Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

1979. június 15. tnÍÉPÜJSÁG 3 Indiai vendegek a ItílEZÖGÉP-nél Tegnap Szekszárdon, a MEZŐGÉP Vállalatnál indiai küldöttség járt. A C. C. Pate, az indiai mezőgazdasági és öntözésügyi minisztérium ön- tözésüevi államtitkára, J. K. Jain, a központi talajvízhiva­tal elnöke, J. S. Naphray, az öntözési főosztály igazgatója és a főosztály főmérnöke, A. N. Malhotra alkotta kül­döttségnek Zsigovits Ferenc, a MEZŐGÉP Vállalat igaz­gatója mutatta be a vállala­tot, az ott folyó munkát és az általuk gyártott öntözési berendezéseket, melyeket a vendégek nagy érdeklődéssel szemléltek. Az öntözési szakemberek­ből álló küldöttség Szek- szárdról Mözsre utazott, ahol az Uj Élet Termelőszövetke­zetben működés közben néz­ték meg az öntözőberende­zéseket. Az indiai vendégek a MEZŐGÉP Vállalat szekszárdi gyárában Zsigovits Ferenc igaz­gatóval. nepfrontbizottság ülése A megyei Tegnap délelőtt Szekszár­don ülést tartott a Hazafias Népfront Tolna megyei Bi­zottsága. A testület Csajbók Kálmán megyei titkár elő­terjesztése alapján megvitat­ta a hatodik népfrontkong­resszus állásfoglalása meg­valósulásának megyei tapasz­talatairól és a további fel­adatokról szóló jelentést. Az elmúlt időszakban javult a testületi munka, a járási bi­zottságok megszűnésével elő­térbe került a helyi népfront­bizottságok munkájának irá­nyítása, segítése. Létrejöttek az első körzeti bizottságok, amelyeket a tömegpolitikai tevékenység iránti igény tett szükségessé. Fejlődött a népfrontbizott­ságok közjogi és alkotmá­nyos tevékenysége, a nép­frontbizottságok közvetlenül részt vettek a tanácstörvény által bevezetett új jogintéz­mények kiépítésében. A poli­tikai ismeretterjesztésben je­lentős fejlődés következett be, gyakoribbá váltak az előadássorozatok, a politikai vitakörök, fórumok, nép­frontestek, kis csoportos be­szélgetések, új színfoltot hoz­ták a tavaly első ízben szer­vezett téli esték és „film­napok falun”. A közművelő­dés terén megszilárdultak az iskolák és a népfrontbizott­ságok kapcsolatai, de nem sikerült a kívánt eredményt elérni a családi életre neve­lés területén. Fejlődött a népfrontbizott­ságok béke-, barátsági és szo­lidaritási tevékenysége, a rendezvények népszerűek voltak, ám sok még a tenni­való a más szervezetekkel való együttműködés javítása terén. Előrehaladás követke­zett be a rétegpolitikában, különösen a fiatalok közéleti tevékenységének fejlesztésé­ben és a nemzetiségi politi­kában. A feladatok közt szerepel a népfrontbizottságok aktivi­tásának, kezdeményező­képességének, ** mozgósító munkájának fokozása, a me­gyei elnökség és apparátus adjon nagyobb segítséget a gyengébben működő bizott­ságoknak, főleg a társközsé­gekben. Részt vett és felszólalt az ülésen dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára is. A szirénát sem tisztelik Nemegyszer hajmeresztő látványban van részünk Szekszár­don is és másutt is a csúcsforgalomban. Néha már a célra­törő profifutballra emlékeztet a közlekedés: „ott a kapu, oda kell bejutni mindenáron". A hangsúly a mindenáron-on van. A beszélgetést Pintér La­jos rendőr főhadnagy, a köz­lekedésrendészeti osztály munkatársa azzal zárta: — Akkor üljünk be a ko­csiba, lássuk valóban, mi a helyzet. Naivitásomban azt hittem, a kék-fehér kocsi, a villogó kék fény, meg a fülsiketítő sziréna tiszteletet parancsol. Szó, ami szó, akadt jó példa is, de rossz annál több. Arra nincs mód, £ főleg hely, hogy valamennyit fölsoroljam, né­hányat — tanulságképpen — azonban nem árt. Szekszárdról Paks felé me­net előzni akarunk, felvisít a sziréna és villog a kék fény. Erre ügyet sem vet az előt­tünk haladó FN 59—81-es rendszámú tehergépkocsi ve­zetője — mint később kide­rül, Kutas György — meg­kezdi egy motorkerékpáros előzését. Jobb kifogás nem jutott eszébe, mint az, hogy nem hallotta a szirénát. Hát kérem, nekem ez a fél nap egy életre elég volt sziré­nából. A CS 48—47-es személy- kocsi nem tér le, nem ad utat. Enyhíti némileg Hegyi Lászlóné vezető felelősségét, hogy jogosítványán alig szá­radt meg a tinta, azt viszont semmi sem menti, hogy nem is tudja, hol követett el hibát. Aztán mit mondjunk ar­ról, aki előzni akarta a vil­logó fénnyel és szirénával jelző rendőrautót. Tanuló, mellette ülő oktatója — sze­rencsére — megakadályozta ebben. A „nem hallottam” a leg­gyakoribb védekezés. Fen­tebb említettem már, hogy nem lehet nem hallani, de az is benne van a KRESZ- ben, hogy előzés előtt meg kelj győződni arról, nincs-e előzésben mögötte jövő jár­mű. Erre hivatkozik Boda József dunaföldvári lakos is, az FK 58—95-ös rendszámú teherautó vezetője. Érdekes, hogy az előtte haladó YF 70—94 rendszámú pótkocsis teherkocsi vezetője jól hal­lotta a szirénát, sőt látta a fényt is a visszapillantó tü­körben. És végül a legcifrább eset, amellyel ez az emlékezetes délelőtt szolgált. Előzni akarunk, megszólal a sziréna. Az egy irányban haladó kocsik lehúzódnak az út szélére, szembe vígan pör­köl el egy Skoda. Rendszáma IO 30—29. Eszébe sem jut egy centit sem engedni. Ké­sőbb a hivatkozás: „Nem lát­tam, nem hallottam.” Szem­be jött! Aztán egyre cifrább lesz a dolog. Kiderül, hogy aki a volán mögött ült, Szólát László, beremendi lakos hivatásos gépkocsivezető. De ezzel még mindig nincs vége. Mind a négy gumi olyan simára kopott, hogy a légy elcsúszna rajtuk. Neki szerencséje, hogy kánikula van, mert néhány csöpp eső is az árokba juttatta volna, két utasával együtt. Hát kérem, ez van. Ponto­sabban ez is, de most csak ezt vizsgáltuk. A tanulság? A KRESZ ne kerüljön porosodni a köny­vespolc mélyére a jogosít­vány megszerzése után. Nem árt forgatni időnként. S fő­leg nem árt betartani elő­írásait. Nem elsősorban a büntetés, hanem a biztonsá­gos közlekedés miatt. Mert még súlyosabb, ha a mentő-, vagy tűzoltóautóval csinál­ják ugyanazt, amit velünk tettek. L. Gy. A cigánylakosság helyzete Illetékes párt- és állami szervek a közelmúltban átte­kintették a hazánkban élő cigánylakosság helyzetével foglalkozó korábbi állásfogla­lások végrehajtását, és meg­jelölték a cigányság társadal­mi beilleszkedését előmozdító legfontosabb tennivalókat. Megállapították, hogy a leg­utóbbi — csaknem két" évti­zeddel ezelőtti — hasonló jel­legű számvetés óta számot­tevő, pozitív előjelű változás megy végbe. Meggyorsult a cigányok társadalmi beillesz­kedése, jelentékenyen meg­nőtt foglalkoztatottságuk, és kedvezően változnak lakás-, művelődési és közegészség- ügyi viszonyaik. A fejlődés jól érzékelteti, hogy míg 1961-ben a munka­képes cigánylakosság 33 százaléka volt állandó, s 32 százaléka álkalmi jellegű munkaviszonyban, addig ^je­lenleg már a munkaképes ci­gány férfiak 80—90 százaléka — túlnyomórészt állandó munkaviszonyban — dolgo­zik. Nő a foglalkoztatottság a nők körében is. Sokat változtak a cigányság életkörülményei. A 60-as évek elején még mintegy 70 százalékuk élt a szociális, egészségügyi követelmények­nek meg nem felelő telepe­ken; azóta ez az arány 25 szá­zalékra csökkent. 1965 és 1977 között 16 600 lakás épí­téséhez, illetve vásárlásához kaptak kedvezményes OTP- hitelt. Tanácsi lakáskiutalás­sal és különböző kedvezmé­nyek révén további 8100 ci­gánycsalád jutott új otthon­hoz, sokan pedig saját erőből építkeztek, költözhettek meg­felelő, korszerű hajlékba. 1961-ben a tanköteles ko­rú cigánygyerekeknek csak 13 százaléka jutott el az ál­talános iskolák felső tagozatá­ba, és mindössze a 2—3 szá­zaléka végezte el a 8. osztályt. Az elmúlt években hozott szervezeti, szociális és peda­gógiai intézkedések nyomán nőtt az óvodai ellátásban ré­szesülő és az iskolára előké­szítő tanfolyamokba bevont gyerekek száma és aránya. Az utóbbi 8 esztendőben pl. 18 000-rel emelkedett az isko­lába járó cigánygyerekek szá­ma, és öszességében elérte a 77 000-et. Jelenleg a tanköte­les korú cigánygyerekeknek csaknem 90 százalékát beírat­ják általános iskolába, s mind többen jutnak el tanévvesz­tés nélkül felső tagozatba. A cigánylakosság művelő­désében előrelépést jelent, hogy a korábbinál többen kapcsolódtak be a munka­helyi képzésbe és továbbkép­zésbe, kivált azokba a tanu­lási formákba, amelyek az ál­talános iskolai végzettséggel együtt szakképesítést is ad­nak. A művelődési intézmé­nyek rendszeres látogatói kö­zött is nőtt a cigánylakosság részaránya, örvendetes tény, hogy a társadalmi beilleszke­dés előrehaladásával párhu­zamosan lényegesen növeke­dett az a réteg, amelynek ál­lampolgári magatartása meg­felel a társadalmunkban ki­alakult és megkövetelt nor­máknak. A jelentékeny eredménye­ket nyugtázva, a következő időszakban további nagy fel­adatok várnak megoldásra. Fontos tennivaló a foglalkoz­tatás arányainak és színvo­nalának további javítása, el­sősorban a munkaképes kor­ba lépő tovább nem tanuló 15—18 éves fiatalok teljesebb körű munkába állítása. ' A lakásépítési program ke­retében továbbra is napiren­den kell tartani a rászoruló cigánylakosság lakásproblé­máinak megoldását, s foly­tatni kell az egészségtelen, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek fel­számolását. A központi fel­adatok közé tartozik a cigány­lakosság műveltségi viszo­nyainak ellátása, a cigány fiatalok oktatása és nevelése. A különböző tanácsi és társa­dalmi szerveknek minden rendelkezésükre álló eszköz­zel elő kell segíteniük, hogy minél több cigánygyerek rendszeresen járjon óvodába, s a tankötelesek tegyenek eleget tanulási kötelezettsé­güknek. Az érintett tanácsok­nak gondoskodniuk kell ar­ról, hogy a napközi otthoni, kollégiumi ellátásban, a di­ákétkeztetésben megfelelő számban részesüljenek a ci­gánycsaládok gyerekei is. Fontos feladat az egészség- ügyi ellátás színvonalának emelése. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek javításával együtt fokozni a szükséges felvilágosító munkát," s elő­terébe a családtervezést, a gyereknevelést, a higiéniai követelményeket kell állítani. A cigánylakosság társadal­mi beilleszkedésének gyorsí­tását szolgáló intézkedések végrehajtásában, amely min­denekelőtt az állami és tár­sadalmi szervektől kíván összehangolt erőfeszítést, tá­maszkodni kell a már beil­leszkedett cigányrétegek ak­tív közreműködésére. (MTI) Komoly erő a Háztáji Emlékezés a Szlovák Tanács­köztársaságra A Szlovák Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. év­fordulójáról a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége ke­reskedelmi osztályának Rózsa Ferenc utcai fogadótermé­ben, csütörtökön ünnepélyes keretek között emlékeztek meg. Vacláv Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete elöljáróban emlékeztetett ar­ra, hogy a közelmúltban Csehszlovákia-szerte megün­nepelték a 133 napot meg­élt Magyar Tanácsköztársa­ságot. Méltatta az 1919. jú­nius 16-án, a szlovákiai Pre- sov-ban (Eperjes) kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság jelentőségét, amelyet ugyan a burzsoázia megdöntött, ám annak a történelmi távlatok­ra előremutató eszméit nem tudta elfojtani. Ezután Jozef Palásthy, a Szlovák Tanácsköztársaság eperjesi múzeumának igaz­gatója tartott előadást. Az ünnepi ülésen ezt kö­vetően levetítették a „Prole­tárnyár” című dokumentum­filmet, mely a Szlovák Ta­nácsköztársaság eseményei­nek ‘ legfontosabb fejezeteit jelenítette meg. (MTI) A Phylaxia Karcagon Az év közepén adják át az idén elkészülő hat nagyberu­házás egyikét, a Phylaxia karcagi gyáregységét. A kor­szerű állati takarmány-kiegé­szítő és állati tápszereket gyártó üzem a kukorica ipari feldolgozására épül. Az évi 20 ezer tonna Premix nevű ta­karmány-kiegészítőből mint­egy 30-félét gyártanak. Az új gyár termékei között fehérje­pótló tápszer is van, szarvas- marhák és juhok táplálására készítik. A 360 főt foglalkoz­tató karcagi gyár éves ter­melési értéke 1980-ban már meghaladja az egymilliárd forintot. Részlet az új gyár tartályparkjáról (MTI-fotó — Mező Sándor felvétele — KS). — Nálunk önálló üzemág­ként termel a háztáji gazda­ság, — mondta az iregszem- csei Egyetértés Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet el­nöke, Varga János. — A ház­táji ágazat irányításában, se­gítésében három függetlení­tett tagunk tevékenykedik. Ez a fokozott figyelem meg is látszik a község, illetve a termelőszövetkezet hatóköré­be tartozó három település háztáji gazdálkodásán. Éven­te mintegy 22—23 millió fo­rintnyi értéket állítanak elő a háztáji gazdaságokban és ehhez hozzá tartozik az is, hogy a háztájiban sokkal ol­csóbban állítják elő az élőál­latot, vagy a tejet, a mező- gazdasági terményeket, mint a termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezeti tagok mintegy fele folytat háztáji gazdálkodást. Az üzemágon belül a sertés dominál elsősor­ban. Közel tizenöt-, tizenhét­millió forint az, amit évente a sertéshizlalóknak kifizet­nek. Ezen a területen az utóbbi időben jelentős fejlő­dés kövétkezett be. Amíg három évvel ezelőtt mintegy négyezer sertést hizlaltak a háztáji gazdaságok, ma már ez a szám meghaladja a hat­ezret. Jelentős a termelőszö­vetkezeti tagok háztáji gaz­daságaiban előállított tej- mennyiség is. Évente mint­egy ötszázezer liter tejet ad­nak el. A tejet elsősorban nagyszokolyi gazdák tehenei adják. Iregszemcsén a sertés­hizlalás a divatosabb. Érde­kes, hogy Ujiregben ugyan­akkor a legtöbben kocatar­tásra rendezkedtek be. A ma­lacok azután az irgeszemcsei hetipiacon, vagy a környék­beli vásárokon találnak új — hizlaló — gazdára. A termelőszövetkezet ház­táji gazdálkodást támogató tevékenységének a kedvez­ményes fuvartól a részkaszá­lóig sokféle módja van. Ta­valy például kétszázhúsz va­gon takarmányt adott el a termelőszövetkezet a tagjai­nak, hogy a háztáji gazdasá­gok búza-, kukorica-és árpa­szükségletét biztosítani tud­ják. (I regszemcséi magazinunk lapunk holnapi számában je­lenik meg.)

Next

/
Thumbnails
Contents