Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
IO rfepÜJSÄG 1979. június 3. A nyomdaipari szakközépiskola két új Babits-kiadványa IRODALOM Munkások a gyár előtt Sokan és sokszor szőrszál- hasogatásnak érzik, ha 'nyelvhelyességi kérdésekről esik szól valahol. Szerencsére a hibásan beszélők meg írók vélik csak annak. A beszédművelés fontosságáról és a nyelvtani vagy kiejtési hibák gyakoriságáról naponta meggyőződhetünk. Még az újságnyelv sem mentes ki- sebb-.nagyobb hibáktól, hát még a hangos fórumok beszédes vétségei ? S mindhiába az óvó szó, a nyelv és a beszéd épségét féltő felbuzdulás, hogy a választékosság igényéről ne is szóljunk. A közéleti szereplés lehetőségeinek, számának felszaporodásával megnőtt a meg-nyi- latkozók (értők, érdeklődők és beleszólok) száma is. Mégsem csupán az iskolázatlanság miatti vétségek miatt jogos a dörgedelem. Akadnak művelt, magukat legalábbis annak képzelő szakemberek és interjúalanyok, akik egyszerűen nincsenek tisztában a magyar , nyelv és beszéd törvényeivel, prozódiai sajátosságokkal, igeragozással, toldalé- kolással stb. Merthogy — úgymond — az anyanyelyet szükségtelen tudatos alapon tanulni, figyelni, jobbító szándékkal beleavatkozni, hisz az jön „magától” is, otthonról, az édesanyai szájról, a legtisztább és legegyszerűbb forrásból. Arról, hogy minden esetben oly tiszta-e — nyelvileg — az édesanyai száj, mint anyanyelvi forrás, nem kívánok vitát kezdeményezni, egyszerűen úgy vélem,: nem. Az egyes édesanyák nyelvi műveltsége és hangképzési bázisa Is különböző, így az átadott anyanyelvi — ösztönös — tudásanyag sem lehet azonos színvonalú. Az alapszókincs persze ugyanaz, de csakis aiz alapszókincs. A fórumokra kiálló, kamera vagy mikrofon előtt megnyilatkozó ember vállát (és az író emberét is) nem kis felelősség nyomja, ha érzi azt. S nem csupán a tartalmat, a beszédszándékot illetően. Az előadott gondolat köntöse, a stílus és a nyelvi megfogalmazás sem érdektelen; alaktalan forma esetén, olykor éppen ez öli meg az egyébként érdekes vagy hasznos tartalmat! Nem csupán a puszta információ fontos, lényeges annak hangos és leképzett formája is. Nem haszontalan, ha néhány gyakori — hibás — jelenségre hívjuk fel a közfigyelmet, mely hibák olykor Évek óta visszatérő örömünk a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola végzős növendékeinek vizsgamunkájia, amit Téglás János, az iskola igazgató- helyettese és tanára, irodalomkutató kezdettől fogva a Babits-kültusz szolgálatába állított. Az idén két — természetesen kivitelre is nagyon szép — kiadvánnyal lepett meg bennünket az iskola: az egyik a Babits Mihály- lyal készített interjúkat tartalmazza, ezt a kötetet az ismert Babits-kutató, Gál István és Téglás János szerkesztette és rendezte sajtó alá, a másik Gál István munkája s Babits és Csinszka kapcsolatát tárja feL Nyomdaipari tanulók vizsgamunkájáról van szó, tehát elsősorban az a cél, hogy a végző növendékek szakismereteikről adjanak számot, s ez, mint a sorozatok többi darabjánál is, egyértelműen bizonyítja az új nyomdásznemzedék magas fokú képzettségét, ízlését. A szakmai ismeretek bizonyításán kívül azonban van a Ságvári szak- középiskolának másik érdeme is, mert minden évben olyan Babits-kiadványokat jelentet meg, amelyek irodalomtörténeti szempontból is fontosak, s gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. Az első kötetben Téglás János Babits tanári működésének emlékeit gyűjtötte egybe, a következő kötet, ugyancsak az ő munkája, Babits iskolájának történetét mondta el, majd Babits kiadatlan egyetemi előadásait gyűjtötték egybe, amiiket Fábry Zoltán jegyzett le annak idején, Az interjúk gyűjteménye különösen fontos, mert ezek a megnyilatkozásai eddig jobbára napilapok hozzáférhetetlen példányaiban szunnyadtak, pedig nagyon hatásosan bizonyítják, hogy Babits' mily élénk érdeklődéssel figyelte a világ változásait, miközben saját munkáiról is gyakran elárult olya® részleteket, amelyek alkotáslélektani szempontból nagyon fontosak. Az iskola másik sorozata az úgynevezett minikönyvek sorozatába tartozik, „kézirat gyanánt, házi használatra, kereskedelmi forgalomba nem hozható vizsgamunka” olvassuk a kötetben, ami igazán nagy kár. Két éve Babits Ady-váloga- tását adták ki, tavaly Babits A Simoné háza című színdarabját, az idén pedig Gál István tanulmánya ismerteti Babits és Csinszka kapcsolatát, közli a verseket és levélváltásukat. Gál István megértő tapintattal foglalkozik a kérdéssel, felvillantva érzelmi éle-, tének korábbi emlékeit is. A tanulmány, valamint a közölt versek és levelek reve- lációkénit hatnak, s Gál István Babits iránti megértő hódolattal kezeli a kérdést, amely eddig inkább csak pletykasziinten szerepelt iroda lorrutö rténetei nkben. CSANYI LÁSZLÓ 1. MARTYANOV: Tanulságos kérdőívek A hivatalban, ahol dolgozom, időnként minden munkatársnak adnak egy terjedelmes kérdőívet, hogy töltse ki. Ezek a felmérő papírok arra jók, hogy a válaszok alapján a hivatalvezetés jobban megismerje a kádereket. Egy alkalommal, amikor kitöltöttem a kérdőívet, boldogan jelöltem meg, hogy levelező tagozaton elvégeztem az egyetemet. Lelki szemeimmel már láttam, hogy amikor Miskin, a személyzetis ezt megtudja, egyből siet az igazgatóhoz és ünnepélyesen bejelenti: — Lám, lám, Tyihon Pav- lovics, hogy nőnek nálunk a káderek! Radiszkin barátunknak már egyetemi végzettsége van! Szeretném felhívni a figyelmét, eléggé jelentéktelen beosztásban foglalkoztatjuk őt. Többre lenne képes. — Ez igen! Talpraesett legény ez a Radiszkin! — kiált fel az igazgató, és azonnal magához rendel, hogy felajánljon egy osztályvezetői állást, vagy legrosszabb esetben egy vezető mérnöki beosztást. Sajnos, senki nem hívott sehová. Úgy mint régen, most is különböző ügyiratokat rakosgattam, olyan szaladj ide, szaladj oda küldönce voltam továbbra is mindenkinek. Egy év múlva, amikor ismét kitöltöttem a soron következő kérdőívet, beírtam, hogy letettem a kandidátusi alapvizsgát és felvettek a levelező aspiránsok közé. Na, gondoltam, most aztán a főnökség a képzettségemnek megfelelő állást keres majd nekem. De hát minden maradt a régiben. Ezért a legközelebbi kérdőív-ceremóniánál elhatároztam, kerül, amibe kerül, felhívom magamra a figyelmet. Bátran beírtam a kérdőívre, hogy mindössze négy osztályt végeztem, pénz- hamisító az eredeti szakmám, életem felét különböző börtönökben töltöttem, négy vadházastársam van, és két illegális sörfőzdét üzemeltetek. Amikor összeszedték a kérdőíveket, izgatottan vártam, hogy hívassanak. Valóban, másnap már üzentek értem. — Micsoda munka ez. Radiszkin elvtárs? — leckéztetett szigorúan Miskin, a személyzetis. — A kérdőívet rendesen kitöltötte, de mit képzel, ki fogja aláírni maga helyett?! — Ez minden? Más baj nincs? — kérdeztem sápadtan. Fordította: KISS GYÖRGY MIHÁLY Hyelweles „csak” fülsértőek, máskor egyenesen komikussá teszik a szöveget, előadást, s aláássák a megnyilatkozó hitelét, műveltségéről alkotott képünk igazát is. Idézek egy tudományos szándékú cikkből (ott az idézet 'részcím volt): „A terhesség alatti cigarertitázás ártalmasságá- nak társadalmi jelentősége.” Mondanunk sem kell, hogy így alaposan félreérthető a mondat, s vele együtt a dohányzás ténye, amely esetleg még követendő példának is látszik, hisz ia jelentőség szó mögött általában pozitív tartalmat sejtünk. A szóválasztás nem volt tehát szerencsés. Egyáltalán: az ár- talmasság jelentősége — fura kapcsolat: A másik (egy-egy tv-mű- sor is tartogat csemegéket) televíziós kommentárból való: „50 százalékot kell fizetni annak, aki ezentúl kocsit vásárol...” Gondolom sokan rohannának az AUTÓKER- hez kocsiügyben', ha komolyan vennék az információt; a mondatból ebben a formában az következne, hogy valamilyen összeg felét érdemli az, aki kocsit vásárol (mert nem megy >az üzlet...). A gépkocsiigénylök megcsap pant, de még hosszú sora elképzelhető gerjedelemmel fogadná a hírt. Mi volt a hiba tehát? Egyetlen hiányzó e-betű (a tv kommentárban e-hang), a fizetnie alak ugyanis tényleg azt jelenti, hogy a vásárló kötáfles leróni a tisztességes előfizetési ösz- szeget. Apróbb, de sajnos gyakori hiba (és egyre többször) a -ba, -be, és a -ban, -ben határozói végződés keverése. Pedig roppant egyszerű a képlet: a rag használata egyértelmű. Nem kivételről, bosszantó nyelvi csavarról van szól: ahol vagyok vagy találok valamit, ott mindig -ban, -ben, ahova megyek vagy teszek valamit, ott mindig -ba, -be a végződés. Logikus. Ugyancsak fülsértő a ragassza (és hasonló alakok) terjedése. Érzem, hogy mi lehet az ok (akárcsak a hírhedt -suk, -sük esetében): a helytelenül értelmezett, de öntudatlanul is bennük élő nyelvi gazdaságosság (nevezzem nyelvi lustaságnak, restségnek?) ; a nyelvi ökonómia nagy erő, századok alatt képes átformálni szavakat, szerkezeteket. A ragasztja alakot talán mehéfcebb, tovább tart kiejteni, mint a ragassza formát, utóbbi kevesebb megformálási, képzési, egyszóval kevesebb nyelvi _ energiát igényel. Csakhát más a norma és más a kényelem, s itt nem is csupán egy merev szabály mindenhatóságáról van szó, hanem jelentéskülönbségről; a ragassza alak egyszerűen mást jelent: felszólító alak! Tehát nem használjuk kijelentő mód helyett. (Hivatkozni lehetne más példák kapcsán arra, hogy a nyelv is egyfajta KRESZ: s ha egy sarkon gyanúsan sok a baleset, úgy bizonnyal a táblával vagy a szabállyal lehet baj; nos, a nyelv valóban ilyen rendszer, s idővel érvényesül is benne bizonyos finomítás, közösségi hatás, de nem a hibás alakok javára...) A mozgalmi nyelvről még röviden: sajnos nem „úszta meg” a nyelvi újítások kísérletező kedvét. A legtöbbször tapasztalt jelenség a mozaikszó- és rövidítésgyártás. Sokszor ügyesen, még gyakrabban indokolatlanul és ügyetlenül. Nyilván az info (!) sürgőssége érdekében, bár rögtön tegyük hozzá, hogy népszerűségét igazoló- an elterjedt alak ez is. De a „vastagon” és az „akármi” egyeduralma, túlburjánzása ellen már — halkan — szót kell emelni. Beugrunk egy régi trükknek rendszeresen. Jön egy tényleg ügyes, szellemes, friss, gondolatelsza- badító szólelemény, örülünk neki, lépten-nyomon használjuk, aztán már akkor is, mikor jobb is akadna helyette, végül teljesen elkoptatjuk, lejáratjuk. S ha kötőszóvá süllyed (vagy ügyetlen poénné), oda a lelemény. Tán még elileniindulatokat is termel Nincsenek könnyű nyelvek. A magyar, az anyanyelv sem az. Benne látszólag mindent elkövethet a nyelvelő — a nyelv vélt birtokában. Szabályok azonban az anyanyel- vet használót is kötik. A perfekt anyanyelvi tudás nem feltétlen hibátlan nyelvtudás. Tudatos használata esetén formálhatunk csak jogot a perfekt jelzőre. Még az anyanyelv esetében is. DRESCHER ATTILA HORVÁTH VERA VERSEI: w Ábránd Ha újra kezdeném a reggelt, megállítanám a szelet, megforgatnám a tenyeremben, megkérdezném, hová siet? Megfognám még a napot is, gyöngéden betakarnám, aludjon még egy darabig a fázós csillagoknál. Egymagám Az áldozat, mit érted hoztam: barbár, kegyetlen, állati. Széthullt oltárral nem merek a világ elé állani... Fénycsóva llopja sötét titkom, csendem forrása néma lett, és mérgezett nyilak sziszegnek nomád sátraim felett. Egyetlen nap a 365-ből Telivér szél csapkod, cibál mindig egy másik útra. Zizzenő dróts^álon halál, odaült homlokunkra. És kék és lila felhők elénk feszülnek, várnak; tenyérrel toljuk szigorát vastörvényű világnak. És ég a por, most láthatod, bár nem gyújtotta szikra. Rekedten felkiáltozunk szökevény csillagokra. Nagy László emlékére Konyorcsik János Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása kölesdi kiállításáról. Fotó: Gottvald ILLYÉS GYULA: Mákgubók Szemelte, érlelte a mák fekete sok gondolatát. Most zörgeti, már zörgeti. A szól segít neki. Rázza — mily ős csönd ellen ő? mint csörgőjét a csecsemő; füleli, újra csörgeti. A szél segít neki. Jogar, mellyel király legyez; kézigránát, még fanyeles; szenteltvíz-szóró, hinteni — A szél segít neki. De volt gyümölcsünk is a mák, tiltották pedig az anyák. Vágtuk a kontyos koponyát fakardos katonák. Épp mert csak lopva lehetett, nyitogattuk a fejeket; faltuk a fekete velőt, ifjú emberevők. Itt van a nyár, érlel a nyár, zörgeti főnket a halál; füleli, mivel van teli — A szél segít neki. Fenyő A. Endre munkája
