Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

u ^Üepüjsäg 1979. június 21. Történelmi új hullám a magyar filmekben Nemrégen mutatták be a mozik Gábor Pál rendező új filmjét, az Angi Verát. A történet 1948-ban játszó­dik és itt a pontos évszám­nak jelentősége van. Egy évvel korábban, vagy egy évvel később már nem ugyanúgy játszódták volna le a filmbéli eseményék. A rendező ezért nem is elége­dett meg a szokásos mód­szerrel, hogy az első kockák­ra kiírják a történet idő­pontját, hanem külön „ál­híradót” állított össze, amit majd mindenütt az Angi Vera előtt vetítenek. Ez a híradó csupán annyiban „ál”, hogy így, együtt, nem szerepeltek a benne látható események, de egyébként teljesen hiteles, 1948-ban be­mutatott magyar filmhír­adó-részletekből állította össze a rendező ezt az egyet. Szokatlan módszer, de má­sok is gondoltak rá már. Tu­domásom szerint Kovács András is foglalkozott az­zal, hogy valami hasonlót készít az 1951-táján játszódó A ménesgazda elé. Részt vehettem Fábri Zoltán Ma­gyarok című filmjének egy olyan ankétján, ahol kora­beli híradók bemutatásának ötlete ugyan nem merült fel, de a résztvevő fiatalok azon vitatkoztak: mindez 1943— 44-ben így megtörténhe­tett-e; milyen volt valójá­ban az ország közvélemé­nye, miről mit tud ebben az időben az ország. Valamennyi film — az Angi Vera is — a múlt esz­tendőben készült. (Tulajdon­képpen az 1944—45-ös múl­tat nyomozó Legato is be­sorolható a közelmúlt törté­nelmét felidéző művek so­rába.) S hasonló újabbak várnak bemutatásra ebben az esztendőben. Sándor Pál — bár Mándy Iván írásai­nak szokásos, kontúr nélküli összemosottságában — ismét csak 1944-et idézi a Szaba­díts meg a gonosztól című filmben. Elkészült Kovács András új filmje is, az Ok­tóberi vasárnap, amely pon­tosan 1944 októberének ar­ról a vasárnapjáról szól, amikor Horthy megpróbált kiugrani a náci szövetségből. S Szabó István is most ké­szít új filmet Bizalom cím­mel, amely ugyancsak a má­sodik világháborús Magyar- országon játszódik. Elkészült Jancsó Miklós is az Életün­ket és vérünket című új produkciójának két részével, ami 1910—1945. között ját­szódik. Már volt egy periódusa a magyar filmgyártásnak, amikor ugyanilyen figyelem­mel fordult a közeli és vala­mivel távolabbi múlt felé. (Hideg napok, Húsz óra, Tízezer nap, Szegénylegé­nyek, Apa, stb.) Mégis, en­nek a mostani történelmi új hullámnak van valami, a korábbitól eltérő vonása és az Angi Vera elé szerkesz­tett híradó jól érzékelteti ezt. Míg- a hatvanas évek történelmi tematikájú film­jeinek a többsége úgyneve­zett modellteremtésre töre­kedett, addig ez a most ké­szült sorozat láthatóan más művészi elképzelések nyo­mán jött létre. Jancsó film­jei kápcsán talán nem is kell bizonygatni ezt a mo- dellhelyzetet. Jóllehet, film­jei meghatározott történelmi pillanatokban játszódnak, egyre inkább arra töreke­dett, hogy — néhány, a kort hitelesítő mozzanatot leszá­mítva — kortalan típusjel­lemek mozogjanak a vász­non, akik a hatalom és az egyén ellentmondását teste­sítették meg. Kosa Ferenc Tízezer napja szinte az egész magyar szegénypa­rasztság húszadik századi sorsát szimbolizálta. Szabó filmje, az Apa, a személyi kultusz lélektani mechaniz­musát próbálta kideríteni. Még a Hideg napok föld­rajzilag konkrét történelmi eseményei mögött is az em­beri felelősség, a „parancs­ra tettem’ nemzetközi ideo­lógiájának elemzése állt. Ezért is, hogy a történészek mégoly finomra csiszolt ér­veik vésőivel sem tudtak igazán rést találni a művek belülről — s nem a történe­lem felől — konstruált egy­ségén. A jelek szerint ma más a helyzet. Jancsót kivéve per­sze, hiszen valószínűleg ő most sem mond le a Bajcsy- Zsilinszky életútjából adódó általánosítható modell meg­teremtéséről. öt mindig az események mögött felismer­hető legáltalánosabb tör­vényszerűségek érdekelték, amelyek, így vagy úgy, más időszakokban is érvényesek. Az új történelmi filmek viszont mintha arra helyez­nék a fő súlyt, amit nem, vagy nem jól ismertünk egy adott korszakról. A Magya­rok arról akar beszámolni, hogy az ország lakosságában akkor oly számottevő helyet elfoglaló szegényparasztság milyen mértékben volt tá­jékozatlan, s hogy ez miként segítette elő részvételüket az érdekeik ellen való háború­ban. A ménesgazda arra fi­gyelmeztet, hogy az ötvenes évek elején milyen lehető­ségei voltak már egy újfaj­ta nemzeti egység létrejötté­nek, s hogy a személyi kul­tusz miként számolta fel ezt a kedvező történelmi lehe­tőséget. Az Angi Vera megint csak egy nagyon pontosan meghatározott tör­ténelmi pillanatban azt vizs­gálja, hogy a körülmények 1948-ban miként hatottak egy kialakulatlan jellemre, hogyan teremtődtek meg a személyi feltételei mindan­nak, ami az ötvenes évek elején történt. Felmerül a kérdés: van-e értelme annak, hogy a mű­vészet mondja el azt, amit a történelemtudománynak kell — vagy kellene — elmonda­nia. Kétségtelen: a tudomány pontosabb, árnyaltabb képet tud adni — bár ezt ma sem nagyon sieti el —, ami a té­nyeket, eseményeket illeti. Ám a tudomány soha nem ké­pes arra — nem is dolga —, hogy megidézze egy történel­mi pillanatban az emberek közérzetét. Amely természe­tesen nem független mind­attól, amit az emberek a ko­runkról tudnak. Átélni egy történelmi pillanatot, erre soha nem a tudomány, min­dig csak a művészet képes. S amíg a hatvanas évek filmjei kívülről a mi mai szemünkkel próbálták a tör­ténelmet' szinte tudományos objektivitással megközelíte­ni, addig ma az a törekvés a jellemző, hogy a mai em­bert megpróbálja visszahe­lyezni a történelmi pillanat­ba, s így maga is átéli azt; így jut bizonyos következte­tésekre. Melyik a jobb módszer? Nehezen állítható szembe a kétféle megközelítési mód és persze nem is mindig választ­ható szét kristálytisztán. BERNATH LÁSZLÓ PETŐFI NÉPE Köztudott, hogy a világ legjobb tejelő fajtájának a Holstein-frízt ismerik el. Ezért megyénk tenyésztői is e fajta meghonosítására, il­letve az ezzel való kereszte­zésre tértek át. Az eredmé­nyek azt mutatják hogy jól döntöttek. Megyénkben ma már 55 üzem foglalkozik Holstein-fríz keresztezéssel. Megyénk nagyüzemei az elmúlt években számottevően előreléptek a tejtermelésben. Amíg 1975-ben a nagyüzemi tehénállomány tejtermelése 2554 kilogramm volt. addig a tavalyi esztendőt már 3479 kilogrammal zárták. Megteremtődtek azok a feltételek, amelyek elősegí­tik a további előrelépést. Me­gyénk nagyüzemi gazdaságai a tejtermelésben elérték, il­letve már kissé meg is ha­ladták az ötödik ötéves terv­ben 1980-ra előirányzott ho­zamot. Még sem elégedettek, mert a termelési eredmények nagy szóródást mutatnak. A statisztikai számok azt bizo­nyítják, hogy üzemek nagv része nem használja ki te­hénállományának genetikai képességét,. Somami Néplap A közelmúltban több új­ságcikk és a rádió foglalko­zott a balatoni gyorsfejlesz­tési programmal. Az idegen- forgalom növekedése, néhány régebbi és sok új szükséglet kielégítése az érdeklődés kö­zéppontjába helyezte a prog­ramot. A hét végén a program ke­retében a Boglárlelle és Vi­déke ÁFÉSZ Bogláron, a Marx téren átadta rendelte­tésének a déli parton első­ként megépült létesítményt: egy korszerű bisztrót. Ez a gyorsan fejlődő üdülő- és lakótelep a múlt év tava­szán kapott egy modern kis ABC-t, mellette most két hó­nap alatt készült el az új vendéglátóhely, mely össze­sen 350 négyzetméter alapte­rületet foglal el. Szervesen kapcsolódik hozzá egy fedett és egy nyitott terasz. Szokatlan az alapterület megoszlása, de úgy látszik, hogy előre számoltak annak további növekedésével, egy­ben a balatoni idény egyre növekvő munkaerőgondjával is. A magas fokon gépesített, leginkább az ételbárrend­szerhez hasonlítható egység, amely megfelelő hűtő- és egyéb berendezésekkel van ellátva, alkalmas a növekedő fogyasztásból és a csökkenő dolgozólétszámból eredő gondok megoldására. Dunántúli napló Hat év óta fogad angol diá­kokat a Pécsi Tanárképző Főiskola, és ugyancsak 1973- ban nyílt először lehetőség arra, hogy a tanárképző fő­iskola angol tanszékének hallgatói egyhónapos tapasz­talatcserére induljanak a dél­angliai Exeter városába, az ott lévő tanárképző jellegű főiskolára. Az exeteri főisko­la azóta egyesült az exeteri egyetemmel, de a kapcsolat a két intézmény között tovább­ra is megmaradt, sőt egyre többen látogathatnak kölcsö­nösen a két városba. Angliából minden év ta­vaszán, nyár elején érkeznek a diákok Pécsre, míg a pécsi főiskolások az év elején feb­ruárban töltenek egy hónapot Exeterben. Az exeteri csoport idén júniust választotta. Az angol diákok már meg­ismerkedtek a város neveze­tességeivel, környékével, né­hány üzemével. Még megte­kintik Siklóst, Harkányt, Vil­lányt, a Pécsi Porcelángyárat, a sörgyárat és néhány óvodá­ba is elmennek. Vasárnap utaznak Budapestre, ahol az Egri Tanárképző Főiskola csepeli kihelyezett tagozatá­nak vendégei lesznek FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A közép- és általános isko­lás tanulók többsége nyári szünidejét úgy osztja be, hogy a pihenés, szórakozás mellett maradjon idő munká­ra is. Fejér megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet három éve segít a fiataloknak a döntésben, melyik üzemben, gazdaságban vállalhatnak nyári munkát. Nyári szünidei munkát csak a 14. életévüket betöl­tött tanulók vállalhatnak. A megye majd valamennyi üzeme, gazdasága alkalmas nyáron diákokat, egyrészt az idényfeladatok elvégzése mi­att, másrészt a szabadságra menő dolgozók helyettesíté­sére. Bárhova is menjenek dol­gozni a fiatalokba lényeg mindenképpen az, hogy csak értelmes, hasznos munkával bízzák meg őket. Olyan fel­adatokat kapjanak, hogy ki­próbálhassák képességeiket, erejüket; belekóstolhatnak a felnőttek munkájába, és örö­met is találhatnak benne. Nyílt napok a múzeumban Az utóbbi időben alaposan megváltozott néhány buda­pesti múzeum légköre. A ter­mek hangosak a gyerekek nevetésétől, akik uram bocsá’ olykor szaladgálnak is. A műtárgyakat nemcsak csodál­ják, hanem közelebbről meg­ismerve megpróbálják másol­ni, vagy valami hozzá ha­sonlót agyagból, papírból, gyékényből, fából létrehozni. Vem is olyan egyszerű az agyaggal bánni Mészáros Johanna, a Nép­rajzi Múzeum közművelődé­si osztályának munkatársa elmondta: — Két évvel ezelőtt ren­deztük az első nyilvános gyermeknapot. A bábműsor és a közös bábkészítés óriási sikert aratott. Ez adta az öt­letet, hogy megkeressük azo­kat a lehetőségeket és peda­gógiai módszereket, amelyek segítségévei könnyen, játéko­san ismerheti meg népi kul­túránkat a legifjabb korosz­tály. A kiállítások anyagához kötődő témákból már koráb­ban is tartottunk előadáso­kat, filmvetítéseket. A ma­nuális foglalkozás ennél hasz­nosabb. Ezért tavaly novem­berben szakkört szerveztünk 10—12 éves gyerekeknek. A résztvevők Mezopotámia mű­vészetét megismerve az agyagművesség mestertitkai- bój is ízelítőt kaptak. Rövid előadás, némi tárgyismerte­tés után maguk készítettek domborműveket, figurákat, edénykéket. A siker akkora volt, hogy egész egyszerűen nem tudtuk befejezni az egy kurzusra, fél évre tervezett szakkört. A foglalkozások folytatódtak. Ezúttal Egyip­tom ősi művészetével ismer­kednek, s a gyakorlati órá­kon mintáznak. A Néprajzi Múzeumot tö­megesen keresik fel az óvo­dás és iskolás korú gyerme­kek. Az elmúlt két évben nyolcezren jártak itt. A nyílt . gyermeknapokat a múzeumi hónap keretében, illetve azo­kon az ünnepeken rendezik, amelyek szorosan kötődnek a népi hagyományokhoz. Leg­utóbb húsvétkor tojásfestés­sel, papírkivágással, báb­készítéssel kötötték egybe a gyermeknapot. Népi játéko­kat tanítottak, és akiknek nem jutott a festésre váró tojásból, papírra festette a népi motívumokat. 1400 láto­gató érkezett, holott 3—500 gyerekre számítottak. — A jövőre nézve? — Minden kiállításunkhoz szervezünk gyermekprogra­mot. A nyári szünetben a napközis táborok lakóit lát­juk vendégül. Természetesen nemcsak múzeumi sétán, ha­nem a manuális foglalkozá­sokon is részt vehetnek. Ké­sőbb szeretnénk bővíteni szakköreink számát: a kerá­miaszakkörön kívül kosárfo- ígérkezik a játékkészítés is, nás iránt volna óriási érdek- gyékényből, kukoricaszárból, lődés, de jó szórakozásnak ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA A szakkörvezető megtanítja őket a formázás fortélyaira Munkalázban

Next

/
Thumbnails
Contents