Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24. NÉPÚJSÁG 3 Felelősséggel, következetesebben Az országgyűlés munkája után — a mi feladataink NEB-vizsgálat Előtérbe a gazdaságosságot! Év végén elkészítik a számviteli emberek a gazdálkodás eredményességét igazoló mérleget, a tartozik — követel oldalra felkerül mindaz, ami oda való. S valahogy ilyenformán készül el az ország zárszámadása is, amikor a pénzügyminiszter az Országházban odaáll a képviselők — tulajdonképpen az ország népe elé. és jelentést tesz. A nyári ülésszakot megelőző politikai légkör várakozó volt, az emberek arra voltak kíváncsiak, mit hoz az országgyűlés, hogyan határozzák meg tennivalóinkat. Mindenek előtt azt kell megállapítani, hogy ez a politikai érdeklődés nem a szen- zációvárás jegyében fogant, hanem helyzetünk tárgyilagos megítélését várta. Olyan kérdésekre vártunk választ, hogy — amint a Statisztikai Hivatal jelentéséből már tudtuk jó előre — nehézségeinket mi okozta, eredményeinket miként lehet fokozni. A pénzügyminiszter beszámolója világos, érthető volt, amelynek lényegét röviden összefoglalni lehet, bár továbbgondolni- értékelni, hosszabb és mélyebbre nyúló munkát kívánt Gazdaságunk helyzete, megítélése nem egyszerű, az utóbbi években történt előrelépés kétségkívül a jó határozatok következménye, a termékszerkezet-változás, a hatékonyabb termelés kézzelfogható számos helyen, ámbár a helyzet fonákságait tükröző jelenségek is utalnak arra. hogy nagyobb felelősséggel szükséges minden szinten dolgozni. Amint az ember végighallgatja az országgyűlési beszédeket, elolvassa a tudósításokat, mintha a saját szavai csengenének vissza, amiről évek óta beszélünk, arról most a miniszter és a képviselők a nagy nyilvánosság előtt szóltak. A hatékonyságról, a pazarlásról. Miről is van szó? Példának okáért arról, hogy némelyik szekszárdi üzemben gyakorta ha- zaküldik a munkára érkező asszonyokat, nem érkezett meg az anyag, nem tudnak dolgozni. Másutt pedig nem küldik haza a munkást, hanem bent tartják tessék-lás- sék munkára fogják, udvarseprésre például — és amikor megérkezik a bőr, a vas, amikor késve befut a kamion a külhonból származó nyersanyaggal, akkor kíméletlen és embert gyötrő túlórázás kezdődik. Olyannyira, hogy egyes üzemekben Szek- szárdon például már a szak- szervezet parancsolt álljt, az egyre növekvő túlórák miatt. Másutt pedig azt láttuk, hogy nagyteljesítményű tehergépkocsik üres ládával, vagy alibi rakománnyal száguldoznak a főváros és a megye- székhely között. A gazdaságosabb munkára való örekvés persze nemcsak a fizikai munka terén kívánatos és az emberi munka hatékonyságát nemcsak ott kell számon kérni. Hanem az íróasztaloknál is. Sokan csinálnak maguknak állást, az íróasztal azután munkát kér és munkát ad. Néhány szekszárdi hivatalban forr a levegő, mert a létszámmal elfutottak, és átszervezésre kerül sor. A munkásnak nem mutatják a gyárkaput, nem. A munkapadot mutatják, ahol értelmesén el lehet tölteni a munkaidőt, és örömmel vehetjük tudomásul, hogy az emberek szívesen vállalkoznak fizikai munkára. A létszámstop — néhány mező- gazdasági szövetkezetben a szekszárdi járásban példgul azzal jár együtt, hogy a fizikai dolgozók tapasztaljáéi,, hogy nemcsak köreikben kérik számon a munkát, a hatékonyságot, hanem az íróasztalok körül is. A munkappd mellett, a szántóföldön az ember csak így érzi meg, hogy miről is van szó. Milliárdok- ról. A költségvetés ilyenolyan tételeiből az ember nehezen tud eligazodni, hiszen nagy számítógépek értékelése is kevés néha ahhoz, hogy egy-egy külső, vagy belső gazdasági esemény hatását felmérjék és végig vezessék a népgazdaságon. Az ember, aki naponta készíti a cipőt, csinálja a magágyat, vezeti a mozdonyt, tervezi a házat, a saját munkahelyén tapasztaltakból indul ki — s a termelési értekezleteken szóvá- tett fonákságok a képviselők közveítésével kerülnek az országgyűlés elé. Ügy megfogalmazva. hogy a hiányosság, a fonákság feltárása együtt jár a megoldással, az út keresésével is. Ezen a nyári ülésszakon éppen az ragadta meg az embert, hogy a miniszter és a képviselő egyforma őszinteséggel, felelősséggel szólt a tennivalókról: nagyobb felelősséggel. következetesebben hajtsuk végre terveinket. Mert terveink jók és az embert szolgálják. PÁLKOVÁCS JENŐ Együtt a gyerekekkel A Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet szocialista brigádjai egy-egy általános iskolai osztályt is patronálnak. A tanév befejeztével a Dobó Katica szocialista brigád egy decsi, az őcsényi részleg brigádja jedig egy őcsényi tanulócsoportot vitt kirándulásra. A brigádtagok és a gyerekek megtekintették a mohácsi csatamezőn lévő emlékparkot, a siklósi várat. Az őcsényiek aztán Harkányba mentek, a decsiek pedig Abaligetre, ahol végigjárták a cseppkőbarlangot is. Kirándulásuk Pécsen fejeződött be, ahol megtekintették a város nevezetességeit, többek között az állatkertet és a tévétornyot is. Az abaligeti cseppkőbarlang egy részlete Jakováli Hasszán dzsámija Decsiek a siklósi vár bevétele után A magyar mezőgazdaságban évtizedünkben alakultak ki az iparszerű termelési rendszerek, amelyek egy-egy — illetve ma mór 2—3 — ágazatban integrálják a termelést, biztosítva a tag-gazdaságoknak a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az állami gazdaságokban, szövetkezetekben ugyanis általában kialakult az optimális üzemméret — ez ezer hektárokban mérhető — ám egyes ágazatokban — kukorica, búza, cukorrépa, napraforgó stb. termesztése — a korszerű technológia alkalmazásában pluszt adhat, ha azt magasabb szinten — és itt a nagyságrendet tízezer hektárokban mérik — szervezik, alkalmazzák. Tolna megyében tizenhárom növénytermelési rendszer működik. Az állami gazdaságok szántóterületének közel negyven százalékára, a termelőszövetkezeték kétharmadára terjed ki a rendszerek tevékenysége. Közülük Tolna megyei székhelyű a Kukorica Szocialista Együttműködési Növénytermelési Rendszer, melynek gesztora a Szekszárdi Állami Gazdaság. A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt hónapokban vizsgálta a rendszerek szervezését, működését és eredményeit. Legutóbbi ülésén tárgyalta meg a vizsgálatról szóló összefoglaló jelentést. A vizsgálat — amelyben részt vettek a yá- rosi és járási népi ellenőrzési bizottságok — a KSZE-re, annak nyolc megyebeli és 12 megyén kívüli tag-gazdaságára, valamint az egyéb termelési rendszerék tizenegy gazdaságára terjedtek ki. Azt vizsgálták a népi ellenőrök. hogy a rendszerek működése megfelel-e a célkitűzéseknek, a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Tevékenységükkel miként járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés eredményeinek és hatékonyságának növeléséhez, az élelmiszerellátás javításához. Működésük hatékonyságának, eredményes eljárásaik szélesebb körű alkalmazásának vannak-e akadályai és azok hogyan szüntethetők meg. A vizsgálat megállapításainak egész sora pozitív. A rendszertagok általában elégedettek a szolgáltatásokkal. A KSZE például a tevékenységi körébe tartozó növények re szakmailag megalapozott kerettechnológiát ad, annak helyszíni adaptálásakor a tag- gazdaságök szakembereivel együtt mérik fel az üzem adottságait, azt, hogy a gazdaság területén hogyan fokozható a termelés. Állandóan fejleszti szolgáltatásait és ez a tag-gazdaságok részére bizonyos kényszert jelent a fejlődést szolgáló külföldi és hazai eredmények megismerésére, gyakorlati alkalmazására. A jövőben saját oktatási bázist szándékozik létrehozni, bár eddig is nagy súlyt helyezett az oktatásra, a továbbképzésre, egyrészt külföldi szakmai utakkal — tavaly a csehszlovákiai Zetor gyárba hetven, az NSZK-beli Claas és a lengyel Bizon Gigant kombájngyárba 20—20 szakmunkás számára szerveztek tanulmányutat — másrészt céltanfolyamokkal. A különböző Oktatásokon, tanfolyamókon tavaly 4810-en vettek részt a tag-gazdaságokból. Belépésük óta gyorsan korszerűsödött a tag-gazdaságok termelése. Megkétszereződött azoknak a gazdaságoknak az aránya — ma 80—85% — amelyek rendelkeznek a szükséges környezeti, műszaki-technikái feltételekkel. A KSZE tag-gazgaságaiban a kukorica átlagos hozama már öt éve meghaladja 7—10 mázsával az országos átlagot, a termelőszövetkezetek termelési színvonala felzárkózott az állami gazdaságokéhoz. Magasabb a termésátlag az országosnál a búzatermelésben is. A tag-gazdaságok a rendszerek szolgáltatásaival általában elégedettek. Ám, ma már felvetődik, hogy helytelen irányba orientál a hozamszemlélet. Kimutatható, hogy a hozam növekedésével csökken a ráfordítás, ám gazdaságonként, részletesebb elemzésre volna szükség a hatékonyság növelésének biztosításához. A rendszerek — szolgáltatásaikért — alap- és a hozamoktól függő kiegészítő díjat kapnak. így a termelési rendszer csák a hozamnövelésben érdekelt, abban nem, hogy tag-gazdaságaiban hogyan alakul az önköltség, a rendszerben termelt növény jövedelmezősége. A gazdaságok többsége az önköltségben Való részleges érdekeltséget szeretné megteremteni. Legyen érdekelt a rendszer jövedelmezőségében is. Ebből következik az is. hogy a termelési rendszereknek ilyen irányú szolgáltatásait is kell fejleszteni. Ma a rendszer semmiféle kockázatot nem vállal. Ki kellene alakítani a közös kockázat- vállalást is. Szükségesnek tartja a megyei NEB a gazdaságok adatszolgáltatási rendszerének felülvizsgálatát. Ma már felvetődik annak szükségessége, hogy a termelési rendszerek tevékenysége ne csak a termelő üzemek szervezésére irányuljon, hanem terjedjen ki a feldolgozó, felvásárló ipari vállalatok bekapcsolódására is. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a termelésben és feldolgozásban milyen, magasabb szintű együttműködési formák alakíthatók ki. Tervezi a KSZE egy javítóbázis létesítését. A NEB javasolja olyan szolgáltatási forma kidolgozását, amely a garanciális időn túl is biztosítaná a gépek szakszerű karbantartását, javítását. A továbbképzések, szakmai tanfolyamok körét indokolt lenne tovább bővíteni számviteli, elemzési céltanfolyamok szervezésével. J. Esők után Felüdült a határ Az elmúlt napok esőzései nyomán országszerte felüdült a határ. A növényál- . lomány számára valóságos megváltás volt a 40—60 mil- liméternyi csapadék, amely részben pótolta a májusi hiányt. Az esőzés országos volt és így minden terület kapott nedvesség-utánpótlást. Mégis nem mindenütt volt egyforma értékű a csapadék, voltak ugyanis olyan területek, amelyeken a rosszabb vízgazdálkodású talajok növényállománya már későn jutott hozzá. Mindenekelőtt az úgynevezett sülevényes talajokon tengődő rozs és az őszi árpa már későn kapta meg az anyagcseréhez szükséges vizet, s ezeken a területeken az eső már nem sokat segíthetett. Ellenben a jobb talajokon élő búza feltűnően élénken reagált az esőre. Az agronómusok szerint a nedvesség jól segíti az érés folyamatát, a szemek telítődését. A kapásnövények mélyebb gyökérzetet eresztettek, s az esőzések nyomán megélénkült anyagcseréjük, kiegyensúlyozottabbá vált fejlődésük. Országszerte szépen mutat a kukorica, amelynek magassága az évnek ebben az időszakában 40—60 centiméter között van. Felüdültek a cukorrépaföldek és erőteljes fejlődésnek indult a napraforgó. Kevesebb abrakkal Állattenyésztésünk jellemzője a túlzott abrakfelhasználás. Akkor sem térnénk el az igazságtól, ha azt állítanánk, hogy pazaroljuk a drága abraktakarmányt, pocsékoljuk az importfehérjét. A tények önmagukért beszélnek. Az abrakfogyasztás fajlagos mutatói nálunk 10—12 százalékkal rosszabbak, mint az élenjáró nemzetközi színvonal. Mi más ez, ha nem pazarlás? Hiszen ugyanannyi abrakkal több húst, tejet termelhetnénk. Az abrakkal való takarékoskodás számottevő költségcsökkentést is jelent. Gondoljunk csak arra. hogy az állattenyésztési ágazatokban a költségek 60— 70 százalékát éppen ez a tétel adja. Egy takarmányozással foglalkozó külföldi szak- folyóirat figyelemre méltó összeállítást közölt az indokolatlan többlettakarmány felhasználásáról. E szerint: ha a hizlalótérben nagy a zsúfoltság 12 kg; elégtelen a szellőzés: 20 kg; túl nagy a hizlalási csoport: 16 kg; rossz a higiénia: 32 kg; gyakori az állatok áttelepítése: 24 kg; nem jó a genetikai képesség: 20 kg; rossz az állategészségügyi helyzet: 28 kg többlettakar- mány-felhasználást okoz sertésenként. Ha egy üzemben a felsorolt összes hibát elkövetik, úgy 180 kilogramm takarmánnyal többet használnak fel egy hízott sertés előállítására, mint amennyi valójában szükséges lett volna. Nálunk a többletabrak-felhasználás körülbelül 50— 60 kg-ra tehető a sertéstartásban. Mit jelent ez? Alapvetően azt, hogy a felsorolt hibáknak kb. egyharma- dát minden állattenyésztő, vagy állattartó telepen elkövetik. Érdemes a konkrét körülmények ismeretében megvizsgálni, mit lehetne tenni! Mert hogy lehet, az elvitathatatlan. íme egy példa: az állattartásban, ezen belül a takarmányozásban különösen fontos a gondos, lelkiismeretes munka, a jó munkafegyelem. Amint már szó volt róla, a takarmányköltségek az állattenyésztés összes költségeinek 60—70 százalékát képviselik. Ugyanakkor a bérköltségek aránya csupán 3—5 százalék körüli. Mégis a bérek alakulását sokkal szigorúbban vizsgálják. A takarmányfelhasználást lényegesen lazábban kezelik. Másrészt a dolgozók anyagi elismerésének alapja a súlygyarapodás, a tejhozam, a szaporulat és még más hasonló mutatók, de vajon hány gazdaságban képezi az anyagi elismerés alapjait a gazdaságos termelés, a fajlagos takarmányfelhasználás? Mi ösztönzi a dolgozókat az értékes abraktakarmányok felhasználásának csökkentésére? Érdemes ezeket a felvetett kérdéseket — jóformán minden mezőgazdasági nagyüzemünkben — alaposan megnézni. és ami változtatásért kiált, azon változtatni. DR. VIRÁNYI SÁNDOR
