Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
1979. június 3. KÉPÚJSÁG 3 Megkezdődött a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma öt világrész képviselőinek részvételével szombaton megkezdte munkáját a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma. A Parlament kongresszusi termében megnyitott tanácskozáson, amelynek kezdeményezője és rendezője a Magyar Népköztársaság kormánya, a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövőjét szolgáló nemzetközi együttműködésről, s ennek tennivalóiról váltanak szót. A nagy jelentőségű eseményre elküldte delegátusait az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ számos szakosított szervezete, valamint több mint 70 ország kormánya. A nemzetközi fórum szombati megnyitójának díszelnökségében foglalt helyet Estefania Aldaba Lim asz- szony, az ENSZ főtitkár- helyettese, az ENSZ gyermekévi különmegbízottja, Ama- dou-Mahtar M’Bow, UNESCO főigazgatója, mint az Egyesült Szervezete több más tisztség- viselője. Hazánk képviseletében a díszelnökség tagja volt Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottságának elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Markóia Imre igazságügyminiszter, Polinszky Károly oktatási miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Zsögön Éva egészség- ügyi államtitkár. A tanácskozást Szentágo- thai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a nemzetközi fórum díszelnökségének elnöke nyitotta meg, majd bejelentette: Losonczi -Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a fórum fővédnöke üzenetet intézett a nemzetközi gyermekév e rangos eseményéhez. Az üzenetet Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára olvasta fel.- az vala- Nemzetek Losonczi Pál üzenete A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a magam nevében szívélyes üdvözletemet küldöm a nemzetközi gyermekév budapesti nemzetközi fóruma valamennyi résztvevőjének, a gyermekek sorsáért, jövőjéért egyetemes felelősséget érző kormányok, nemzetek és nemzetközi szervezetek itt jelen lévő igen tisztelt képviselőinek. Nagy megtiszteletésnek érezzük, hogy fővárosunkban kerülhetett megrendezésre e nemzetközi fórum, a gyermekek jogaival foglalkozó tanácskozás. A Magyar Népköztársaság — híven társadalmi rendünk humanizmusához — magáévá tette az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatát, felhívását a nemzetközi gyermekévről. Az 1979-es esztendő nemes céljainak valóra váltása érdekében az egész magyar társadalom legjobb tudása és akarata szerint munkálkodik. Az emberiség előrehaladásának legfőbb biztosítéka a béke. a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés, a nemzetközi enyhülés elmélyítése. Mindenekelőtt ettől függ a jövő generációjának, a gyermekeknek a boldogsága, örömteli élete is. A Magyar Népköztársaság — együttműködve a szocialista és más békeszerető országokkal, demokratikus és haladó erőkkel — mindent megtesz, hogy hozzájáruljon a béke megőrzéséhez, a nemzetközi együttműködés erősítéséhez. Meggyőződésem, hogy e tanácskozás elmélyítheti e felelősséget, hozzájárulhat a világ gyermekei helyzetének jobb megismeréséhez, a nemzetközi megértéshez, és elősegítheti a közös cselekvés ügyét. Kívánok a fórum munkájához sok sikert, minden résztvevőjének eredményekben gazdag tevékenységet, hogy a gyermekek boldogabbak legyenek mindenütt a világon! Ezt követően Estefania Aldaba Lim asszony Kurt Waldheimnek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának üzenetét tolmácsolta a fórum résztvevőinek. Kurt Waldheim üzenete — A magyar kormánynak az a kezdeményezése, hogy megszervezi ezt a nemzetközi fórumot, különösen időszerű és helyénvaló, mivel ebben az évben lesz 20 esztendeje annak, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése egyhangúlag megszavazta a gyermekjogok deklarációját — hangsúlyozta az üzenet. A gyermek a mi legértékesebb erőforrásunk; a gyermeké az emberiség jövője. Ha teljesíteni akarjuk az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt ígéretet — hogy tudniillik a következő nemzedékeket megmentjük a háború csapásától, s „előmozdítjuk a társadalmi haladást és a magasabb életszínvonal elérését” —, nem hagyhatunk gyermekeinkre örökül szükséget és viszálykodást. Parancsoló szükségszerűség tehát, hogy elismerjük jogaikat és kielégítjük különleges szükségleteiket a melegség és az érzetem, a megfelelő élelem és lakás, az alapvető egészségügyi szolgáltatások és olyan nevelés iránt, amely az önmegvalósító és alkotó életre készíti őket élő. Meggyőződésem, hogy tanácskozásaik hozzá fognak járulni, hogy hamarabb eljöjjön a nap, amikor a gyer- megjogok deklarációjában foglalt 10 alapelv már nem cél lesz, hanem valóság, hangzik Kurt Waldheim üzenete. Ezután Amadou Mahtar M. Bow, az UNESCO főigazgatója üdvözölte á nemzetközi fórumot, majd Almamy Sylla, az ENSZ élelmezésügyi szervezetének főigazgató-helyettese tolmácsolta Eduard Szauma, a FAO főigazgatója, L. A. Kaprio, az Egészségügyi Világszervezet európai regionális irodájának igazgatója, Halfdan Mahler, a világszervezet főigazgatója üzenetét. Theo C. Bowen, az ENSZ emberi jogok bizottsága genfi irodájának igazgatója szintén üdvözölte a fórumot. Ezt követően Aczél György emelkedett szólásra. Aczél György beszéde Aczél György, a Magyar Népköztársaság kormánya és a nemzetközi gyermekév magyar nemzeti bizottsága nevében köszöntötte a budapesti nemzetközi fórum résztvevőit. Örömmel szólt arról, hogy kormányunk kezdeményezésére az Egyesült Nemzetek Szervezetének és szakosított szervezeteinek, valamint a részt vevő országok kormányainak támogatásával hazánk fővárosa adhat otthont a tanácskozásnak. — A történelemben a küzdelem a gyermekekért, helyzetük megjavításáért és jogaik érvényesítéséért mindig egybeesett a haladás ügyével — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. — Ezért kiemelkedő eseményként tartjuk számon az ENSZ-nek a gyermekek jogairól szóló 1959-es nyilatkozatát. amely a világ haladó közvéleményével egyetértésben állapította meg: a gyermekeknek — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt megkülönböztetett gondoskodásra és figyelemre van szükség. — Együtt és egyszerre van jelen mai világunkban a jóllakottság csömöre és az éhség kínja. A kiáltó ellentétet az igazságérzet, a humánum mind nehezebben, sőt egyáltalán nem viseli el. S éppen a nemzetközi gyermekév teszi megkülönböztetett kötelességünkké, hogy szembenézzünk ezekkel a tényekkel. Hogy kimondjuk: a megélhetéshez és az emberhez méltó élethez szükséges javak egyenlőtlen elosztásáért nem a természet a felelős, hanem csakis a 'társadalmi fejlődés egyenlőtlensége. Meggyőződésünk, hogy minden nemzet kormányának a lehető legtöbbet kell' tennie a gyermekek életfeltételeinek javításáért, a megtermelt javak igazságosabb elosztásától a társadalmi hátrányok csökkentésén át az intézményes oktatásig. —• A gyermekek jogairól folytatott nemzetközi tanácskozásunkon nem feledkezhetünk meg arról, hogy ma á világ naponta egymilliárd dollárt költ fegyverekre. Jó lenne, ha ez az összeg minél előbb és miinél jelentősebben csökkenne. Több jutna emberibb, nemesebb célokra, több a gyerekekre, mindenekelőtt az éhező országok gyermekeinek megsegítésére. Csak abból indulhatunk ki, hogy az emberiség számára nincs más alternatíva, mint a béke, az enyhülés. A világ közvéleménye örömmel értesült arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a békés egymás mellett élés szellemében, a fegyverkezési versenyt egy újabb egyezménnyel, a SALT—2 aláírásával készül korlátozni. Ahogy éppen itt, Budapesten, Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke mostani látogatása során közös tennivalóinkról szólt: óvni és erősíteni kell a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. Ezért további előrelépést sürgetünk a katonai enyhülés, a békés egymás mellett élés minden területén, a gyermekek, a jövő érdekében. Az emberiség holnapjáért szorgalmazzuk az erőszakról való kölcsönös lemondást, a szembenálló katonai szövetségek egyidejű felszámolását, és minden más olyan lépés megtételét, amely lehetővé teszi az általános és teljes leszerelés megvalósításához szük- ges bizalmat. — Kérem Önöket, s Önökön keresztül mindazokat, akik felelősséget éreznek az emberért, az emberiség jövőjéért: viseljék szívükön a világ gyermekeinek sorsát; annyi törődéssel és szerettei cselekedjenek értük, ameny- nyit saját fiaik, lányaik iránt éreznek — mondotta a többi között Aczél György, majd eredményes munkát kívánt a fórum résztvevőinek. A nagy tapssal fogadott beszéd után a magyar gyerekek: küldöttei piros, fehér rózsaszín szegfűből, fátyölvi- rágból kötött csokorral kedveskedtek a delegátusoknak, szakértőknek, vendégeknek, döttei piros, fehér, rózsaszín szegfűből, fátyolvirágból kötött csokorral kedveskedtek a delegátusoknak, szakértőknek, vendégeknek. A kedves kis ünnepség után Estefania Aldaba Lim emelkedett szólásra, R. Henry Labouissónek, az UNICET ügyvezető igazgatójának üdvözletét tolmácsolta. Az ünnepélyes nyitóülés záróakkordjaként a nemzetközi fórum megválasztotta tisztségviselőit — elnökül Nádor Györgyöt, — majd elfogadta a június 7-ig tartó tanácskozás napirendjét és szervezési kérdésekben döntött. A délutáni plenáris ülésen Loticia Ramos Shahani, a Fülöp-szigétek küldötte elnökölt. A plenáris ülés első előadója Simái Mihály akadémikus, az UNICEF, az ENSZ nemzetközi gyermek- védelmi szervezete magyar bizottságának elnöke voilt. Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1979. június 14-én csütörtök délelőtt 11 órára ösz- szehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Magyar Népköztársaság 1978. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, valamint az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot. (MTI) Okosan is lehet N\ ire kell a szabadság ? A kérdésre ahány ember, annyi válasz lehetséges. I)e cseppet sem biztos, hogy a feleletek megegyeznek azzal, ami a minden dolgozó embernek járó szabadság igazi célja. Mégpedig az, hogy a szabadság ideje alatt pihenjen, kikapcsolódjon. Ez a pihenés aktív is, amikor valaki kedvenc hobbijával foglalkozik, vagy esetleg fárasztó, de mégis lei- üdítő kirándulással, utazással tölti szabadságát. A gyönki benzinkútnál nemcsak a környékbeliek, hanem azok is, akik esetleg évetne, kétévente tankolnak itt, ismerős arccal találkozhatnak. Takács Ernőné 1964 óta kezeli a kutat Előtte az ötvenes évektől a sógornője volt a benzinkutas, de már akkor is besegített. A háború előtti években pedig anyósa szolgált a ritkán arra járó autóknak a közlekedéshez nélkülözhetetlen nedűvel. — Mivel tölti a szabadságát? — tettük fel a kérdést. A válasz előtt felderül az arca és boldogan mondja a váratlan feleletet: — Nagymama lettem. Azzal. — Majd hozzáfűzi; — A lányomnak május 12-én született egy kislánya, Szilviké, most körülötte forog a család. Nálunk laknak, így munkakezdés előtt, után, mindig láthatom az unokámat. A szabadságom alatt se tervezek mást. Húsz nap szabadságom van, azt végig Szilvikének szánom. — És az előző években? — Általában év végén tudom csak kivenni a szabadságot, mert ilyenkor nyáron nehéz helyettest kapni. Voltunk már Csehszlovákiában, egyszer két hétig Sopronban nyaraltunk szakszervezeti beutalóval, de a legtöbbször a kertben, a ház körüli munkákkal töltöm a szabadságot. Évekig építkeztünk. Akj kor nem tellett nyaralásra, minden pénz a házra kellett. Persze nem mondom, egyegy napra azért elmentünk kirándulni. Tavaly Hajdúszoboszlón voltunk, de a legtöbbször itthon töltjük a szabadságot. * A Kop-Ka ÁFÉSZi festő- és mázolóbrigádja a miszlai italbolt felújításán dolgozik. Persze szerény felújításról — kifestésről — van csak szó és a brigádot is jelenleg csak a vezetője, Szentpáli Ferenc képviseli. Jöttünkre telép a festőlétráról, miközben magyarázza : — Négyen dolgozunk a brigádban, de most egyik társunk beteg, a másik szar badságon, a harmadik pedig nászúton van. öt is elkapta a gépszíj — nevet ránk. — Hol tölti az idei szabadságát? — Otthon. Eddig kivettem két napot, az úgy elment. Maradt még tizenhat, de valószínű, azt is otthon, ház körüli munkákkal töltöm. — Nem gondolt arra, hogy elutazzon valahova nyaralni? — Nem. Befizettem egy Zlsigúli, még az idén rá kell fizetnem a pénzt, hogy meglegyen a fele ár. Erre gyűjtök az idén. Másra nem jut. — És tavaly? — Akkor egy hetet NSZKban voltam rokonlátogatáson. A szabadságom többi része arra ment, hogy szüleimnek segítettem. Építkeztek, kelllett a segítség. Két éve pedig Balatonon voltam két barátommal három hétig. Azt hiszem sose felejtem el azt a nyarat. Először Siófokra mentünk, aztán a két hét alatt körbejártuk a tavat. Kocsival mentünk, vitNincs nekem szabadságom Sose felejtem el azt a nyarat tünk sátrat, abban aludtunk. Csodálatos volt. — Sokba került? — Még azt se mondhatnám. Háromezer forintból kijöttem. Tényleg minden évben megcsinálhatnám, de az idén másra kell a pénz. * Gyönyörű két lova van Berta Sándor gyönki fuvarosnak. A kérdésre elneveti magát. — Nincs nekem szabadságom. Legutoljára 1966-ban nyaraltam. Akkor még a tsz- ben dolgoztam és egy napra elmentünk Siófokra. Most a tanáccsal vagyok szerződéses viszonyban. A házilagos brigádnak szállítom az anyagot. Ha mégis valamilyen ügyben el kell mennem egykét napra, akkor előtte többet dolgozom, hogy megfelelő mennyiségű építőanyagot odahordjak, ne álljon a munka, amíg távol vagyok. — Ezek szerint szabad ideje, szabadsága nincs is? — Nekünk, kisiparosoknak nem jár a szabadság. Szabad időben pedig ott a hat hold földem. Elviszi a szombat, vasárnapot. Kell az állatoknak a takarmány, művelni kell a földet. — Hány állat van a ház körül? — Hát itt a két lovam, aztán van négy anyakoca, meg tizenöt hízó. Nem sok, de épp elég munkát ad. Persze nem mondom, szeretek velük foglalkozni. Ha nem vagyok fáradt, ez nem is munka. Nekem szórakozás, ki- kapcsolódás az állatokkal való törődés. Szinte kárpótol a szabadságért. — Nem is szeretne néha elutazni valahova, csak pihenéssel tölteni az ideiét? — Dehogynem, jó lenne, de hát az állatokat mégsem lehet az asszonyra bízni. Mindennap ott kell lennem mellettük. Most még dolgozom, amíg a gverekek is valamire jutnak. Talán utána, amikor már csak magammal kell törődni. akkor talán jut idő nyaralásra is. * Ki mivel tölti a szabadságát, tulajdonképpen magán- ügv. Hogy tartalmas programokkal. lustálkodó pihenéssel, céljai eléréséért munkával tölti, vagy csak semmire elfecsérli. mindenki maga dönti el. De hogy nem mindig jól döntünk, arra példa a sok szabadság után is fáradtan visszaérkező ember. De ellenpéldát is bőven tudunk. Csak körül kell nézni a Balaton partján, vagv zsúfolt, sokszor túlzsúfolt üdülő- helveinken. Sokan, és egvre többen tudiák, mit kell tenniük a szabadságukkal. Szerintem — nekik van i cfavt i Ír TAMÄSI JÁNOS Fotó: Czakó Sándor Az idei szabadságaz unokámé
