Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
1979. június 17. Képújság 3 «y&Ö & HÜll 1 W&m Kevés olyan megyei szintű tanácskozásra tudok hirtelen visszaemlékezni, ahol a jelenlévők a társadalmi összefogás tartalékairól beszélve nem tették szóvá, hogy a helyi tanácsok vezetői keressék buzgóbban a kapcsolatokat a szocialista brigádokkal és állítsák mindenütt a fejlesztési munkák első vonalába azt az erőt, amit az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények munkáskollektivái jelentenek. A figyelemfelhívás —mint ezt az egy főre jutó társadalmi munkaérték emelkedése is jelzi — nem maradt pusztába kiáltott szó. De nem véletlen, hogy kiemelkedő teljesítmények csak ott születtek a szocialista brigádok sorompóba állítása révén, ahol a kapcsolat nem kampányszerű, hanem állandó. Ahol a tanács és a brigádok egyaránt tudnak arról, hogy mi következik, s ahol, ha nem jön időben a felkérés valamilyen soros munka elvégzésére, jelentkezik maga a brigád. Kérve a beosztását, ahogy a Simontornyai BSZV Hámán Kató szocialista brigádja is. Levelüket, mely a nagyközségi közös tanácsnak volt címezve a pártszékházban olvastam lelkesülten, amit ilemosolygott a társadalmi munkák helyi „kormánybiztosa”. Ami tudniillik új még a sokat tapasztalt újságírónak is, itt régóta magától értetődő. Ezért jönnek ki milliós és milliót is meghaladó összegek, amikor egy - egy brigád gondol egyet és amit évek során át számo- iatlanul adott a közösségnek, a lakó- vagy munkahelynek, azt összegezi. • A bőrgyár, Kandó Kálmán szocialista brigád is összegezett nemrég, s híjával a dicsőségre kacsingató szándéknak. Május végén tartották meg hagyományos évi brigádösszejövetelüket, ahol a családtagoknak is ott volt a helyük. Akkor jött szóba, mit végzett a brigád a termelő- munkában, a társadalmi munkában, miként állta és állja a hármas jelszó támasztotta próbákat. Ök maguk is elcsodálkoztak, amikor Borbás Imre, a még fiatal embernek számító brigádvezető, kibökte, hogy a Kandósoik fennállásának 14 éve alatt másfél millió értékű társadalmi munkát végeztek el. Mondhatni megerőltetés nélkül, „mellékesen”, mert hiszen e 14 év közös „vagyonleltárában” ott van két bronz-, három ezüst- és 2 aranyérem, kongresszusi oklevél, 2 másik oklevél, amit energia-főosztályként, mint „szocialista üzemrész” kaptak. • — Borbást keresik? Éjszakás volt, most alighanem alszik odahaza. A kazánház tövében szinte reng az a kicsi iroda, ami az energiások főosztályvezetőjének és adminisztrációjának a rezidenciája. Hellyel kínálnak, míg Kiss János, a bri- gádvezető-helyettes megszabadítja a kezét az olajtól. Bent az üzemben 50 fokos a hőség, nyílik-csukódik mögöttem a szerény iroda sarkába állított hűtőszekrény. A gépek kíméletlenül okádják a meleget, a munkával Kis János, aki érettségi után visszament a lakatosműhelybe járó mozgás is melegít. — Kell a hűsítő! „NE TŰRD A KÖZÖMBÖSSÉGET, SZÓVAL ÉS TETTEL KÜZDJ A KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIÉRT!” —olvasom az éppen most forgalomban lévő brigádnapló első oldalán. Tucatnál több napló betelt már, és mint látom, szívesen veszik elő a régieket, mert tulajdonképpen ritkán jut idő a brigádtörténelem egyes állomásait idézgetni. Pedig sok minden történt az elmúlt 14 év alatt! Hatvanfős volt példának okáért a brigád, amikor 1965-ben megalakult azzal, hogy megszerzi a szocialista címet. Most 21-en vannak. Tizennyolc férfi és három asz- szony. A brigád számos újítással dicsekedhetne, ha az lenne a jellemző a pompásan összeszokott kollektívára, melynek értékeit a néhány éve Budapestről jött főosztályvezető — Hunyadi Pál — hamar és úgy fedezte föl, hogy nem röstellte végigböngészni a brigádnaplókat. Túl ezen az ismerkedésen, bizony nemcsak olyan észrevételeket tett, ami kellemes a fülnek. Mondta azt is, hogy nem kell túlcirkalmazni a napló- bejegyzéseket, mert az ilyesmi nem alkalmas a tények, eredmények „meghiz- •lalására”, ellenben gyanút kelthet a kívüállóban, hogy „hátha szebben fogott a toll!” Aztán: kertelés nélkül olvasta a brigád fejére, hogy bent a gyárban kevés társadalmi munkát vállalnak. • Tavaly már — mert értettek a szóból — közel száz órát dolgoztak az üzem területén a Kandósok, de azért „leszúrták”, kifogástalan minőségű munkát végezve, azt az 500 munkaórát is, amit a községfejlesztésben vállaltak. Kedvenc területük az óvoda és az iskola volt. Marad is, legföljebb hozzájön a bölcsőde, amire olyan régen várnak a simontornyaiak. Mindenütt elkél az energiafőosztály brigádjának műszaki szakértelme, bár nem félnek ők a tereprendező szerszámok nyelétől sem, ha arról van szó, hogy valahol szebbé kell tenni valamelyik közösen alkotott közintézmény környezetét. Kiss János arra biztat, hogy nyugodtan ébresszem fel a Molnár utcában lakó brigádvezetőt, mert ő hátha nem tud mégse mindent. Közben derű bujkál a szemében a vékony termetű, magas férfinak, aki a „hát a tanulás?” beugrató kérdésre finoman eligazított. Nem, egyáltalán nem magasabb beosztásért tanulnak! Ö például a feleségével érettségizett tavaly. Együtt végezték a gimnáziumot. Anyagi haszon? Semmi. Jó volt tanulni. — Én most Pécsre járok technikusminősítőre, a feleségem pedig Szekszárdra. Ö gépkocsivezetést tanul. A gyanú teljes eloszlatására még elmesélte, hogy február 1-ig műszakvezetc gépész volt, március 1-gyel kiment a műhelybe lakatosnak és jól érzi magát. * Horváth László eredeti szakmája szerint javíthatná a rádiókat, televíziókat műszerészként. Itt is műszerész, csakhogy ez mégis más munka. Alig érkezett, már beadott egy újítási javaslatot, amit el is fogadtak. „Mindig töri valamin a fejét” magyarázták mielőtt beinvitálták az irodába. Mikor ez a mosolygós képű fiatalember is bekapcsolódd a beszélgetésbe, tudtomra adja, hogy ami a tanulást illeti, nincs hiba egy se. Készül a vegyészmérnökük, Rovó Péterné doktori disz- szertációja és négyen végezték el az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát a brigád unszolására. * A brigád 21 tagja közül háromnak nincs szőlője. Nyaralótulajdonos közöttük nem akad, de van 7 gépkoA brigád eseménydús életének egy nem túl dicső momentumát őrzi a napló. Lesz visszavágó, így nem komoly a vesztett focimeccs feletti gyász. csi-tulajdonos. így, amikor országjáró kirándulásra mennek — minden évben megteszik —, akár maguk is meg tudnák, oldani a szállítást. Bár az üzem autóbusza kényelmesebb és nagyobb a jókedv, ha nincsenek olyanok a társaságba^, akiknek tilos még csak ránézni is a hosz- szúlépésre. Mit csinál most a brigád? — kérdezem, és igencsak utolsónak szánva a kérdést, mert a takarítónő háromszor nyitott ránk eddig, hogy tiszta iroda várhassa a délutá- nosokat. — Az óvodánál végezzük a szennyvízvezeték szerelését, utána már a tereprendezés következik. Nincsenek program híján, így nem fölösleges eredményes munkát kívánni búcsúzóul a Kandósoknak. * Már a bőrgyárral átellen- ben lévő pártházban vagyunk, amikor betoppan Borbás Imre brigádvezető, akinek bevallom, hogy nem volt bátorságom felébreszteni. Nevet, mert egyáltalán le sem feküdt még. Éjszaka olyan gyönyörű eső esett, hogy adnia kellett a kertben a kukoricának egy kis műtrágyát. Hadd cseperedjen gyorsabban! Ezután szabályos vizsga következik, mert én mesélek a brigádról. — Valami fontosat azért nem mondtak el a gyerekek, — jegyzi meg a végén. — Virágházat építünk a gyárban és ebben nekünk is lesz részünk. Minek egy bőrgyárnak virágház? Micsoda kérdés! Azért, hogy ne csak korszerű legyen, hanem szép is. Ezenkívül ha valami ünnepség adódik, ne kelljen virágokat kölcsön kérincsélni a dekorációhoz. Jövőre lesz mai helyén 135 éves a 153 évvel ezelőtt alapított gyár. Addigra a szocialista brigádok saját nevelésű virágokkal akarják betelepíteni az üzemrészek most még kopár, szabad területeit — a közösség örömére és felüdülésére... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN A barátság ezer szála „Egymás mellett” vállvetve, egy sorban leszünk Önökkel az elkövetkező években is.” így fogalmazta meg az egész bolgár nép üzenetét Todor Zsivkor pártunk legutóbbi kongresszusán. A tömör mondat összefoglalja a magyar—bolgár kapcsolatok elmúlt három és fél évtizedének, jelenének és jövőjének lényegét: a baráti együvé tartozást, a szabad akaratból választott közös utat. Amennyire magától értetődő, hogy azonos célokért küzdő országok egymást segítve-támogatva haladnak előre, annyira természetes az is, hogy újra és újra felmérik a megtett utat, számba veszik az együttműködés tapasztalatait és tanulságait, feltérképezik az együttes munka további lehetőségeit. S minél sokrétűbbek, szélesebb körűek a kapcsolatok, annál fontosabb, hogy rendszeres legyen a tapasztalat- és véleménycsere. Gyakorlattá és hagyománnyá tettük a kapcsolatok kezdete óta az együttműködésnek azt a formáját, hogy Bulgária és Magyarország legmagasabb rangú, s legtöbb felelősséggel rendelkező vezetői időről időre összeülnek közös dolgaink megvitatására. Hol nálunk, hol barátainknál tanácskoznak, ami egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy közvetlen közelről megismerkedjenek a másik nép életével, hétköznapjainak örömeivel és gondjaival. Most is mint hasonló alkalmakkor politikai életünk meghatározó erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak első titkára látogat el párt- és kormányküldöttség élén bolgár barátainkhoz. Magyarország és Bulgária kapcsolatai már oly kiterjedtek és annyira felölelik az élet és a munka minden területét, hogy akárcsak néhány hónap alatt is seregnyi új tapasztalat, megoldásra váró feladat, döntést követelő kérdés halmozódik fel. Természetesen mindenekelőtt az intenzíven fejlődő gazdaság szféráiban. Együtt dolgozunk, termelünk egy sor iparágban, közösen végzünk kutatásokat, s cseréljük egymás között nemcsak áruinkat, hanem tudásunkat, ismereteinket is. Az árucsere-forgalom a jelenlegi ötéves tervben immár bizonyosan túllépjük az egymilliárd rubeles határt, ami az ipari-gazdasági együttműködés rendkívül gyors növekedésére utal, hiszen megalkotásakor ez a terv még jó 200 millióval kevesebbet tűzött ki célul. S ezt a kiemelkedő eredményt a leghatékonyabb és legkorszerűbb módon sikerült elérni, amit jól jelez a tény, hogy a kétoldalú áruforgalomban a kooperáció és a szakosítás alapján gyártott termékek aránya már meghaladja a 40 százalékot. Sorolhatnánk ínég az együttműködés számos szép és kölcsönösen hasznos példáját. Közös vállalataink, mint az INTRANSZMAS és az AGROMAS már nem csupán országaink határain belül, hanem nemzetközileg is ismertek, sőt elismertek. S a Bulgáriát járó sok ezer magyar turista számára jóleső érzés, hogy hazai árukat lát az ottani kirakatokban, ahogy nálunk is hozzátartozik a választékhoz a Made in Bulgária felirattal ellátott termékek egész sora. Évről évre több értéket állítunk elő közösen: természetes hát, hogy a távoli múltban kialakult barátságunk ezernyi szála napról napra erősödik. A testvéri együttműködés elvei a hétköznapok gyakorlatában öltenek testet. Ez az alapja annak is, hogy vállvetve a többi szövetséges szocialista országgal együtt léphetünk fel közös céljainkért a világ létfontosságú dolgaiban. Magyarország is, Bulgária is kis ország, de példaadó együttműködéssel képes olyan hatásos külpolitikai cselekvésre, amely a területi nagyságnál hasonlíthatatlanul nagyobb tekintélyt biztosít a nemzetközi politikai életben, s állandó törekvéseinkkel megfelelően szolgálja az enyhülés és a világbéke mindennél fontosabb ügyét. Persze mozgékony és változó világunkban folyamatosan kell vizsgálnunk összefogásunk módozatait, állandóan egyeztetnünk kell elképzeléseinket és cselekvésünket. Különben érdekeink és céljaink alapvető, tartós azonossága mellett sem lehetnénk kellően hatékonyak tetteinkben. Ez is a rendszeres eszmecserék fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza, minden újabb találkozó — így a most sorra kerülő is — tovább vezet a közös úton. „Keressük tovább kapcsolataink mélyítésének lehetőségeit Erwin Elster nyilatkozata Tolna megyei tapasztalatairól Az NDK-beli testvérmegyénk küldöttsége pénteken befejezte Tolna megyei látogatását. A látogatás tapasztalatairól Erwin Elster, a Német Szocialista Egységpárt Karl-Marx-Stadt megyei bizottságának titkára, a delegáció vezetője nyilatkozóit lapunk munkatársának. — Mindenekelőtt köszönetét mondunk küldöttségünk gazdag programjáért és azért a lehetőségért, hogy Tolna megyében megismerhettük azt a területet, amiért mi otthon felelősek vagyunk. Valamennyien először jártunk Tolna megyében és mondhatom: maradandó élményekkel utazunk haza. E néhány nap alatt is láttuk, hogy a megyei pártbizottság hatékony munkát végez a nem termelő szférákban is, közte a közművelődésben. A megye több városában, községében jártunk művelődési házakban, iskolákban és mindenhol mély benyomást tett ránk az a célra törő munka, amellyel a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszus határozatainak megvalósításán dolgoznak, ahogyan a kongresszusi határozatokat megvalósítják az életben. Külön megragadott bennünket, hogy a tájékoztatókból egyértelműen kicsendült: a fejlődés különösen a 60-as években gyorsult meg. Azóta nagyon sok sikert értek el. Jól lemérhetjük a falvak és városok ütemes gyarapodását, a fejlődést. Hasonlóak a mi eredményeink is. A szellemi, kulturális életre jelentős gondot fordítunk mi is éppúgy, mint Önök. Megjegyzem azonban, hogy néhány helyen már csaknem irigykedtünk, látva a korszerű létesítményeket és az azokban folyó tartalmas munkát. Nehéz lenne különbséget tenni, melyik helyen szereztünk mélyebb benyomást: a dombóvári művelődési házban-e, Páriban, vagy Gyönkön, nem is szólva a nagyon kedves megyeszékhelyről, Szekszárdiról. Mi úgy látjuk, az ifjúság nevelésében nagyon céltudatosan dolgoznak a felnőttek, függetlenül attól, hogy pedagógusok-e, vagy más területen tevékenykednek. Szerintünk nagyon helyesen teljesítik a mi generációnkhoz tartozó, tehát hovatovább idősebbnek Aiondható elvtársak a feladatukat, miszerint a jövő nemzedékét a valós életre kell felkészíteni, arra, hogy megismerjék az osztályharc eddigi tapasztalatait és annak birtokában vegyék majd át tőlünk a munkát, folytassák azt, amit a mi elődeink nagy sikerrel elkezdtek. Hazatérve a magunk részéről javasolni fogjuk, hogy keressük tovább kapcsolataink mélyítésének lehetőségeit, hiszen a tapasztalatcserék tovább mélyíthetők a kulturális életben ' az egészségügyben is, az oktatásban is, egyszóval azokon a területeken mindenütt, amelyek megismerése küldöttségünk feladata volt. Még egyszer szívből köszönjük a megye vendéglátását, és további jó munkát kívánunk Tolna megye kommunistáinak, valamennyi dolgozójának. Horváth László nem bánta meg, hogy hűtlen lett a rádiókhoz és televíziókhoz, bár itt a műszerésznek máshoz kell érteni... Borbás Imre: „...virágházat építünk, hogy ne csak modern, hanem szép is legyen a gyár.”
