Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

1979. június 1. Képújság A közművelődés kérdései Munkahelyi bizottság, mnnkahelyi művelődés Szekszárdon, a tejipari vál­lalatnál, a BHG szekszárdi gyárában, a MEZÖGÉP-nél és az RBMV szekszárdi gyá­rában működő vállalati mű­velődési bizottságok tevé­kenységét vizsgálta meg a közművelődési szakfelügyelet. Az OKT elnöksége és a SZOT elnöksége 25002/1976-os számú közös határozatában rögzítette a vállalati művelő­dési bizottságok létesítését, és a végrehajtáshoz kiadott irányelvekben meghatározta a bizottságok feladatait, mű­ködési rendjüket. E közös ha­tározat a munkahelyi műve­lődés segítése érdekében szü­letett. Egy olyan bizottság létrehozását írja elő, mely koordináló tevékenységével biztosítja, hogy a munkahelyi közművelődési tervek egysé­ges koncepció, egyeztetett fel­adatmeghatározás alapján készüljenek, s a feladatok végrehajtása is koordináltan történjen. A határozat az 50 kiemelt nagyvállalatnál 1976 december végéig, a többinél pedig 1977. december végéig írta elő a bizottságok meg­alakításának határidejét. Megalakításukért a gazdasági vezető és a szakszervezeti bi­zottságok a felelősek. A vizsgált üzemek közül — a tröszt javaslatára — a tej­ipari vállalatnál már 1976 decemberében létrehozták a bizottságot, míg a többinél csak 1977 végén. EGY ELNÖK, EGY TITKÁR A bizottságok létszáma és összetétele különböző, s az RBMV-nél már az eredeti összetétel megváltoztatására is sor kerül. A négy üzemben működő bizottság létszáma 5—10 fő között változik. A határozat értelmében a bi­zottságok két társelnököt, és egy titkárt kell hogy válasz­szanak a bizottság munkájá­nak irányítására. Ez a MEZÖ­GÉP-nél és a tejipari válla­latnál így történik, a másik két helyen egy elnök és egy titkár képviselte a vizsgálat idején a vezetést, mely egy­ben azt is jelenti, hogy vagy a gazdasági vezetés, vagy a szakszervezet részéről nincs képviselő. A gazdasági veze­tés részéről általában a sze­mélyzeti osztály vezetője vagy előadója; a szakszerve­zet részéről pedig az szb. el­nöke vagy titkára képvisel­teti magát. (Ez tulajdonkép­pen nem derül ki pontosan a szakfelügyeleti vizsgálatok­ból.) Bár a bizottságok létszá­mát a határozat nem írja elő, összetételük kialakításához azonban olyan útmutatót adott, amely bizonyos mér­tékben meghatározó a lét­szám megválasztásánál. Ha mindazok részvételét biztosí­tani akarják a bizottságok­ban, melyet az útmutató meg­határoz, csak nehezen kép­zelhető el, hogy ötfős bizott­ságnál ez adott legyen. így fordulhatott elő, hogy a bi­zottságok egy részéből né­hány érdekelt kimaradt. PL; művelődési intézmények kép­viselői, szocialista brigádve­zetők, stb. A titkári teendők ellátására az útmutató sze­rint közművelődési szakem­bereket kell megbízni. Ez azonban csak részben telje­síthető. mint ahogy ez a vizs­gált négy munkahely példá­jából is kitűnik. Elsősorban a vállalat függetlenített ok­tatási felelőse vagy társa­dalmi munkás kultúrosa a titkár, de ők sem szakembe­rek. A MEZŐGÉP-nél talál­koztak a szakfelügyelők az egyik legkirívóbb megoldás­sal. Itt ugyanis a titkár egy- személyben a vállalat oktatá­si felelőse, a KISZ- és a szakszervezet kultúrfelelőse, és a munkahelyi ifjúsági klub vezetője is. Ez a funkció- halmozás érdemben nem teszi lehetővé a bizottság tit­kári teendőinek megfelelő ellátást. Bizonyításul egyet­len tényt csak: a bizottság megalakulása óta a vizsgála­tig még egyszer sem ülése­zett, azaz egy év alatt sem­mit sem tett a munkahelyi művelődés segítése, irányítá­sa, koordinálása érdekében. ÉVES MÉRLEG Egy év viszonylag rövid idő ahhoz, hogy megalapo­zott véleményt lehessen mondani a bizottságok mun­kájáról, de ahhoz minden­képpen elegendő, hogy fel- fedhetőek legyenek a kezdeti nehézségek, az esetleges nem megfelelő útkeresések. A négy üzem vizsgálata is jelzi, hogy nem fordítottak mindenütt kellő figyelmet a bizottságok összetételének megválasztására, feladatuk meghatározására, s ebből adódóan nagyon bátortalanul fejtik ki tevékenységüket. Ennek »következménye az is, hogy néhány helyen megelé­gedtek a bizottságok létreho­zásával, s egész év alatt más­ra nem futotta erejükből. A bizottságok munkájához ki­adott útmutató javasolja, hogy a bizottság segítse az éves közművelődési tervek kialakítását, készítsen éves üléstervet, amelyben saját maga számára meghatározza azokat a feladatokat, ame­lyekkel az év folyamán, mint testület foglalkozni kíván. Ez azonban a vizsgált üzemek egyikében sem így valósiéit meg. Vagy teljesen általános munkaterveket készítettek, vagy pedig olyan feladatokat határoztak meg saját maguk számára, mellyel mint koor­dináló testületnek nem kell foglalkozniuk. Elsősorban az oktatási terület összehangolá­sát, segítését szorgalmazzák, amely azonban csak egy fel­adata a sok közül ezeknek a bizottságoknak. Mind a négy bizottság vezetője elmondta, hogy nem látják tisztán a bi­zottság feladatát, s tulajdon­képpen külső segítséget vár­nak ahhoz, hogy mit és ho­gyan csináljanak. A bizott­ságoknak segíteniük kellene a vállalati kulturális alapok tervszerű felhasználását is. A BHG szekszárdi gyárának művelődési bizottsága azon­ban nem is ismeri a rendel­kezésre álló anyagiak össze­gét, s így javaslatot sem tud tenni a felhasználásra. HATÉKONYABBAN A négy üzemben szervezett szakfelügyeleti tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vizs­gált egy év alatt a bizottsá­gok érdemben nem sokat se­gítettek a munkahelyi mű­velődés hatékonyabbá tételé­ben. Ők elsősorban külső oko­kat keresnek ennek magya­rázatára, ami csak részben fogadható el. 1978 tavaszán, éppen a bizottságok munká­jának segítése érdekében, me­gyei tanácskozást szervezett a szakszervezetek megyei ta­nácsa és a megyei művelő­dési központ, melyre a bi­zottságok 90 százaléka nem küldte el képviselőjét. Sok esetben nehezen hihető el. hogy magát a határozatot és az útmutatót is eleget for­gatták az érdekeltek. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksé­ge még 1979-ben tárgyalni fogja a megyében működő vállalati művelődési bizottsá­gok tevékenységét, mely alapján általánosíthatóbb ké­pet fogunk kapni a bizottsá­gok tevékenységéről. SIFTER JÓZSEFNÉ, SZMT-osztályvezető Itt a könyv ünnepe Könyv és olvasás óricz Zsigmond gondolatait idézve megállapit- AJL hatjuk: a könyv ünnepei voltaképpen nem is /yj ünnepek. Móricz ezt mondja: A könyv része az életnek. Ma már a könyvek nélkül nem lehet az életet vizsgálni. A könyvekben lefektetett életanyag biztosabb mérték, mint az elfolyó, eltűnő valóságos élet... Ha nincs is teljes igazsága ennek a mondásnak — hiszen minden aforizma önmaga ellen is fordítható —, annyi bizonyos: a teljesebb élet nem képzelhető el a könyvek és az olvasás nélkül. Mindig az elfolyó és a valóságos élet a legfontosabb az ember számára, és az, hogy megtanuljon élni. Mert a jólét nton egyenlő az élni tudással. A könyvnek a mindennapi léthez kell kapcsolódnia, a létezés értelméhez, érzelmeihez, indu­lataihoz. Aki nem szereti a könyvet, ismeretlen erők sodrá­ba kerülhet. A munka és a közösség dolgaiba naponta tájékozódni kell, és meg kell vívni a "változó dolgok és összefüggések megismerését. A közelmúltban nem is a könyvet, hanem az ol­vasást ünnepeltük. Harminc éve hozták létre Mező- szentgyörgyön az első falusi népkönytárat, s tfé éve ugyanitt hirdették meg az olvasó népért mozgalmat. E jelentős közművelődés-történeti évforduló alkalmából megemlékezést tartottak, de nem ünnepeltek. A ta­nácskozáson több hozzászóló elemezte a könyv és az olvasó viszonyát. Mit tehetnek az írók, a kritikusok, a könyvterjesztők, a könyvtárosok, a könyvkiadók azért, hogy ez a mozgalom tovább éljen, ne csak felülről irányítsák, minél többet kezdeményezzenek a könyv­tárak is? Az is fontos, hogy ez a mozgalom ne csak formá­lis akciókat hirdessen meg. Ma már köztudomású, hogy a cél nem az, hogy gondokodás és átélés nélkül minél több könyvet olvassunk el. Ha már olvasunk, olvasni is meg kell tanulni. Egy elgondolás szerint az átlagosnál is műveltebb ember számára elegendő száz könyv elolvasása. Csakhogy nem mindegy, melyik száz művet veszi kézbe. Ma, június 1-én megkezdődnek az ünnepi könyvhét rendezvényei. S ha ezt ünnepnek nevezzük is, semmi­képpen nem valamiféle merev ünnepi tartásról van szó. Nem felköszöntők sorozatáról és nem díszruháról. A fő tennivaló újra az olvasók táborának szélesítése, fokozott gondot fordítva társadalmunk azon rétegeire, ahol még nem általános igény az olvasás, a művelődés. A könyvhét alkalmat teremt a könyvvel való találko­zásra. De ez nemcsak a könyvhét feladata, hanem fo­lyamatos, szorgalmas munkát kívánó tettek sorozata. Ezért vélünk felfedezni némi ellentmondást az évről évre ismétlődő látványos eseménysorozatban: hiszén a könyv és az olvasó négyszemközti, személyes kapcso­lata tárulkozik a nyilvánosság elé. Ez azonban csak látszólagos. Hiszen az irodalom — különösen a magyar irodalom hagyományai szerint — nem magánügy, Tia- nem az élet, a társadalmi életnek a szerves része. VADERNA JÓZSEF Pedagógusok szakszervezeti üdüló'jeggyel Rövidesen véget ér a tan­év, lezárulnak az év végi ad­minisztratív munkák, az érettségik, a pedagógusok is megkezdik szabadságukat. Az, hogy hol és hogyan töl­tik a nyári szünidőt, egyé­nileg változik. A pedagógu­sok egy része a nyári üdü­lést a szakszervezet segítsé­gével oldja meg. Mit tudott nyújtani a- pe­dagógus-szakszervezet erre az évre a megye pedagógu­sainak? A pedagógus-szakszervezet megyei bizottsága 206 bel­földi, 14 szanatóriumi, 14 belföldi hajó, 25 családos és 32 gyermeküdülő-jegyet oszt­hatott ki tagjai között. Ezen­kívül igénybe lehet venni a saját szervezésű üdülőket is. Miskolctapolcán két szoba, Harkányban négy szoba vár­ja az üdülőket. A szekszárdi bizottság a Balaton mellett két szobával, a bonyhádi pe­dig Balatonföldváron egy szo­bával rendelkezik. A megyei bizottság az IBUSZ-nál is foglalt le helyeket: hat szobát Esztergomban. A központi szakszervezeti üdülőbe — Balatonföldvár és Mátra- szentlászló — is szól kilenc darab jegy. A megyei bizott­ság belföldi cserékkel is igyekszik bővíteni az üdülési lehetőségeket. Jó a kapcsolat a budapesti, a Heves, a Bé­kés és a Hajdú megyei bi­zottságokkal. Ha valaki külföldön akar nyaralni, erre is van lehető­ség. Huszonhárom, jegy szól külföldi üdülőhelyekre. 1 Emellett az egyes járások maguk is szerveznek külföldi túrákat. A paksiak például az idén Romániába mennek. Hurrá, nyaralunk! — kiált­hatunk fel ezek után. A szá­mok azonban magyarázat nélkül kissé csalókák. A pedagógus-szakszervezet semmivel sem kap kevesebb üdülőjegyet, mint más szak- szervezet. Az üdültetési prob­lémák a pedagógusmunka sajátosságából erednek, mert az üdülőjegyek több mint fe­le a szorgalmi időszakra esik, amikor a pedagógus nem ve­heti igénybe a szakszervezeti beutalót. Tanítási időszakban a technikai dolgozót sem igen engedik el szabadságra. A felhasználási gondokon a nyugdíjasok és az óvónők segítenek. A szakszervezeti beutalót szabadsága idején — nyári szünidőben — a számok adta lehetőségekhez képest keve­sebb pedagógus tudja igény­be venni. Ha nincs, ami kellene... Gusztusos a Skála Áruház élelmiszer­osztályának húsosrészlege, mert itt talán az is vásárolni kész, akinek bevásárlási listáján eredetileg nem szerepelt a húsbe­szerzés. A hölgy, akinek kedden kihallgat­tam az eladóval folytatott párbeszédét, cél­lal jött:' — Kérek két szép szelet tarját. — Nem tudok adni. Tessék talán elvinni ezt az egész darabot. (Jó másfél kilónak taksálom.) — Nekem csak két szeletre van szüksé­gem. Tulajdonképpen miért nem kaphatok ennyit? — Nincs bárd. — Micsoda nincs? A hölgy jól hallotta, amit én is: bárd nincs. Ezért nem kapható szeletben a tarja. Kapható viszont karaj, gyönyörűen szele­telve. (Lehet, hogy lézerrel csinálták és ezt a zseniális szerszámot nem lehet alaw- tas tarjaszeletelésre használni?) A hölgy panaszkodott a pénztárosnőnek, aki azzal vigasztalta, hogy „ha a mester azt mondta, biztos nincs is bárd. A bárd hi­ánycikk.” Mindezt hallva, nem kánikulai képzel­gés, aminek a lehetősége is megborzasztott. Ha ennyire nincsenek húsipari kisszerszá- maink, előfordulhat hogy másfél kiló comb helyett alkalmasint egy fél sertést kell ha- zavonszolnunk. (Mert ugye mit tehetünk mást, ha már hiányoznak a szétbontáshoz, feldolgozáshoz szükséges kellékek?!) De még ezzel sincs vége. Az igen elterjedt „Csi­náld magad” mozgalomba belefér az is, ha négy-öt lakótárs összeáll és élő sertést vásárol. „Továbbfejleszthető” aztán ez a metódus azzal is, hogy négy-öt lakótárs összefog és erkélyen, fürdőkádban, stb.... maga neveli fel a vágnivalót. Stop, ne tovább! A fentiek elég jól érzé­keltetik, micsoda beláthatatlan következmé­nyei lehetnek annak, ha tartósan nincs és nem lesz bárd. (Igazolván mintegy azt, hogy valóban sok dolgok lehetnek földön és egen, miktől égnek állhat a hajunk!) —óa— Mitől finom a fagyi! ? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóváron hét éven ke­resztül — 1972 óta — az Hőger Jánosné főzi a fagy­laltot ÁFÉSZ-elárusítóhelyeken csak „konzerv”-fagylaltot mértek, mert a cukrászüzem alkalmatlan volt tejes fagy­laltok készítésére. Nagy vál­tozást jelentett az Erzsébet utcában elkészült új üzem, ahol ez év áprilisától jó munkahelyi körülmények kö­zött dolgozik 18 cukrász és 3 ipari tanuló. Itt már mód nyílott arra, hogy ötféle te­jes és 10-féle friss gyümölcs­fagylaltot készítsenek. Az idei májusi kánikula keresett cikké tette a fagy­laltot. A dombóváriak a vá­rosban hét helyen vásárolhat­ják meg a kedvükre való, hi­deg csemegét és a nagy nyári szezonban a termálfürdő te­rületén is árusítják. Guna- rasban eddig csak Roll jég­krémet árusítottak. Tamási László, a cukrász­üzem vezetője 23 éves szak­mai gyakorlat után azzal di­Somogyvári László termoszkocsival szállítja az alapanyagot cselekedett, hogy a jelenleg Dombóváron készülő fagylalt ízben és minőségben egyaránt felveszi a versenyt a legfino­mabb fagylaltokkal. Megkerestük a cukrász­üzem fagylaltkészítő meste­rét, Hőger Jánosnét is, aki Atkári Katalin tanulóval na­ponta több mázsa fagylaltot készít. Az üzem fagylalt­termelése — kánikulai meleg következtében — május hó­napban ugrásszerűen megnö­vekedett. Ennek ellenére a megrendeléseket mindig pon­tosan ki tudják elégíteni. Az elárusítóhelyekre naponta több alkalommal termosz­teherkocsival szállítják ki a frissen főzött és plusz 6 Cel­sius fokra lehűtött alapanya­got, amit fagylaltpultokban 15 perc alatt készre fagyasz­tanak. A 22. sz. Cukrászüzemben dolgozó ezüstkoszorús szocia­lista brigád tagjai vállalták, hogy ettől az évtől kezdve minden fagylaltigényt kielé­gítenek és a tervezett meny- nyiségnél szükség esetén töb­bet is gyártanak. MAGYARSZÉKI ENDRE Készül a gyümölcsfagyi

Next

/
Thumbnails
Contents