Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10. KÉPÚJSÁG Vasutak sín nélkül Napjainkban minden iparilag fejlett országot foglalkoztat a nagy sebességű szállítás megteremtésének gondolata. A sebesség növelése lehetővé teszi majd a személy- vonatok menetidejének csökkentését. A városok és elővárosok növekedésének gyors üteme következtében az utasok szállítása már ma is olyan probléma, amelyet már alig lehet a meglévő szállító- eszközökkel megoldani. A Szovjetunióban fő szállítási ágazat, a vasút . maximális sebességét az ún. „vontatási gát” (a kerekek és a sín tapadási ereje) korlátozza. Ez a gát körülbelül 300 km/óra. A 350 km/óra sebességnél fellép a nehezen leküzdhető vibrációs gát. A 400—450 km/ óra sebességtartományban az úgynevezett áramszedési (villamos vontatás esetén) gát jelentkezik. Űj energiatovábbító eszközökre van tehát szükség. A számításokból azonban kitűnik, hogy óránként 500 km-es, sőt ennél nagyobb sebességre is szükség van. Jelenleg mindenekelőtt a 400—500 km/óra sebességgel közlekedő szállítóeszközök létrehozásának problémáját kell megoldani. Ilyen sebességekre kerék már nem alkalmas. Ezenkívül valamennyi, jelenleg használatos rendszer velejárója a magas zajszint, amely meghaladja a még tűrhető 55—60 decibelt. Tételezzük fel. hogy a földfelszíntől bizonyos távolságra függővasút, magasvasút vagy egysínű vasút vezet és ezen a pályán a kocsikat elektromágnes mozgatja. A kocsik sebessége óránként 500 km. A pálya megépítésének költsége ez esetben kilométerenként mintegy kétmillió rubel lenne, ami túlságosan drágának tűnik. A kísérletezők ezért — takarékossági célból — három és fél, négy méterre csökkentették a felfüggesztési magasságot. Mivel azonban ez a 17— 20 kocsiból álló szerkezet óránként 500 km-es sebességgel száguldana, a pálya közelében fekvő épületek üveg nélkül maradnának, nem beszélve a zajártalomról. Az újabb kutatások során kiderült, hogy -még a 7 méter magasság is kevés. A Szovjetunióban a szállítás új válfajainak kialakítása céljából sokoldalú kutatásokat végeznek különböző típusú lineáris motorokkal a nagy sebességű közlekedés számára. A legnagyobb probléma a speciális felfüggesztés megoldása, mivel a „keréksín” rendszer elavult. A jövő kocsijának nem lesz kereke. Óriási sebességgel suhan majd, anélkül, hogy a* vezető sínt érintené. Az emberek mindig növelni igyekeztek előrehaladásuk sebességét a vízen is. Napjainkban megjelentek a víz felett lebegő hatalmas hajók,, az ekranoplánok. Szovjet és külföldi szakemberek véleménye szerint az ekranoplán a jövő nagy hordképességü közlekedési eszköze. A Rigai Polgári Repülőmérnöki Főiskola tervezőirodájában folyamatban van egy ún. „repülőtányér” típusú készülék kifejlesztése. Baleset esetén ez az ekranoplán 260 km 'óra sebességgel szállíthatja majd a beteget a kórházba. A Harkovi Repülőmérnöki Főiskola diákjai 1976-ban készítették el a ,,HA1—30” vízi repülőgépet, amely különösen a távol-keleti és nyugatszibériai folyókon és tavakon alkalmazható. A „HAI—30” jó szolgálatot tehet a halgazdaságokban, a természetvédelmi területeken és gyakorló eszközként használható kezdő pilóták számára. Fafeldolgozás Mongóliában évente 9,2 millió köbméter - fát termelnek ki. A faipar termelékenysége az utóbbi 5 év alatt a felével növekedett, 1980-ig pedig további 70 százalékkal fokozódik. Ez a fafeldolgozó üzem folyamatos rekonstrukciója és bővítése révén lehetséges. Hajók, kikötők Jugoszlávia 11 hajógyárában a következő öt évben 70 új hajó épül az ország halászflottája számára, ebből nyolc még tavaly elkészült, s az idén is újakat kap a flotta. Ma mintegy 180 hajó áll a jugoszláv halászok rendelkezésére. Ezek évente mintegy 30 000 tonna halat fognak az Adrián, ami azonban nem elégíti ki a belső piac igényeit. Szakemberek becslései szerint az Adriai-tengeren az élővilág károsítása nélkül lehalászható évi halmennyiség elérheti az 500 000 tonnát. Nagy súlyt helyeznek Jugoszláviában a folyamhajózás fejlesztésére is. E fejlesztés részeként 1980-ig befejezik öt kikötő építését és korszerűsítését a Duna, a Tisza, a Száva és a Bega mentén: Újvidéken, Pancsován, Sremska-Mitrovicán, valamint Zentán és Apatinban. A bányaipar eredményei A KNDK-ban tervek szerint 1984-ben, a második hétéves terv utolsó esztendejében már évi 70—80 millió tonna szén és 16 millió tonna vasérc kitermelésére számítanak. Ez lehetővé teszi az ipar még erőteljesebb fejlesztését, és a gazdasági függetlenség további növelését. Az ország igen gazdag természeti kincsekben. A mu- szani bányából például a vas- érékészletnek már milliárd tonnáit bányászták ki. Az első hétéves terv befejeztével valamennyi régi bányaüzemet korszerűsítették és — a többi között — megnyitották az obongi, a dökszöngi, a szö- csangi és a jönghöngi kőszén-, a höcsöni ércbányát. A fejtést és a szállítást nagyrészt gépesítették. Tavaly, a második hétéves terv első esztendejében, az összes beruházási összegek 34 százalékát a bányaiparra fordították. DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC FÖ CÉL: FELDOLGOZNI A PROPILÉNT gyár—lengyel vegyiszálmegállapodás, amely lehetővé teszi, hogy hazánkban és Lengyelországban nagy tételben, gazdaságosan készüljön egy-egy fajta műanyag. A Borsodi Vegyi Kombinát új pvc-gyára sikeresen erősíti gazdasági építésünket, s ugyanakkor a szocialista országok gazdasági integrációját. Építői, szerelői, a világpiaci és a hazai áremelkedések ellenére sem lépték túl a tervezett beruházási összeget, s ami különösen fontos: a gyár valamennyi egysége megfelel az előírt mutatóknak és műszaki tartalomnak. Üzembe lépésével a Borsodi Vegyi Kombinát pvc-gyártó kapacitása a meglévő másik két üzemmel együtt megközelíti az évi 200 ezer tonnát. A magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény értelmében a Tiszai Vegyi Kombinátban termelt etilénből évi 130 ezer tonnát szállítunk a szovjetunióbeli Kalusba. Cserébe azonos értékben hatféle olyan műanyagot és petrolkémiai terméket kapunk a Szovjetunióból, amelyet Magyarországon nem gyártunk, vagy amelynek a gyártott mennyisége nem fedezi a szükségletet, egyebek között polisztirolt. polietilént és- acril-nitrilt. A magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény és annak megvalósulása a szelektív iparfejlesztési politika eredményességének és a szocialista gazdasági integrációnak, a szocialista országok új típusú. mindkét fél számára előnyös együttműködésének nagyszerű példája. Lehetővé tette, hogy — a feladatoknak a két ország közötti megosztása révén — nagy összegű megtakarításokat érjünk el a beruházási költségekben, és e megvalósulás időtartama is lényegesen csökkenjen. A nagyszerű eredmények máris továbbgondolkodásra késztették a magyar szakembereket. A jelenlegi megállapodás értelmében a magyar ipar 1984-ig évi 80 ezer tonna propilén szállítására kötelezett, amelyből azonban a szovjet partner különböző okok miatt csupán 20 ezer tonnára tart igényt. A propilénpiacon a 80-as évek közepén nagyobb lesz a kínálat, a jövőben tehát a feldolgozás lesz a fő cél. Az eddigi vizsgálódások azt mutatják, hogy fontos lenne az eddig tőkés importból behozott lágyító alkoholok (például a 2 etilbexanor, oktanol, izo- oktanol és butanolok) gyártásának feltételeit megteremteni. A 80 ezer tonna propilén bázisán évi százezer tonna alkohol gyártására nyílna lehetőség. amelynek felét már a következő tervciklus végén igényelni fogja a magyar vegyipar, a másik fele pedig a KGST keretében további szakosodási egyezmények árualapját képezhetné. 1984- ig évi 130 ezer tonna etilént is szállítunk a Szovjetuniónak. A magyar szakemberek felhívták a figyelmet, hogy a kazincbarcikai új pvc-gyár belépésével a 250 ezer tonna évi kapacitású olefinüzemet névleges kapacitása fölött kell járatni a következő hat évben. Ennek várható következménye. hogy az 1984-ben tízéves olefin üzem — amely hat esztendőn át túlfeszített tempóban üzemelt — úgy elhasználódik. hogy jelentős termeléskiesésekkel kell számolni. Ez komoly veszély, hiszen a Szovjetunióban és Magyarországon — a jelenlegi árakkal számolva — 30 milliárd rubel értékű feldolgozóipar épül e termékre. Mindössze négyhónapos termeléskieséssel számolva olyan értékű továbbtermelés maradna el, amelynek árából a Szovjetunió saját üzemet építhetne fel. Az 1984—85-re elkészülő szovjet olefinmű a hetedik ötéves tervidőszakban már etilént szállíthatna a magyar fél számára a meglevő csővezetéken. KIS FAJSÚLYÚ POLIETILÉN Amennyiben ez a reális elképzelés megnyeri a szovjet partner tetszését, akkor következő lépésként Magyar- országon — az ily módon felszabaduló — etilén feldolgozása két, egyenként 60 ezer tonna'év kapacitású kis fajsúlyú polietilén előállítására alkalmas gyár épülhetne fel, amely fokozatosan állhatna termelésbe — ahogy a Szovjetunió lemondana a magyar etilénről. Felmerülhet, hogy miért esett a választás a kis fajsúlyú, nagy nyomású polietilén gyártására. Azért, mert ez az a műanyagféleség, amely iránt rohamosan nőnek az igények. A mezőgazdaságban új utat nyitó fóliasátras termelési mód intenzív elterjesztését várhatjuk ettől a terméktől. Természetesen a termékfelesleget a szocialista országokban értékesítenénk. A Szovjetunióból szállítandó etilén kezdetben nagy segítséget jelentene a Borsodi Vegyi Kombinát pvc- gyárának intenzifikálásához, amelytől 1984-ig el vagyunk zárva etilén hiányában. Az a koncepció, hogy a Szovjetunió új etiléngyárat épít, a biztonság szempontjából is nagy jelentőségű, mert a két egymással összekötött olefinmű rendszeres nagyjavításának összehangolásával megoldhatóvá válna az. hogy sehol se kelkjen leállítani a feldolgozó üzemek termelését. Ezek a szép elképzelések jelenleg csupán tervek, ám a KGST-országokkal kötött más szerződések és egyezmények már jelenleg is jól szolgálják műanyagiparunk fejlődését. A magyar—lengyel szálegyezmény értelmében acrilszálat és poliamidsely- met szállítunk Lengyelországnak, ahonnan ellenértékként Magyarországon nem gyártott poliészter vágott szálat kapunk. A magyar—lengyel polimerkémiai egyezmény alapján Magyarország pvc-t szállít a lengyel félnek, cserébe poliészterselymet kap. A Tiszai Vegyi Kombinát olefinüzemében keletkező C< frakció értékesítésére a Szovjetunióval, a Cn frakció hasznosítására pedig Romániával jött létre hosszú távú megállapodás: ellenértékként nálunk nem gyártott szintetikus kaucsu- kot kapunk. A Szovjetunió és Magyarország között megkötött lakk- és festékipari egyezmény keretében a magyar—szovjet epoxiegyez- mény alapján a budapesti Műanyagipari Kutató Intézet a szovjetunióbeli lakkipari epoxigyanták gyártására. Évi ezer tonna kapacitású kísérleti üzem létesült a Szovjetunióban az együttműködés eredményeként. Alig egy évtizede még a szakemberek körében is folyt a vita, milyen szerepet kaphatnak a műanyagok az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés korszerűsítésében, és egy-, általán: van-e jövőie a műanyagoknak. A kérdés azóta eldőlt, a gyakorlat, a fel- használás bizonyitja, hogy valóban a műanyagoké a jövő. Több oknál fogva. A műanyag termékek korszerűek, tartósak, esztétikusak, kopásállóak, helyettesitik a drága színesfémeket, felhasználásuk gazdasáqos, egyszóval: a kertészettől az űrhajózásig ma már mindenütt fontos szerepet játszanak. Vietnami képek Az egész ország fokozott segítséget nyújt az északi tartományoknak. Képünkön: a Cong Hoa-i mezőgazdasági szövetkezet tenyészhalküldeményt küld a Hoang Lien Son-i halastavakhoz. Vietnam kedvezőbb adottságú területein évente kétszer is aratnak. Képünkön: a Hoa Chau termelőszövetkezetben már a nyár végi aratáshoz készítik elő a földet. Ho Si Minh város VINAPRO gépgyárában mezőgazdasági és halászati berendezéseket állítanak elő. Képünkön: a gyár fontos terméke, a GA—120 típusú villanygenerátor. A keleti konyha királya A sáfrányt a szakácsművészek és az ínyencek a „keleti konyha királyának” nevezik. A piláf, a keleti édességek — a seker-bura, a se- ker-csurek, a sor-gogal, a pahlava — az egzotikus fűszer nélkül különleges tulajdonságaik, ízük jó részét elveszítenék. A sáfrány utánozhatatlan zamatot ad az ételeknek és narancsos árnyá- latúra festi a rizst, az édességeket. A fűszernövényt Azerbajdzsánban termesztik. A sáfrányültetvények késő ősszel, novemberben borulnak virágba, mindössze húsz napra, a Szovjetunió egyetlen sáfránytermesztő szovhozában,’ az Apseron-félszigeten, a Káspi-tenger melletti Bilgja községben. Ekkor jelennek meg az ültetvényeken a sáfrányszedők. A finom, áttetsző, csengettyű alakú virágokban felvillannak a vékony szálak élénkpiros szikrái. Ez a sáfrány. A tapasztalt sáfrányszedő inők naponta 15 kilogrammot is összegyűjtenek m
