Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-30 / 151. szám
1979. június 30. NÉPÚJSÁG 3 A Minisztertanács megtárgyalta Hatvanmilliárdos érték termelői A kormány legutóbbi ülésén a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetéről is tárgyalt. Ez a fórum legutóbb 1978-ban hozott határozatot ebben a témában, a következő jelentést pedig 1980 második félévére kérte. Vagyis az ügy minden évben a Minisztertanács elé kerül. Ez sok egyébnél jellemzőbben bizonyítja a téma fontosságát. Valóban, a másfél millió kistermelő hallatlanul értékes munkát végez. Négy és fél millió sertést tartanak, csak nyúltenyésztésből 30 millió dollár értékű exporthoz segítik az országot; a primőr zöldségek, valamint a különlegesen munkaigényes gyümölcsfélék termesztésében pedig ők határozzák meg az ellátást. A kisgazdaságok összes termelési értéke meghaladja a 60 milliárd forintot, ez a szektor adja Magyarországon a mezőgazdasági össztermésnek egyharmadát. A gazdaságok száma csökken, de az egy kistermelőre jutó termelési érték növekszik, így a szektor egészében visszaesés nincs. Ma már erősen integrált a kistermelés is. Az állami gazdaságok, termelőszövetke. zetek és fogyasztási szövetkezetek kereken háromnegyed millió kisgazdaságnak nyújtanak olyan fokú segítséget, hogy helyenként már nyugodtan „bedolgozónak” nevezhetjük őket. Egy-egy pulykatenyésztő családhoz például a termelést szervező téesz évi 30—40 ezer forintos értéket helyez ki, és ezt meg is hitelezi. Nagyon sokan ma már úgy tenyésztenek állatot. hogy semmi földjük nincsen. Az állam a kistermelők részére évi kétmillió tonna takarmányt — leginkább tápot — hoz forgalomba, ami legalább tízmilliárdos érték. Vegyiparunknak is döntő szerepe van abban, hogy a kisgazdaságok ma már 25 millió (!) négyzetméter fólia alatt hajtatják a primőröket. A kistermelők által létrehozott összes értéknek alig a fele képződik ma már a téesz- tagok háztáji gazdaságaiban, viszont kétötödét munkások, alkalmazottak, értelmiségiek állítják elő. Érdekes az is, hogy a nem tsz-tagok kisgazdaságaiban sokkal nagyobb az árutermelés szerepe. Ez utóbbiak jórésze kimondottan szakosított, korszerű, árutermelő kisgazda, ság. Az örömök után beszéljünk a gondokról. Rossz jel. hogy idén feltűnően sok szarvasmarha hizlalására kötöttek szerződést. Azt jelzi ugyanis, hogy ismét sokan felszámolják, meghizlalva eladják a szarvasmarha-állományukat. Nagyon nagy gond a szállítás. A ló egyre kevesebb, a téeszek traktorai egyre nagyobbak, a kiselejtezett traktorokat pedig nem üzemeltethetik tovább a háztájiban. Targoncán vagy kerékpáron pedig nem lehet kétmillió tonna tápot haza. illetve több millió mázsa kész terméket az átvevőhelyre szállítani! Tarthatatlan, hogy a magyar ipar nem képes elegendő és megfelelő minőségű ásót. kapát — úgynevezett szerárut — gyártani; de nem kielégítő a kisgépellátás sem. Márpedig a fiatalok munkahelyük műszaki színvonalából indulnak ki. otthon egyre kevésbé hajlandók a múlt századba visszalépni. Közben elsőrendű érdek, hogy a kistermelés ezután se csökkenjen. Ezért minden illetékesnek az eddiginél többet kell tennie. földeAki béla KISZÖV-elnökségi ülés Tegnap délelőtt Szekszár- don ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége. A lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló tájékoztató után a munka- és üzem- szervezési tevékenység tapasztalatait tárgyalta meg a testület. Áttekintette e munka hatását a szövetkezetek gazdálkodására. A vitában különös hangsúlyt kapott az anyag- és energiatakarékosság. Ezután az árellenőrzések tapasztalatairól készült beszámolót tárgyalta meg az elnökség, majd a szövetkezeti felügyelő bizottságok munkáját és a további feladatokat vitatta meg. Tizenöt megállapodás Tizenöt megállapodásban rögzítette a Bátaszék nagyközségi Közös Tanács a köz- igazgatási területén lévő nem tanácsi vállalatokkal való együttműködés lehetőségeit. Az együttműködés eredményességét mutatja a közös erővel bővített Kossuth utcai óvoda, a Várdombon létrehozott úttörőszoba és politechnikai műhely, a bátaszéki sportpályán épült kondicionáló terem vagy a folyamatosan végzett útburkolat-kor. szerűsítés, amit a tsz végez és a vázkerámiagyár kedvezményes áron ad hozzá cseréptörmeléket. Járműipari együttműködés Elkészült a hárommilliomodik Lada gépkocsialkatrész-garnitúra a veszprémi Bakony Műveknél. A kor- mányzáras gyújtáskapcsoló, a gyújtáselosztó,a mély- és magashangú kürt, valamint a komplett ablaktörlő berendezés gyártására a 10 éve megkötött államközi szerződés alapján rendezkedtek be. A kooperációs. megállapodás fontos mérföldkő volt a 40 éves gyár történetében: elindítója volt a nagyarányú műszaki technikai fejlesztés- rek. és a járműipari profil végleges kialakításának. A Bakony Művek gyáregységeket hozott létre Tapolcán, De- vecserben, Kertán, Mezőlakon, Dudaron, Várpalotán és Keszthelyen. A Lada-kooperáció sikerei nyomán bekapcsolódott a vállalat a 126-os Polski, valamint a Moszkvics személy- gépkocsi gyártásába, és alkatrészeket szállít a Kamaz teherautókhoz is. A nagyszabású fejlesztést követően a gyár fő profilja az autóvillamossági termékek előállítása lett, s ennek további fejlesztésére önálló kutató. fejlesztő bázist alakított ki. Hímzők, fafaragók, bahasok ■■■ ... szövők, színjátszó és irodalmi színpad rendezők. Ennek megfelelőeh, csend, fűrészharsogás, nevetés, halk duruzsolás, szekercecsattogás a hangskála a gyönki gimnázium kollégiumában és udvarán. Kis szociológiai tanulmányt is rögtönözhet az odalátogató. A hímzés tudománya kifejezetten női privilégium. (Egykoron a székely kozsokárok, a szűcsök, mind férfiak voltak, a hímzés még az ő privilégiumuk.) A szövésben M. Szabó István a férfiak egyen- jogosítási harcának bajnoka. A bábosok között is egyszem férfi vívja harcát, (ha vívja). A rendezői szakma már koedukált, ugyanígy a faragóké is, bár egykoron az is csak férfimesterség volt. Igaz, a gyengébb nem képviselői jobbára csak apró dolgokkal bíbelődnek, a mázsás oszlopokkal ma még a férfiak verejtékeznek. — Jóval több itt a nő — mondja dr. Németh Pálné, az említett művészeti ágak képviselőinek rendezett egyhetes tanfolyam szervezője és lelkes gondnoka. — Itt vannak a kezdő hímzők — harminc- hatan — és tizennyolcán azok, akik most fejezik be a hároméves tanfolyamot, amelyen szakkörvezetői képesítést szereztek és működési engedélyt kapnak. Nekik most előadást tart Bakai Erzsébet textiltervező iparművész. Szeretnénk az itt töltött időt minél hasznosabbá tenni a tanfolyam hallgatóinak. ezért aztán elég sok előadást és konzultációt terveztünk. Megtartásukra a legjobb szakembereket kértük fel. — Végre a fafaragókjs díszítőművészek lettek? — Díszítőművészeknek továbbra is a hímzőket, szövőket tartja a hivatalos nézet. A fafaragók annak ellenére, hogv díszítőművészek is. továbbra is fafaragók. Persze nem véletlen, hogy velünk együtt táboroznak, mert a rokonság letagadhatatlan. Lassan véget érnek a délelőtti előadások és foglalkozások. Szünet van. Szünet? Árnyas fák alatti padokra települnek a lányok, asszonyok és előveszik a hímzéseiket. Másutt előnyomják a mintákat, a szövők az állványaik elé ülnek, a faragók figyelme ismét a munkáikra irányul. Úgy látszik, nagy itt az egyetértés abban, hogy az egy hét minden percét jól ki kell használni. Ha lehet különbséget tenni, a Németh Gyula vezérletével működő fafaragók a legaktívabbak. Ök már elkészítették első kiállításukat is. Igaz nem az itt készített munkákból, hanem az otthoniakból. — A fafaragás az utóbbi időben nagyon népszerű lett. Üton-útfélen találkozni különböző rendű-rangú faragóval. Ennek egyenes következménye, hogy a készülő munkák többsége értéktelen, sőt egyenesen káros hatású. A kis, házi kiállításunkon közös zsűrizéssel szeretnénk a hibákra, a félrevezető jegyekre felhívni az alkotók figyelmét. A fafaragók másfajta kiállításra is készülnek. Olyanra, ahol nem lesz a tárgyakhoz írva: „hozzányúlni tilos!”, hanem éppenhogy meg kell fogni, rá kell ülni, fel kell rá mászni, használni kell. Azt tervezik és azon fáradoznak a gyönki tanfolyam idején is, hogy játszótéren felállítható gyermekjátékokat készítsenek, méghozzá népművészeti, népmeséi motívumokkal ékeseket. Az ilyen fajta játékokkal felszereit játszóteret majd a szekszárdi gyerekek kapják. A cél itt is az, hogy életet leheljenek, életet adjanak, a korunkra funkciótlan formává merevedett népművészeti motívumoknak, hiszen azok egykor csakúgy fejlődhettek, alakulhattak, hogy élő részei voltak az ember életének és részük volt az ember élete. Az „ősművészeknek”, akiket a szükség teremtő ereje és a szép éhe alkotni buzdított, legtöbbje már örök álmát alussza, és alkotóereje az általa készített motívumokban szunnyadozik. Legtöbbje sajnos már nincs, de némelyike még közöttünk munkálkodik. Fung József gyönki nyugdíjas is. — Számítsa ki maga, hogy mióta faragok. 16—17 éves voltam mikor kezdtem, most meg 71 éves vagyok. Miszlán a Inkei báró birtokán voltam juhász. Volt ott az uradalomban egy tót gyerek is, a kanász. Mindig faragdicsált, meg szöszmötölt valamivel. Megnéztem, hogy mit csinál, meg, hogy hogyan, aztán én is nekiláttam. Sikerült. Volt fogalmam hozzá. Mindenhez fogalom kell. Ha az nincs az embernek, akkor is lehet tanár, vagy mérnök vagy akármi, de meg is lehet annak a munkáját nézni. Semmilyen. Nekem volt a faragáshoz, egy-kettőre meg is tanultam. Hamarabb, mint ahogy az embergyereke megtanul járni. Van egy unokám — hát ugyan több is van —, de csak őt említem, Krép Jánosnak hívják, Lengyelben tanul. Na, ennek a gyereknek is van fogalma a faragáshoz. Már mindent megtanult. A télen, ha meglesz a szünet, akkor eljön hozzám és megtanítom a ló- szőrláncot csinálni. Az ritka mesterség. Rajtam kívül nem sokan tudják ebben az országban. Ez az unokám hadd tanulja meg. Maradjon fent a mesterség. Maradjon fent és vele együtt az ember minden szép mestersége. — czakó — A fafaragók kiállítása Készülnek a játszótéri játékok A bábosok foglalkozása Perity Mári néni decsi szövőasszony, tanácsait osztja Fung József A népi ellenőrzés életéből Sokan úgy képzelik el a népi ellenőröket, hogy azok árgus szemekkel figyelik a hibákat, holott nem az a feladatuk, hogy minden egyes hiányosságot külön-külön észrevegyenek és szóvá tegyenek. A népi ellenőrzés része egy általános ellenőrzési rendszernek, ezen belül is az állami ellenőrzésnek. Ahol gazdasági munka folyik, nap mint nap döntéseket hoznak, ott ellenőrzésnek is kell lennie. mindig is volt és még egy sokkal fejlettebb gazdasági szervezeti rendszerben is lesz. A dolog lényege, hogy az ellenőrzés mindenkor együtt tudjon fejlődni az új követelményekkel. Az ellenőrzéseknek mindig az az értelme, hogy utána történjen változás, javuljon a munka. Éppen ezért a népi ellenőrök munkája sem mindenáron való hibakeresés. A népi ellenőr, szerencsés megválasztása esetén jól hasznosíthatja ismereteit, tapasztalatait az ellenőrzés folyamán és ugyanígy az ott szerzett információkat a saját munkájában. A vizsgálatok vezetésével, ami együttjár azok összegezésével, a' következtetések levonásával is, nem minden esetben népi ellenőrt bíznak meg. mert elengedhetetlenül szükséges az adott témában való jártasság és az ellenőrzéshez szükséges szakmai ismeret. Farkas István, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának hé1 lyettes vezetője. Nyolc-kílenc évvel ezelőtt kérte fel a népi ellenőrzési bizottság témavezetésre, azóta rendszeresen részt vesz a munkában. Népi ellenőrként vezetője a megyei NEB mezőgazdasági szakcsoportjának. Ez a testület összefogja a témában jártas népi ellenőröket, átfogóan elemez egyes területeket, y és szaktanácsadója a vegyes: népi ellenőrzési bizottságnak. Farkas István is azzal kezdi a beszélgetést, hogy más a funkciója a népi ellenőrzésnek, mint ahogy ezt sokan hiszik. Tulajdonképpen nem is az egyik, vagy a másik tevékenység hasznosításáról van szó, hiszen valójában ugyanazt a munkát végzi mindkét helyen. Kiegészítései egymásnak. Sorolja a példákat. Néhány évvel ezelőtt azt vizsgálták, mi az oka a nagyszámú állatelhullásnak a termelőszövetkezetekben. Állategészségügyi okokkal nem lehetett magyarázni a gazdaságok közötti feltűnő különbségeket. Kiderült többek között, hogy nem egységes a nyilvántartás. Van, ahol a született állatokat mindjárt nyilvántartásba veszik, másutt csak négy-öt nap után, amikor az addig elhullott állatot nyilvántartásba se veszik. Ugyanilyen érdekes tapasztalatokkal járt, amikor a rét- és legelőgazdálkodást vizsgálták. Alacsonynak tűnt a terméshozam, de aztán kiderült, hogy a legelőnek nyilvántartott területek elég nagy része valójában hasznosíthatatlan. mert vagy alkalmatlan a nagyüzemi művelésre, vagy talajvédelmi gyep. A tartalékok tehát lényegesen kisebbek, mint ahogy ezt feltételezni lehetett. A földhivatallal akkor készíttettek egy pontos felmérést. Nem biztos, hogy megyei jelzésre, de tény. hogy az idén az egész országban el kell készíteni a területek felmérését. A szakmai tájékozódáson1 túl, a gazdaságokról és az ott dolgozó emberekről szerzett információk is hasznosíthat tók, többek között a személyzeti munkában is, ami egyre fontosabbá válik az osztály munkájában.
