Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10. ^PLJJSÄG 3 Itt is pityeregnek ünnep előtt Tak, tak, tak. Percekig, órákig, napokig. Tak, tak, tak. Mintha filmet vágnának ollóval. Csend. Tíz percig, aztán megint tak, tak, tak... Első találkozás A műhely közepén ülnek az asszonyok. Az asztalon újságok. Olvasnak. Délelőtt 11 óra. — Áramszünet? — kérdezem az igazgatót, aki kísérőmül szegődött. Ingatja a fejét. A tamási ORION présműhelyében minden műszakban van tízperces csendszünet. A fáradt dobhártyák felfrissüléséhez ez feltétlen kell. Ha most azt mondanám, hogy az ORION munkásainak semmi gondjuk, bajuk bánatuk nincs az üzemmel, vajon hinne-e nekem valaki? Természetesen nem, mert nincs olyan kollektíva, ahol csak a szépet, a jót, a követendőt veszik észre. Pontosabban; nincs olyan munkahely, ahol minden gondtalanul klappol. Ne is keressünk, se Szekszár- don, se Bonyhádon, se Tamásiban. A jó közösségben éppen azért van gond, mert jó a társaság, törődnek egymással, az üzemmel, a vezetőkkel. — Bátran csak, asszonyok! — mondja Varga László, a gyáregység igazgatója. Mondhatja. Míg ott van, nem boldogulok. A szó valahogy másképpen alakul mindig. Pedig nincs mit titkolni, hiszen olyan kis üzem az ORION, ha ott az igazgató, ha nem, előbb-utóbb úgyis megtud mindent, meg hát miért tit- kolóddzanak. Na, mindegy, öreg szokás: hivatalos ember előtt nehezebb a beszéd. Varga László elment. Percek alatt megtudom; az év elején kérték az asszonyoktól. hogy lehetőleg a normát 120 százalék felett teljesítsék. (Az ORION termékei világszerte keresettek, ezért szükséges, hogy nagy ütemben növeljék termelésüket.) Azt is A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a sok éves hagyományokhoz •híven idén is két helyen tartott értekezletet a nyári betakarítási munkák előtt időszerű kérdésekről. A minap Kaposvárott a dunántúli megyék és a főváros tanácsainak mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat felügyeletét ellátó szakigazgatási szervek vezetői, a megyei párt- bizottságok élelmiszer-gazdasággal foglalkozó munkatársai részére volt értekezlet. Dr. Soós Gábor mezőgazda- sági és élelmiszeripari minisztériumi államtitkár elnökölt, s bevezető szavaiban arra biztatott, hogy az aratás négy-öt hetes nehéz munkájában a legnagyobb szervezettséggel végezzék az üzemek a munkát, készítsenek a nehézségek áthidalására gondos tervet. Vitaindítót, lényegében a magyar élelmiszer-gazdaság idei első félévi munkájának értékeléséről Váncsa Jenő miniszterhelyettes tartott: A nyári feladatok a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás területén címmel. A miniszterhelyettes nagy érdeklődéssel . várt előadásában részletesen kitért az egyes nincs normás. Ha kell, akkor a központból hívnak. A gyakorlat az, ha teljesítményt akarnak növelni, megjelennek a normások és lefaragják a darabidőket. — Itt nincs normakarbantartás? — Április 1-től négy százalékot adtunk le. — Hogyan? — A műhelyasztalra kitették a munkák listáját és a brigád gyakorlata szerinti időket kiigazították — mondja Dunai Vilmos művezető, üzemi szakszervezeti titkár. — Bárki javíthatott rajta? — Természetesen. Sőt több alkatrésznél módosítottunk, illetve átcsoportosítottunk időket. — Elfogadták a javaslatokat? — Miért ne? — Akkor normaügyben minden rendben? — Á. dehogy — Bantos Lászlóné legyint a válasz után. Ügy látom, ő a brigádban a szóvivő. — Van olyan művelet, melyet akkor sem tudunk teljesíteni, ha a 480 perc minden morzsáját a gép mellett töltjük, a másik alkatrésznél pedig játszva 200 százalékot érünk el. — Ezeket rniért nem korrigálták áprilisban? — Űj munkákról van szó. Még akkor nem ismertük a teljesíthetőséget. — Ez nem jól van. ágazatok munkájára. „Az a cél, hogy az idei élelmiszergazdasági tervet összességében teljesítsük, a nehézségek ellenére” — állapította meg, majd a gondokról szólt, ezek a téli nagy fagyok, a kései felmelegedés, a belvíz és a mostani t szárazság miatt vannak. Áz a cél, hogy ilyen nehéz körülmények között még szervezettebb legyen a munka, és a fő feladatokra irányuljon a fő erő. A nehézségek ellenére is a terv teljesíthető, hiszen egyik ágazat veszteséges voltát kiegyenlíti a másik nagyobb haszna. így elsősorban a kukoricára, burgonyára, olajos növényekre, és a zöldségre lehet számítani. A vetésszerkezet: a gabonafélékből némi csökkenés tapasztalható, ennek oka a belvíz, kifagyás. A kukorica bővebb termése pótolni tudja a területveszteség miatti kiesést. A takarmányellátásnál arra kell' törekedni, hogy a jószág minél többet legeljen, betakarítsák a szálas, és szemes takarmányt. Csak igen indokolt esetben használjanak szemest, mert van elegendő lucernaféleség, és jó a fűszéna is, bár a második kaszálás nem lesz olyan — Ha tudják előre, hogy nem lehet teljesíteni a normát, lehet olyan tudattal dolgozni? — Akkor jobban hajt az ember. — Ha dupla normaidő van? — Még jobban dolgozik az ember, hogy behozza a lemaradást. Nem kell ide hajcsár. Maga-magát noszogatja mindenki. — Norma nélkül is? — A többség igen. de lennének, akik nem húznának. — Nem örülnének, ha megszüntetnék a teljesítménybérezést? — Mi mennénk panaszra legelőször. — Jó. Kell a követelmény, megadom magam. De akkor, hogyan lehet elosztani a munkát becsülettel? — észre se vettük a beszélgetés közben, hogy Dunai Vilmos is elment. — A csoportvezetőkön múlik minden. Ott a normapa- naszkönyv, még nem írtunk bele semmit — mondják, mutatják többen is. Második találkozás „Hát ebből nem lesz riport” dünnyögtem hazafelé. Ezek az asszonyok pár éve még kint a földön dolgoztak. Teljesítménykövetelmény, üzem, szocialista brigád, meg ehhez hasonló munkáskifejezés soha nem jutott el hozzájuk. Aztán bekerültek az üzembe, ahol a csoportvezető, vagy a gazdag, mint tavaly volt. A kertészeti ágazatban vannak lehetőségek arra, hogy növeljék, öntözéssel, a területek jobb kihasználásával a belső- és az exportpiac árualapját. Felhívta az előadásban a figyelmet a miniszter- helyettes arra, hogy zöldbab és uborka máris vethető, hiszen a borsó a földekről jórészt a jövő hét közepére lekerül, és remélhetőn jön a bővebb csapadék is, egyáltalán : lesz eső, ami kedvezhet a másodvetésnek, mint- ahogy szorgalmazni kell a szálas takarmánynövények másodvetését is. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy csak olyan másodvetéshez fogjanak, amelyek értékesítése, hasznosítása biztosított. A gyümölcstermelés területén különösebb gondok nincsenek, a kajszifélékben jelentős fagyok keletkeztek egyes vidékeken, másutt azonban igen jó az almatermés, a körte és a szilvaféleség kötése jó, ebből kifolyólag a termés is jónak ígérkezik. A szőlő az egész országban jól viselte a telet, ez a forróság kifejezetten arra enged következtetni, hogy jó termés lesz. A feladatokról szólva legművezető kénye-kedvére ki vannak szolgáltatva. Nehéz ügy ez. Az ördög inem alszik. Menjünk az asszonyokhoz másodszor is. Tizenegy óra előtt még dübörögnek a ták-tak medvék. (A présgépeken medvéknek nevezik a forgattyústengelyen lévő részt, amelyre a szerszámot erősítik.) A Március 8. brigád a délelőttös, a múltkori beszélgető partnerek, a Gagarinék este hattól reggel hatig dolgoznak. Hérincs Lajosné a Gagarin brigádvezetője azonban délelőttös, a gépe áll. Pintér László csoportvezető a szerszámon igazít. — Múltkor azt mondták; minden a csoportvezetőn áll vagy bukik. Nem szoktak ezen veszekedni? — Nem. — Az öltözőben sem? — Ott sem, — Pletyka sincs? — Hát... — a brigádveze- tő-asszony arca egy nagy kérdőjel. „Miért zavarog itt ez az ember?” — Néha azért előfordul, hogy civakodnak — szól közbe a csoportvezető. — 40—45 éves asszonyok vagyunk, a férfiak pedig legalább 10 évvel fiatalabbak. Mit akarhatnának tőlünk? — lassan ismét félkaréjban koránk gyülekezik a brigád. Együtt kacagunk a szellemes válaszon. — Szólnak a csoportvezetőnek. ha nem tetszik valami? — Szólunk. Legfeljebb 2—3 napig duzzog, de leginkább félóra múlva elfelejti — mondja Gyurica Istvánná. Később azért csak-csak kiderül: nincs itt idő harag- szomrádra. Az első negyedévben a műhely átlagszázaléka 120 körül mozgott, s mégis a tervezett, az alkatrészekből összerakott- normaórákat csak 70 százalékra teljesítették. Nem maradnak itt meg az emberek. Január elejétől túlóráznak. A 720 perces munkaidő kiveszi az energiát, nem marad veszekedésre. A beállítóknak a szűk kereszt- metszet miatt naponta legalább 6—7-szer kell átszerelni a szerszámokat. Állandó sürgetésben élnek, óránként kell változtatni. Van olyan asszony, akit nyolc óra alatt két-három gépre is átvándo- roltatnak, mert az azon gyártott alkatrész a sürgősebb. fontosabbnak tartja az élelmiszer-gazdaság vezetése, hogy fokozzák a kapásokban a gyomirtást, mivel egyes területeken a vegyszerek nem hatnak, munkába kell állítani a félre tett növényápoló — kultivátor stb. — gépeket. Okosan kell hasznosítani a meglévő mérgeket a gyomok és kártevők gyérítésére. A talajerő-gazdálkodásról szólva, elmondta Váncsa elvtárs, a jövő évi termés érdekében idén még fokozottabb gondossággal, jobb minőségben kell elvégezni a talajmunkát. Sőt: a szerves- trágya-gazdálkodásban gyorsabb ütemben kell előrelépni, hogy a földek táperejét mielőbb pótolni tudják. Az öntözésről a miniszterhelyettes ezúttal sem tudott jó eredményekről számot adni, hiszen a meglévő öntözőkapacitás kihasználása nem kielégítő. Az aratás idén várhatóan előbb kezdődik, de eltart legalább húsz napig, hiszen a gazdaságok és megyék betakarító kapacitása a termést két és fél, három hét alatt tudja biztonságos helyre tenni. Van elegendő kombájn, a gazdaságok tíz százalékkal több alkatrészt szereztek be, mint tavaly. És — A két műszak között nincs veszekedés? — Nincs. — Tényleg? — Tényleg. — Ki volt legutóbb a kiváló dolgozó? — Kugler Tiborpé. — Sírt? — megütközve néznek rám, hova akarok kilyukadni. — Pityeregtem. — Örömében? — Bántották? — Az öltözőben. — Miért ríkatták meg? — Mindig így van. — De hát maguk választották meg. vagy érdemtelenre szavaztak? — Ott a baj, ha van kéthárom jól dolgozó a műhelyben, vagy annál több... és csak egyet választhatunk, Kuglerné mióta itt van becsülettel dolgozik. Szívesen szavazott rá mindenki, de többen szerettek volna... — Gyuricáné válasza egyértelmű. (Ezen nem is kell meg- hökkenni: melyik üzemben van másképp?) ' Bármelyik vezető emberrel beszélgettem, a hidegsajtoló (présműhely) asszonyaival elégedettek. Kértek tőlük az év elején, azok teljesítették. Pedig havonta 40 túlóra és a napi sok ezer tak, tak, tak, beutazás Felsőnyék. Magyar- keszi, Nagyszokoly, Koppány. szántó és Ozora térségéből szinte óriási feladatnak látszik. Tak, tak, tak. Percekig, órákig, napokig, hetekig, hónapokig, évekig. A tak-tak medve dübörög. Az év első négy hónapjában 120 százalék felett teljesítettek az asszonyok percmorzsákból. HAZAFI JÓZSEF még az aratás kezdéséig érkeznek kombájnok és pótkocsik. Az SZK—5-ös kombájnok kedvező vásárlási feltételeit a gazdaságok örömmel fogadták. Idén még hatszáz bálázógép érkezik az országba, és ez is lehetővé teszi, hogy a szalmát, mint fontos takarmányt is, még jobban védjük. Idén nem szabad tarlón szalmát égetni. A gazdaságok kapnak elég üzemanyagot, de szükséges, hogy a nagy munkák előtt töltsék fel az üzemanyag- tartályokat. Az állattenyésztés helyzetét úgy értékelte Váncsa Jenő miniszterhelyettes, hogy általánosságban a terv szerint fejlődik. A tanácskozás végén dr. Soós Gábor államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehéz körülmények között még jobban összpontosítsák az erőket a gazdaságok, a tanácsi szakigazgatási szervek pedig javítsák a gazdálkodás külső feltételeit. A feladatokat egységesen kell értelmezni és végrehajtani — mondotta az államtitkár. A tájértekezlet második részében, a vendéglátó kaposvári főiskola vezetői bemutatták az intézetben folyó oktató- és kutatómunkát, amely a dunántúli megyék szakembereinek egyértelmű, jó véleményét váltotta ki. PÁLKOVÁCS JENŐ Üdvözlet az építőknek Mia mintegy tízezer építőmunkás ünnepel Tolnában. De ünnepli őket az egész társadalom. Hiszen kezük nyomán emelkednek az új üzemek, iskolák, óvodák és mindenekelőtt a lakások. Természetesen nem lehet különbséget tenni országrészek között, mégis mondhatjuk, hogy a mi megyénkben különösen 'kiemelkedő jelentőségű az építők napja. Fejlődésünk imponálóan gyors, az egyik legdinamikusabban fejlődő, változó kisváros alakul nap mint nap szebbé, .nagyobbá a kőművesek keze nyomán. Kőművest mondtam az előbb, pedig ma már az épí- tőmunikás nem kőműves, közöttük italán az a legkevesebb. A gyárszerű, iparszerű termelés jellemzi ma már ezt a szakmát. Emlékezzünk csak, az elmúlt hetekben ünnepeltek a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Elkészült a négyezredik lakás. A panelüzem, a házgyár terméke volt. Négyezer lakás — nem is túlságosan hosszú idő alatt. Tiszteletet parancsoló szám, ha figyelembe vesz- szük, hogy .az legalább tizenkétezer embernek adott új, korszerű otthont. S vegyük hozzá a többit, amit a TO- TÉV-esek építettek, .amelyeket a szövetkezetiek, de ne feledkezzünk meg a magánkőművesek munkájáról sem. Épülnek az új családi házak, korszerűsítik a régieket. Átalakul az életmód, az életforma. S ebben nem kis szerepük van az építőknek. Szekszárdi vagyok, öt évtized elég ahhoz, hogy az ember megismerje saját városát. A minap a kálváriahegyi kilátóra csábítottak, s onnan néztem meg Szekszár- dot. Alig-álig ismertem rá. Egy új város épült a régi helyén. Pontosabban egy új várost építettek a régi helyébe és fölébe. A kőművesek, az építők. Szebbet, mutató- sabbat, korszerűbbet a réginél. Bocsássák meg nekem az elfogultságot az olvasók, de elfogult vagyok az építők mellett. Nagyapám miatt vagyok az, aki Stann Jakab fiánál tanulta ki az ácsszakmát. Stann Jakab. Minden szekszárdi előtt ismert ez a név. Az ómegyeházát Pollack Mihály álmodta Szeik- szárd mindmáig legszebb épületévé, de Stann Jakab kőművesmester irányításával nőtt ki a földből hazánk egyik legszebb vidéki középülete. Az épületre ma is rá lehet nézni, de még évszázadok múltán is a Béla tér legszebb ékessége lesz. Az ünnepet használjuk föl az emlékezésre is, hajtsunk fejet tisztelettel a tiszteletre méltó elődök előtt. Az elődök. Joggal lehetünk büszkék azokra, akik a szakmai munkájuk mellett a munkásosztály egyetemes érdekeit sem tévesztették szem elől. Megyénkben nagy múltja van az építőmunkás szak- szervezeti mozgalomnak. Tolná, Bátaszék, Diósberény, Szárazd — hogy csak néhány község nevét említsük föl —, fényes tettekkel írta be nevét a szakszervezetek történelmébe. A Tolna megyei építőmunkásoknak becsületük volt világszerte, hiszen — ahogy némi túlzással büszkélkedni szoktunk vele — ők építették Ankarát, de 'tizenkilencben és negyvenötben is ismertté tették nevüket. Egyértelműen és következetesen csatlakoztak a munkáshatalom mellé. Utódaik ma ezt folytatják, amikor építik, szépítik, modernizálják városainkat, falva- inkat. Üdvözlet az építőknek! L. Cy. — Egyik munkát betakarjuk a másikkal — summázza a közös véleményt Bantosné, elmondják; az ORION-ban ~ a többiek pedig bólogatnak. Nagyobb szervezettséget, céltudatosabb munkát! Nyári feladatok, tennivalók az élelmiszer-gazdaságban A szóvivő: Gyurica Istvánná Fotó: Gottvald Károly.
