Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

1979. június 13. ^ÜÉPÜJSÁG 3 Színházi esték - nyitó előadás nélkül Elmaradt randevúk Anyavállalatok és gyáregységek A pártmunka koordinálása A szerény küllemű füzetke első oldalán a következő so­rok szólnak a paksi színház- barátokhoz: „Nyári színházi estékre hívjuk kedves közön­ségünket. Uj művelődési köz­pontunkban június hónapban olyan neves társulatok ven­dégszerepeinek, mint a Pécsi Nemzeti Színház, a Budapesti József Attila Színház, a Veszprémi Petőfi Színház. Már régi ismerősként kö­szönthetjük a Népszínház művészeit, s kellemes prog­ramnak ígérkezik az Állami Népi Együttes paksi bemutat­kozása is. Rendezvénysoroza­tunk kicsit kárpótlás színház­kedvelő közönségünknek az évadban hiányolt prózai dara­bokból, ugyanakkor nem tit­kolt szándékunk; rangos ren­dezvényeinkkel újabb látoga­tók toborzása a következő évad előadásaira. Közönségünk számára szé­les skálájú a választás lehető­sége: klaszikus darab, mai társadalmi mondanivalót hor­dozó mű — tragédia, vígjá­ték, szatíra, bohózat, népi já­ték, népművészet —, ki-ki ér­deklődésének . megfelelően választhat. Ezt segíti elő a bérletek mellett az egyes elő­adásokra külön is megváltha­tó jegy. Tisztelettel köszönt­jük városunkban a vendég­szereplő színházak művésze­it, közönségünknek pedig nagyon kellemes nyári szín­házi estéket kívánunk." A NÉPSZÍNHÁZ TÁVIRATA A paksi munkásművelődési központ tehát nekirugaszko­dott, és amint a fenti bekö­szöntőből kiderül, nem is akármilyen színházi program­mal kívánta elindítani az új városban a színházi esték so­rát. Hadd soroljuk fel a da­rabok címeit — az idézet csak műfajokra utalt. Shakes­peare Rómeó és Júliája, Hel- tai A néma levente, Sükösd Mihály A kívülálló, Csurka: Nagytakarítás, Nóti Károly Nyitott ablak, Tamási Áron Énekes madár. A négyszáznegyven férő­helyes szép színháztermet bizonyára az előadások jó ré­szén megtölti majd a közön­ség, habár a paksi művelő­dési központ vezetősége — nagyon rokonszenvesen — úgy döntött, hogy nem bér- letezi be az egész nézőteret. Bérletet így is válthat, aki akar: kettőt szerveznek, „if­júsági” illetve „építők” címmel. Egyébként szabad válogatni, és arra az előadás­ra váltani jegyet, amely leg­inkább érdekli a nézőt. A be- bérletezés természetesen egy­szerűbb lenne, a szervezők munkáját is megkönnyítené — de mennyi gond és viszály származik belőle. (Az alkal­manként foghíjas nézőterek­ről nem is beszélve, hiszen akire bérletet erőltettek, nem nézi meg azt, ami egyéb­ként nem érdekli.) A szép programmal azon­ban máris baj van. A június 6-ra hirdetett nyitó előadás elmaradt: a Népszínház egy héttel az előadás előtt távirat­ban lemondta a Rómeó és Júlia bemutatóját. Pakson megrendült a bi­zalom a nyári színházi esték­ben: ami így kezdődik ... BÍZNIA FOLYTATÁSBAN A táviratra válaszolva expressz-ajánlott levélben vázolták a paksiak a szín­háznak helyzetüket: ebben a levélben leírták, hogy miért is olyan fontos ez az előadás most Paksn«V... Arra nem hivatkoztak, hogy körülbelül egy hónappal azelőtt, április 28-án már két előadást ha­sonlóképpen lemondott a Népszínház, betegség miatt. Rövid időn belül a harmadik előadása ez a színháznak, amelyet meghirdettek Pak­son, aztán nem tartották még­sem. Nos, az expressz-ajánlott levélre semmilyen válasz nem érkezett, így végül a paksiak telefonon próbálkoz­tak. Beérték volna valami más előadással is, csak ne kelljen elhalasztani a színhá­zi esték megnyitóját. A Népszínház elzárkózott kérésük elől, a Rómó és Jú­lia bemutatásának lemondá­sát azzal indokolták, hogy Papdimitru Athina, Júlia alakítója külföldön filmezik... Nem csoda, hogy Pakson nem fogadják ezt az érvet túlságosan megértőén. (Tu­domásunk szerint a színházi fellépési kötelezettség a szín­háznál szerződtetett művé­szekre elsőrendű, a filmezés — mégha külföldi is — csak utána következik. Vagy a vidéki fellépések esetében nem így van...? Másodsor­ban: a színházak gyakorlatá­ban létezik második szerep- osztás és beugrás is.) Az ügyhöz — adalékként — még annyit, hogy a Nép­színház képviselőit június 5-én várták megbeszélésre a megyei tanács művelődésügyi osztályán. Először délelőtt tízre, majd délután egyre ígérték érkezésüket. Fél ötig sem jelentek meg. Ez a ran­devú is elmaradt. A megyei tanácson ketten, Pakson pedig négyszáznegy­venen bosszankodnak miat­ta. VIRÁG F. ÉVA A megye ipari üzemeinek jelentős része nem önálló gazdasági egység, hanem szervezetileg valamelyik fő­városi, vagy más városban lévő anyavállalathoz, szövet­kezethez tartozik. A szek­szárdi járásban még inkább ez a helyzet, hiszen a né­hány ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezeten és a Szekszárdi Állami Gazda­ságon kívül nincs önálló gazdasági egység a járásban. Ugyanakkor a párt szerve­zeti szabályzatából és szer­vezeti felépítéséből az kö­vetkezik, hogy a pártmun­kát, a pártszervezeteket a járási, illetve a községi párt­szervek irányítják. Ez a ket­tősség hosszú ideig okozott gondokat. Ahhoz, hogy az üzemi pártszervezet jól poli­tizálhasson, egyrészt, ismer­nie kell nemcsak az üzem helyzetét, terveit, lehetősé­geit, a dolgozókat foglalkoz­tató problémákat, hanem az egész vállalatét is, másrészt, a káderkérdésektől a tervek­kel kapcsolatos állásfoglalá­sig, hatáskörével élnie kell. Meg kell valósítani az üzem­ben működő tömegszerveze­tek pártirányítását. Előfor­dult gyakran, hogy a válla­lati szakszervezeti tanácsnak az üzemben működő tagjait ülésre hívták az anyaválla­lathoz, ahol a testületnek döntenie kellett, vagy egyet­értését — esetleg egyet nem értését — nyilvánítania össz- vállalati és egyben a vidéki gyáregységeket, telephelye­ket is érintő kérdésekben. A vidéki VSZT-tagok nem ren­delkeztek előzetes informá­cióval, még kevésbé alakul­hatott ki a vidéki kollektíva állásfoglalása. A kettősségből fakadó el­lentmondások feloldására született hét évvel ezelőtt egy párthatározat az ilyen vállalati szervezetek párt­szervei tevékenységének koordinálásáról. Milyen elő­rehaladás történt e hét év alatt, ezt tekintette át a szekszárdi járási párt-végre­hajtó bizottság legutóbbi ülé­sén. Koordináló — tehát „anya- vállalati” pártszerv nincs a járás területén. Az üzemi pártszervezetek többsége koordinált, mint például a Tolnai Selyemgyár, a PA- TEX és a bátaszéki MÁV pártvezetősége és kilenc alapszervezet. Az elmúlt hét év alatt ja­vult a pártszervek és -szer­vezetek koordináló munkája, nőtt a testületek szerepe, to­vább erősödött a központi vállalatok, és a gyáregységek párt- és gazdasági vezetői közti kapcsolat. Kialakultak a koordinációs munka mód­szerei, a szemlélet és a gya­korlat egységesebben érvé­nyesül. Évente egy-két al­kalommal koordinációs érte­kezleteket tartanak az anya- vállalatoknál, amelyen a vállalat egészét érintő leg­fontosabb kérdésekben tör­ténik állásfoglalás. Az utóbbi időben — éppen annak következtében, hogy a pártmunka koordinálásában előrehaladás történt, egyre kevesebb a feszültség a gyár­egységek és az anyavállala­tok között erősödött az „együttgondolkodás”. A Pa­muttextilművek vállalati szintű bérfejlesztését fél szá­zalékkal haladja meg a tol­nai gyár bérfejlesztése az idén. A Fonalkikészítő Gyár bátaszéki üzemében sokkal jobb a szociális ellátottság, mint a központi gyárban. A koordináció elősegíti, hogy a gyáregységekben a korábbinál alaposabban meg­ismerik az egész vállalat helyzetét, ugyanez fordítva is érvényes. A cselekvési programok „egymásra épül­nek” — a központ pártbi­zottsága megküldi azt a gyáregység pártszervezeté­nek, a pártszervezet a saját­ját a központnak. Ugyanez történik a munkatervekkel. Kölcsönösen részt vesznek egymás — a hosszabb idő­szak munkáját értékelő — vezetőségi ülésein, taggyűlé­sein. A járásban az utóbbi idő­ben már tovább is léptek. Abból a meggondolásból ki­indulva, hogy nemcsak a te­rületi pártszervnek — ez esetben a járási pártbizott­ságnak — kell ismernie az anyavállalat helyzetét, ha­nem az anyavállalat párt­szerveit irányító területi pártbizottságnak is a gyár­egységét, az ottani munkát, a dolgozók munka- és élet- körülményeit, hangulatát — a gyáregységben tartott koordinációs értekezletre meghívták a területi pártbi­zottság vezetőit is. Az idén a selyemgyárnál, a pamut­szövő gyárnál és a fonalkiké- szítőnél tartottak ilyen meg­beszélést, mindhármon részt vett a fővárosi kerületi párt- bizottság első titkára is. A selyemgyári tanácskozáson vetődött fel, hogy a vállala­ti központnak nagyobb támo­gatást kéne adnia a község­politikai feladatok megoldá­sához. A koordinálás könnyen „átcsúszhat” irányításba, ahol nem tartják tiszteletben a területi elvet. Már pedig itt a pártmunka összehango­lásáról, az ehhez szükséges előzetes információcseréről van szó. Semmi szükség ar­ra, hogy a nagyvállalat — mint az rendszeressé vált a bajai erdészetnél — havi tit­kári értekezletre hívja össze a közigazgatási területén kívüli üzemegységek párttit­kárait is. A járási párt-vb eredmé­nyesnek ítélte a koordináci­ós tevékenységet, annak hangsúlyozásával, hogy egyes vállalatok központi pártszer­veitől több segítséget vár az üzemi pártszervezet, ugyan­akkor a koordinált pártszer­vezetek egy részéről is na­gyobb kezdeményezőkészség­re van szükség. (J) Csörgető = múlt és jelen lett lit II,öli 1'ÓiG agy. ;era­— A csörgőtől fürdő ma re ünnepélyesen;» iülönbözó/h; (óságok, vendégek-féle stb. részvételével. A íörn'-iiáz »•? IIFÍV teljesen kész — kellemes benyomó lieg­lélőre. Leszállván a kocsiról, elöt lünk' ált eiiua Kik-. itás, révéi a tó, melynek közepén áll a sok elírnál km t és nyelemmel és nagy költséggel óllá tote fördöliáz; vm ülés benne cg? igen tágas uszoda, 6 ” rfcr/éS: Mám OS Ytíífr: hcc­kozó cabin. Az úszók részére nőd g a nyílt u). Vei*. t. A itt gondoskodva csónak-, sanded in et-, fenyő-, «fotód­volt ról ,stb„ melyek mind az úszó k& Hisség ’ kényelmére ■ el a és szórakoztatására vannak odaáür va. A fürdőből ki­t fe­érve. előttünk áll: a tágas íáuc-z ítxbm s az étkező­tar­heiyisés: ettől balra parkírozott kér L kéHoineá; $éíá nyw des­nval. melynek végében van a telő .okelv. A kert'á tai íiifitt a legfinomabb fehér homes;.»! v annak -^behintve, a inint rajta lópdelök úgy érzik u. mintha finom; ne­apó­héz szőnyegen járnának. Szóval e gy vidéki város és bír­kornyékének kellemes .szórakozó. hdyó: ; egészségi snak szem pont búi pedig: gyógy helye. tar­diák közül fürdőbe akartak utaz 1i S OÍt Tijüülést, és me­szórakozást keresni, — do most már nem ménnél:. duó­mert megtalálják azt itt helyben sokkal olcsóbban s .kost talán olyan .haszonnal is. ’A. fürdő­személyzcirfil ki­objm valóan van .gondoskodva, rogy »t-f jjtPlif EÖjiíMl'Og; Ilim­Íá.í,T it- ■ A.\nirct5­dl: \ . nem felügyelő, 2) orvos (Schubert Jáa agas i—6 óráig, 3) pénztárunk,. 4} no; . téve szolga, öl kertész égyuttiil.íriHti::. 0, 7} re&iáurateur,. űdés S) őr. Az úszóm esten állás esőké! f. jelentkezés boly­iss»! tán betöltetlen, do ha tömegesen jel fiúikéinak asnezui öze­tanulók, úgy. ez állás is rögtön oétöiteíik- Az,árak Inni, ugyanazok maradnak, kivéve a bér tetőt. Julius l-tól , — egész az évad végéig 5 frí, mfuü j.gy U írt, (ichili­sem tét nélkül a családtagok számára.t fii m&fi d i ti t fi ,::t. if h av i gőz­bérletek is. Egy személyre 2 irt In o Vfl-élX «»1^« /■: liArtn* .*}­efcvón ara­mér­ól ez ül az n és ivón, maiu a. elye­tárivá alakítandó postahivatal élére £ áru ha; Ferencije- j lenlcgi postamestert nevezné ki posUfónökké, ki Szeg- 1 zárdon kedvelt egyéniség s mint postahivatalnok már 27 éve működik. — Majális a Csörgetőnél. Több polgári család fo­lyó hó 7-ón a esörgetöi filrdóháznál kedélyes kis ma­jálist tartott. A vendéglősnél jó paprikás halat s ma­gyaros túrós csuszát rendeltek, a többit pedig maguk hozták ki. Volt csónakázó», társas játék s egyéb mulat­ság. A kedélyes kis társaság éjfél felé tért haza a rá rosba. Ez volt az első majális a fürdóbáznál. — Névmagyarosítás. Strassz Dávid kiskora dana- földvári illetőségű, ugyanottani lakos vezetéknevének mej azt el gas tett ért évi JCi föl Sál A szekszárdiak egykor kedvelt kiránduló- és für­dőhelyéről már többször írtunk. Azért tesszük is­mét, mert most végre föl­csillant a remény, talán történik valami, hogy a Csörgető ismét az legyen, ami régebben volt és ami­re hivatott: kiránduló- és fürdőhely. És a jövő? Annyi már történt, hogy a vízitársulat kikotorta a medret, az erdőgazdaság fásítást végzett és rendbe hozta a tó környékét. Vi­zet majd akkor lehet a Sióból szivattyúzni, ha eresztik a Balatont, a szennyezettet kár lenne a tóba engedni. A városi tanácsnak eb­ben az évben nincs pénze A jelen. Felvételünk 1979. május 30-án készült a Csörgető további rende­zésére. Az utca emberének sza­vaival: Ez van. LETENYEI GYÖRGY Fotó: BAKÖ JENŐ A régmúlt. Megjelent a Tolnamegyei Közlöny 1882. július 2-i számában. (Kedves olvasónk, dr. Erményi Zoltán volt szíves rendelkezésünkre bocsátani.) Egy évvel később. Megjelent ugyancsak a Tolna me­gyei Közlönybeii A közelmúlt. Néhány éve még vígan fürdőztek a tó­ban, mert volt homok és főként volt víz. Még ven­déglő is.

Next

/
Thumbnails
Contents