hatvan éve történt... A sikertelen tiszai offenzíva E soktelől jött, sokféle embernek mégis valamiféle közös norma szerint kell viselkednie. E normakeretet szétfeszíti például, ha valaki éjszaka teljes hangerőre állítja a sztereo lemezjátszóját. Van ilyen is. A napokban például Szekszárdon, a tízemeletes házak egyikéből hangos rádiózás hallatszott. A lakók az erkélyekre, utcára mentek, onnan kémlelték: honnan jön a zene. A hangot ráadásul felerősítették a betonfalak. Mintha egymásnak adta volna át az öt tízemeletes ház a hangot, dobálták egyik falról a másikra. Végre, éjjel fél egykor sikerült ordítozással, fenyegetéssel rábírni a „lakótársat” az ingyen koncert abbahagyására. Ugyanezen házak egyikében egy reggelen csodálkozva állt a kerékpárján indulni akaró, egyik lakó. A szelepek hiányoztak. Mint kéKalauzaink Tóth Anna vb- titkár és Kun János, a hétvégi házas telep gondnokságának a vezetője. Szeretnének mindent megmutatni, mindenről szót ejteni, ami Domboriban öröm vagy gond. Nem sok a túlzás abban, hogy ezen a szittyós, nádas, dágványos területen a semmiből lett a víkendtelep. Ma már azt se kell titkolni, hogy a közigazgatásilag illetékes tanács, a faddi, kezdetben nem tapsikolt a Dombo- ri kiépítésével kapcsolatban rárótt feladatok miatt. Tóth Anna: „— Nemrég jártunk a Szelidi-tónál. Annak ellenére, hogy ez már üdülőhellyé nyilvánított, nem cserélném el Domborival.” Kun János sem cserélne. Pedig mint a „gazda” első számú képviselőjének, neki jut a napi dolgok neheze. De megéri ezekkel megküzdeni, mert lám, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága nemrég kihelyezett ülésen állapította meg, hogy sikerült a fölkészülés 1979 nyarára. Mit jelenthetett Kun János? Hogy elkészült a III. ütem C. és D. szektorában az ivóvíz gerincvezetéke, befejeződött a tervezett útépítés, a személygépkocsi-Darkoló építése, gépkocsiparkoló vette át a helyét annak a nyitott ároknak is, mely a KISZ-tábor előtt éktelenkedett. Adaptálás előtt a 3. számú strand ép'ítési terve, új csárdák épültek, kijavították a meglévőket és felújították a csapadékvíz-elvezető árkokat is. Adott a víkendtelep beépítésének tervében az egy, kettő, három B üteméhez kötött közművesellátás. Kivételt képez a szennyvízhálózat. De ha az kerül szóba, mindenki ideges lesz és a zsebéhez kap. Pedig ha nem oldódik meg időben a szennyvízelvezetés, -tisztítás, tönkremegy a természeti környezet. Az üdülőtelep gondokságának létszáma e hó 16-án öttel növekedve, elérte a tizenötöt. A gépkocsiparkolók őrei ezekben a napokban nem a sőbb kiderült: a kerékpártárolóban található összes kerékpárból kiszedte a szelepet valaki. A ház egyik lakója kétméteres kettős létrát kért kölcsön apróbb javításokhoz, szerelésekhez. Gondolta: majd másnap visszaadja. Másnap a létrának hűlt helyét találta. Dühe csak fokozódott, amikor kiderült: hiába akarja megvenni a létrát, ilyen méretűt sehol sem kap. A példák egyetlen házból valók. Mindenki, aki bérházban lakik, bővíteni tudná a példatárat ilyen és hasonló esetekkel. Olvasóink között lenne, aki elmondaná: van a házunkban egy lakó, aki éjszakai mosásra állítja be az automata mosógépét, de bizonyára a példák közt szerepelne az a lakó is, aki a konyhájában rendszeresen barkácsol, mit sem törődve legnépszerűbb emberek Domboriban. Megszoktuk nagyon az ingyen élvezett jót. Kialakult a telep központja bolttal, étteremmel, elsősegélyhellyel, a II. számú strandon 600 ezer forintos költséggel WC épült. Parkosítottak, fásítottak, elvégezték a közterületeken a tereprendezést. Folyik a III. számú strand helyén a fák, bokrok kitermelése. Épült egv játszótér, bár felszereltsége még nem az igazi, de ha az alap megvan, már könnyű a bővítés — kivált, ha társadalmi- munka-vállalók is akadnak. Most mi következik? Folytatni kell a közművesítést a C és D ütemben, felépíteni az új strandot, a szolgáltatóházat, amiben posta, orvosi rendelő és fodrász kap helyet. El kell nevezni az új utcákat. És, mihamarabb felül kell vizsgálni a jelenleg nyújtott szolgáltatásokat és biztoazzal, hogy alatta laknak. Szóvá tennék, mint ahogy számtalanszor szóvá is tették már, a motorosokat. Főként gyerekeket, akik motort kaptak szüleiktől és a bérházban lakók idegeit azzal rongálják, hogy háztömb körüli versenyeket rendeznek. Persze nemcsak gyerekek tekintik játéknak a motorkerékpárt. A felnőttek között is akadnak ilyenek jócskán. A fékpróbákat hol másutt lehetne megejteni, mint a bérházak előtt, a motort hol másutt lehetne kipróbálni, mint a bérház alatti garázsban. Mindezt ráadásul este, vagy kora hajnalban! Mindezek megkeserítik a bérházban élők életét. Veszekedések, harag forrásai. Ha valaki szól, mondjuk a háztömb körüli versenyben részt vevő fiú anyukájának: miért engedi, hogy a gyerek a motorkerékpárt bőgesse, akkor ő is megkapja a magáét. A legenyhébb kifejezés: mi köze hozzá, hogy az ő gyereke mit csinál? De így járhat az éjszaka mosóval, a névnaptartóval, aki arra hivatkozik, évente egyszer az ember elengedheti magát. Egy pillanatig sem gondol arra: ha minden lakó olyan nagy zajjal, dáridózással tartaná meg a névnapját, a születésnapját, mint ő, akkor pokollá válna a bérházban élők élete. De azzá válna akkor is, ha mindenki a legerősebbre állítaná a televízióját, a lemezjátszóját, ha sítani a szolgáltatásokért jogszabályilag dukáló díjak beszedését. minden autó bőgne a házak alatti garázsokban... Ilyen még nem fordult elő. És bizonyára nem is fog, mert a bérházban élők többsége úgy él, úgy szórakozik otthon, hogy az a másik lakótársat ne zavarja. Minden bérházban csak egy-két olyan lakó van, aki fittyet hány az együttélés írott és íratlan szabályaira. E néhány embert kell megfékezni. . Kinek? A rendőrségnek? A tanácsnak? A házfelügyelőnek? A városgazdálkodási vállalatnak? A többi lakónak? Szükség szerint mindegyiknek. De elsősorban a velük egy házban élőknek, a bérházi normák szerint élőknek kell megfékezni azokat, akik semmibe veszik a mások nyugalmát, akik csak önmagukat becsülik. Nem könnyű együtt élni. Aki viszont a bérházi életformát választotta, annak meg kell ismernie az együttélés szabályait. Sőt, nemcsak meg kell ismernie, be is kell tartania. Ha erre nem képes a saját jószántából, akkor a kollektívának, a vele együtt élő embereknek kell rászoktatni az együttélés szabályainak betartására, vagy más körülmények közé kell helyezni. (Dombori magazinunk lapunk szombati számában olvasható.) S Magyar Tanácsköztársaság utolsó jelentős, de már nem sorsdöntő csatája 1919. július 20-án kezdődött a Tiszánál. A március 21-én győztes pro-, letárhatalomnak július közepére már súlyos gondokkal kellett szembenéznie. A Tanácsköztársaság belső nehézségei minden javító igyekezet ellenére növekedtek. Ez megmutatkozott elsősorban abban, hogy a gazdasági helyzet válságosra fordult; a politikai vezetés nem volt egységes — a hozott jó határozatok végrehajtásához. A belső ellenség fokozódó tevékenységéhez járult még az egyes szervek, intézmények bürokratikus munkamorálja és bizonyos fokú korrupciója is. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság július 15—16-i kétnapos ülésén Kun Béla beszámolt a Tanácsköztársaság belső helyzetéről, amely — a beszámoló szerint, minden szépítés nélkül — válságosra fordult. Ebből a válságból a kivezető utat Kun Béla abban látta, hogv fel kelj számolni az ingadozást, határozottabban kell fellépni az ellenforradalmi burzsoázia ellen, le kell törni a korrupciót és meg keli erősíteni a proletárdiktatúra hatalmi szerveit. A belső helyzetről adott kedvezőtlen elemzéssel szemben a nemzetközi helyzetet derűlátóan ítélte meg. Annak a véleményének adott hangot, hogy a Tanácsköztársaság elleni támadásra nincs elég erejük az imperialista hatalmaknak. A harmadik Internacionálé kezdeményezte július 21 -i Tanács- Magyarország melletti világsztrájk eredményeihez pedig nagy reményeket fűzött. Az intéző bizottság jóváhagyta ugyan a beszámolót és a kitűzött terveket is helyeselte, de a jobboldali szociáldemokraták és a Vörös Hadsereg felső vezetésében magas, kulcspozíciókba jutott árulók ekkor már a tanácshatalom megdöntését tekintették közvetlen céljuknak. A vezérkar illetékesei szabotálták a Vörös Hadsereg ellátását, utánpótlását. Azt is jól tudták, hogy — a június 24-i példát látva — belső erőkkel nem fojthatják meg a munkáshatalmat, ezért a hadsereget kellene erre a célra felhasználni. Azt viszont nem lehetett nyíltan a főváros ellen fordítani, hisz a hadsereg zöme munkásokból, szegényparasztokból állt és jelentős erőt képviselt ekkor még az internacionalista dandár ereje is. Ezért olyan haditervet dolgoztak ki, amely a látszat szerint ugyan a proletárok hazáját hivatott volna megvédeni, de ez valójában a Vörös Hadsereg teljes szétverését vonta maga után. A terveket egyébként már jó előre eljuttatták az ellenséges csapatok parancsnokságaihoz. „Meg vagyunk győződve, hogy a magyar offenzíva már kezdetben össze fog omlani. Már tegnap jelentettem, hogy az összes képzelhető ellenintézkedéseket megtettem. Különben a Vörös Hadsereg hadrendjének másolatát már Komlós ügynök elhozta nekünk. Ezzel teljesen tájékozva vagyunk a Magyarországon történő eseményekről” — táv- iratozta Franchet d. Espérey marsall Foch marsallnak. A Vörös Hadsereg parancsnoki posztajin pedig számos ellenforradalmi beállítottságú hivatásos tiszt állt, akik ekkor már közvetlen kapcsolatban voltak a Szegeden szervezkedő fehérek vezetőivel köztük Gömbös Gyulával. ö közvetlen utasításokat is kidolgozott a szabotázsokra, a Vörös Hadsereg mielőbbi szétverésére. A Vörös Hadsereg új vezérkari főnöke Julier Ferenc bár egyelőre titkoltan, de követte ezeket az utasításokat. A Vörös Hadsereg tisztjei körében sok olyan nevet találunk, akik később az ellen- forradalmi korszakban a legmagasabb vezető posztokra kerültek. Ilyen volt Lakatos Géza, aki 1944-ben Horthy miniszterelnöke lett, előtte pedig vezérezredesi rangban az I. hadsereg parancsnoka volt. A Vörös Hadsereg magas ransú tisztje, a Hadügyi Népbiztosság felderítő osztályának vezetője Sztójay Döme volt, aki 1944-ben Hitler magyarországi szálláscsinálói közé tartozott szintén miniszterelnöki kinevezéssel. A németbarát Werth Henrik, a horthysta vezérkar főnöke a Vörös Hadseregben hadosztályparancsnok volt. Béldy Alajos szintén a Vörös Hadsereg vezérkarában tevékenykedett, később a második világháború végén ő adott parancsot a magyar ifjúság Nyugatra hurcolására. Az áruló tisztek elérték azt, hogy a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a támadást, tetézve ezzel az északi területekről történt harc nélküli visszavonulás demoralizáló hatását. A Vörös Hadsereg támadása július 20-án hainalban kezdődött nagy arányú tüzérségi előkészítés után. Annak ellenére, hogy az ellenség ismerte a terveket, a harc a kezdeti szakaszban eredményes volt. A Tiszán való átkelés sikerült. A szolnoki hadseregcsoport elérte a Kenderes, Kisújszállás, Túr- keve, Mezőtúr vonalat. A Csongrád körzetében átkelt csapatok bevonultak Szentesre és elfoglalták Szegvárt is. A Vörös Hadsereg egységei július 23-ig még nem ütköztek meg az ellenség fő erőivel. Az imperialista román hadosztályok zöme az arcvonaltól távol állt tartalékban. Mivel ismerték a Vörös Hadsereg terveit, erőfölényük birtokában a kedvező alkalomra vártak, amely majd biztosítja az ellentámadás sikerét. Az ellentámadás július 24-én indult meg. nagy és pihent erőkkel a már elcsigázott, utánpótlást nem kanó Vörös Hadsereg ellen. Az ellenforradalmi érzelmű tisztek akadályozták az utánpótlást. a bekerítés veszélyé- lyére hivatkozva több helyen indokolatlanul parancsot adtak a visszavonulásra, pánikot és zűrzavart keltettek. „..hason csúszva vonszoltuk magunkkal a nehéz ládákat és saját fegyverünket, csakhogy mielőbb a tűzvonalba érjünk. Bajtársaink is kúsztak felénk. Piszkosak, éhesek, elgyötörtek voltak, haragosan káromkodtak. Átadtuk a lőszert és sietve visszatértünk újabb lőszeres ládáért. A frontvonalban kipakolták a ládákat. A telefonos a tábori telefonhoz hívott. A kagylóból rettenetes káromkodás hallatszott: Árulás! — ordították kétségbeesetten. Kicsomagoltuk az első, a második, a tizedik ládát és élestöltények helyett vaktöltényeket találtunk bennük. A frontvonalon teljes volt a zűrzavar” — írta visszaemlékezésében az egyik túlélő. "—l Vörös Hadsereg a nagy A túlerőben lévő és sokkal jobban felszerelt ......1 ellenség nyomásának n em tudott ellentállni és július 26-án már felbomolva, fegyvereit elhagyva özönlött visszafelé. A román királyi csapatok ekkor már nem álltak meg a Tiszánál, hanem kisebb-nagyobb erőikkel már július 28-án, a fő erőkkel pedig július 30-án Szolnoktól északra átkeltek a Tiszán, azzal a céllal, hogy megkezdjék az előnyomulást Budapest irányába. V. S. SZALAI JÁNOS A központban térkép várja a vendéget ||| ^ W & MbM M A JF* Jf Jll Néhány, a még építés alatt álló nyaralókból
