Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
■HBHH M ai számunkból NEM KÖNNYŰ EGYÜTT ÉLNI (3. old.) HATVAN ÉVE TÖRTÉNT (3. old.) HITEL (5. old.) VAN MIT TENNI (3. old.) Milyenek az építők ? A közvélemény — finoman fogalmazva — eléggé vegyesen ítéli meg őket. Az új lakásba költözők a még mindig gyakori hiányok, minőségi hibák láttán ritkán foglalják imáikba az építők nevét, s az elhúzódó beruházásokért is nagyon sokan őket okolják. Egy építőipari vállalat igazgatója így sommázta az építőkről kialakult véleményt: Az év háromszáz napján inkább szidnak, mint dicsérnek bennünket. Aztán van néhány ünnepünk, amikor szokás szerint számba veszik, hogy mennyit gyarapodott az ország az elmúlt években, hány lakást, bölcsődét, óvodát, ipari, mező- gazdasági létesítményt ádtunk át, s akkor dicséret és elismerés illeti az ország építőit. Az igazság valahol a két véglet között, középen van. Mindehhez még hozzá keli tenni: az ország körülbelül 600 ezer építőipari munkásának több mint a fele törzsgárdaíag, s ugyanennyien dolgoznak szocialista brigádokban. A munkások túlnyomó többsége becsületesen, szorgalmasan dolgozik és büszke keze munkájára. Az építőkről kialakítandó tiszta képhez hozzátartozik az is, hogy ennek a népgazdasági ágnak a nemzetközi összehasonlításban viszonylag kevés gépe van, ezek jelentős része nem is korszerű, a feladatok mérete azonban nagy. És nemcsak rajtuk múlik, hogy fel tudnak-e nőni a gyorsan emelkedő követelményekhez. Számos, az ágazattól nagyrészt független ok, például a beruházások rossz előkészítettsége, s anyaghiány is. nehezíti munkájukat. Mindezek ellenére az építőipar termelése az elmúlt 15 évben több mint 2,5-szeresére, a létszáma pedig csak másfélszeresére emelkedett, tehát a növekedés nagyobbik hányada a termelékenység javulásából származik. Az építkezéseken — különösen a fővárosban t és az iparilag legfejlettebb megyékben — nagy a munkaerő- hiány. Az építőiparban a létszám az utóbbi két-három évben stagnált, tavaly pedig csökkent. Ennek az egyik legfőbb oka az, hogy ezen ágazat számára is csaknem elapadt a munkaerőforrás. A korábbi években az új építőipari munkások többsége a mezőgazdaságból származott el. Az utóbbi években azonban lényegesen lelassult a munkásoknak a mezőgazdaságból az iparba való áramlása, bár tetljesen még nem szűnt meg. Az elmúlt évtizedekben százezrek váltak munkássá ! az építőipar nagy iskolájában, s ők alkotják most az ágazat törzsgárdáját is. De nagyon sokan elmentek időközben az építőiparból, s szép számmal mennek el ma is. Ez részint az építők munka- és életkörülményeivel magyarázható. A statisztika szerint 60—70 százalékuk [ dolgozik kedvezőtlen körülmények között (az iparban ez az arány 40 százalék), s az állami építőipar 270 ezer fizikai munkásából 100 ezer munkásszállón lakik 120 I ezér pedig naponta ingázik a lakása és a munkahelye között. Az építőket általában jói megfizetik (az átlagbérük a bányászok és a kohászok után a harmadik a legjobban fizetett foglalkozások sorában), mégis egyre kevesebben vállalják az építkezésről építkezésre való vándorlást az ország egyik végétől a másikig. S ha nem kínálkozik más megoldás, inkább kilépnek a cégüktől, mintsem hogy több száz kilométerre a lakóhelyüktől kezdjenek új építkezésbe. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy az építőiparban a létszámfluktuáció — bár | a nyolc évvel ezelőttinek csak a fele, 32 százalék — i még mindig kétszerese az országos átlagnak. A hiányzó munkáskezeket persze egyre inkább gépek helyettesítik, s ebben az ágazatban is £gyre terjednek a munkaerő-megtakarító szervezési eljárások. A gépesítés és a szervezettség javulásának irama azonban elmarad a kívánatostól. S bár ez leginkább pénzkérdés, mégsem i csupán az. Az új gépeket ugyanis emberek kezelik, az ^ I új módszereket emberek valósítják meg és egyáltalában nem mindegy, hogy milyen színvonalon. És ezen a téren sem sikerült még behozni minden lemaradást. A fejlődés azért jelentős. 1960-ban még az építőipar fizikai munkásainak háromnegyede nem fejezte be az | általános iskola nyolc osztályát, s tizenöt évvel később ez az arány 42 százalékra csökkent. S ma már az ágazat dolgozóinak több mint a fele szakmunkás. Mindez azonban kevés. A dolgozók, vezetők szakmai felkészültsége sokat behozott lemaradásából, de a gondok még most is feszítőek, mert a technikai haladás j I következményeként egyre nő az egy-egy emberre bízott j értékek nagysága, az egyén felelőssége. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium különféle szakmai tanfolyamain, az utóbbi három évben csaknem ötezren végeztek. De még mindig sok kívánnivalót hagy maga után a föépítésvezetők, művezetők, j műszaki és közgazdasági szakemberek szakmai fel- készültsége. Még most is igen magas azoknak a különböző szintű vezetőknek aránya, akik nem végeztek egyetemet, főiskolát. Gond az is, hogy az újonnan végzett építészmérnökök, üzemmérnökök nagy része inkább a kutatói, tervezői munkát tartja vonzóbbnak, ^ semmint a kivitelezést. Milyenek az építők? Kétségtelen, hogy — más ágazatokhoz hasonlóan — vannak közöttük vándormadarak és a társadalom pe- j rifériájára szorult elemek is. A többség azonban dacolva az időjárás viszontagságaival, a nehéz munka- körülményekkel, becsületesen, szorgalmasan dolgozik országunk építésén. S hogy vannak még gondok, hogy ezek közül nem egy mind élesebben vetődik fel, jelzik: a dolgozók többsége érzi. tudja mennyire fontos az emberi, szakmai fejlődés és igyekszik is megfelelni az egyre magasabb követelményeknek. KARCAGI LÁSZLÓ Kádár János fogadta Henri Simonet-t Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Henri Si- monet-t, a Belga Királyság hazánkban tartózkodó külügyminiszterét. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön az MSZMP KB székházéban fogadta Henri Simonet-t, a Belga Királyság külügyminiszterét. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Púja Frigyes külügyminiszter, Vince József, hazánk brüsszeli nagykövete, Jacques Gerard, a Belga Királyság magyarországi nagykövete, J. A. Raoul Schoumacker, a belga külügyminisztérium politikai főigazgatója és André Cahen kabinetfőnök. Púja Frigyes és Henri Simonét vezetésével délelőtt a külügyminisztériumban folytatódtak a magyar—belga hivatalos tárgyalások. A belga külügyminiszter a kora délutáni órákban Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke délután az Országházban fogadta Henri Simonet-t. Trautmann Rezső, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke a Parlamentben szintén fogadta a belga külügyminisztert. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt Púja Frigyes, Vince József és Jacques Gerard. Bolgár küldöttség megyénkben A Politikai Főiskola vendégeként hazánkban tartózkodó húsz tagú bolgár főiskolai küldöttség érkezett csütörtökön Szekszárdra Buda- dapestről. A szófiai főiskola képviselőit az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán fogadták, s dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta őket Tolna megye politikai, gazdasági és kulturális életéről. A vendégek Szekszárdon városnézésen vettek részt, megtekintették a Béri Balogh Ádám Múzeum „Életmódváltozások Tolna megyében” című kiállításait is, majd Domboriba, a KISZ vezetőképző táborba látogattak. Ma, a szekszárdi MEZŐGÉP központjába, a mérőműszergyárba és Paksra látogatnak. Pakson megtekintik az épülő atomerőmű új lakótelepét, a munkásművelődési központot és felkeresik a Paksi Állami Gazdaságot is. Nagygyűlés Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából Az internacionalizmus, a két nép barátsága jegyében rendezett csütörtökön nagygyűlést Lengyelország fel- szabadulásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Újpesten, a Magyar Pamutipari Vállalat Dalos Ida művelődési házában. A himnuszok elhangzása után S. Hegedűs László, a HNF OT titkára köszöntötte a megemlékezés résztvevőit, köztük az elnökségben helyet foglaló Fock Jenőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Korom Mihályt, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, Bor- bándi Jánost, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Katona Imrét, az Elnöki Tanács titkárát, Berecz Jánost, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjét, Keserű Jánosné könnyűipari minisztert, Pozsgay Imre kulturális minisztert, Roska István külügyminiszter-helyettest, Ta- deusz Pietrzakot, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetét, továbbá a főváros és Újpest párt- és állami szerveinek, valamint dolgozóinak képviselőit. Ezután Borbándi János mondott ünnepi beszédet. — A Lengyel Népköztársaság dolgozóival együtt emlékezik, ünnepel a szocialista országok nagy családja, köztük a mi népünk, s köszönti a szocializmus megteremtéséért vívott harc vezető erejét, a Lengyel Egyesült Munkáspártot — mondotta bevezetőben, majd méltatta a lengyel (Folytatás a 2. oldalon.) Hz „utolso akkordok” az aratasban Megyénkben minden eddiginél korábban, már július első felében befejeződött volna az aratás, ha nem jönnek a sorozatos esők az elmúlt héten. Amint azt Végh Lajostól, a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya mérnök-közgazdászától megtudtuk, a megyében a sok kiszántás után 57 318 hektár kalászos maradt, amiből csaknem 50 ezer hektárnyi a búza. A csaknem 5 ezer hektár őszi árpa aratása már korábban befejeződött, a búza betakarítása pedig tegnap estig kb. 85 százalékra haladt előre, 42—43 ezer hektárról került magtárakba az új termés. Gyakorlatilag pontot tettek a tavaszi árpa aratására is. A termelőszövetkezetek újabb sora — Nagymányo- kon, Faddon, Szedresen, Tamásiban, Felsőnánán, Györ- könyben, Tengelicszőlőhe- gyen, Tolnanémediben, Pakson (és a hozzátartozó Du- nakömlődön), Madocsán és Regölyben — elvégezte a búza betakarítását. A szalmát eddig a learatott terület felén takarították be, kb. egyharmadán végezték el a tarlóhántást és az egyéb nyári talajmunkákat. Ha tovább javul az időjárás, a megyénkben előreláthatólag a hét végéig befejezik a búza aratását is. Ehhez adottak a lehetőségek, a megyében csaknem 650 különböző — zömében alacsonyabb — áteresztőképességű kombájn áll rendelkezésre. Ahol szükséges, a gazdaságok szervezetten segítik egymást a betakarításban. Sőt, amint hallottuk, a mözsi Uj Élet Tsz a bogyiszlói kistermelőknek is segített kombájnokkal a takarmánybúza betakarításában. Talán az elmúlt évtized leggyengébb termését tapasztalták a borsóból. A megyében minegy 4800 hektáron termesztett borsó betakarítása még mindig nem fejeződött be. A borsó különösen megsínylette a tavaszi szárazságot, a későbbi sok eső pedig annyira leverte a borsószárakat, hogy a kombájn vágószerkezete elsiklott felettük, ezért néhol előkerültek a kézikaszák is. A tavaszi szárazság okozta kiesés pótlására és az állatállomány takarmányszükségletének biztosítására a tavalyinál jóval többre tervezett másodvetésű növények magvai több mint háromnegyed részben, 5 és fél ezer hektáron már földbe kerültek, s az esők kedveztek fejlődésüknek. A másodvetésből csaknem 400 hektárnyi zöldségféle, a többi zöld tömegtakarmány. (B. L.) Fotó: Gottvald Károly A kombájnos fülkéjéből... ■ Az utolsó forduló
