Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
4 ^EPÜJSÄG 1979. június 10. Az ilyen és hasonló rövidke őrjáratoknak, minit amilyent a Bárt imában is végeztünk, többnyire az a tanulsága, hogy az emberek szeretnek panaszkodni. Ez itt is előfordult, de korántsem valamiféle ábkozódó ökölrázás formájában, hanem nagyon tárgyilagosan, higgadtan és éppen ezért méltánylást érdemlően. Éppen ezért vissza kell térni a vízre. Ottjártunk napján épp a 78. számú ház előtt volt csőtörés. Helyi vélemények : — Amikor az utat csinálták, nagyon jól láthatták a régi, rozsdás csöveket. Mégsem cserélték ki! Most persze a nehéz autók, buszok alatt csak ott nem pattan el a cső, ahol nem akar! A Bartina — felülnézetből két pont között nagyjából 200 lakóház áll. Java részük földszintes és egyáltalán nem mai építésű, mely utóbbi utánozhatatlan bájt kölcsönöz az árnyas fák alatt elég meredek kaptáitok árán, hegynek tartó utcának. Az egykor volt gazdálkodásról félszerek árulkodnak és számos kút is. Beszéltünk bartinaival, aki a legkomolyabban gondolkodik azon, hogy egyébként jó vizű kútját mihamarabb kiitisztíttatja, mert a csőtörések a városnak ezen a részén már olyannyira mindennapiak, hogy szinte emlékezetes a hét, amelyen nem fordul elő. Erről azonban majd később bővebben. Az ember általában nem gondol arra, hogy az a hely, melyen ő lakik, mások számára panoráma. Márpedig a Bethlen Gáibor utca felől nézve a Bartina igencsak az. Olyannyira, hogy változtatása a város távolabbi fejlesztési terveiben se szerepel. Szekszárdnak ez az egyik legősibb része megmarad olyannak, amilyenként ma látható. A Bethlen Gábor utca egyébként a helyi szóhasználat szerint „Fölső utca”. Amiből nem kell arra következtetni, hogy a Bartina „Alsó utca” lenne mert nem az, hanem „Túlsó utca”. A „Túlsó utca” lakóinak is van panorámájuk, átellenben egy egész városrész kapaszkodott a hegy oldalára. A bartinaiak többnyire eljárnak dolgozni utcájukból. Itt más munkahely nincs, mint a moziüzemi vállalat pompás, kis nyomdája, az ISV (Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek közös vállalkozása), a Festő Ktsz és a kéményseprő vállalat irodái. Van az utcában könyvkötő, lakatos, autófényező, művirág- és koszorúkészítő. Balt és vendéglő már tulajdonképpen a Remete utca elején van, de mindkettő a bartinaiakat is kiszolgálja, méghozzá nagyon jól. A Szekszárd-Sárközi ÁFÉSZ 4. sz. kis vegyesboltjának nyitva tartása — az igényeknek megfelelően —■ falusias. 6tól 10-ig és délután fél 3-tól — Volt rá példa, hogy még a Népújságban is meghirdették a víz elzárását. Hordtuk, gyűjtöttük a tartalékot, aztán meg is történt az elzárás: — hajszál pontosan 24 órával a meghirdetett időpont után! A bartinaiak óhajtásának megfelelően megkérdeztük Borbás Isvánt, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját, aki természetesen tudott a helyzetről. — Anyagi erőnkhöz mérten, folyamatosan cseréljük az úgynevezett „lösz-szabványnak” megfelelőkre a csöveket. A bartinaiaknak ez a gondja 1980 81-re megoldódik. A másik gond, ennek a DÉDÁSZ-mak kellene, hogy utána nézzen, az utcai köz- világítás szinte teljes rapszodikussága. Ezeket a sorokat május 31-én írjuk. A 29r ről 30-ra virradó éjszakán (is) csak hellyel-közzel égtek az utcai lámpák a Bartiná- ban. Még egy kérés, melyet az új telefonközponttal szinkronban célszerű lenne teljesíteni : kilométer hosszan nincs a környéken nyilvános telefonfülke. Mentőt hívni, tüzet jelenteni legfeljebb csak postagalamb bókkal lehet... Egyébként a Bartinában minden csendes. Az autóbusz-közlekedéssel kapcsolatban például nem hallottunk egy rossz szót se... ORDAS IVÁN Fotó: BAKÓ JENŐ este 6-ig lehet vásárolni. A 19. sz. italbolt, melyet mind- közönségesen csak „A fáradt kapa” néven ismernek a szakértők, neggel 9-től késő estig. (Mellékesen szólva az ilyen nép ajkán született ízes elnevezéseket a vendéglátás etikájának minden sérelme nélkül, hivatalosan is használni lehetne. A Kiskulacs például mennyivel különb /név egy réginél: „A hamis tanúhoz”?) „A fáradt kapa” azért érdemel különösebb méltánylást, mert széles környéken ez az egyetlen hely, ahol kulturált körülmények közt össze lehet gyűlni. Van tv, játékok, patyolattisztaság és Csopak Mihály üzletvezető a közeljövőben megnyitja az udvari, új tekepályát is. Nemrégiben egy tolnai példával dokumentáltuk, hogy jóakarattal és hozzáértéssel IV. osztályú italboltnak is lehet színvonala. Ez a másik példa, ami úgy látszik üzletnek se lehet rossz, mert a forgalom viszonylag rövid idő alatt megduplázódott, májusban 140 ezer forint volt. — Nézze, nem ígérem, hogy fáklyásmenet lesz. Különösen az első időkben. De maga tehetséges, talpraesett fiatalember. Csak egyről ne feledkezzék meg soha: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse...’ Ért engem. Egyébként az elődje is itt galoppír ózta el magát... Maga egy ■törvényt ismert: a népgazdaság érdeke! Hogy X vagy Y'1 ..? Hát istenem ! Ha nem lesz gazdaságos a verkli, előbb vagy utóbb mindenki veheti a kalapját!... Azért ne féljen, nem lesz egyedül. A helyettese... ismeri már Palotait? Nem rossz gyerek, majd meglátja. Ha valami probléma van, jöjjenek. No, ezt csak úgy mondom. Nem lesz itt semmi baj, maga kitűnő mérnök, Pacás — mármint Palotai — univerzális koponya. Harminc éve ismerem... Jó munkát, sok sikert kívánok. Fel a fejjel! Szabad kezet kapott. Hát csak keményen, határozottan. Az elismerés sem fog elmaradni, biztosíthatom... — Palotai vagyok. Üdvözöllek. Azt javaslom, lássunk a dolgunkhoz, közben majd úgyis megismerkedünk. Egy trágyadomb ez, köztünk szólva. Egy maffia. Nyilván tájékoztattak. Az öregnek — az elődödnek — az volt a fő hibája, hogy ■nem tudott nemet mondani. A rokonság nagy volt, a nőket is szerette, manapság meg ki adja osztályveztőnél alább? Állítom, hogy több osztály van ebben a gyárban, mint gép!... No de nézzük, miből élünk! Először is a közvetlen munkatársainkat kell kiválasztanunk, ügy gondolom, célszerűbb, ha külön titkárságot tartunk. No persze valaki koordinálná a munkájukat. Én áthoznám a minisztériumból, ha egyetértesz vele, néhány kipróbált emberemet, esetleg, ha megengeded, ajánlanék neked is.. No persze, persze, bocsás meg, nyilván neked is volit egy-ikét elképzelésed... Értelek, hogyne értenélek! Egyszerűsíteni fogjuk az adminisztrációt, persze, hogy egyszerűsítjük! De azért nézzünk szembe a valósággal! Mindenkit, ugye, nem lehet elküldeni. Majd meg fogod látni. Jó, ha egy-két nyugdíjastól megszabadulhatunk. A kulcspozíciókat ugyanakkor kézben kell tartanunk. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a maffiának!... Ezen belül természetesen maximális módon érvényesíteni fogjuk a gazdaságosság szempontjait... — öregem, ekkora bajban még soha nem voltam! Tudod, hogy kaptam egy gyárat. Aranybánya, állami díj, díszsírhely, utazás, amit akarsz...! Csak éppen át kell szervezni, merthogy ráfizetéses. Nagyon ráfizetéses! Miért, mit gondoltál? Tálán csak úgy hajigálják utánunk a kényelmes pozíciókat?... ötszáz fő. Ebből százötven a közvetlen termelő... Papíron. Kinek volt ideje lemenni...? Varázsló vagyok én?! Tessék gazdaságossá tenni!... A termékváltás nem gond, azon a néhány ócska gépen már mindent gyártottak! De az a sok szerencsétlen...! Kicserélek, mondjuk, tíz emlbert, leépítek valahogy húszat, mondd, hogy ötvenet... Szabad kéz! Röhögök!... Tudod, hogy van némi fogalmam a dolgokról, de ha most nem vagyok észnél, nagyon megfürdetnek. Rendben van, hogy néhány régi bútordarabhoz nem lehet nyúlni, majdcsak nyugdíjba mennek. De idenyomtak mellém egy helyettest, derült égből a villámcsapás! Ez egy egész hadsereget akar magával hozni!... Hát mit mondhatok neki? Azért adták, hogy segítsen... De nem baj! Menynyi most a te fizetésed?... Hogy jön ez ide? Azt számolgatom, hogyan tudnálak átvenni. Te is a helyettesem lennél. Nem szolgáltathatom ki magam teljesen ennek a nehéz vagány Palotainak!... Nem akarsz nekem segíteni?... Értelek. Csinos legalább?... És a másik kettő kicsoda?... Miit bánom, hozz, akit akarsz! írathatom a kikérőket?... — Nézze, Balogh szaktárs, én nem tudok magának lakatosokat szülni, sem hegesztőket. Létszámstop van, értse már meg! Ne akarja nekem bemesélni, hogy éppen az az egy ember hiányzik magának!... Majd a Dudás helyett kap valakit. Ha lesz jelentkező. Három ember hiánnyal dolgoznak másfél éve, éppen a Dudás fogja magukat a földhöz csapni? Az emberek fölfelé törekszenek, ez természetes dolog, úgy hiszem. A maga fia miért nem jön ide magához drehálni? Na látja!... — Gépet? Most? Négyszázezerért? Lerobbant, lerobbant! Meg kell javítani. Ha két hónap, két hónap. Addig is dolgoznak az emberek. Mi az, hogy „és a többi?”... Szervezés kérdése. Úgy kell a munkát elosztani, hogy mindenkinek jusson. Hogy a termelékenység? Ne legyünk már gyerekek! Azt se tudjuk, holnap képszöget gyártunk, vagy harisnyanadrágot!... — Póthitel? Képtelenség Az egész bájzlit rég be kellett volna csukni. No, csak azért mondom Maguk arra vállalkoztak, hogy... legalábbis csökkentik a ráfizetést Most meg még fejni akarnak? Ezt az elődjeik is meg tudták volna tenni. Nem megy, fiúk, beruházásról szó sémi lehet. Nagyon, helyes, korszerűsíteni kell az adminisztrációt... Ezzel kapcsolatban még lesz egy kis észrevételem, no de nem erről van most szó. Az adminisztrációt korszerűsíteni kell, nagyon helyes. A létszámot is lehet csökkenteni, sőt, kell is, természetesen, ahogy a vállalati érdek megkívánja... Korszerűtlen épületben valóban nem lehet korszerűen dolgozni. Nem férnek egymástól, el is hiszem. Az igazgatósági épületük legalább száz éve épült. Szerencsétlen kis unokahúgom is harmadmagával ül egy majd megmondtam mekkora szobában... No, csak azért mondom, hogy ismerem a körülményeiket. Kétségtelen, hogy a vállalatok ma modern irodaházakat építenek, természetes, hogy ez is a fejlődéshez tartozik, de maguk, már akárhogyan is nézzük, csak púp a népgazdaság hátán... Már megbocsássatok, fiúk, ha még most egy irodaházait is... Tíz emelet alatt manapság nincs az ilyesmi. Csupa üveg, villog, fénylik, messzire látszik. Értitek... Jó, tudom, hogy áldozatok nélkül semmi sem megy. Tudom, hogy a szervezési főosztályon is hárman tipród- nak egymáson, meg a többi osztályon is sok a probléma... Meg kell hogy mondjam, én a szervezési főosztályt is két önálló főosztályra bontanám, de erről majd máskor... Visszatérve a lényegre: ha készítenétek egy pontos felméréseken alapuló tervezetet arról, hogy mennyiben növelné a termelékenységet perspektívájában a tudományos alapokon átszervezett szervezőappa- rátus, akkor én azt is el tudnám képzelni, hogy megkaphatnátok a póhitelt az új beruházásra. No nem százmilliót, legföljebb hetvenet, de elég lesz ez is az új irodaházra. Azt is megmondom, siessetek... — Miféle műhely? Tudja a bánat! Én a mélyépítőkhöz tartozom. Amott állt még tegnap valami téglafal, ahol most a cölöpverő puffog. El kellett itt is planírozni, erre jár majd be, úgy mondják, a toronydaru. Nem idevaló vagyok én, aztán nem tudom, hogy állt-e itt valami műhely, vagy nem állt. De igencsak állhatott, mert arra a föld is olajszagú... Ha maga jobban tudja, mit kérdezi?... Lassabban, uram! Ideges?... No nézd a naplopóját! Gyár még sehol! Majd lesz, ha lesz! Ö meg már kapja a nagy dohányt!... Méghogy ő az igazgató!... Én meg a váci püspök vagyok!... TRENCSÉNYI IMRE A szájhagyományt nem minden esetben keli koma« lyon venni. így például a szekszárdi Bartina nevének eredetét sem, mely szerint a tikkadt I. Béla király ezen a tájon közölte volna azt az Óhajtását, hogy: „Bort innám I" Mire a parancsnak számitó királyi kívánság a kíséretnek azon tagjaihoz jutott, mely az egy Árpád-házi torkának megfelelő nedűt őrizte, mát igy módosult volna: „Bort inna... Bart inna..." Amiből némi — alighanem XIX. századi — fantázia azt kerekítette, hogy így jött létre a Bartina név, melynek egyébként mai tudásunk szerint semmi értelme sincs. Csak szép, hangulatos, mint a Bartina maga. A Bartina tulajdonképpen nem városnegyed, hanem egy jellegzetes utca, a hozzá csatlakozó közökkel, melyekhez némi jóakarattal még a Kisbödő elejét is hozzá lehet számítani. Kezdődik a Béla térnél és véget ér a Remete utcai kanyarnál. E Apróhirdet és nyelvfacsar Sem elhelyezkedni, sem eladni, sem vásárolni, sem hőszigetelni, sem féregirtást kérni nem akarok, de időnként átböngészem az apróhirdetéseket. Az egyik nagyvállalat hirdetéséhez nem is kellett nagyon böngészgetni, mert hivalkodó külsővel adja mindenki tudtára, hogy „KORMA NYKIÉMELT” beruházáshoz ilyen meg olyan szak- és nem szakmunkásokat felvesznek. Vajon érdemes-e elmenni ehhez a vállalathoz dolgozni? — ötlik fel bennem a kérdés. Gondoljuk meg. Először is: mi az, hogy „kormánykiemelt” ? Egy hasonlattal élve, talán olyan autó, amelynek kiemelték a kormányát és most megy amerre lát? Amerre jósorsa viszi? A hirdetett beruházás is egy ilyen kormányozhatat- iain kormányzás nélküli valami lehet, ahol lesz ahogy desz alapon mennek a dolgok, sőt úgy is ilesz, hogy sehogyse lesz? Nem valami bizalomgerjesztő dolog. Aztán ez egy nagyon szegény vállalat lehet, mert arra sincs pénze, hogy az apróhirdetésben rendes; magyar nyelven hirdesse magát. • Szegénységében kénytelen egy-két szót elspórolni a mondatból. (Igaz elfelejtettem, hogy régi építési gyakorlat „kispórolni” a cementet a betonból, a meszet a malterból és így tovább.) Úgy látszik senki sem bújhat ki a saját bőréből. Az illető nagyvállalat sem. Ha teszem azt, csak annyit írnak, hogy „kiemelt beruházás” már az is takarékosság, de van értelme, vagy, ha any- nyira ragaszkodnak a jóhírükhöz, sőt növelni akarják azt és tudtára kívánják adni mindenkinek, hogy a kormány rájuk mer bízni egy beruházást (valószínűleg ebben az esetben építkezésről van szó — csak úgy mellesleg), akkor ne sajnálják már azt a néhány szót és írják például úgy, hogy a .kormány által kiemelt”, kiemelten kezelt ... és a többi. Szóval nem érdemes ide eljönni, mert ez egy nagyon szegény vállalat,, biztosan rossz lehet a fizetés is. Ha már így kötekedni kezdtem, megkérdezem még azt is, hogy vajon ha már ennyire takarékosak, hogy azt a nem tudom én mennyicske forintot, amibe a hirdetés néhány szava kerül sajnálják kiadni, mindenben ilyen takarékosak lesznek? Nem fognak süllyedni majd a falak, nem fog repedezni a vakolat, határidőre elkészül az a „kormánykiemelt” micsoda? De térjünk vissza az eredeti témához. Nem első és nem utolsó eset, hogy az apróhirdetésekben a irosz- szul -értelmezett takarékosság bizony borzalmas tor- zolmányokat szül. (Mint ahogy például egy építkezésen is.) Ez a .kormánykiemelt” szó is egy a sok közül, példának arra, hogy ha egyszer mi takarékoskodni akarunk, akkor nekünk semmi sem drága. Még az anyanyelvűnk sem. cz\ Az igazgató
