Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból a népi ellenőrzés ÉLETÉBŐL (3. old.) JÖN A SUPERMIX KOCSICSALÁD (3. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT XXIX. évfolyam, 127. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. június 2., szombat Közös nyilatkozatot írtak alá Befejeződtek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások DIÖSBERÉNYI MAGAZIN (4. old.) Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének- a vezetésével pénteken délelőtt az Országházban zárómegbeszéléssel befejeződtek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttség tagjai: Lo- sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Púja Frigyes külügyminiszter és Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. A szovjet tárgyaló küldöttség tagjai: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politik&i Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Ivan Arhipov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, Viktor Dob- rik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Ívovi területi pártbizottság első titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A két küldöttség a nemzetközi politika és a kétoldalú kapcsolatok fontos kérdéseiről folytatott véleménycserét. Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev kiemelte, hogy a két ország kapcsolatainak fejlődése, a két nép barátsága jelentős hozzájárulás a szocialista országok közösségének egységéhez, a világbéke védelméhez. Aláhúzták: a tárgyalások egész menetét a teljes és kölcsönös egyetértés, a nézetek azonossága, az elvtársiasság és a testvériség szelleme jellemezte. A meleg, baráti légkörben lezajlott tárgyalások után Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev aláírta a magyar—szovjet közös nyilatkozatot. Ezután Púja Frigyes és. Andrej Gromiko látta el kézjegyével a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Az ünnepélyes aktuson a magyar és szovjet tárgyaló küldöttség tagjain kívül jelen voltak: Aczéi György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós. az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Berecz János, a KB osztályvezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, a KB tagja, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. Fodor László és Varga István, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettesei és Roska István külügyminiszterhelyettes. Jelen voltak a budapesti szovjet nagykövetség vezető munkatársai. A záródokumentum aláírása után a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője és tagjai a főváros XI. kerületébe, városnézésre indultak. A szovjet, magyar és vörös zászlókkal föllobogózott kelenföldi utcákon, tereken, az ablakokban és az erkélyeken több ezren várták szeretettel a testvéri ország vezetőjét. Tapsra verődtek a tenyerek. amikor a városrészben feltűnt a Leonyid Iljics Brezs- nyevvel. valamint a delegáció tagjaival érkező gépkocsisor. A kedves vendégek Kádár János. Gyenes András, Méhes Lajos. Púja Frigyes. Szűrös Mátyás és Szépvölgyi Zoltán társaságában megtekintették az új lakóteleoet. A rohamléptekkel fejlődő XI. kerület e városrészében 1965 óta. a Szovjetuniótól vásárolt házgyárak elemeiből, több mint tízezer lakás épült, s mintegy 30 ezren költöztek összkomfortos, új otthonokba. A gépkocsisor végigfutott a Petzvál József, a Mérnök, és a Fehér Lipót utcán, s az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke Kádár Jánossal integetve viszonozta a 200 ezer lakosú XI. kerület képviselőinek üdvözlését. A XI. kerületiek között ott voltak Kelenföld évente 60— 70 milliárd forintnyi értéket termelő, sok szovjet alapanyagot és energiahordozót felhasználó üzemeinek, gyárainak dolgozói is. A BHG Híradástechnikai Vállalat élenjáró szocialista brigádjainak vezetői, a Szovjetuniónak készülő telefonközpontok gyártásának avatott mesterei. Ugyanúgy, mint a Magyar Kábel Művek képviselői. a Vinnvicát és Al- bertirsát összekötő, a szocialista országók összefogását példázó 750 kilovoltos távvezeték magyar szakaszán húzódó kábelek készítői. Kéz- leneetve köszöntötték az elhaladó vendégeket az egészségügyi nukleáris gvógvító berendezéseket a Szovjetunióba és a többi szocialista országba szállító Gamma- gváriak. valamint a Zsiguü- programhoz évente több tízezer porlasztót készítő Kismotor- és Gépgyár dolgozói. A vendégek útja a szolgáltatóházzal, művelődési házzal, ABC nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészülő 600 Személyes filmszínházzal, valamint pihenőparkkal büszkélkedő városközponttól a Tétényi út és a Szakasits Árpád út találkozásához vezetett. Az itt felépült új óvoda bejáratánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntötte Leonyid Iljics Brezsnyevet. A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal integetve fogadta az érkezőket. Kadlecsik Marci, Mayer Szilvi és Zimmer Gyu- szi köszöntő versikével kedveskedett a kerti székekben helyet foglaló párt- és állami Leonyid lljics Brezsnyev és Kádár János rádió- és televízióbeszédet mondott vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilágon, boldogságot, békét” kívánó szavak után a kicsinyek vörös szegfűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezdtek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Já- nosné óvónőtől tanulták a baráti ország verseit, dalait, a második strófától már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csaltak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „Kálinkéra”, taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan integettek a távozó szovjet pártós kormányküldöttség, a maJúnius 1-én az Országházban Kádár János és L. I. Brezsnyev aláírta a magyar—szovjet közös nyilatkozatot. (Képtávírónkon érkezett) gyár vezetők után. Azután körbe fogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtől kapott nagy Misa-mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontották a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő dobozokat. * A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hivatalos, baráti látogatása alkalmából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a televízióban, illetve a rádióban. Leonyid Iljics Brezsnyev beszéde Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá. amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannvira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egv sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. Megóvni és erősíteni a békét építésének folyamatában A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk. hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A . világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kis- hitűek száma, amikor tíz évvei ezelőtt, itt. Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az össz-európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz” kaocsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk összeurópai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban lévő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Előtérbe kell állítani a leszerelést Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdéseikben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. (Folytatás a 2. oldalon.)
