Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

2 "népújság 1979. június 13. A búzatermesztés helyzete „Szentszövetség” — Afganisztán ellen Kedd esti kommentárunk. Tovább sokasodnak az Afganisztánnal kapcsolatos riasztó hírek. A világ fontos stratégiai pontján fekvő, magas hegyek­kel megtűzdelt (a legmagasabb: 7470 méter), hét magyaror- szágnyi területű államában szüntelenül terebélyesedik a bel­ső és külső rekació aknamunkája. „Olyan összehangolt tevékenységről van szó — írja egy francia polgári lap a minap —, mintha valahonnét ruti­nos karmester vezényelne egy zenekart.” Biztosak lehetünk benne, hogy a hasonlat helytálló. Ami­óta Afganisztánban megdöntötték a feudális rezsimet, külö­nös „szentszövetség” tevékenykedik azért, hogy megakadá­lyozza a haladó rendszer konszolidálását. Nem is titkolják, hogy ha az afgán forradalom nem esik egybe az iráni sah re- zsimjének széthullásával, akkor — a Washingtonban készült szereposztás szerint — a térség csendőrének, Iránnak kellett volna „rendet csinálnia” Afganisztánban.... De hát a történe­lem, enyhén szólva, nem mindig alkalmazkodik a washing­toni forgatókönyvekhez és ezúttal is ez történt. A fordulat belső és külső ellenségei így az új helyzethez alkalmazkod­va kezdték meg akciósorozatukat. Mire számíthattak? 1. A lakosság 85 százaléka elmaradott, jobbára hegyi körzetekben élő paraszt, sőt a nomádok száma is vagy há­rommillióra rúg a mintegy húszmillió lakosú országban. A parasztság a legutóbbi időkig gyakorlatilag jobbágyként szol­gálta földesurait. 2 A muzulmánok aránya meghaladja a kilencven száza­lékot és az írástudatlan lakosság lelkileg-szellemileg ki van szolgáltatva a földesúri restaurációt támogató papságnak. 3. Afganisztán Pakisztánnal is, Kínával is határos, rá­adásul a hosszú pakisztáni határ a topográfiai viszonyok (magas hegyek, csak bizonyos időszakban járható hágók) mi­att nehezen ellenőrizhető. Nem véletlen, hogy az afgán zen- dülőket pakisztáni táborokban képezik ki és kínai szakértők vezetik — amerikai pénzen. Nem Afganisztán az első ország, amelynek haladását ilyen különös „szentszövetség” próbálta visszájára fordítani. Eddig is két tényező akadályozta meg a hasonló kísérleteket: a megtámadott nép belső eltökéltsége és barátainak segítsé­ge HARMAT ENDRE New York Jubileumi knngresszusra készülnek a kommunisták Tegnap az iregszemcsei Fajtakísérleti Állomáson a búzatermesztés helyzetéről tanácskoztak a Tolna me­gyeieken kívül a Dunántúl gazdaságaiból érkezett mező- gazdasági szakemberek. Barsi Mihály, a megyei ta-' nács mezőgazdasági osztály- vezetője bevezetőjében rövi­den vázolta a kalászosok je­lenlegi állapotát. A kedve­zőtlen téli időjárás következ­tében a búzaterületnek közel húsz százalékán kiritkult, il­letve kipusztult a vetés. A két hónapja tartó száraz, me­leg időjárás sem kedvezett a kultúra fejlődésének, s ez várhatóan csökkenti a ter­mést. Az elkövetkezendő időszakban fontos, hogy az üzemek megfelelően és az eddiginél is gondosabban készüljenek fel az aratásra, a betakarítás veszteségeinek csökkentésére. Kellő meny- nyiségben állnak rendelke­zésre a kombájnok és a le­csökkent terület lehetővé teszi, hogy a meglévő gép­Hans Martin Blix, a hivata­los látogatáson Magyarorszá­gon tartózkodó svéd külügy­miniszter kedden a Hősök- terén megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök emlékművét Részt vett az eseményen Nagy János külügyminiszter­helyettes, Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhe­lyettese és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. parkkal tíz munkanap alatt befejezzék az üzemek az ara­tást. A köztermesztésben lévő búzafajtákat értékelte elő­adásában dr. Szabó Miklós, az OMFI tudományos osz­tályvezetője. Az idei télen az úgynevezett puhább jellegű búzák — főként a déli faj­ták — nehezebben viselték a szélsőséges időjárást. Ko­rábban csíráznak és a vetés­mélység nem volt megfelelő ahhoz, hogy a hideg napokat átvészelje az állomány. A kelet-európai fajták jobban bírták a telet — ez a jelen­legi állapotukon is meglát­szik. A kisparcellás kísérle­tek eredményei szerint a Gk Szeged, a Libellula és a Ra- na fajták jelentős — húsztól ötven százalékban — kipusz­tultak. Jól bírták viszont az alacsony hőmérsékletet a martonvásári és a szovjet fajták. Természetesen a korai faj­tákról — nagy termőképes­ségük miatt — nem lehet le­A koszorúzást követően a svéd külügyminiszter és kí­sérete városnézésen ismerke­dett Budapest nevezetessé­geivel. Péter János, az ország- gyűlés aleLnöke a Parla­mentben találkozott Hans Martin Blix-szel, akivel szí­vélyes légkörű eszmecserét folytatott. mondani, de figyelembe kell venni a termőhelyi adottsá­gokat — az eddiginél is job­ban — a fajtaválaszték ki­alakításakor. Tompa Gyula, a KSZE osztályvezetője a rendszer taggazdaságainak tapasztala­tait összegezte. A partnerek több mint százezer hektá­ron foglalkoznak búzával. A korábbi fajtapolitikával szemben az idén — illetve tavaly ősszel — a fő törek­vés az volt, hogy a jobb mi­nőséget adó, keményebb bú­zafajták arányát növeljék. Az idén úgynevezett minősé­gi átvételi rendszer szerint végzik a felvásárlást, ezért a fajta megválasztásának na­gyobb a korábbinál a jelen­tősége. Emellett — éppen az ilyen aszályos időjárás pél­dázza — fokozott jelentősége van az optimális feltételek biztosításának, Szabó József, a Tamási Sütőipari Vállalat vezetője a felhasználás oldaláról érté­kelte a búza minőségét. Anastasio Somoza diktá­tor parancsot adott, hogy a légierő nagyarányú bevetésé­vel állítsa meg a sandinis­ták átfogó támadását Mana- guában. Ezt megelőzően a körzetben a Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front harcosai több irányból ösz- szehangolt támadást indítot­tak a nemzeti gárda fegy­veresei ellen. A fővárosban immár három napja szaka­datlanul folyik a közelharc. Eközben ^hatalmas felhősza­kadás zúdult a füstfelhőkbe burkolózott Managuára, mindenünnen fegyverropo- gés hallatszik. Csak elvétve van már víz- és áramszol­gáltatás a fővárosban. A Somoza-rendszer terro­rista és népirtó politikáját le­leplező ada'tok hangzottak el azon a sajtóértekezleten, amelyet a nemzeti gárda volt tisztjeinek egy csoport­ja tartott hétfőn Panamavá­rosban. A tisztek, akik nem voltak hajlandók többé a diktátor önkényuralmát szol­gálni, politikai menedékjo­got kértek és kaptak a pa­namai kormánytól. Elmondották, hogy a nica- raguai diktátor, megpróbál­ván feltartóztatni a Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Brezsnyev és Deszai tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról.) gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együtt­működési program kidolgo­zása. A program megvalósí­tása az eddiginél magasabb színvonalra emeli majd a Szovjetunió és India köl­csönösen előnyös, egyenjogú együttműködését, még dina- mikusabbá teszi annak fej­lődését. A bizottságnak most az a feladata, hogy kidol­gozza, majd megtegye a program végrehajtásához szükséges konkrét intézke­déseket. Mint Ivan Arhipov mi­niszterelnök-helyettes. a ve­gyes bizottság szovjet társ­elnöke elmondotta, az ülésen a többi között megvitatták az együttműködés fejlesztését a vaskohászat, a színesfém- kohászat és a gépgyártás te­rületén. Uj területekre is ki­terjesztették az együttmű­ködést, így például az öntö­zésre, az élelmiszeriparra és olyan ágazatokra is, amelyek fejlődésének nagy szerepe van az indiai gazdaság meg­szilárdításában. (MTI) Front vezette általános haza­fias felkelést, parancsában szabad kezet adott bármely olyan nicaraguai álampolgár legyilkolására, aki „kor­mányellenes tevékenységgel” gyanúsítható. A barbár pa­rancs felnőttekre, gyerme­kekre egyaránt vonatkozik. Mint a tisztek elmondották — minden ötödik nicaraguai család az önkény és a meg­torlások áldozata. Egyre több nemzeti gár­dista győződik meg az ön­kényuralmi rendszer ország- veszejtő politikájáról. Nem akarnak többé gyilkolni, nem hajlandók segédkezni a Somoza-család vagyonának gyarapításában. A nemzeti gárda volt tiszt­jei sajtóértekezletükön le­leplezték az Egyesült Álla­mok, Izrael, Chile, Salvador, Guatemala és néhány más ország beavatkozását Nicara­gua belügyeibe és határozot­tan elítélték ezeket az orszá­gokat, amiért katonai segít­séget nyújtanak Somoza re- zsimjének. A tisztek felhív­ták a világközvéleményt: erősítse szolidaritását a So­moza diktatúrája ellen küz­dő nicaraguai hazafaiakkal. New Yorkban közzétették az Egyesült Államok Kom­munista Pártja augusztus 22—26. között Detroitban sorra kerülő 22. kongresszusa politikai határozattervezetét A küszöbönálló kongresszus alkalmat ad a párt 60 év so­rán végzett tevékenységének értékelésére — állapítja meg a dokumentum, és leszögezi, hogy a párt a marxista—le­ninista tanítás szilárd alap­ján folytatja tevékenységét, irányítja 60 éve a tömegmoz­galmakat. Az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja, mint a munkásosztály forra­dalmi pártja, a jövőben is a társadalmi haladásért és a szocializmusért vívott harc élvonalában lesz. A határozat tervezet rész­letesen elemzi korunkat és a nemzetközi forradalmi moz­galmat. Megállapítja, hogy a kapitalista világrendszer ál­talános válsága folytatódik. A kapitalizmus, mint rend­szer nem tudja megoldani az ország és a nép legfon­tosabb problémáit. Az enyhülésért és a má­sodik SALT-megállapodás ratifikálásáért vívott harcot a politikai határozattervezet elsődleges fontosságúnak minősíti, és rámutat, hogy a békéért vívott harc kérdése nemcsak politikai és erköl­csi, hanem egyben igen fon­tos gazdasági kérdés is. (MTI) A svéd külügyminiszter tárgyalásai Budapesten tárgyal a svéd külügyminiszter. Képünkön: Púja Frigyes fogadja svéd kollégáját, Hans Blixet. (Kép- távirónkon érkezett) Becs előtt A SALT értéke Alig néhány nap van még hátra a bécsi amerikai— szovjet csúcstalálkozóig. Az már szinte teljesen bizonyos­nak látszik, hogy a hadászati támadó fegyverzetek korláto­zásáról szóló SALT—II. szer­ződés aláírása újabb lehető­ségeket nyit a katonai eny­hülés és a két nagyhatalom közötti kapcsolatok fejlődé­sének útján. HÉT ÉV TÁRGYALÁSAI Ismeretes, hogy a jelenle­gi megállapodás kidolgozá­sán hosszú évekig munkál­kodtak a két hatalom kato­nai és politikai szakértői, s számos alkalommal került sor tárgyalásokra külügyminisz­teri szinten is. Sőt, végered­ményben azt is ki lehet mon­dani, hogy a jelenlegi egyez­mény vázát lényegében a vlagyivosztoki Brezsnyev— Ford találkozó alkalmával hozták létre 1974 novembe­rében. Nem véletlen, hogy a SALT—II. megfogalmazására ilyen hosszú idő szükségelte­tett: a világhatalmak közötti katonai erőviszony igen sú­lyos kérdés, s érthető módon, mind a két állam arra töre­kedett, hogy a tárgyalások, illetve az egyezmény ne ad­jon lehetőséget arra, hogy a másik fél valamiféleképpen is fölényhez juthasson. Az egész megbeszélés-sorozat alapja, a tárgyalásokat meg­határozó elv: az egyenlő biz­tonság követelményének köl­csönös elfogadása. Ez pedig nem engedhette meg, hogy veszélyes kibúvókat hagyja­nak a szövegben. Az évek során folytatott szívós tárgyalások azonban azt bizonyították: az Egye­sült Államok vezetésének, s elsősorban a monopoltőke legreakciósabb csoportosulá­sának a katonai-ipari komp­lexumnak nincs kedvére e fontos elv elfogadása, hiszen e„z korlátozza globális politi­kájának, hatalmi törekvései­nek eszközeit, s nem utolsó­sorban lefékezi a nagy hasz­not hozó fegyverkezési ver­senyt. Ez volt az oka annak, hogy az elmúlt években számos tá­madást indítottak annak ér­dekében, hogy akadályozzák a tárgyalások előrehaladását. Ilyen támadás volt az. amely­nek során a SALT-megálla- podásért cserében bel- és kül­politikai engedményeket kö­veteltek a Szovjetuniótól, megpróbálták összekapcsolni a nemzeti felszabadító moz­galmaknak nyújtott testvéri segítség ügyét a hadászati fegyverek kölcsönös csök­kentésével, vagy éppen a szo­cialista nagyhatalom bel­ügyeibe avatkozva léptek fel, az úgynevezett „emberi jo­gok védelmében”. A SALT ELLENZŐI A tárgyalások sikerét so­káig kétségessé tette, a tény: az amerikai katonai—ipari komplexum elérte, hogy Washington újabb jelentős eszközöket fordít fegyverze­tének korszerűsítésére. Kísér­letek történtek arra, hogy az új technológiával kifejlesz­tett hadászati eszközöket, a hírhedt „szárnyas rakétát” ki­vonják a tárgyalások köré­ből, s ezzej fölényre tegyenek szert. Végül is az amerikai kormányzat legfelsőbb körei­ben a józan belátás erői ke­rekedtek felül, s a szerződés szövegének végére pont ke­rült. Ez azonban még nem min­den! Az aláírások után szük­séges a megállapodás tör­vényerőre emelése, ratifiká­lása. Ehhez az amerikai 100 tagú szenátusban kétharma­dos többségre van szükség, s ma még ez a szavazatmeny- nyiség aligha van meg. A június 18-i aláírás után a Carter-kormány hosszú harc­ra számít, a törvényhozók tucatjait kell meggyőznie ah­hoz, hogy 1979 végére a hosz- szadalmas procedura befeje­zéseként a SALT—II. tör­vénnyé váljon. Kik ellenzik a SALT-ot? Nos, elsősorban azok a hadi­ipari-katonai és tudományos körök, a tömeg tájékoztatásá­nak azok a személyiségei, akiknek a katonai enyhülés semmiképpen nincs érdekük­ben. A szélsőséges antikom- munisták még mindig re­ménykednek a zsarolás lehe­tőségeiben, s a SALT-szerző- dést adunak hiszik a haladó eszmék elleni küzdelmükben. Ezek azonban hiú remények! A HIDEGHÁBORÚ ÁRNYÉKA A szerződés híveinek tábo­ra Nyugaton is igen nagy. Az Egyesült Államok jelenlegi kormányának vezető tagjai egy emberként állnak ki a SALT-ratifikálásnak érdeké­ben, s maguk mögött tud­hatják atlanti szövetségesei­ket is. Schmidt kancellár, nyugatnémet kormányfő a minap arra figyelmeztetett: ha a szerződést a szenátus visszautasítja, az nem csu­pán a fegyverkezés új spi­rálját jelentheti, de vissza­taszíthatja a világot a. hideg­háborúba. A hidegháború pe­dig az enyhülés eredményei­nek megsemmisülését, s a pusztító nukleáris kataklizma lehetőségét jelenti... A SALT értéke nem csu­pán a szerződésben számsze­rűleg megállapított fegyver­korlátozásban van. Igen való­színű, hogy a megállapodás törvénybe iktatása jótékony hatást gyakorolhat a többi fegyverzetcsökkentési és le­szerelési tárgyalásra, javul­hat az általános kelet—nyu­gati viszony, a sokoldalú gaz­dasági és kulturális kapcso­latok tovább fejlődhetnek. A bécsi csúcson nyilván mindezt megvitatják, számba veszik. Az első szocialista ha­talom és a tőkés világ veze­tő erejének érdekei érthe­tően nem azonosak: nézeteik és érdekeik ellenkeznek egy­mással. A háborús veszély­gócok felszámolása, a nuk­leáris világégés elkerülése azonban olyan kérdés, amely­ben a józanul gondolkodó nyugati politikusoknak is egyet kell érteniük szocialis­ta partnereikkel. MIKLÓS GÁBOR Leonyid Brezsnyev és Gerard Ford vlagyivosztoki találkozója 1974-ben, amikor aláírták az első SALT-megállapodást. (Népújság archív.) Utcai harcok Managuában

Next

/
Thumbnails
Contents