Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-23 / 145. szám
2"rfepÚJSÁG 1979. június 23. Szaljut űrállomás Egy nyugodt hét Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Nyugodt hetet zárnak az űrhajósok a Szaljut—6 űrállomáson: ennek a hétnek nem voltak az előzőhöz hasonló látványos eseményei — igaz, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin számára ez már a világűrben töltött 17. munkahét volt. Az űrállomáson minden rendben van: a hőmérsékletet ezúttal a kellemes 19 fokra szabályozták, a légnyomás nagyjából a földivel azonos. Ezen a héten a tudományos program végrehajtásával foglalatoskodott a két űrhajós. Pénteki munkarendjükben például a Föld vizuális megfigyelése, az atmoszférában végbemenő meteorológiai jelenségek vizsgálata szerepelt. Megfigyeléseiket rendszeresen közölték a földi központtal. Ezzel együtt elvégezték az űrállomás berendezéseinek ellenőrzését, karbantartását is, ugyancsak a földi szakemberek bevonásával. Naprakész állapotba hozták a különböző dokumentációs anyagokat is. Ljahov és Rjumin programjában rendszeres a test- gyakorlás. A két űrhajós fizikai állóképessége igen jó. Az orvosok egyöntetű véleménye az, hogy a két űrhajós közérzete és erőnléte a legteljesebb mértékben kielégítő. Ljahov és Rjumin eddig már csaknem 120 napot töltött a világűrben, így megközelítették Kovaljonok és Ivancsenkov „világcsúcsát”. A világűrben tartózkodás eddigi leghosszabb ideje 140 nap. Sajtótájékoztató Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára pénteken a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta a belpolitikai újságírókat a gazdasági munka és az üzemi demokrácia fejlesztésének feladatairól. Nicaraguái polgárháború Vance közös katonai beavatkozást javasol Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti : Az amerikai kormány nyilvánosan is visszavonulásra szólította fel Somoza nica- raguai diktátort, ugyanakkor Washingtonnak kedvező rendezést sürgetett. Cyrus Vance külügyminiszter csütörtökön, európai idő szerint az éjjeli órákban szólalt fel az Amerikai Államok Szervezetének tanácskozásán. Azt mondotta, hogy „a nemzeti megbékélés kormányával” kell helyettesíteni a jelenlegit. (Azaz a Somoza családét, amely 45 éven át az Egyesült Államok politikai és katonai támogatásával nyomta el az ország népét.) Az amerikai külügyminiszter egyúttal azt állította, hogy „Kuba és mások” Nicaragua belügyeibe keveredtek és amerikaközi béke- fenntartó erő felállítását javasolta. A CBS szerint, nagy a valószínűsége, hogy a tervezett erőben amerikai csapatok is részt vennének —, azaz Washington katonailag is biztosítani szeretné, hogy Nicaraguában ne kerekedhessen felül a baloldal. Cyrus Vance „az emberi jogok súlyos megsértésével” vádolta a Somoza-kormányt, amely tavaly őszig, a diktatúraellenes mozgalom kibontakozásáig Washington sokrétű támogatását élvezte. A külügyminiszter most azt igényelte, hogy „világosan szakítsanak a múlttal”, állítsanak fel ideiglenes kormányt, a lakosság bizalmát képviselő személyekből. A jelek szerint Washington fő aggodalma, hogy a sandinista ellenállási mozgalom baloldali, forradalmi erői kerülnek kormányra Nicaraguában és az új rendszer szívélyes kapcsolatokat teremthet Kubával. A Car- ter-kormáriy kénytelen tudomásul venni, hogy a sandinistáknak döntő szavuk van —, de megkísérli —, többek között esetleg közvetlen katonai jelenléttel —, hogy amerikabarát rendszert próbáljon hatalomra segíteni Somoza bukása után. * Az Amerikai Államok Szervezetének ülése magyar idő szerint a hajnali órákig tartott. Quintana, nicara- guai külügyminiszter — sajátos módon — úgy tett, mintha Vance nem is szólította volna fel távozásra, főnökével együtt. Somoza embere ismét a „kommunista veszéllyel” próbálta riogatni társait. Zembrano, venezuelai külügyminiszter, akinek kormánya az elsők között szakított Somozával, síkraszállt a nicaraguai demokratikus megoldásért — de nem támogatta a fegyveres erőkre vonatkozó amerikai javaslatot. Roel, mexikói külügyminiszter is élesen bírálta „Somoza úgynevezett kormányát”, de óvott az ország belügyeibe való kollektív beavatkozástól. Folytatódnak a harcok Nicaraguában. Az ország északi részét teljesen ellenőrzik a sandinisták. Managuában felszólították az újságírókat, hagyják el az Intercontinental szállodát, mert a felkelők katonai célpontnak tekintik a Somoza bunkerétől egy saroknyira lévő épületet. — A bunkert, amelyben Somoza tartózkodik, s helyet kap benne a nemzeti gárda főparancsnoksága, meg egy hadianyagraktár is, csütörtökön már bombázta a sandinisták légiereje. Olajárak Összeül az OPEC csúcsszerve Hóhérmentés Péntek esti kommentárunk Benzinhiány miatt több amerikai államban bezárták az1 üzemanyagtöltő állomásokat (Képtávírónkon érkezett.) A kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) legfelsőbb irányító szerve, a miniszteri értekezlet június 26-án és 27-én összeül a nyersolaj árának egységesítésére — jelentette ki az APA osztrák hírügynökségnek adott nyilatkozatában a szervezet szóvivője. Az egységes nyersolaj kialakítását az teszi szükségessé — mondotta a szóvivő hogy a márciusi 9 százalékos áremelést követően egyes kőolajtermelő országok különböző mértékű árkiegészítést követeltek, — így teljesen áttekinthetetlenné vált a helyzet az árkérdésben. Az arab kőolajtermelő országok — Szaúd Arábiával az élen — ezért most egy új OPECbázisár kialakításán fáradoznak, amely egyes szakértő körök szerint 20 százalékig terjedő áremelést is jelenthet. Jaimani. szaúdi Olaj- és bányaügyi miniszter egyébként azzal vádolta az olajfogyasztó állaimdkat, hogy nem törekednek kellő mértékű energiatakarékosságra, illetve nem igyekeznek kifejleszteni úgynevezett alternatív energiahordozókat. Ha a Világ kőolajfelhasználása csupán 2,5 százalékkal növekedik is évente, — mutatott rá a miniszter — legkésőbb 1988-ra megoldhatatlan olaj'hiány lép fel, és a századfordulóra az olaj világpiaci ára háromszorosára, vagy akár négyszeresére is emelkedhet. Pártmunkáskiildöttség Jugoszláviában Az MSZMP Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége — Juhász Jánosnak, a KB osztályvezető-helyettesének vezetésével — a JKSZ Központi Bizottságának meghívására június 17. és 22. között látogatást tett Jugoszláviában. A küldöttséget, mely a jugoszláv testvérpárt gazdaságpolitikai munkájával ismerkedett, fogadta Miloj'ko Drülovics, a JKSZ KB Elnökségének végrehajtó titkára. Tárgyalások titokban Nehéz minősíteni a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság döntését: nem adják ki Gustav Wagner volt SS-tisztet. A so- bibori és a treblinkai náci haláltáborök egykori parancsnoka azóta már szabadlábon élvezi Brazília oltalmát. Százezrek életét oltották ki Wagner pribékjei a hírhedt kopcentrációs táborokban. Sok fogollyal a szadista parancsnok utasítására végeztek. Wagner háborús bűnös, s kiadatását az NSZK. Ausztria, Lengyelország és Izrael kérte a brazil hatóságoktól. Ám az érvelés Brazíliában süket fülekre talált. A szövetségi legfelsőbb bíróság válasza: Brazília törvényei értelmében Wagner bűnei elévültek. Nos, a mártírok millióinak emlékét és a józan észt hitvány módon megtagadó álláspont több szempontból is vitatható. A hajdani SS-tömeggyilkos nem Brazília területén követte el gaztetteit, hanem Európában. Olyan bűnökért akarják végre felelősségre vonni, amelyek minden jóérzésű ember számára elévülhetetlenek. Tanú rá sok ezer Brazíliába kivándorolt európai család: a nácizmus népirtása, a koncentrációs táborok pokla elől sokan kerestek menedéket Latin-Amerika országaiban a háború előtt,. de szép számmal telepedtek le itt később olyanok is, akik az igazságszolgáltatás elől menekültek. Ami az elévülést illeti, meglehet, a tolvajlás vagy a sikkasztás bűntette fölött egy bizonyos idő után szemet hunyhat a társadalom. Már ahol a jogrend ezt így szabályozza. A különös kegyetlenséggel, aljas indokból végrehajtott tömeggyilkosság azonban nem tartozik ebbe a kategóriába. Gustav Wagner kezéhez sok száz ezer ártatlan ember vére tapad. Aki egy ilyen gyilkost futni hagy, az maga is — afcar- va-ákaratlan — közösséget vállal vele, egy húron pendül a bűnözővel. Meglehet, az is elkerülte a brazil bírák figyelmét, hogy Európában másként vélekednek a háborús bűntettek elévüléséről. Nyugat-Németországban például óriási vihart kavart annak a lehetősége, hogy az év végén elévültnek nyilvánítják az emberiség ellen elkövetett és háborús bűnöket. Mindenesetre már eddig is eredményesen folytatták a szerecsen- mosdatást: a második világháború vége óta az NSZK bíróságai elé több mint 84 ezer gyanúsított került, közülük azonban csak kevesebb mint hétezret ítéltek el. Jellemző, hogy például a majdaneki haláltábor 360 ezer foglyának haláláért felelős több. mint háromezer SS-pribék közül mindössze 115-öt állítottak bíróság elé. Auschwitz foglyait 1580-an őrizték, közülük csak negyven fölött ítélkeztek. A brazil döntés miatt jogosan háborog a világ. A treblinkai hóhér szabadlábra helyezése a jog és az emberi méltóság durva arcul csapása. GYAPAY DÉNES Szolidaritás Afganisztánnal Az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezete nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát az imperializmus és reakció erőinek Afganisztán- ellenes provokációi és ösz- szeesküvése miatt. A nemzetközi imperializmus, a reakciós rezsimek és a belső afgán ellenforradalmi elemek az utóbbi időben erőteljesen fokozták Afganisztán politikai és gazdasági helyzetének megingatására irányuló akcióikat, hogy ezzel gyengítsék meg az új haladó és demokratikus vezetés pozícióját — mutat rá a dokumentum. Az új afgán hatalom létrejötte óta eltelt időben bebizonyosodott, hogy Afganisztán egyetlen országot sem fenyeget és nem avatkozik be más országok belügyeibe — hangsúlyozza az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezete. Határozottan elítéli az afgán forradalom elleni felforgató tevékenységet és felszólítja a haladó nemzetközi közvéleményt, hogy követelje a pakisztáni vezetőség nyílt fegyveres beavatkozásának megszüntetését. Ciprusi szándékok A Ledra motelből nem szűrődik ki semmi. Pedig a Nicosiát kettévágó, úgynevezett zöld vonalon álló épületet, amely a ciprusi ENSZ-erők egyik támaszpontja, árgus szemmel — és füllel — figyelik az itt ólálkodó, mindenre kíváncsi újságírók. Egy hete tanácskoznak már a görög és a török ciprióták képviselői, és még mindig nem tudni, hol tartanak. A zavartalan tanácskozási légkör fenntartása érdekében ugyanis a delegációk egy szót sem hajlandók mondani a kívülállóknak. Ez a rendkívüli elővigyázatosság is jelzi, hogy a jó két esztendő után ismét egy asztalhoz ülő politikusok mennyire bizalmatlanok. Egy hevesebb nyilatkozat és máris újra kirobbannak az indulatok. Márpedig most úgy tűnik, hogy mindkét fél szeretne elfogadható kompromisszumot elérni. Igen, az idő gyorsan múlik, s Ciprus szigete már öt éve nem tud kilábolni a ketté- osztottság keserű helyzetéből. A nyáron lesz fél évtizede. hogy az athéni diktátorok balsikerű kalandorakciója nyomán Törökország megszállta Ciprus északi részét. A következmények közismertek: a lakosság 18 százalékát kitevő török nemzetiség az ankarai katonák fennhatóságával külön államot alakított az ország területének 40 százalékán, s vagy kétszázezer görög ciprusi kénytelen volt elmenekülni szülőhelyéről. A kettészakítottság és a menekültek ügye azóta is a ciprusi válság magva. A török kisebbség vezetői ugyanis nem hajlandók megelégedni azzal, hogy szövetségi államon belül kapjanak egyenlő jogokat népcsoportjuk számára. Az ő. elképzelésük az, hogy egy föderatív köztársaságban a török területek szinte teljesen önállóan intézhessék saját ügyeiket, s a görög Ciprussal csak formális legyen az államközösség. Mindezt pedig a törökök számarányánál nagyobb területen óhajtják megvalósítani. A görög vezetők viszont meg akarják őrizni a sziget- ország egységét, ezért csak abba mennének bele, hogy a szilárd hatalommal rendelkező központi kormány nagyfokú autonómiát biztosítson a török közösségnek. Ennek első alapfeltétele pedig az lenne, hogy a törökök engedjék vissza lakhelyükre az elűzött. s 1974 óta táborokban tengődő görög családokat. Makacs hajthatatlanság jellemzi hát a két közösség viszonyát. Mi készteti őket mégis tárgyalásra? Elsősorban az, hogy a török hadsereg által megszállt területeken is növekszik az elégedetlenség: romlanak a gazdasági viszonyok, egyre nehezebb biztosítani az ellátást. Denk- tas, a török ciprióták vezére gyakorta utazik segélyekért Ankarába, csakhogy az amúgy is nyomasztó gondokkal küszködő Törökországnak egyre nehezebb eltartani a ciprusi „fiókköztársaságot”. A görög Délen gazdaságilag jobb a helyzet, de ott a kétszázezer hontalan helyzete súlyosbítja a kormány kilátásait. Van tehát ösztönző a megegyezésre mindkét oldalon. Csakhogy Ciprus sorsa nem dőlhet el csupán a szigeten. Kulcsfontosságú stratégiai helyzete, Törökország és Görögország hagyományos vetélkedése, nyomasztóan erőssé teszi a külső hatásokat. Az ankarai kormány számára a ciprusi engedékenység mindenképpen nehezen megengedhető lépés. Hiszen a hazai ellenzék az általában bizonytalan helyzetű török kormányokat mindig is a görögökkel szembeni erélytelen, gyenge kezű politikával vádolja. Athén ebből a szempontból — a görög cipriótákhoz hasonlóan — rugalmasabb; persze „könnyű neki”, hiszen, nem ő tartja megszállva Ciprus északi részét, nem neki kell engednie. A ciprusi rendezés esélyeit rontja az is, hogy Irán „elvesztése” miatt Washington mindenben kedvez Törökországnak, amely ettől nyilván nem lesz engedékenyebb a ciprusi ügyben. A NATO-hatalmak megpróbálnak döntő szerephez jutni a szigetország ügyében. A ciprusi angol támaszpontokat az amerikaiak is használják, s a jelenlegi közel- keleti, iráni helyzetben semmiképpen nem szeretnék elveszíteni itteni befolyásukat is. Rendezési terveket fabrikáltak, amelyet azonban egyik ciprusi közösség sem hajlandó elfogadni. A görögök azért, mert a törökök álláspontjához áll köze] (jószerével szentesíti a sziget megosztottságát), a törökök viszont azért, mert kevésnek tartják a nekik juttatandó önállóságot. Amikor a múlt hónapban Waldheim ENSZ-főtitkár köz- vetísével a görög és török ciprióták vezetői megállapodtak a tárgyalások- újrakezdésében, mindenki úgy nyilatkozott, hogy keresni kell a kompromisszumot, az elfogadható megoldás lehetőségét. Nos ezt teszik most. A májusi tízpontos közös tervben példáu] a törökök elfogadták a sziget mielőbbi de- militarizálásának elvét. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti : kezdenek egyetérteni abban, hogy a török katonaság kivonása nélkül nem lehet rendezni a válságot. Márpedig rendezést szeretne mind a két fél, az már nyilvánvaló. S ez a szándék a mostani tárgyalások leglényegesebb motívuma. AVAR KÁROLY
