Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

a Képújság V 1979. június 1. Balkonládák növényei Az ember a természet szerves része, ezért környe­zetét a lehetőségeinek megfe­lelően növényekkel díszíti. A természet fokozatosan jut el az emberhez. Kívül van a kert vagy a park, közelebb vannak a balkon- és az ab­lakládák, a lakásban a szo- banövények A lakótelepeket, emeletes házakat esztétikailag szebbé, vonzóbbá teszi, a környezet­be való beolvadását elősegí­ti, ha balkonládával díszítik az erkélyt vagy az ablakpár­kányokat. Erre a célra fából, mű­anyagból vagy betonból ké­szíthetünk vályúkat. Készen is kaphatók. Minél nagyobb méretűek, a növények számá­ra annál megfelelőbbek, vi­szont nehezebb az elhelye­zésük. Balkonoknál célsze­rűbb, ha a láda a rácson be­lül van, így nem veszélyez­teti a járókelőket a lecsurgó víz és az esetleges lezuhaná­suk veszélye is megszűnik. Színük lehetőleg világos le­gyen, hogy kevéssé meleged­jenek fel. Célszerű, ha a ház vagy a növények színéhez igazodik. Ne a láda színe hív­ja fel magára a figyelmet, hanem a benne lévő szép nö­vényzet. A növények számára a leg­nagyobb gondot az jelenti, hogy kicsi a ládában a föld- mennyiség, sokszor az is táp­anyagokban sovány, gyorsan kiszárad. Ezt még az is teté­zi, hogy nem csak a nap süt a növényekre, hanem a fa­lakról visszaverődő sugara­kat is el kell viselniük. Ezért nem célszerű közvetle­nül a balkonládába vetni, jobb, ha palántát nevelünk vagy vásárolunk. A ládákat kötöttebb föld­keverékkel töltsük meg, mert ez jobban tartja a vizet. Le­gyen benne tőzeg is, mert ennek a közegnek jó a víz­tartó képessége. Az agyagos részek pedig a tápanyag meg­kötésére szolgálnak. Minden évben friss földkeverékkel töltsük meg a ládákat. A palántákat április végétől május végéig ültethetjük. Problémát jelent az erkély fekvése és a növények igé­nye közötti összhang. A nö­vények a fénymennyiséggel szemben érzékenyek. Vannak, amelyeket napra, másokat félárnyékba vagy árnyékba kell ültetni. Talán kevesebb növény viseli el a déli oldal nagy melegét, mégis az észa­ki oldalakon látunk keve­sebb növényt. A ládába úgy helyezzük el a növényeket, hogy legyenek mereven felálló szárúak és lecsüngők is. Váltakozzanak a virágszínek és a tarka leve- velű növények is. A növény magassága hullámzó is lehet, vagy egyenletes. Szépek az egyszínű virággal díszített erkélyek vagy ablakládák, de a tarka színek is hozzátar­toznak a nyárhoz. Az ablak­ládánál sohase legyen olyan magas a növény, hogy árnyé­kolja a lakást, vagy zavarjon a kilátásban. A csüngő növények közül mind a déli, mind az északi oldalra a petúnia és a mus­kátli csüngő változata alkal­mas. A déli oldalra ültethetjük még a közönséges muskátlit, az őszirózsa alacsonyabb tí­pusait, a kakastaréjt, lobé- liát, a nyári violát, porcsin­rózsát, a rezedát, a tageteszt, a vasvirágot, a rézvirágot. DR. FODOR BÉLA Kulturált viselkedés az utcán Az embert írott és íratlan szabályok kötelezik a kultu­rált viselkedésre nemcsak munkahelyen, otthon, hanem az utcán is. A magatartás be­szédesen elmond mindent bárkiről, talán többet is, mint azt egyesek szeretnék. Tart­sunk tükröt a fiataloknak és az idősebbeknek is néhány negatív példán keresztül, va­jon ki ismer a tükörben ma­gára? A helytelen magatar­táson sohasem késő változ­tatni. A fiatalok körében „divat” lett utcán, járműveken han­gosan beszélni. A hangos be­széd idegesítő, nem is beszél­ve arról, hogy a környezet­ben lévők kénytelenek tudo­másul venni, meghallgatni olyan dolgokat, amelyek nem tartoznak rájuk. Ennek a magatartásnak súlyosabb for­mája, ha drasztikus szavakat mondanak egymásnak a fia­talok, jól tudva, hogy a „hall­gatóságot” megbotránkoztat­ják. Sőt. Még jót derülnek is ezen a „heccen”. Egy bizo­nyos. Nem dicséri ezeket a fiatalokat az ilyen magatar­tás. Az utcán történő hangos rádiózás sem állít ki jó bizo­nyítványt a rádiózóról. Eb­ben a magatartásban vala­hogy az van: nem érdekel senki és semmi, csak én érez- zem jól magam. Itt az érték­méréssel van valami baj.. Vagy csak tapintatlanság az oka? A kulturált magatartás arra kötelez: ne zavarjuk mások nyugalmát — még ze­nével sem. A kulturált magatartás, de a jóérzés is arra kötelez, ha a járművekre felszállunk, az ne „erőviszonyok sorrendjé­ben” történjék, vagyis ne a legerősebb törjön magának utat, hanem udvariasan en­gedjük előre a gyermekeket, a gyermekkel felszállókat, az idősebbeket. Napjainkban gyakran lá­tunk az utcán egymást át­ölelő, csókolódzó fiatal páro­kat? Elfeledkezve a világról és arról, hogy két ember sze­relme, összetartozásának sze­relmi megnyilvánulása nem tartozik az utcán lévő idegen emberekre. Tévedés ne es­sék! Senki sem irigyli a fia­talok boldogságát, szerelmét, de ne vigyék az utcára, a nyilvánosság elé ezeket az ér­zelmeket, amely két ember szorosan vett magánügye. És legyünk teljesen őszinték — a nyilvánosság sem kíváncsi az ilyen látványra. A nők szeretik a változatosságot, az újat. A divat irá­nyítói gondoskodtak arról, hogy az 1979-es évben a színek és a kikészítés új formáival is megújuljanak. Az új divatszín: a piros. Piros a száj, az arc, a köröm. Az arcszínezés formája is megváltozott, az arcpírt egészen a szemöldök föl viszik. Ismét divat a szem kihúzása is. Képeink az új kikészítési módról adnak ízelítőt. Egytálételek A fiatalok kezében sok­szor van sporttáska, vagy vállra akasztható divatos „szerelés”, amiben sok min­den elfér. Ha az utcán közle­kedünk ezekkel a holmikkal, ügyeljünk arra, nehogy vala­kit akaratlanul megüssünk a sporttáskával. Ugyanez vo­natkozik az idősebbekre is, akik különböző anyagból készült vásárlási „szatyrok­kal” veszélyeztetik az utcán közlekedő vagy járműveken utazó nők harisnyáinak ép­ségét. Sőt, sérülést is okoz­hat a lábakon, Nem tartozik a népszerű feladatok közé arra figyel­meztetni az idősebb (és a fia­talabb) férfiakat — ne köp­ködjenek. az utcán. Vissza­taszító látvány. Arra nem is térek ki. mennyire egészség­telen. Szívem szerint min­denkit megbüntetnék, aki az utcán köpköd. Használjunk erre a célra papírzsebkendőt. Minden korosztályba tarto­zó nőre és férfira vonatko­zik: ne szemeteljünk az ut­cán! Ne csak az otthonunk tisztaságát védjük, hanem az utcák, terek, sétányok tiszta­ságát is. mert azok is tágabb értelemben vett otthonunk, környezetünk. FÄSI KATALIN Ha szűk és kicsi az elő­szobánk és azt akarjuk, hogy nagyobbnak látsszék, akkor néhány trükkhöz kell folya­modnunk, és tekintettel kell lenni a lakberendezés néhány szabályára is. Egy nagyméretű tükörfal szinte megduplázza a teret. Nagy falfelületnél több rész­re lehet osztani a tükröt. A szélesen az előszobába nyúló gardrób az előszoba keskeny- sége miatt itt nem előnyös. Mindenesetre a már meglévő fogasokat fel lehet használni. A tükör felerősítésével egy­idejűleg az akasztók felhe­lyezéséhez szükséges lyuka­VÉRES HURKA STRASSBURGI MÓDRA Hozzávalók 4 személynek: 60 dkg burgonya, 40 dkg vö­röshagyma, 60 dkg alma, 2 dkg vaj, só, szerecsendió­reszelék, 1—2 kávéskanál cukor, 75—80 dkg véres hur­ka. A burgonyát, almát meg­hámozzuk, feldaraboljuk, és fedő alatt sós vízben, puhára főzzük. A hagymát közben megtisztítjuk, feldaraboljuk és kevés vízzel a hagymada- raboikkal együtt, fedő alatt, körülbelül 5 percig pároljuk. Vigyázzunk, hogy az alma ne főjön' szét. A burgonyát leszűrjük és összetörjük. Majd (tűzálló edénybe tesz- szük és hozzáöntjük a vajat és hozzákeverjük a párolt alma-hagyma keveréket és fűszerezzük. A véres hurkát karikákra vágjuk. Egy serpe­nyőben megsütjük és végül a burgonyakeverék tetejére (tesszük. A karikákra vágott hagymát a hurkazsírban aranysárgára pirítjuk és vé­gül a tálra, a hurkaszeletek tetejére tesszük. kát is ki kell fúrni. Reg­gelizőasztalnak falra erősített asztalt ajánlunk, összecsuk­ható székekkel. Az asztallap zsanérral kapcsolódik a 10 cm-es peremhez. A lap ki­lógatható konzolon fekszik. Mindehhez stabil hátsó fal szükséges. A polcok közé ra­gasztóanyaggal lehet felerő­síteni a tükröket. Az ajtók fölött polc futhat körbe. A vízszintes tagolás és a világos, egyszínű falkezelés (tapéta vagy festés) miatt alacso­nyabbnak tűnik az előszoba. A polcokra erősített lámpák­ká) a világítási problémát is megoldottuk. TEJSZÍNES GULYÁS i Hozzávalók 4 személy ré­szére: fél kg marhahús, 2,5 dkg zsiradék, 1/4 kg vörös­hagyma, só, bors, 15 dkg gomba, 3,5 dl víz, 1 dl tej­szín, 4 evőkanál liszt. A húst kockákra vágjuk és forró zsiradékban megpá­roljuk. A hagymát megtisz­títjuk és magy darabokra vágjuk, majd a húshoz ad­juk és állandó keverés köz­ben pároljuk. Sózzuk, bor- sozzuk és vízzel felöntjük. Fedő alatt másfél óráig főz­zük. A gombát megtisztítjuk és felszeleteljük, majd az utolsó 20 pereiben a gulyás­hoz keverjük és tovább együtt pároljuk. A lisztet tej­színben elkeverjük és végül a gulyáshoz öntjük, állandó keverés közben. Majd rövid ideig forraljuk. A praktikusan beépített, jól berendezett kis előszoba nagyobbnak tűnik Ha keskeny az előszobánk ök négyen a 25 éves érett­ségi találkozón kerültek is­mét közel egymáshoz. Fel­elevenítették a kedves di­ákköri emlékeket. Kevés volt az idő arra, hogy meg­tudjanak mindent egy­másról. Elhatározták, hogy ezentúl havonta egyszer ösz- szejönnek hol egyiküknél, hol másikuknál. Szabad szombaton, ebéd utáni fi­lceiére. Nagy városban éltek, távol egymástól, más-más munkahelyen dolgoztak, eddig ritkán és csak futólag találkoztak, pedig ók négyen: Éva, Ágnes Klári és Magda, a gimnáziumban is jó barátnők voltak. Magdánál találkoztak először, augusztus­ban. Ö nem ment férjhez, egyedül él a kedves kis garzon lakásban. Éva és Ágnes virággal állított be. Klárit kicsit zavarta, hogy üres kézzel jött. Magda tartotta ma­gát a megbeszéléshez, csupán feketekávé­val kínálta vendégeit. Kitűnő hangulatban beszélgettek. Éva és Ágnes elhozták már felnőtt gyermekeik fényképeit, Klári kicsit szomorúan számolt be válásáról és kissé magányos, gyermektelen életéről. Előkerült az érettségi tablókép, elmondták ki kiről tud valamit, azután az emlékezés eszük­be juttatta az ártatlan, diákköri mókákat, a tanárok és osztálytársak „bece” nevét. A kis lakás megtelt élettel, mind a négyen megfiatalodtak pár órácskára és nehezen váltak el, hiszen annyi mindenről nem be­széltek még. Szeptemberben Évánál ült össze a barát­női négyes. Neki már Klári is vitt virá­got és természetesen a többiek is. Éva fér­je rövid ideig köztük maradt, azután ma­gukra hagyta őket, hadd emlékezzenek za­vartalanul. Igen ám! De Éva keveset volt köztük, mert folyton ki-be járkált a kony­ha és a szobák között, mert a kávéhoz tej­színhabot és kínált meg sós* és édes süte­ményt. Terített, kínált, leszedett és az ide- oda járkálással megzavarta a jóízű beszél­getést. Mintha Magda egyszerű feketéje mellett, az ici-pici lakásban jobb lett vol­na a hangulat. Érezte ezt Klári is, aki gon­dolatban már az októberi összejövetelre ké­szült. Sokat töprengett: állítsa-e vissza a „nor­mát” a feketére, ahogyan azt a találkozón megbeszélték, tegye-e szóvá, ami a szívét nyomja, hogy ne vigyenek egymásnak vi­rágot, mert aki kap, annak egyszerre túl sok kerül a vázájába és nagyon megdrá­gítja a találkozókat. Terített ő is, kínált is éde­set és sósat, a végén még saját készítésű tortával re­mekelt. Minden nagyon fi­nom volt, sokat dicsérték, de ő még Évánál is többet ingázott a konyha és a szo­ba között. A jóízű beszélge­tést minduntalan megszakí­totta a háziasszonyi teen­dő, no meg maga az evés. Mindannyian érezték, hogy nincs ez így jól, de azért a másik asszony, Ágnes mégis azzal a javaslattal állt elő, hogy nála ne ebéd után, hanem 5 órakor legyen a találkozó és Éva hozza el magával a férjét is, hadd legyen az ő Istvánjának is szórakozása. Pontosan megérkeztek a vendégek. Egyik csokor szebb volt a másiknál és amíg Ágnes a vázába rendezgette, addig István kedvesen, de kicsit ünnepélyesen — hiszen most ismerte meg — foglalkozott a ven­dégekkel. Italt kínált, aperitifet. Ágnes el­tűnt. ö nem volt köztük. Beszélgettek, de hol volt ennek a beszélgetésnek a hangu­lata attól a pajkos, vidám, fiatalos lendü­letű csevegéstől, amivel a maguk 14—18 éves korát olyan jól idézték Magdánál. Illatok szűrődtek be a szobába. Valami j>ompás sültet sejtettek. Végre előkerült Ágnes. A nagy asztalhoz terített. Benn a hangulat a Martini hatását tükrözte. Tréfák, adomák, itt-ott pajzán huncutságok hangzottak el, de mi köze volt ennek a féltve őrzött diákköri emlé­kezéshez? Semmi! A háziasszonyi sürgölődésből és az előre árulkodó finom illatokból disznótoros va­csora kerekedett. Minden nagyon finom volt, a hájas tésztára jól csúszott a savany- kás bor. Nagyokat nevettek, de a négy ba­rátnő csak érezte, hogy nem ez az igazi. Magda 11 órára ért haza. Tudta, hogy ő a soros decemberben. Hogyan viszonozza ezt a pompás vendéglátást, hiszen sütője sincs a kis teakonyhájában? Sokáig gon­dolkozott. Reggel tollat fogott és megírt három na­gyon megható hangú, szép levelet. Meg­köszönte a szíves vendéglátást mind a há­rom volt osztálytársnőjének, különösen Ágnesnek és nehezen bár, de leírta, hogy ő nem tud lépést tartani, kiválik a négyes­ből, fájó szívvel. így szakadt vége a kedvesen induló ősz- szejöveteleknek, mert mindannyian érez­ték, hogy valahol valamit elrontottak. DR. GERGELY KÁROLYNÉ Csak egy kávéra...

Next

/
Thumbnails
Contents