Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

í*fPÜJSÁG 1979. Június 10. Uj rézlelőhely Bulgáriában Asaretl — ez a Panagjuris- te környékén felfedezett új rézlelőhely neve. Ez a Bul­gáriában, eddig ismert leg- igazdagabb lelőhelyek közé tartozik. Mivel közel van a föld felszínéhez, külszíni fej­téssel is kitermelhető. Ami­kor a geológusok befejezték a munkákat, a színesfém- kohászati vállalat szakembe­rei kidolgozták a jövőbeni bánya kísérleti üzemének tervét. Most készül a réz- bányászati és dúsító kombi­nát műszaki és gazdasági dokumentációja. Szófiától mintegy 60 km-re nyugatra, Radomir város mellett épül Bulgá­ria VII. ötéves tervének égjük legnagyobb nehéz- gépgyártó létesítménye. Az üzem több mint 70 hektá­ron helyezkedik majd el, építkezésének első szaka­sza 1981-ben ér véget. A gyártás végleges átadási határideje 1984, ekkor már évi 130 ezer tonnás terv­feladatot kell teljesítenie. A kombinát kohászati, bá­nyászati ércdúsító és ce­mentipari technológiai be­rendezésekkel fogja ellátni az országot. A nagyméretű gépek gyártásához hathatós se­gítséget nyújt a Perniki Nehézipari Tudományos Kutatóintézet is: kísérleti műhelyében minden ter­mék prototípusát elkészí­tik : sorozatgyártásra csak a laboratóriumi vizsgála­Új mezőgazdasági repülőgép Képünkön: a legújabb lengyel gyártmányú mezőgazda- sági repülőgép A különféle rendeltetésű repülőgépek óriási családjá­nak kissé mostohán kezelt „robotos” tagja a mezőgaz­dasági repülőgép. A repülő­géppel végzett munkákat két alapműveletre lehet vissza­vezetni: a szemcsés, illetve porszerű anyagok szórására, valamint a folyadékszórásra, vagy permetezésre. A repü­lőgépnek, mint mezőgazda- sági munkaeszköznek fő elő­nye a gyorsasága, termelé­kenysége és gazdaságossága. Működése a talajtól függet­len, tehát űn. taposási kárt nem okoz. yíz felett, erdős és mocsaras területeken szinte pótolhatatlan. A szélesebb nyilvánosság előtt alig ismert, hogy mi­lyen nehéz a mezőgazdasági pilóta munkája. Más jármű­vel ellentétben a repülés­ben a lassú mozgás a leg­veszélyesebb. A mezőgazda- sági gépekkel csak 65—100 kilométeres óránkénti sebes­séggel lehet repülni, és ami' a veszélyt növeli, a repülé­si magasság legtöbbször csak 1,5—4 méter. Pontosan itartani kell a vezetőnek az előírt, kijelölt irányt, fi­gyelnie kell a zavaró lég­áramlatokra, a felbukkanó akadályokra, fákra, gémes- kutakra, elektromos távve­zetékekre, távírópóznákra, stb. Természetesen egyide­jűleg állandóan ellenőrizni kell a motor működését, a tüzelő- és kenőanyag fogyá­sát, a leszórt szemcse, illet­ve folydéktartály ürülését. A szóróberendezést pontosan a kijelölt területsávban kell bekapcsolnia, de a talaj tel­jes beterítésénél a szél ha­tását is már lehetőleg előre számításba kell vennie. Rossz talajú, szükség kifutó­pályákon, mezőcsíkokon kell rövid, igyors fel- és leszállá­sokat végeznie, napjában sokszor ismétlődően. A jó mezőgazdasági pilóta ért a mezőgazdasághoz, sőt né­hány társtudományban, pl. a irovartanban is van némi jártassága. A mezőgazdasági repülő­gépeknél olyan műszaki megoldásokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a rövid fel1- és leszállási út­hosszát az alkalmi, rossz ta­lajú kifutópályán. Fontos követelmény, hogy a gép sárkánya, és főleg a futó­műve jól ellenálljon a nap­közben sokszor ismétlődő fel- és leszállásokból eredő igénybevételnek, ugyanak­kor a szerkezeti részek könnyen ellenőrizhetők és javíthatók legyenek. A gép hajtóművének különösen munkabírónak és ellenálló­inak kell lennie, hiszen a ta­laj feletti repüléseknél a levegő a szokottnál erőseb­ben szennyezett, a naponta sokszor végzett felszállás so­rán ugyanakkor a motorból mindig a maximális start- teljesítményt kell kivenni. A permetlét, illetve szem­csés anyagot magába foglaló tartályt a pilótaüléstől elkü­lönítik, sőt, újabban a tar­tály konténer-rendszerű, te­hát leszálláskor gyorsan cse­rélhető. W Épül a gyáróriás gyártandó termékek 50 százalékát viszont a A radomiri gépgyár mun­kásai tok lefolytatása után ke­rülhet sor. A nagy létesít­mények építésénél immár hagyományos a szocialista országok szakembereinek az együttműködése, ebben a Radomir mellett épülő kombinát sem kivétel. A KGST-országok kapják majd. 1985-ben előrelátható­lag 14 ezren fognak itt dolgozni. A leendő munká­sak és szakemberek egy része, az első kohászok, gépgyártók, villamosmér­nökök, technológusok és tervezők már megérkez­tek. Mások még csak most készülnek feladataikra: Csehszlovákiában mintegy háromszázan tanulják új szakmájukat. Szükség is lesz a bonyolult acélöntvé­nyek előállításához értő szakmunkásokra, hidrau- likusprés-kovácsokra, hő­kezelési szakemberekre, stb. A nehézgépgyártó kombinát igen nagy ipari vállalkozás, nem véletlenül hívják már most úgy: az „üzemek üzeme”. (Szófiapress—KS) Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok A Haldex Lengyel—Magyar Részvénytársaság húsz évvel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy a bányák melléktermékét, a meddőhányók „kincsét” hasznosít­sa. A vállalatnak ma öt szénfeldolgozó üzeme van a bányák közelében és most épül a hatodik. A magyar partner szállítja a szükséges acólkonstrukciókat, a lengyel pedig a munkaerőről gondoskodik. A Haldex üzemei évente 5 millió tonna hulladékot dolgoznak fel, és ebből 400 000 tonna kőszenet nyernek. Ezenkí­vül nyersanyagokat szállítanak a cement- és kerámia-, valamint az építőipar számára. Hogyan készül a hideg ? ■ Képünkön: sok országba exportálják az NDK-beli Halle gépgyárának a hűtőgépeit. A gépeket a hűtöiparban, rak­tárakban és légkondicionáló berendezések üzemeltetésé­re használják. Hétköznapi életünkben annyi gondot okoz a meleg fejlesztése, hogy meglepőnek tetszhet: sokkal bonyolul­tabb feladat lehűteni egy tes­tet, azaz hőenergiát vonni el tőle, mint felhevíteni. A háziasszony a tűzhelyen ha­mar felforralhatja a jeges vizet, de aligha tudna egy nulla Calsius-fokú jégdara­bot mínusz 100 fokra lehű­teni. * A testek lehűtésének leg­egyszerűbb módja az, ha a meleg testet egy hidegebbel hozzuk érintkezésbe, hogy annak átadhassa hőenergiá­ja egy részét, például egy meleg vasdarabot hideg víz­be teszünk. Így azonban nem jutunk túlságosan mesz- szire; honnan vegyünk elég­gé hideg anyagokat, ha a környezetnél alacsonyabb hőmérsékletre van szüksé­günk? Csak egyetlen lehető­ségünk marad, és voltakép­pen minden hűtési eljárás­nak ez az alapja: a lehűten­dő test hőenergiájának ‘ egy részét valamilyen más ener­giafajtává kell átalakítani, például mechanikai munkát kell végeztetni vele, vagy külső erők ellen (pl. dugaty- tyú mozgatásakor) vagy belső erők éllen (atomok vonzásának legyőzésekor), vagy mindkettő ellen. A hűtéshez a hő elvezeté­sének egyik leghatékonyabb módja az, hogy az összenyo­mott gázt kiterjesztünk. Ha kerékpárgumit pumpálunk, a pumpában összenyomott levegő felmelegszik. Ugyan­ennek az ellenkezője is végbemegy; ha az összenyo­mott gáz kiterjed — mi­közben elnyom egy dugaity- tyút, tehát munkát végez — lehűl. Az összenyomott gáz a gyakorlatban az előhűtőből csővezetéken, hőcserélőn árt áramlik, és ott tovább hül. ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocooooooooooooooooooooooooc A műanyagoké a jövő Elkészült az olefinlánc Irta: Grenitzer Robi A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalaku­lása óta eltelt három évtized alatt hatalmas fejlődésen ment át a KGST-országok népgazdasága. Számos tény bizonyítja, hogy az elért eredményekben alapvetően fontos szerep ju­tott a KGST-országok gazdasági együttműködésének, majd fejlettebb szinten a kibontakozó szocialista gazdasági integ­rációnak. KÉTSZÁZSZOROS FOGYASZTÁS Szembetűnő fejlődést mu­tatnak Magyarország mű­anyagiparának eredményei is. Műanyaggyártásunk és-fogyasztásunk e három év­tized alatt nagyjából a két­százszorosára növekedett. Harminc évvel ezelőtt mind­össze néhány fajta polikon- denzációs műanyagot gyár­tottunk kis mennyiségben és a feldolgozott " műanyagok választéka is szűk volt, mennyisége pedig jelentékte­len. Azóta korszerű, nagy teljesítőképességű petrol­kémiára alapozott műanyag­termelő üzemeket építettünk és kialakítottuk a műanyag termékek széles választékát gyártó műanyagfeldolgozó ipart. 1978-ban már 210 ezer tonna terméket állítottunk elő és a felhasznált műanyagok mennyisége 326 ezer tonna volt. Ezzel a fogyasztás el­érte az egy lakosra jutó 30 kilogrammos szintet. Műanyagiparunk fejleszté­sének alapja az 1970-ben megkötött magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény. Lét­rejöttének előzményei is vol­tak. Műanyagfogyasztásunk ugyanis az 50-es években gyors ütemben növekedett. A KGST vegyipari állandó bi­zottsága keretében 1957-ben megalakult műanyagipari munkacsoportban végzett elemző és értékelő munka alapján nyilvánvalóvá vált, hogy népgazdaságunk mű­anyagigénye a következő év­tizedekben is gyors ütemben növekszik. Háromféle lehető­ség között kellett választani. Ha nem fejlesztjük a mű- anyaggyártó ipart, akkor év­ről évre növekvő mennyiség­ben kell műanyagokat im­portálnunk és ez megenged­hetetlen mértékben terhelte volna külkereskedelmi mér­legünket. A másik út a nép­gazdaság számára szükséges műanyagok valamennyi faj­tájának hazai gyártása — ez több ok miatt nem ígérke­zett járhatónak. Korszerű műanyagokat ugyanis csak nagy kapacitású üzemekben lehet gazdaságosan gyártani, olyanokban, amelyeknek ter­melése jó ideig lényegesen meghaladja a belföldi szük­ségletet. A rendelkezésre álló erőforrások nem tették és ma sem teszik lehetővé sokféle műanyag egyidejű gyártását. A harmadik megoldást kel­lett választani, azt nevezete­sen, hogy egyes, különösen fontos műanyagokat állítsunk elő gazdaságosan, nagy ka­pacitású üzemekben; a bel­földi szükségletet meghaladó mennyiségeket exportáljuk, és ellenértékként olyan mű­anyagokat hozzunk be, ame­lyeket Magyarországon nem gyártunk. A nemzetközi együttműködés műanyagipa­runk fejlesztésében szükség- szerűnek bizonyult. NAGYSZABÁSÚ PROGRAM Ilyen előzmények után jött létre a magyar—szovjet ole­finkémiai egyezmény. Az er­re alapozott, gondos előké­szítő munkával kidolgozott petrolkémiai központi fej­lesztési programot a Minisz­tertanács 1973-ban jóváhagy­ta. Azóta a nagyszabású program igen fontos részletei megvalósultak — méghozzá ami rendkívül lényeges — az előirányzott költségkereteken belül. Megkezdődött az új gyárakban a termelés. Kor­szerű technológiai eljárások­kal, gazdaságosan, kifogásta­lan minőségben kerülnek az új gyárak termékei a tovább- feldolgozókhoz. A petrolkémiai központi fejlesztési program megvaló­sításának első fontos állomá­sa az etilén és a propilén ter­melésének megkezdése volt a Tiszai Vegyi Kombinátban létesült új olefinműben, még 1975-ben. A szovjet és a ma­gyar mérnökök, technikusok, munkások, gazdasági szakem­berek jó munkáját és együtt­működését dicséri az a tény, hogy ugyanakkorra elkészült a Leninvárost a szovjetunió­beli Kalussal összekötő 335 km hosszú etilénvezeték, Ka­tusban pedig az új pvc-gyár, ahol a Leninvárosból érkező etilént dolgozzák fel vinil- kloriddá. illetve pvc-vé. Az­óta elkészült a Leninvárost Kazincbarcikával összekötő etilénvezeték is és 1978-ban megkezdték a termelést a Tiszai Vegyi Kombinátban létesült, évi 40 ezer tonna teljesítményű polipropilén­gyárban. PÉLDASZERŰ BERUHÁZÁS Az olefinlánc, az 1973-ban megfogalmazott petrolkémiai program eddigi legdrágább láncszeme, a több mint 11 milliárd forint értékű ka­zincbarcikai pvc III. gyár si­keresen, jó minőségben ter­mel. Az új gyár — mint Sze­kér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese avatóbeszé­dében hangsúlyozta — egy nagy vállalkozássorozat, a petrolkémiai központi fej­lesztési program része, ugyanakkor a szocialista gaz­dasági együttműködés nagy­szerű példája is. E világszín­vonalú üzem létrehozásának előzményei, feltételei közé tartozik ugyanis a magyar— szovjet petrolkémiai egyez­mény. Az általa biztosított lehetőségek kölcsönösen elő­nyös kihasználását szolgálja) még a hozzá kapcsolódó ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents