Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

1979. június 19. Brezsnyev és Carter aláírta a SALT-II szerződést & 6hÉPÚJSÁG _______________________________________________ ( Folytatás a 1. oldalról) jelentek hatalmas tapssal fo­gadták a két államfőt, akik maguk is tapssal viszonozták az üdvözlést. A televízió és filmkamerák, fényképezőgé­pek pergőtüzében foglalt he­lyet Leonyid Brezsnyev és James Carter az asztalnál és írta alá a vaskos kötetet, a több mint nyolcvan gépelt oldalt kitevő dokumentumo­kat. Az aláírás befejeztével Leonyid Brezsnyev és James Carter kicserélte az okmá­nyokat és kézfogással kö­szöntötte egymást. Az ameri­kai elnök megölelte, meg­csókolta a szovjet államfőt. Az ünnepélyes aláírást kö­vetően előbb Leonyid Brezs­nyev, majd James Carter mondott rövid beszédet. Leonyid Brezsnyev beszéde ,,Carter elnök és én most írtiík alá a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szerződést és az azzal összefüggő okmányokat. A szovjet és az amerikai nép, más országok népe, minden­ki, aki tartós békét akar és tisztában van a nukleáris fegyverkészletek további nö­vekedésének veszélyével, már régóta várt erre az ese­ményre. A szerződés aláírá­sával minden ember leg­szentebb jogának, az élet •jogának megvédelmezését segítjük elő. Országaink sok képviselője végzett hosszú és fáradságos munkát a szerződés előkészí­tésében. Úgy gondolom, kü­lön ki kell emelni azt a hoz­zájárulást, amelyet Cyrus Vance és Andrej Gromiko külügyminiszterek, Harold Brown hadügyminiszter, Dmitrij Usztyinov honvédel­mi miniszter tett. Carter el­nöknek, s nekem ugyancsak sok munkát kellett végez­nünk. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok együttesen vál­lalta magára azt a kötelezett­séget, hogy a nukleáris há­ború kirobbanásának meg­akadályozását elősegítő mó­don cselekszik. A ma aláírt szerződés ismételten kifeje­zésre juttatja azt a szándé­kunkat, hogy teljesítjük ezt a kötelezettséget. Ez a szerző­dés messze túlmegy a SALT—I. szerződésen mind a hadászati fegyverek mennyi­ségi korlátozását, mind pedig minőségi korlátozását illető­en. Hatályba lépte megnyitja a lehetőséget arra, hogy meg­kezdjük a további intézkedé­sek kidolgozását, olyan in­tézkedések előkészítését, amelyek nemcsak korlátoz­zák a hadászati fegyvereket, hanem csökkentik is azokat. A SALT—II. szerződés aláírásával nagy lépést te­szünk előre azon az úton, amely a szovjet—amerikai kapcsolatok egészének meg­javításához, s ennek követ­keztében az egész nemzetkö­zi légkör javulásához vezet. A Szovjetunió számára ez annak a békés külpolitikai irányvonalnak logikus foly­tatása, amelyet pártkong­resszusaink határoztak meg, s amelyet folytatni kívánunk. A szerződés aláírása méltó módon koronázta meg a bé­csi szovjet—amerikai csúcs- találkozót. E kimagasló ese­mény alkalmából őszinte kö- szönetünket fejezzük ki az Osztrák Köztársaság elnöké­nek, kancellárjának és kor­mányának, Ausztria népének az irántunk tanúsított meleg vendégszeretetért, szívélyes fogadtatásért”. James Carter beszéde A történelemben a legerő­sebb áramlatok gyakran ép­pen azok voltak, amelyek az országokat háborúba sodor­ták. Nos, ha visszatekintünk a rengeteg háború okaira, találhatunk olyan időszako­kat, amelyekben az elővi­gyázatosabb magatartás — sőt, némi gondos körültekin­tés — az államokat jobban és előbb a béke útjára ve­zethette volna. Éppen ez a célja annak, amit itt Bécsben elvégez­tünk. A nukleáris katasztrófa veszélye ma valamennyiün­ket fenyeget, egyébként több mint három évtizede ez a helyzet. Mindkét ál­lam atomfegyverek ezreivel rendelkezik, mindegyikük abban a helyzetben van, hogy páratlan arányú pusz­tításokat okozhat. Ma már sok más államnak is vannak nukleáris fegyverei és sok további ország rendelkezik azzal a képességgel, hogy hasonló megsemmisítő erőre tegyen szert. A hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról folyó megbeszélések, amelyek im­már csaknem tíz éve meg­szakítás nélkül folynak, ar­ra utalnak, hogy egy nuk­leáris fegyverkezési verseny közösen rögzített szabályok nélkül, ellenőrizhető hatá­rok és állandó párbeszéd nélkül „felhívás katasztrófá­ra” lehet. Egy ilyen kímélet­len verseny a sors és a jö­vő kihívása lenne, megcsú­folása értelmünknek, egy­szersmind létében fenyeget­né az emberiséget. * * Miként a SALT—I., a ra- kétaelhárító rakétarendsze­rekre vonatkozó szerződés és korábban a részleges atomcsend-szerződés, a SAJLX—II. szerződés is álla- mafttkr tényleges biztonsági szükségleteire épül. A SALT—II. lehetővé te­szi számunkra, hogy a SALT—III. megállapodásba foglalt lényegesebb korláto­zások és számszerű csökken­tések biztonságosabb világá­ba lépjünk át. Ezt a folya­matot nem szabad megsza­kítanunk, vagy veszélyeztet­nünk. Rám van bízva az Ame­rikai Egyesült Államok biz­tonsága. Soha nem fogok olyasmit tenni, ami ezt a szent kötelezettségemet ve­szélybe sodorná. Elnök úr mindkettőnknek vannak gyermekei, azt akarjuk, hogy éljenek és békében él­jenek. Mindketten kemé­nyen megdolgoztunk azért, hogy megadjuk ezt a biz­tonságot saját gyermekeink­nek és országaink gyerme­keinek. Ma, amikor gondosan megvont határokat szabunk erőnknek, határokat sza­bunk egymástól való félel­münknek is. Azzal, hogy megkezdjük félelmünk le­építését, jobban biztosíthat­juk jövőnket. Mindegyikünknek csak egy állama van, de mind­kettőnk világa közös. Ma itt valamennyien győ­zelmet ünnepelünk. Ebben az időszakban, amelyben élünk, megtanultuk, hogyan lehet az atom felszabadítá­sán keresztül, olyan erővel, amelyet magunk alkottunk meg, háborút folytatni. A békét megteremteni azon­ban úgy kell, hogy korlátoz­zuk ennek az erőnek alkal­mazását — közös bátorság­gal, közös bölcsességgel és hittel. Az emberiségnek ezek az alapvető erői hoztak össze bennünket most ennél az asztalnál. . Amikor ezt a szerződést valóra váltjuk, lehetővé tesszük államainknak, hogy biztosabb úton járjanak. Keményen megdolgoztunk azért, hogy a SALT—II-t biztonságosabb és hasznos útmutatóvá tegyük jövőnk számára. Kötelezzen ben­nünket ez a szerződés arra, hogy tovább járjuk a béke útját. A teremben jelen lévő meghívott közönség nagy tapssal köszöntötte a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok államfőjének szavait. Leonyid Brezsnyev és James Carter ezután baráti kézfo­gással ' búcsúzott el a két tárgyaló küldöttség tagjai­tól. Az államfők mosolyog­va, integetve, együtt hagy­ták el a termet. ELUTAZTAK AZ ÁLLAMFŐK Hétfőn kora délután — rö­viddel a SALT—II. szerző­dés aláírása után — eluta­zott Bécsből Carter ameri­kai elnök. Az elnököt, fele­ségét és a kíséretében lévő személyiségeket a schwe- chati repülőtéren Kirchschlä­ger osztrák köztársasági el­nök, Kreisky kancellár és az osztrák kormány több tagja búcsúztatta. Carter tisztele­tére felsorakozott az osztrák hadsereg díszalakulata. El­játszották a két ország him­nuszát is. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke hétfőn délután elutazott Bécsből. Leonyid Brezsnyevvel együtt hazautazott Moszkvá­ba Andrej Gromiko külügy­miniszter, Dmitrij Usztyinov marsall honvédelmi minisz­ter, Konsztantyin Csernyen- ko, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Ogarkov marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Szovjetunió fegyveres erőinek vezérkari főnöke, valamint a tárgyalá­sokon részt vett szovjet kül­döttség több más tagja. A szovjet államfő tisztele­tére a schwechati repülőté­ren felsorakozott az osztrák hadsereg díszalakulata. Bú­csúztatására megjelent dr. Ru­dolf Kirchschläger, az Oszt­rák Köztársaság elnöke, Bru­no Kreisky szövetségi kancellár, valamint az oszt­rák kormány több tagja. Ott voltak a Szovjetunió nagy- követségének vezetői, a szov­jet kolónia tagjai. LEONYID BREZSNYEV TÁVIRATA A MAGYAR VEZETŐKHÖZ Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke a bécsi csúcs- találkozóról hazatérőben a következő táviratot küldte a repülőgép fedélzetéről a ma­gyar vezetőknek: „Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának; Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének; Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének, Budapest A testvéri Magyar Nép- köztársaság területe fölött hazafelé tartva, megragadom az alkalmat, kedves elvtár­sak, hogy Önöknek és az egész magyar népnek szívé­lyes üdvözletemet küldjem és további nagy sikereket kí­vánjak a szocialista Magyar- ország felépítésének nemes ügyéhez. Harminc évvel ezelőtt, 1949. június 18-án tartották meg Budapesten az I. ma­gyar békekongresszust, s hívták életre a „Megvédjük a békét” mozgalom országos tanácsát, mai nevén az Or­szágos Béketanácsot. Erre az eseményre emlékezve béke­nagygyűlést rendeztek hét­főn az Ut- és Vasúttervező Vállalat és a Mélyépítési Tervező Vállalat budapesti székházában. Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára, a gyű­lés szónoka felidézte a ma­gyar békemozgalom első jelentős állomásának ese­ményeit, s az azóta megtett utat. A békekongresszuson a munkásság, a parasztság, az értelmiség, az egyházi sze­mélyek ötszáz küldötte vett részt, s a Parlament előtti téren — ahol népgyűlésen jelentették be a Béketanács megalakulását — százezrek tettek hitet a békemozgalom mellett — mondotta. A békemozgalom legfel­sőbb irányító szerve, azóta minden jelentősebb nemzet­közi eseményhez kapcsolódva kifejezésre juttatta a magyar nép akaratát, törekvéseit. Szervezte a különféle szoli­daritási akciókat, így a ko­reai háború elleni tiltakozást, támogatta a vietnami népet a francia gyarmatosítók, majd az amerikai imperialista erők, s a kínai agresszorok el­leni harcában, részt vett az atombomba és a neutronbom­ba elleni tiltakozási akciók­ban. A világ haladó, béke­szerető erőivel együtt a ma­gyar békemozgalomnak is szerepe volt abban, hogy ezen a napon Bécsben aláírták a hadászati támadófegyverze­tek korlátozásáról szóló, SALT—II. egyezményt. A gyűlésen részt vett az Országos Béketanács meghí­vására hazánkban tartózko­dó összindiai Béke- és Szoli­daritási Tanács küldöttsége, s vezetője, Triputi Prasad Singh parlamenti képviselő felszólalt az ünnepi megem­lékezésen. Hangsúlyozta a magyar és az indiai nép a világ más népeihez hasonlóan a béke megőrzésére, megszi­lárdítására törekszik. Az ünnepi gyűlés kulturá­lis műsorral ért véget, amely­ben neves fővárosi művészek működtek közre. (MTI) Ülésezik a kínai parlament Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Többszöri halasztás után (tizenöt hónappal az előző után) hétfőn megnyílt Pe- kingben az ötödik kínai or­szágos népi gyűlés (parla­ment) második ülésszaka. Az ülésszakot köszöntő vezércikkében a Zsenmin Zsipao a parlamenti képvi­selők központi feladataként jelöli meg az időközben „ki­igazított” modernizálási ter­vek valóra váltásának elő­mozdítását, illetve az éve­ken át elhanyagolt jogrend és törvényesség megszilárdí­tását Kínában. A kéthetesre tervezett ülésszakon Hua Kuo-feng miniszterelnök számol be a kormány tevékenységéről, megvitatják az idei népgaz­dasági terv irányszámait és jóváhagyják az idei költség- vetés mutatóit. A hírek sze­rint drasztikus mértékben módosított gazdasági célki­tűzések mellett a képvise­lők módosítják Kínában a választási rendszert, a bíró­ságok és az ügyészségek jog­körét, s felszámolják a kul­turális forradalom kényel­metlen örökségét, a forra­dalmi bizottságokat és visz- szatérve az 1954-es alkot­mány gyakorlatához, ismét lehetővé teszik Kínában a helyi népi kormányok (ta­nácsok) létrehozását. Finn vendégeink hétfSi programja A magyar—finn barátsági hét alkalmából Magyarorszá­gon tartózkodó finn politikai küldöttség Jaakko Itälä, a Liberális Néppárt elnöke ve­zetésével hétfőn látogatást tett a Külügyminisztérium­ban. A delegációt Rácz Pál külügyi államtitkár fogadta, s tájékoztatta hazánk külpoli­tikájáról. Hangoztatta: Ma­gyarország nagyra értékeli Finnország pozitív semleges­ségét, békepolitikáját. A finn küldöttség tagjai el­ismeréssel szóltak a magyar külpolitikának a nemzetközi feszültség enyhítése érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseiről. Méltatták a hagyományos finn—magyar testvéri barát­ságban gyökerező együttmű­ködés eredményeit, különös tekintettel a kulturális kap­csolatokra — s egyetértve a vendéglátókkal — kívánatos­nak tartották a jelenleginél szélesebb körű gazdasági együttműködést, a kereske­delem további élénkítését, amelyre az államközi, s a társadalmi kapcsolatok jó alapot teremtettek. A finn delegációt a város­házán fogadta Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke. Áttekintést adott Bu­dapest életéről, a városfej­lesztés terveiről, teendőiről. A finn vendégek részletesen érdeklődtek a lakás- és köz­műépítésről, s a főváros egészségügyi és kulturális helyzetéről. A látogatásokon jelen volt Kaarlo Jirjö-Koskinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. II Koreai Munkapárt küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására a Koreai Munkapárt küldött­sége — Kim Jong Namnak, a politikai bizottság tagjának, a központi bizottság titkárá­nak vezetésével — június 13—18-a között látogatást tett hazánkban. A küldöttséget fogadta Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a KB tit­kára. Gyenes András, az MSZMP KB titkára megbeszéléseket folytatott a koreai delegáció­val. A megbeszéléseken részt vett Berecz János, az MSZMP KB osztályvezetője, Varga István osztályvezető-helyet­tes, valamint Kim Jong Szu, a KMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője és Kim Ze Szűk. a KNDK bu­dapesti nagykövete. A szívélyes, elvtársi lég­körben lezajlott tárgyaláso­kon a két párt képviselői tá­jékoztatták egymást orszá­gaik helyzetéről, pártjaik te­vékenységéről, véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet és a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, áttekin­tették kétoldalú kapcsolatain­kat. Kim Jong Nam tájékozta­tást adott a Koreai Munka­pártnak és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az ország egyesítésére irányuló tevé­kenységéről. Az MSZMP képviselői ismételten kifejez­ték pártunk és népünk szoli­daritását mindazokkal a konstruktív kezdeményezé­sekkel és erőfeszítésekkel, amelyeket a Koreai Munka­párt, a KNDK kormánya, és a koreai nép hazája békés, demokratikus alapon történő egyesítése kedvező feltételei­nek és létrehozásának érde­kében tesz. A két küldöttség megerősí­tette készségét, hogy tovább­fejlesztik pártjaik kapcsola­tait, népeik barátságát, köl­csönös szolidaritását és együttműködését a marxiz­mus—leninizmus elvei és a proletár internacionalizmus szellemében, a szocializmus és a béke ügye javára. A koreai pártküldöttség hétfőn elutazott Budapestről. Terrortámadások az OKP székházai ellen Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Súlyos fasiszta akciók tör­téntek Olaszországban a hét végén. Valamennyit az OKP körzetei ellen követték el. Huszonnégyen sérültek meg és anyagi károk kelet­keztek. A legsúlyosabb akció szín­helye az OKP egyik római körzete volt. Egy fasiszta csoport rátámadott a jelen­lévőkre, riasztó gránátokat hajított az egybegyűltek kö­zé és hat pisztolylövést adott le rájuk. A szilánkok és a lövedékek 24 embert sebesítettek meg a terem­ben. Legtöbbjüket kórház­ban ápolják. A védtelen embereknek nem sikerült elfogniok a támadókat. A rendőrség most az után nyo­moz, hogyan került a fa­siszták birtokába az olasz hadseregnél rendszeresített SROM gránáttípus. Eddig csupán azt sikerült kiderí­teni, hogy a közelmúltban 75 ládányit raboltak el be­lőlük egy észak-olasz lakta­nyából — írja az Ansa olasz hírügynökség. A fasiszták a szicíliai Mi- lazzóban is feldúlták az OKP egyik helységét. A fa­lakja az SS-t éltető felira­tokat mázoltak, elpusztítot­ták Lenin és Togliatti arc­képét, széttéptek egy vö­rös és egy nemzetiszínű zászlót, elraboltak 150 ezer lírát, amelyet a párttagok egy pénzgyűjtő kampány­ban gyűjtöttek össze. Római megfigyelők úgy vélik, hogy az OKP ellen irányuló nyílt fasiszta ak­ciók mögött ugyanazok az erők állnak, amelyek a vá­lasztások előtt a „vörös bri­gádok” mezét öltötték ma­gukra. Mivel nem váltak be számításaik. nem sikerült döntő mértékben visszaszo­rítaniuk a kommunistákat a választáson, most nyíltan fa­siszta módszerekkel provo­kálnak és támadnak. Céljuk az olasz kommunisták, a dolgozók megfélemlítése. Csapást akarnak mérni a munkásmozgalom szerve­zett erejére. Béke­nagygyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents