Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

1979. június 24.

^PÜJSÄG 7

Iffr bO;ldigji^p||||

. .................................... —: - B

aktatok a hegynek föl, egyforma — vagy majdnem teljesen egyforma — házak között Szakadáton. Majdnem egyforma? A cifra vakolat és a meszelt fal közti különbséget megteremteni olykor egy egész élet kevés.

A falu kicsi, a tsz pici, az emberek másutt keresik a kenyeret. Méhszorgalommal gyűjtik össze a családok a mindennapra valót. Itt szinte minden házban otthon van valaki: rendbe rakja a többiek szennyesét, megfőzi a kenyérkeresők levesét. Belülről mozog a falu, végtelen végig csak két öregembert látni: egész délelőtt egy fa- tuskóval küszködnek.

A nyugdíjas házaspár ráérne, de nem és nem.

— Boldogulás? Takarékoskodás? Itt? Nézze csak meg: végigjárja az utcát a csorda, lelegelnek, összerondítanak mindent. Hát ha tudni akarja, itt mindenki így van: és az öregember egybekapcsolja göcsörtös két mutatóujját.

Menekülök. Mi köze egymáshoz a boldogulásnak és az összefonódásnak?

A fiatalasszony pulóvereket hímez, bedolgozó. A múlt hónapban négyszáznyolcvan forintot keresett. Mit tudok meg tőle?

A vasárnapló cipőt nem hordani hétköznap, az utcai ruhát hazaérve rögtön beakasztani a vállfára, s a maradék ételt elrakni holnapra. A férj kőműves, naponta bejár Szekszárdra; az asszony pedig nem szólhat a családi bukszáról.

így aztán: megye, mende- gélek fölfelé.

Csukott ablakok, póréhagyma, libatop, kukacvirág. Eszembe jut a Parti Villasor, s az, hogy vajon hányán lehetnek, akik soha nem gondoltak arra. hogy hét végére nekik is állandó helyük lehetne a Balaton mellett? Magdira gondolok, aki a háromszintes ház görög csem- pés fürdőszobájában vödörben tartja a hipós vizet; naponta beledobja a fehér szennyest, s a vizet csak hetente cseréli. Zsugorgat még most is. Megnyirbálja a saját szükségleteit, s igénytelenségre neveli a gyermekeit.

A szükséges csak az ennivaló, a testi ruha, hasznos a téli tüzelő, a többi mind luxus.

S jönnek szembe a többiek. Azok. akik a szülők krumplilevesén cserélgetik az autót, s megszólják a kispénzűt, ha húszadikán kölcsönkér kétszáz forintot. Azok, akik a torkukon döntik le a fizetésüket. s azok. akik az elromlott mosógép motorjából köszörűt és villanydarálót készítenek. S jönnek mások, akiknek a boldogulás nem elsősorban a pénzt, a szerzést jelenti. hanem a szép családi életet, a szakmai gvaraoodást. a tudást és továbbjutást. És itt van Ferkó. aki idén nyáron már megint a malomban tölti a szabadságát: negyvenéves. s csak mostanra lett saját tető a feie fölött. Jönnek p pazarlót és a kuporgatók, a potyalesők és a vajszívűek, a zsugoriak és a mindenüket elherdálok, a másokon élősködők és a született gavallérok, a költekezők és a takarékoskodók.

*

Napszítta ruhában kapál- gat a néni. Rááll a beszélgetésre, de csak azért, mert tudom merre van Sáróca. Onnan, abból a Léva melletti kis községből kerültek Sza- kadátra. S mert kérték, hát maradjon nevük titokban. A bácsi 1970 óta tsz-nyugdíjas, pásztor volt, 1906 forintot mutat a szelvényén. A néni

otthon dolgozott, tehenet tartott, harmados répát, kukoricát vállalt és egy gyereket nevelt, aki Mohácson él a családjával. A ház tömésfal, sárral javítgatják, aztán bemeszelik. Csakhát: ahogy

múlik az idő a létrán járás a legnehezebb. A bácsi Munkás cigarettával, s ülőhelyül a cifra vaskerítés betonaljával kínál.

— Mire költenek?

— Ruházkodni mi már nemigen ruházkodunk, mert ugye templomba se járunk. Hétköznapra ez-az, ami kell, megvesszük: szakad a harisnya, vásik a cipő. A nyugdíjból elég jól meg lehet élni, és a 15 tyúk után, ami tojás van, azért is fizet néhány forintot a felvásárló. Szóval mi jól vagyunk, nem panaszkodhatunk.

— Mennyi a földjük?

— Csak ez itt a ház mellett, de nem egy, hanem két fundus. Megterem benne minden, ami egész évben a konyhára kell: zöldség,

krumpli, hagyma.

— Mit vesznek a boltból?

— Kenyeret, cukrot, lisztet, fűszerfélét és egy héten háromszor-négyszer tejet.

— Könyvre, újságra?

— Ilyesmire mi nem költünk.

— Tudnak spórolni? Van pénzük a takarékban?

— Mi nem iszunk se bort, se pálinkát, soha egy kortyot sem. Spórpénzünk van. Egy kevés.

— Mégis mennyi?

— Nem sok, csak éppen annyi, amennyi kell.

— Mi volt a legnagyobb összeg, amit a kezében tartott?

— 'A tehénke ára. Tízezer forint volt pontosan.

— Kértek-e kölcsön valaha is?

— Soha. A vetőmagot megtermeltük, a kenyeret megsütöttük. Még a válság idején is. Szilvát vittem a piacra, eladtam és az árából vettem cigarettát, meg ami köl- lött. Cipész voltam, de munkám az nem volt, így aztán 38-ban beadtam az ipart, és az útkaparó mellé mentem segédnek. Egy köbméter föld összehárításáért csak pár .koronát adtak. Siettem, kiizzadtam, megfáztam, isiászt kaptam. Nem számított, dolgozni kellett. Kicsike pénzből éltünk, meghúztuk magunkat, de kölcsönt nem kértünk. Soha, de soha. Pedig friss húst is csak akkor ettünk vasárnap, ha megbetegedett a tyúk. ötvenkettőben aztán beálltam a tsz-be: jól tettem, hogy nem később. Mindent bevittem: kilenc hold, 874

négyszögöl földet, üszőt, ekét, boronát, hengert. Keveset fizettek érte: de hát akkoriban így volt ez mindenütt. Aztán később rendbe jöttünk.

— Mit gondolnak: miért

van az, hogy vannak akik ma nem jönnek ki a pénzükből?

— Vagy isznak, vagy sokat

fogyasztanak. Tele az üzlet mindenféle finomsággal, drága portékával. A fél világ pénze nem lenne elég, ha mindent megvenne az ember, amit megkíván. Sokan aztán nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és megvesznek mindent, ha kell, ha nem, ha van rá pénzük, ha nincs. Csak be kell nézni néhány házba: tele mindenféle ka- cattal, limlommal. Aztán itt van az ivás: kész átok. Elnézzük így sokszor: gürcöl,

dolgozik, háza van, családja, gyerekei, enni kell, ruha kell, és akkor fogja magát és otthagyja a pénzét a kocsmában. Ki érti ezt? Ki tudja megmagyarázni, hogy hogy is van ez?

— Sokat éltek, sokat tapasztaltak. Hogy éljünk? Hogyan boldoguljunk?

— Dolgozni kell, beosztással és tisztességgel élni. Kis pénzből is, nagy pénzből is keveset költeni. Boldogulni csak így lehet. Ha csak... ha csak nem nagy a család. Mert a gyerek, ha kicsi, ha nagy, viszi a pénzt.

*

Háztartási napló.

Égy középkorú, kétgyermekes család kiadása 1979. májusában. OTP-befizetés

Dolgozni, tisztességgel és beosztással élni

1200 Ft (lakástörlesztés, villany, életbiztosítás, újság, Casco, tv.) Zongoraóra 200 Ft, földadó 500 Ft, napközi, óvoda 500 Ft, műtrágya 500 Ft, gyerekeknek 1—1 ruha, 1—1 cipő 600 Ft, két férfiing 500 Ft, névnapi ajándék 100 Ft, egy női nyári ruha 340 Ft, élelem, mosószer, könyv körülbelül 2000 Ft. A család összkeresete hétezer forint, s minthogy ebben a hónapban váratlan kiadásuk nem volt, 1000 forintot félre tudtak tenni.

*

Egy TESZÖV-közgazdász- szal a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásáról beszélgetünk: hisz végül is az egyéni boldogulás és az, hogy munkahelyünk hogyan boldogul, egymással nagyon is szorosan összefügg.

— A közgazdászok indexekkel. mutatókkal dolgoznak. Melyik az a mutató, amelyik a legjobban érzékelteti egy szövetkezet anyagi helyzetét?

— Szemlélet dolga. Nagyon sok szaktekintély esküszik arra, hogy az egy főre jutó bruttó jövedelemmel mérje az anyagi helyzetet. Ez nem más, mint az évközben kifizetett munkabér, plusz az év végi adózatlan nyereség. Vá- gi Ferenc közgazdász képességeivel még távolról sem vetem össze a magamét, de én az egy hektárra jutó bruttó jövedelemre szavazok. Ez aztán tovább bonyolítható, attól függően, hogy szántót, összterületet, mezőgazdasági vagy termőterületet ^eszünk alaoul. Én a mezőgazdasági területet venném alapul: ebbe beletartozik minden kultúra. még a legelő is. Nálunk, itt Tolnában a mezőgazdasági termelés a jellemző, nem a melléküzemág. A földhöz kötődik nemcsak a növény- termesztés, hanem az állat- tenyésztés is. A vásárolt takarmány csupán formaváltozás: ennek az alapanyagát is a földön kell megtermelni. A jellemzően mezőgazdasági tevékenységet folytató üzemek közü] a legmagasabb a bruttó jövedelem Mözsön. Egy hektár közös termőterületre 11 973 forint jut. Az egy főre jutó bruttó jövedelemben a mözsi tsz a 14. helyen áll.

— Tehát a mözsi tsz ösz- szességében jól dolgozik, viszont keveset fizet?

— Ez így önmagában nem igaz. Ez a tsz a termelés szerkezetét úgy választotta meg, hogy az árakban kifejeződjék, hogy egy területegységről mennyi nyereséget érnek el. Ebben a tsz-ben kertészet

van, ennek magas a kézimunkaigénye és magas a nyeresége is. Igaz, hogy egy négyzetméter fólia alatt magas a jövedelem — de sok embert kelj foglalkoztatni és így a nyereség is sokfelé oszlik.

— S melyek a leggyengébb tsz-ek?

— Mernék úgy fogalmazni, hogy azok, amelyek az adottságoknak nem megfelelően alakították ki az ágazati arányokat, a talaj erodált, a terület a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek nem felel meg, drágán művelhető, magas ráfordítás mellett is alacsony a hozam: következésképpen alacsony a jövedelmezőségi szint is. Pénzük nincs, s pénz nélkül nemcsak a magánember, de egy üzem sem boldogul. Csodák ma már nincsenek: adottságok vannak, és jól vagy rosz- szul dolgozó emberek.

— A recept egy újonnan megválasztott tsz-elnöknek így kezdődik: végy egy jó főkönyvelőt...

— Én egy vezetői munkakört sem tudnák mondani, amely önmagában meghatározná a gazdasági tevékenység fejlődését. A vezetőcsere nem biztos, hogy megold mindent. Volt már példa arra, hogy egy új vezető rá tudott hangolódni a helyi hullámhosszra, vagy éppen a sajátjára tudta hangolni a régóta ott dolgozókat. Sajnos egy kicsit annak a bűvkörében élünk, hogy a főkönyvelő egymaga tud jövedelmet előállítani. Ez nem igaz. A főkönyvelőnek az a dolga, hogy okosan gazdálkodjon a tsz pénzével, méghozzá úgy, hogy szolgálja és erősítse a termelést. A termelés és .a pénzügy az érem két oldala, egymástól nem választható el. A termelés mögött mindig pénz van, s nem egyedül a főkönyvelő dönti el, hogy a pénzgazdálkodás hogyan alakul. Aki a csapatmunka jelentőségét vitatja, rosszul értelmezi a vezetői alkalmasságot. A szakember a maga területének a specialistája, s együtt viszik előre — vagy hátra — a gazdaságot.

— Pénz, pénz, pénz. Aratásig nemigen van.

— Igaz. A legszegényebb bevételi időszak az év első fele: a borsó is csak június elején hoz pénzt. Aratáskor elkezdik visszafizetni a hiteleket és október, november végére lekopik az üzemviteli hitel.

— Hogy tud egy üzem pénzt félretenni?

— Ez már egy igen-igen hosszú folyamat végeredménye.

— Hol kell kezdeni?

— Mindenütt lehet ésszerűen takarékoskodni. A talaj- vizsgálat pontosan meghatározza, hogy mennyi műtrágya kell a szőlő, vagy a búza földjébe. A takarékosság, ha nagyon megpiszkáljuk, azt is jelentheti, hogy ha veszünk valamit, hát nem a legdrágábbat, hanem a legalkalmasabbat vesszük meg. Lehet takarékoskodni az üzemanyagadagoló beállításával, az élőmunkával, az idővel, azzal, hogy egyenes észjárással minden munkát megszervezünk. És aztán... ne pöfögjön a gép azért, mert rossz az önindító. És ez még mind kevés. Ha lehet, hát ne a Rába—Steiger húzza a pótkocsit, hanem az MTZ. Az állat, ha elérakják a neki megfelelő takarmányt, tudja, hogv mennyit kell megennie. Kis dolgok ezek — egyenként. De ezekből lesz mérhető, megfogható eredmény, jövedelem, pénz. Igényesen kell dolgozni, a felesleges dolgokat le keli nyesegetni.

*

Mindenki boldogulni akar, és ez a fogalom többnyire a pénzhez kötődik. A pénz: — tessék csak megfigyelni — biztonság. Ha van pénzed, ha sokat és jól dolgozol, ha takarékosan élsz, ha tudsz spórolni, ha időben kitűzted magad elé a céljaidat: boldogulhatsz. Ha nem: élsz egyik napról a másikra. A megalapozott, az örömet adó boldogulás: képesség, rátermettség, életrevalóság és becsületes munka.

D. VARGA MARTA Fotó: Gottvald Károly

így van ez:

Nálam is.

Nálad is. így van ez — mindenütt.

Ki fecsegi ki a ház titkait?