Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

2 mEPÜJSÄG 1979. június 15. Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára beszél. (Folytatás az 1. oldalról.) Beszédében a többi között hangsúlyozta: a világpiac kedvezőtlen változásai követ­kezetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áruforgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték a ha­tékonyan végzett munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását és a takarékosságot. Most, az eddigieknél hatékonyabb in­tézkedésekkel kell megala­pozni további fejlődésünk feltételeit. — Teendőink jól körülha­tároltak, s nyilvánosságra ho­zatalukat az érdekeltek egyetértése követte. Gazdál­kodó egységeink idejében hozzákezdhettek és hozzá­kezdtek ez évi teendőik kör­vonalazásához, majd pontosí­tásához. A tervek és a szer­vezettség javulása azt is jel­zi : a politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő, önelemzés és a hibák kijavításának szándér ka akarata érződik a terve­ken. — Célunk az — hangsúlyoz­ta ezután —, hogy az ipari termelésben erőteljes szelek­ció valósuljon meg. Az olyan vállalatokat, amelyek tevé­kenysége nem gazdaságos, és amelyek a racionalizálás út­ján sem tehetők jövedelme­zővé, nem szabad állami tá­mogatásban részesíteni. Mó­dot kell találni részleges vagy teljes felszámolásukra úgy, hogy termelőberendezé­seiket máshol vagy a régi te­lephelyen, úi feladatok meg­oldására használják fel. Az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja szólt arról is, hogy súlyosan sérti a ta­karékos gazdálkodás elvét a beruházások elhúzódása, a minőségileg kifogásolható munka és az a hanyagság, amely a kötelező gondosko­dás elmulasztásával hagy pusztulni nagy értékű gépe­ket, anyagokat, épületeket. Sarlós István a továbbiak­ban foglalkozott a munkaerő- hiány kérdéseivel is. Az er­ről szóló nyilatkozatok és be­számolók — mondotta már-már tragikusnak tünte­tik fel a helyzetet. A valóság azonban az, hogy nincs ab­szolút munkaerőhiány: a hi­ba a „felhasználásban” és az elosztásban van. Ennek kap­csán megemlítette, az idén sok közigazgatási egység te­rületén kezdtek hozzá a munkaerő átcsoportosításá­hoz, s ez örvendetes jelen­ség. A termelésben ugyan­akkor sok múlik azon is — mondotta a többi között —, hogy milyen jó a munkahelyi légkör, hiszen a dolgozók szo­cialista szellemű kapcsolata egymáshoz anyagi erővé vá­lik, a világos célokért vég­zett munka során. Palkó Sándor (Baranya m., 13. vk.) a Baranya megyei Tanács nyugalmazott elnöke a többi között azt hangsú­lyozta, hogy jelentős mérték­ben nőne a termelékenység, ha minden dolgozó jobban hasznosítaná munkaidejét. Kurucz Márton (Csongrád m. 11. vk.), a szentesi Ter­mál Tsz elnöke rámutatott: a mezőgazdaság most nagy erőfeszítéseket sürget, és az ország közvéleményétől meg­értést, a közreműködőktől pedig minél tökéletesebb össz­hangot és fegyelmezett cse­lekvést kíván. Koltai Nándorné (Veszp- rén m. 4. vk.), a Herendi Porcelángyár porcelánfestője után Fritz László (Zala me­gye 8. vk), a Dunántúli Kő­olaj- és Földgázbányászati Vállalat motorszerelője alá­húzta: jól felfogott területi érdek is, hogy a helyi kezde­ményezésék, a jól összponto­sított helyi erőforrások az egész népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgál­ják. Szabó Béla (Szabolcs m., 6. vk), a demecseri Kossuth Termelőszövetkezet elnöke után Nics János (Fejér m. 9. vk.), a Dunai Vasmű acél­művének főolvasztára példák sorával érzékeltette, hogy sok vállalatnál nem érzékelik pontosan- hogy a jogtalan előnyök, az indokolatlan pre­ferenciák csak növelik a költ­ségvetésre háruló terheket, de a tényleges, valódi gondokat nem szüntetik meg. Ezután Makkos Antalné (Győr, 7. vk.), a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár párt- bizottságának titkára, Mér­ten Lajos (Komárom m. 9. vk.), az MSZMP Komárom megyei Bizottságának titkára, Sebesi Lászlóné (Békés m. 5. vk.), a kétegyházi általá­nos iskola tanítója, Udvarhe­lyi i Károlyné (Budapest, 23. vk.), nyugdíjas, Farkas Pál (Borsod m. 12. vk.), a putno- ki Egyetértés Tsz elnöke, majd Orbán József (Szolnok megye 2. vk.), a Szolnoki Cukorgyár asztalos csoport- vezetője szólalt fel. Ezután az országgyűlés nyári ülésszakának első mun­kanapja — amelyen felvált­va elnökölt Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. Az országgyűlés pénteken az 1978. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslat vitájával folytatja munkáját. (MTI) Hadászati, védő és támadó... Mi is az a SALT? Pirintyi Sándor, az MTI szerkesztője írja: 1. HADÁSZATI A hadászati jelleg megha­tározása, a fegyverrendszer leszereléstechnikai megköze­lítése és a korlátozás fogal­mi tisztázása kezdettől fogva problematikus oldalai voltak a szovjet—amerikai SALT­tárgyalásoknak. Bonyolította a helyzetet, hogy a szóban forgó fegyverrendszereket nem csupán a fegyveres küz­delem kontextusában, hanem politikai eszközökként is vizsgálni kellett, s jóllehet a tárgyalások kétoldalúak, a hadászati fegyverrendszerek mind szovjet, mind amerikai vonatkozásban harmadik ha­talmak fegyverzetének te­kintetbevételével kerültek és kerülnek korlátozásra. ‘fi fegyverrendszerek ha­dászati jellegének megítélése alapvetően háborús kategó­riát érint, hiszen a hadászat tárgya a legmagasabb szin­ten integrált fegyveres küz­delem. Hadászati célnak egy olyan állapot, helyzet eléré­sét szokás nevezni, amikor a háború egészének menetében, vagy egy adott hadszíntéren gyökeresen megváltozik a katonapolitikai, vagy hadá­szati helyzet. Rakéta-atomha- borúban hadászati célok — legalábbis elméletileg — ha­dászati fegyverrendszerekkel érhetők el, vagyis itt a pusz­tító és célba juttató eszközök olyan kombinációjáról van szó, ismelyben hatalmas pusz­títóerő kontinentális vagy inkább interkontinentális tá­volságok áthidalásának lehe­tőségével párosul. A SALT-tárgyalásokon és megállapodásokon a korláto­zás tárgyai mindegyik félnek azok a célba juttató eszközei, amelyek a másik fél konti­nentális területének elérésére képesek. Természetesen ten­gerről vagy levegőből indí­tott hordozóknál az összesí­tett képességet kell tekintet­be venni. Említésreméltó, hogy a kül­döttségvezetők kézjegyével, 1972. május 26-án ellátott és az első SALT-megállapodáso- kat kísérő „egyeztetett értel­mezések” olyan szárazföldről indítható rakétákat tekinte­nek hadászati támadó raké­táknak, amelyeknek hatótá­volsága nagyobb, mint az Egyesült Államok kontinen­tális területének északkeleti határa és a kontinentális Szovjetunió északnyugati ha­tára közötti távolság. 2. VÉDŐ ÉS TÁMADÓ Mielőtt a hadászati fegy­verrendszerek védő és táma­dó osztályozására áttérnénk, hangsúlyozzuk, hogy a hadá­szati fegyverek a legfelsőbb politikai és katonai vezetés eszközei. Velük kapcsolatos minden alapvető kérdésben — a fejlesztés irányától, mé­retétől és ütemétől kezdve, az adott esetben való alkalma­zásig — a legfelsőbb politkai — állami vezetés közvetlenül dönt, természetesen a kato­nai vezetésre ruházva kato­nai-technikai működtetésük feltételeinek biztosítását, al­kalmazásuk megtervezését. A hadászati védő- és tá­madófegyverek elkülönítése alkalomszerű és viszonylagos. Világos ugyanis, hogy hadá­szati védőfegyverek is szol­gálhatják az agressziót az agresszor megtorló csapások­kal szembeni védelmével, és a támadó fegyverrendszerek is lehetnek az agresszor visz- szatartásának, „elrettentésé­nek”, végső fokon tehát a védelemnek az eszközei. A szovjet—amerikai SALT-tár­gyalásokon a válaszcsapást, vagy a megelőző csapást mé­rő hadászati fegyverek nem kerültek a védőfegyverek'ka­tegóriájába. Ide csak a ha­dászati célok rakétavédelmé­nek eszközeit, csak a támadó hadászati rakéták elleni vé­delem közvetlen eszközeit, tehát az ellenrakétákat és azok rádiólokációs rendszere­it sorolták. 3. CÉLBA JUTTATÓ ESZKÖZÖK Ami a hadászati támadó fegyverrendszereket illeti, napjainkban ezek között em­lítik az interkontinentális ballisztikus rakétákat, a ten­geralattjáró-fedélzeti ballisz­tikus rakétáknak, az atom- és rakétafegyvert hordozó ha­dászati bombázó repülőgépe­ket és természetesen a fel­sorolt hordozókhoz, célba juttató eszközökhöz rendsze­resített nukleáris és termo­nukleáris robbanófejeket, il­letve bombákat. Ma kezdődik Brezsnyev és Carter találkozója Carter amerikai elnök csü­törtök esti érkezésével indul meg a gyakorlatban is a szovjet—amerikai csúcstalál­kozó gépezete az osztrák fő­városban. Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke, pénteken dél körül érke­zik meg Bécsbe, s a két ál­lamfő első alkalommal pén­teken késő délután, Rudolf Kirchschläger osztrák szö­vetségi elnöknél találkozik először. Brezsnyev és Carter érde­mi tárgyalásai szombaton kezdődnek * meg, s vasárnap folytatódnak. A hadászati tá­madó fegyverrendszerek kor­látozásáról szóló újabb szov­jet—amerikai megállapodást hétfőn írják alá a bécsi Hof- burgban. Az osztrák fővárosban minden kész Leonyid Brezsnyev és James Carter fogadására. A bécsi Hofburg-palota ter­mében írják majd alá a SALT—II. szerződést. Nicaragua Folytatódik a polgárháború Rövid szünet után szerda délután ismét fellángoltak a harcok Managuában: Somoza diktátor nemzeti gárdája és a Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front harcosai nagy tűzerővel lőtték egymás állá­sait. A nicaraguai légierő öt órán át bombázta a város északkeleti részén fekvő sze­génynegyedet. Szemtanúk szerint a nica­raguai légierő szőnyegbom­bázásnak tekinthető akciója rengeteg halálos áldozattal járt. Heves harcok színtere a managuai nemzetközi repü­lőtér körzete is. A front har­cosait Somoza itt is repülő­gépekkel támadta és alakula­tai páncélozott szállítójármű­vekkel is megpróbáltak be­hatolni a repülőtér környé­kére, de kénytelenek voltak visszavonulni. Jól értesült diplomáciai kö­rök szerint mindamellett a szerda délután kirobbant és az éjszakába is átnyúló har­cokat még nem lehet a sza­badságharcosok „végső táma­dásának” nevezni: a felke­lők offenzívájának második hulláma még hátra van. Az Excelsior mexikói na­pilap managuai tudósítója úgy értesült, hogy a diktá­tor családjának több tagja már le is telepedett Guate­malában. Ottani címükre Managuából konténerek tö­megein szállítják Somoza vagyontárgyait. Washington időközben lá­zas sietséggel próbálja men­teni Somoza diktatórikus rendszerét. Egyik lépésként William Bowdler, a külügy­minisztérium felderítő irodá­jának igazgatója titkos kül­detéssel több latin-amerikai országot keres fel. Hivatalo­san azt jelölték meg úti cél­jául, hogy „tanácskozásokat tartson a térség kormányai­val a közös cselekvés ki­munkálásáról”. Más szavak­kal, olyan tömb összeková­csolására készül, amely fel­számolhatná a nicaraguai össznépi felkelést. Magyar-finn barátsági hét Az V. magyar—finn, illet­ve finn—magyar barátsági hét finnországi eseménysoro­zatára csütörtökön reggel — tizenhárom magyar testvér- város képviseletében — 300 tagú magyar társadalmi kül­döttség utazott el Budapest­ről. A politikai delegációt Ró­nai Rudolf, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának alelnöke, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének elnöke vezeti. A magyar küldöttség el­utazásával egyidejűleg meg­érkezett Budapestre a barát­sági hét magyarországi ese­ményein részt vevő 300 tagú finn társadalmi küldöttség. A tíztagú politikai delegációt Jakko Itäla, a Liberális Néppárt elnöke vezeti. A magyar delegáció eluta­zásánál, illetve a finn kül­döttség érkezésénél jelen volt Kaarlo Yrjö-Koskinen, a Finn Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. Ott volt Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos tanácsá­nak titkára, a barátsági hét szervező bizottságának elnö­ke. (MTI) *Az a megfontolás, hogy a szabályozás, csökkentés, vagy korlátozás tárgyaivá nem magukat az atombombákat, robbanófejeket kell tenni, hanem a célba juttató eszkö­zöket, sokkal régebbi erede­tű, mint a SALT-tárgyalá- sok. Magyarázata a atomesz­közöknél sokkal kisebb szá­mú célba juttatók jobb ellen­őrizhetőségében rejlik. Ily módon hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról be­szélünk, bár lényegében a célba juttatók, sőt egyes ese­tekben az indítóállások szá­mának korlátozásáról van szó. Számolni kell azonban azzal, hogy a robbanófejek tárgyalási „súlya” megnő, amint a mennyiségi korláto­zás mellett nagyobb szerepet kap a minőségi korlátozás, másfelől azzal is, hogy a nagy pontosságú precíziós fegyverrendszerek „hagyo­mányos” robbanófejjel is hadászati jelentőségűekké válhatnak. Mind a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról kötött 1972-es ideigle­nes szovjet—amerikai egyez­mény, mind pedig az 1974-es nyári szovjet—amerikai csúcstalálkozó záróközlemé­nye utal a hadászati támadó- és védőfegyverek közötti köl­csönös kapcsolatra, illetve a fejlesztésük közötti összefüg­gésre. Az eddigi megállapo­dásokból úgy tűnik, hogy a hadászati fegyverkezési ver­seny lefékezése szempontjá­ból a felek elsődleges fontos­ságot tulajdonítottak a hadá­szati védő fegyverrendszerek korlátozásának. 4. KORLÁTOZÁS ÉS LESZERELÉS A SALT-témát a nyugati irodalom a fegyverzetellenőr­zés fogalomkörébe sorolja. Tény az, hogy itt még nincs szó klasszikus értelemben vett leszerelésről, illetve fegyverzetcsökkentésről. A korlátozás a fegyverzet­szabályozásnak az a fajtája, amely mennyiségi, illetve mi­nőségi korlátokat állít a fegyverkezés útjába. Szó le­het a kikísérletezés, az előállí­tás és a rendszerbeállítás korlátozásáról, amely helyen­ként tilalom formájában ke­rül megfogalmazásra. Köz­hiedelem, hogy az 1972-es SALT-megállapodások kizá­rólag mennyiségi korlátozá­sokat tartalmaztak. Erről szó sincs. A rakétavédelmi rend­szerekről szóló szerződés ki­fejezetten minőségi korláto- • kát szab, amikor megtiltja olyan rakétavédelmi rendsze­rek kiépítését, amelyek ten­gerről, a levegőből, vagy a kozmikus térségből működ­nének, vagy olyan indítóállá­sok létesítését, amelyek egy­szerre több ellenrakéta indí­tására alkalmasak, vagy amelyek automatikusan, fél- automatikusan, vagy más gyors módszerre újratölthe­tők. Ugyancsak minőségi kor­látozások foglaltaknak a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló 1972-es ideiglenes egyez­ményben, amikor az úgy in­tézkedik, hogy tilos bizonyos könnyű és régebbi rakétatí­pusok indítóállásainak átépí­tése modern rakéták számá­ra, vagy a csatlakozó jegy­zőkönyvben, amikor az meg­határozza a „minőségi cse­rólr” Lrűi’of f BUDAPEST Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese június 11—14 . között Moszkvában tárgyalásokat folytatott a szovjet kormány több tagjá­val hazánk és a Szovjetunió műszáki-tudományos és gaz­dasági együttműködésének időszerű kérdéseiről. Szekér Gyula csütörtökön hazaérkezett. PRÄGA A Szakszervezeti Világszö­vetség felszólította az összes szakszervezeteket, tekintsék június 15-öt a libanoni nép­pel való szolidaritás nemzet­közi napjának s tegyenek meg mindent e szolidaritás megerősítéséért. HELSINKI A Béke-világtanács Hel­sinkiben nyilatkozatban ítél­te el a közép-amerikai Salva­dor kormányzatának jogtipró politikáját. A szervezet azért adott ki nyilatkozatot, mert Carlos Humberto Romero tá­bornok diktatúrája újabb megfélemlítő akciókkal sa­nyargatja a lakosságot. Szá­zak sínylődnek a rendszer tömlöceiben, a politikai fog­lyok testi és lelki kínzása a hatóságok mindennapos esz­közévé vált. TUNISZ Az arabközi parlamentáris unió hetedik ülésszakának résztvevői csütörtökön úgy határoztak, hogy kizárják Egyiptomot a szervezetből. A döntést az izraeli—egyip­tomi különalku elleni tilta­kozásul kozták.

Next

/
Thumbnails
Contents