Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

4 ^EPÜJSÄG 1979. június 10. Az ilyen és hasonló rövid­ke őrjáratoknak, minit ami­lyent a Bárt imában is végez­tünk, többnyire az a tanul­sága, hogy az emberek sze­retnek panaszkodni. Ez itt is előfordult, de korántsem va­lamiféle ábkozódó ökölrázás formájában, hanem nagyon tárgyilagosan, higgadtan és éppen ezért méltánylást ér­demlően. Éppen ezért vissza kell térni a vízre. Ottjártunk napján épp a 78. számú ház előtt volt csőtörés. Helyi vé­lemények : — Amikor az utat csinál­ták, nagyon jól láthatták a régi, rozsdás csöveket. Még­sem cserélték ki! Most per­sze a nehéz autók, buszok alatt csak ott nem pattan el a cső, ahol nem akar! A Bartina — felülnézetből két pont között nagyjából 200 lakóház áll. Java részük föld­szintes és egyáltalán nem mai építésű, mely utóbbi utá­nozhatatlan bájt kölcsönöz az árnyas fák alatt elég mere­dek kaptáitok árán, hegynek tartó utcának. Az egykor volt gazdálko­dásról félszerek árulkodnak és számos kút is. Beszéltünk bartinaival, aki a legkomo­lyabban gondolkodik azon, hogy egyébként jó vizű kútját mihamarabb kiitisztíttatja, mert a csőtörések a város­nak ezen a részén már oly­annyira mindennapiak, hogy szinte emlékezetes a hét, amelyen nem fordul elő. Er­ről azonban majd később bővebben. Az ember általában nem gondol arra, hogy az a hely, melyen ő lakik, mások szá­mára panoráma. Márpedig a Bethlen Gáibor utca felől nézve a Bartina igencsak az. Olyannyira, hogy változtatá­sa a város távolabbi fejlesz­tési terveiben se szerepel. Szekszárdnak ez az egyik leg­ősibb része megmarad olyannak, amilyenként ma látható. A Bethlen Gábor ut­ca egyébként a helyi szóhasz­nálat szerint „Fölső utca”. Amiből nem kell arra követ­keztetni, hogy a Bartina „Al­só utca” lenne mert nem az, hanem „Túlsó utca”. A „Túl­só utca” lakóinak is van pa­norámájuk, átellenben egy egész városrész kapaszko­dott a hegy oldalára. A bartinaiak többnyire el­járnak dolgozni utcájukból. Itt más munkahely nincs, mint a moziüzemi vállalat pompás, kis nyomdája, az ISV (Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek közös vállalkozása), a Festő Ktsz és a kéményseprő vállalat irodái. Van az utcában könyvkötő, lakatos, autófé­nyező, művirág- és koszorú­készítő. Balt és vendéglő már tulajdonképpen a Remete ut­ca elején van, de mindkettő a bartinaiakat is kiszolgálja, méghozzá nagyon jól. A Szekszárd-Sárközi ÁFÉSZ 4. sz. kis vegyesboltjának nyit­va tartása — az igényeknek megfelelően —■ falusias. 6­tól 10-ig és délután fél 3-tól — Volt rá példa, hogy még a Népújságban is meg­hirdették a víz elzárását. Hordtuk, gyűjtöttük a tarta­lékot, aztán meg is történt az elzárás: — hajszál ponto­san 24 órával a meghirde­tett időpont után! A bartinaiak óhajtásának megfelelően megkérdeztük Borbás Isvánt, a Víz- és Csa­tornamű Vállalat igazgató­ját, aki természetesen tudott a helyzetről. — Anyagi erőnkhöz mér­ten, folyamatosan cseréljük az úgynevezett „lösz-szab­ványnak” megfelelőkre a csöveket. A bartinaiaknak ez a gondja 1980 81-re megoldó­dik. A másik gond, ennek a DÉDÁSZ-mak kellene, hogy utána nézzen, az utcai köz- világítás szinte teljes rap­szodikussága. Ezeket a soro­kat május 31-én írjuk. A 29r ről 30-ra virradó éjszakán (is) csak hellyel-közzel égtek az utcai lámpák a Bartiná- ban. Még egy kérés, melyet az új telefonközponttal szink­ronban célszerű lenne telje­síteni : kilométer hosszan nincs a környéken nyilvános telefonfülke. Mentőt hívni, tüzet jelenteni legfeljebb csak postagalamb bókkal le­het... Egyébként a Bartinában minden csendes. Az autó­busz-közlekedéssel kapcso­latban például nem hallot­tunk egy rossz szót se... ORDAS IVÁN Fotó: BAKÓ JENŐ este 6-ig lehet vásárolni. A 19. sz. italbolt, melyet mind- közönségesen csak „A fáradt kapa” néven ismernek a szakértők, neggel 9-től késő estig. (Mellékesen szólva az ilyen nép ajkán született ízes elnevezéseket a vendéglátás etikájának minden sérelme nélkül, hivatalosan is hasz­nálni lehetne. A Kiskulacs például mennyivel különb /név egy réginél: „A hamis tanúhoz”?) „A fáradt kapa” azért érdemel különösebb méltánylást, mert széles kör­nyéken ez az egyetlen hely, ahol kulturált körülmények közt össze lehet gyűlni. Van tv, játékok, patyolattisztaság és Csopak Mihály üzletvezető a közeljövőben megnyitja az udvari, új tekepályát is. Nemrégiben egy tolnai pél­dával dokumentáltuk, hogy jóakarattal és hozzáértéssel IV. osztályú italboltnak is lehet színvonala. Ez a másik példa, ami úgy látszik üzlet­nek se lehet rossz, mert a forgalom viszonylag rövid idő alatt megduplázódott, májusban 140 ezer forint volt. — Nézze, nem ígérem, hogy fáklyásmenet lesz. Különösen az első időkben. De maga tehetséges, talpraesett fiatalember. Csak egyről ne feledkez­zék meg soha: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse...’ Ért engem. Egyébként az elődje is itt galoppír ózta el magát... Maga egy ■törvényt ismert: a népgazdaság érdeke! Hogy X vagy Y'1 ..? Hát istenem ! Ha nem lesz gazdasá­gos a verkli, előbb vagy utóbb mindenki veheti a kalapját!... Azért ne féljen, nem lesz egyedül. A helyettese... ismeri már Palotait? Nem rossz gyerek, majd meglátja. Ha valami probléma van, jöjjenek. No, ezt csak úgy mondom. Nem lesz itt semmi baj, maga kitűnő mérnök, Pacás — már­mint Palotai — univerzális koponya. Harminc éve ismerem... Jó munkát, sok sikert kívánok. Fel a fejjel! Szabad kezet kapott. Hát csak ke­ményen, határozottan. Az elismerés sem fog el­maradni, biztosíthatom... — Palotai vagyok. Üdvözöllek. Azt javaslom, lássunk a dolgunkhoz, közben majd úgyis meg­ismerkedünk. Egy trágyadomb ez, köztünk szól­va. Egy maffia. Nyilván tájékoztattak. Az öreg­nek — az elődödnek — az volt a fő hibája, hogy ■nem tudott nemet mondani. A rokonság nagy volt, a nőket is szerette, manapság meg ki adja osztályveztőnél alább? Állítom, hogy több osz­tály van ebben a gyárban, mint gép!... No de nézzük, miből élünk! Először is a közvetlen mun­katársainkat kell kiválasztanunk, ügy gondolom, célszerűbb, ha külön titkárságot tartunk. No per­sze valaki koordinálná a munkájukat. Én át­hoznám a minisztériumból, ha egyetértesz vele, néhány kipróbált emberemet, esetleg, ha megen­geded, ajánlanék neked is.. No persze, persze, bocsás meg, nyilván neked is volit egy-ikét elkép­zelésed... Értelek, hogyne értenélek! Egyszerűsí­teni fogjuk az adminisztrációt, persze, hogy egy­szerűsítjük! De azért nézzünk szembe a valóság­gal! Mindenkit, ugye, nem lehet elküldeni. Majd meg fogod látni. Jó, ha egy-két nyugdíjastól megszabadulhatunk. A kulcspozíciókat ugyanak­kor kézben kell tartanunk. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a maffiának!... Ezen belül termé­szetesen maximális módon érvényesíteni fogjuk a gazdaságosság szempontjait... — öregem, ekkora bajban még soha nem vol­tam! Tudod, hogy kaptam egy gyárat. Aranybá­nya, állami díj, díszsírhely, utazás, amit akarsz...! Csak éppen át kell szervezni, merthogy ráfize­téses. Nagyon ráfizetéses! Miért, mit gondoltál? Tálán csak úgy hajigálják utánunk a kényelmes pozíciókat?... ötszáz fő. Ebből százötven a köz­vetlen termelő... Papíron. Kinek volt ideje le­menni...? Varázsló vagyok én?! Tessék gazdasá­gossá tenni!... A termékváltás nem gond, azon a néhány ócska gépen már mindent gyártottak! De az a sok szerencsétlen...! Kicserélek, mondjuk, tíz emlbert, leépítek valahogy húszat, mondd, hogy ötvenet... Szabad kéz! Röhögök!... Tudod, hogy van némi fogalmam a dolgokról, de ha most nem vagyok észnél, nagyon megfürdetnek. Rendben van, hogy néhány régi bútordarabhoz nem lehet nyúlni, majdcsak nyugdíjba mennek. De idenyomtak mellém egy helyettest, derült ég­ből a villámcsapás! Ez egy egész hadsereget akar magával hozni!... Hát mit mondhatok neki? Azért adták, hogy segítsen... De nem baj! Meny­nyi most a te fizetésed?... Hogy jön ez ide? Azt számolgatom, hogyan tudnálak átvenni. Te is a helyettesem lennél. Nem szolgáltathatom ki ma­gam teljesen ennek a nehéz vagány Palotainak!... Nem akarsz nekem segíteni?... Értelek. Csinos leg­alább?... És a másik kettő kicsoda?... Miit bánom, hozz, akit akarsz! írathatom a kikérőket?... — Nézze, Balogh szaktárs, én nem tudok ma­gának lakatosokat szülni, sem hegesztőket. Lét­számstop van, értse már meg! Ne akarja nekem bemesélni, hogy éppen az az egy ember hiányzik magának!... Majd a Dudás helyett kap valakit. Ha lesz jelentkező. Három ember hiánnyal dol­goznak másfél éve, éppen a Dudás fogja magu­kat a földhöz csapni? Az emberek fölfelé törek­szenek, ez természetes dolog, úgy hiszem. A ma­ga fia miért nem jön ide magához drehálni? Na látja!... — Gépet? Most? Négyszázezerért? Lerobbant, lerobbant! Meg kell javítani. Ha két hónap, két hónap. Addig is dolgoznak az emberek. Mi az, hogy „és a többi?”... Szervezés kérdése. Úgy kell a munkát elosztani, hogy mindenkinek jusson. Hogy a termelékenység? Ne legyünk már gyere­kek! Azt se tudjuk, holnap képszöget gyártunk, vagy harisnyanadrágot!... — Póthitel? Képtelenség Az egész bájzlit rég be kellett volna csukni. No, csak azért mondom Maguk arra vállalkoztak, hogy... legalábbis csök­kentik a ráfizetést Most meg még fejni akarnak? Ezt az elődjeik is meg tudták volna tenni. Nem megy, fiúk, beruházásról szó sémi lehet. Nagyon, helyes, korszerűsíteni kell az adminisztrációt... Ezzel kapcsolatban még lesz egy kis észrevéte­lem, no de nem erről van most szó. Az admi­nisztrációt korszerűsíteni kell, nagyon helyes. A létszámot is lehet csökkenteni, sőt, kell is, ter­mészetesen, ahogy a vállalati érdek megkívánja... Korszerűtlen épületben valóban nem lehet kor­szerűen dolgozni. Nem férnek egymástól, el is hiszem. Az igazgatósági épületük legalább száz éve épült. Szerencsétlen kis unokahúgom is har­madmagával ül egy majd megmondtam mekko­ra szobában... No, csak azért mondom, hogy is­merem a körülményeiket. Kétségtelen, hogy a vállalatok ma modern irodaházakat építenek, természetes, hogy ez is a fejlődéshez tartozik, de maguk, már akárhogyan is nézzük, csak púp a népgazdaság hátán... Már megbocsássatok, fiúk, ha még most egy irodaházait is... Tíz emelet alatt manapság nincs az ilyesmi. Csupa üveg, villog, fénylik, messzire látszik. Értitek... Jó, tudom, hogy áldozatok nélkül semmi sem megy. Tudom, hogy a szervezési főosztályon is hárman tipród- nak egymáson, meg a többi osztályon is sok a probléma... Meg kell hogy mondjam, én a szer­vezési főosztályt is két önálló főosztályra bon­tanám, de erről majd máskor... Visszatérve a lé­nyegre: ha készítenétek egy pontos felmérése­ken alapuló tervezetet arról, hogy mennyiben növelné a termelékenységet perspektívájában a tudományos alapokon átszervezett szervezőappa- rátus, akkor én azt is el tudnám képzelni, hogy megkaphatnátok a póhitelt az új beruházásra. No nem százmilliót, legföljebb hetvenet, de elég lesz ez is az új irodaházra. Azt is megmondom, sies­setek... — Miféle műhely? Tudja a bánat! Én a mély­építőkhöz tartozom. Amott állt még tegnap va­lami téglafal, ahol most a cölöpverő puffog. El kellett itt is planírozni, erre jár majd be, úgy mondják, a toronydaru. Nem idevaló vagyok én, aztán nem tudom, hogy állt-e itt valami műhely, vagy nem állt. De igencsak állhatott, mert arra a föld is olajszagú... Ha maga jobban tudja, mit kérdezi?... Lassabban, uram! Ideges?... No nézd a naplopóját! Gyár még sehol! Majd lesz, ha lesz! Ö meg már kapja a nagy dohányt!... Méghogy ő az igazgató!... Én meg a váci püspök vagyok!... TRENCSÉNYI IMRE A szájhagyományt nem minden esetben keli koma« lyon venni. így például a szekszárdi Bartina nevének eredetét sem, mely szerint a tikkadt I. Béla király ezen a tájon közölte volna azt az Óhajtását, hogy: „Bort in­nám I" Mire a parancsnak számitó királyi kívánság a kí­séretnek azon tagjaihoz ju­tott, mely az egy Árpád-házi torkának megfelelő nedűt őrizte, mát igy módosult vol­na: „Bort inna... Bart inna..." Amiből némi — alighanem XIX. századi — fantázia azt kerekítette, hogy így jött lét­re a Bartina név, melynek egyébként mai tudásunk sze­rint semmi értelme sincs. Csak szép, hangulatos, mint a Bartina maga. A Bartina tulajdonképpen nem városnegyed, hanem egy jellegzetes utca, a hoz­zá csatlakozó közökkel, me­lyekhez némi jóakarattal még a Kisbödő elejét is hoz­zá lehet számítani. Kezdődik a Béla térnél és véget ér a Remete utcai kanyarnál. E Apróhirdet és nyelvfacsar Sem elhelyezkedni, sem eladni, sem vásárolni, sem hőszigetelni, sem féregirtást kérni nem akarok, de időnként átbön­gészem az apróhirdetése­ket. Az egyik nagyvállalat hirdetéséhez nem is kellett nagyon böngészgetni, mert hivalkodó külsővel adja mindenki tudtára, hogy „KORMA NYKIÉMELT” beruházáshoz ilyen meg olyan szak- és nem szak­munkásokat felvesznek. Vajon érdemes-e elmen­ni ehhez a vállalathoz dol­gozni? — ötlik fel bennem a kérdés. Gondoljuk meg. Először is: mi az, hogy „kormánykiemelt” ? Egy hasonlattal élve, talán olyan autó, amelynek ki­emelték a kormányát és most megy amerre lát? Amerre jósorsa viszi? A hirdetett beruházás is egy ilyen kormányozhatat- iain kormányzás nélküli valami lehet, ahol lesz ahogy desz alapon mennek a dolgok, sőt úgy is ilesz, hogy sehogyse lesz? Nem valami bizalomgerjesztő dolog. Aztán ez egy nagyon sze­gény vállalat lehet, mert arra sincs pénze, hogy az apróhirdetésben rendes; magyar nyelven hirdesse magát. • Szegénységében kénytelen egy-két szót el­spórolni a mondatból. (Igaz elfelejtettem, hogy régi építési gyakorlat „kispó­rolni” a cementet a beton­ból, a meszet a malterból és így tovább.) Úgy látszik senki sem bújhat ki a sa­ját bőréből. Az illető nagy­vállalat sem. Ha teszem azt, csak annyit írnak, hogy „kiemelt beruházás” már az is takarékosság, de van értelme, vagy, ha any- nyira ragaszkodnak a jó­hírükhöz, sőt növelni akar­ják azt és tudtára kívánják adni mindenkinek, hogy a kormány rájuk mer bízni egy beruházást (valószínű­leg ebben az esetben épít­kezésről van szó — csak úgy mellesleg), akkor ne sajnálják már azt a né­hány szót és írják például úgy, hogy a .kormány ál­tal kiemelt”, kiemelten ke­zelt ... és a többi. Szóval nem érdemes ide eljönni, mert ez egy nagyon sze­gény vállalat,, biztosan rossz lehet a fizetés is. Ha már így kötekedni kezdtem, megkérdezem még azt is, hogy vajon ha már ennyire takarékosak, hogy azt a nem tudom én mennyicske forintot, amibe a hirdetés néhány szava kerül sajnálják kiadni, mindenben ilyen takaréko­sak lesznek? Nem fognak süllyedni majd a falak, nem fog repedezni a vako­lat, határidőre elkészül az a „kormánykiemelt” micso­da? De térjünk vissza az ere­deti témához. Nem első és nem utolsó eset, hogy az apróhirdetésekben a irosz- szul -értelmezett takarékos­ság bizony borzalmas tor- zolmányokat szül. (Mint ahogy például egy építke­zésen is.) Ez a .kormány­kiemelt” szó is egy a sok közül, példának arra, hogy ha egyszer mi takarékos­kodni akarunk, akkor ne­künk semmi sem drága. Még az anyanyelvűnk sem. cz­\ Az igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents