Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

8 "nEPÜJSÄG 1979. május 13. Fiatalok az iparban A bolgár ipari üzemekben foglalkoztatott, felsőfokú képzettségű dolgozóknak kö­rülbelül a fele fiatal. Az egyik, ifjúsági kérdé­sekkel foglalkozó, kutatóinté­zet adatai szerint a főiskolát, egyetemet végzettek több mint egyötöde közvetlenül a termelésben vállal munkát. Az összes végzettek 45 szá­zaléka az iparban helyezke­dik el. Az ipari üzemek szak­emberei főleg a 35 éven alu­liakból kerülnek ki. A mű­szaki értelmiségiek száma az országban az utóbbi évtize­dekben megnégyszereződött. A munkát vállaló nők csak­nem 50 százaléka is az ipar­ban dolgozik. Őket főleg a könnyű- és élelmiszeripar foglalkoztatja, ahol számará­nyuk is nagyobb: 66 é> fél százalék. Érdekes jelenség, hogy a fiatalak értelmiségiek kéthar­mada nem tér vissza tanul­mányai befejeztével a szülő­helyére, hanem a városokban marad. A Szövetség gázvezeték a barátság útvonala ,A.z orenburgi vidék gaz­dag gabonában és sóban, nik­kelben és rézben, azbesztben és olajban. Most ezek az orenburgi kincsek egy újab­bal egészültek ki, amelyre méltán büszkék vagyunk, méghozzá nemcsak mi: ritka összetételű földgázzal” — ír­ják A Szövetség — a testvé­ri barátság útvonala című új könyv szerzői. A szerzői mun­kaközösség élén Borisz Jev- dokimovics Scserbina, a Szovjetunió kőolaj- és gáz­ipari üzemépítési minisztere áll. A könyv a Nyedra kiadó gondozásában jelent meg 1978-ban. A területi központtól 40 kilométernyire lévő orenbur­gi lelőhelyet 1966 őszén fe­dezték fel, amikor a 13-as számú kutatóaknából hatal­mas fáklyában tört fel a gáz. A lelőhely készletei kolosszá­lisak: 1,8 billió köbméterre tehetők. A mindennapi élet­ben ritkán van dolgunk olyan számokkal, ahol az egyes számjegy mögött 12 nulla so­rakozik fel. A gázkondenzá- tumkincs nemcsak a készle­tek mennyiségét, hanem a vegyipar számára nyersanya­got tartalmazó gáz minőségét tekintve is egyedülálló, ösz- szetételében metán, etán, pro­pán, kénhidrogén, széndioxid és más komponensek vannak. A kondenzátum sok ként tar­talmaz és csaknem kilencven százalékban benzinfrakciók­ból áll. Az orenburgihoz hasonló lelőhelyek felderítése általá­ban hosszú ideig tart. A tu­dósok és geológusok új ku­tatási módszereket alkalmaz­va, nem egészen két esztendő alatt megvizsgálták a lelő­hely geológiai szerkezetét, ki­számították a gázkészleteket és előkészítették a lelőhelyet az ipari kiaknázásra. A területi pártszervezet, minden orenburgi ember szá­mára becsületbeli üggyé vált, hogy a „kék tüzelőanyagnak” és a vegyi nyersanyagnak ezeket a gigantikus készleteit minél előbb a népgazdaság szolgálatába állítsák. A sztyeppén már 1969-ben megjelentek az első fúrótor­nyok, két év múlva pedig megkezdődött a gázfeldolgozó üzem építése. A vállalat 1974. februárjában szolgáltatta az első ezer köbméter megtisz­tított gázt, márciusban pe­dig az első kénszállítmányt. A szerzők bemutatják, hogy a föld alatti vezetékek épí­tése ma már magas szinten iparosított gazdasági ágazat­tá vált. A szovjet népgazda­ság szüntelenül növekvő kő­olaj- és gázfogyasztása szük­ségessé tette az említett ener­giahordozók kitermelésének és feldolgozásának szüntelen növelését, a csővezetékes szál­lítás dinamikus fejlesztését. A Szovjetunióban a kőolaj- és gázfővezetékek együttes hossza már jóval meghaladja az ország vasútvonalainak hosszát és elérte a 178 000 ki­lométert. A fővezetéknek több mint a fele a legutóbbi tíz eszten­dő leforgása alatt épült. Nagy csővezetéképítési programo­kat hajtanak végre, évente 10—15 000 kilométernyi csö­vet fektetnek le, méghozzá egy méternél nagyobb át­mérőjűeket. Hatalmas gázve­zetékek épültek 1420 milli­méteres csövekből, 75 kilo­gramm erő/négyzetcentiméter nyomásra. Az ötéves tervben 14 000 kilométernyi hosszú­ságú vezetéket építenek meg ilyen csövekből. Egyes főve­zetékek a sarkvidéki körze- tekben, valamint Nyugat- Szibéria és szovjet Észak- Európa mocsaras vidékein, a közép-ázsiai sivatagokban, a Kaukázus, az Urál, a Kár­pátok hegyvidékein négy- és hatezer kilométer hosszúság­ban húzódnak. Évente 4,5 millió tonna csövet fektetnek le. A csővezetéképítés Szov­jetunióban elért üteme és méretei mindazt túlszárnyal­ják, amit ebben az ágazatban a világgyakorlat a mai napig felhalmozott. APN—KS Üj üzemek, új termékek Jugoszláviában a szlové­niai Crnomeljban teljes erő­vel folyik a kompresszorgyár építése. A 200 millió dinár beruházási költséggel épülő üzemben ez év tavaszán kez­dik meg a gyártást, és évente 600 ezer, a hűtőgépek számá­ra szükséges kompresszort fog készíteni. * A vajdasági Rumában traktorgumigyár épül. A Szá­va Gumigyárral együttmű­ködésben évente 135 ezer első és 120 ezer hátsó kerék szá­mára szükséges gumiabroncs készül majd itt. * Idén kezdi meg a terme­lést a bosznia-hercegovinai Cazin új gyára: az orvosi­műszer- és készülékgyár, amely évente 40—60 millió egyszer használatos fecsken­dőt és injekcióstűt, valamint 2 millió többször használható ilyen műszert juttat el a megrendelőkhöz. * Bosznia-Hercegovina terü­letén, Kladanj közelében új bányaüzemet nyitnak az idén. A feltárt magnezitkész­letek a számítások szerint húsz évre elegendőek. Évente 20 ezer tonna érc kibányászá- sával számolnak. * Az élelmiszeripar területén is számos jugoszláv üzemet bővítenék és korszerűsítenek. A szabadkai November 29-e gyárat 690 millió dínáros be­ruházással bővítik. A vágó­hidak és hentesárurészlegek termelése jelenleg 53 ezer tonna. A bővítés és korszerű­sítés eredményeként a ter­melés 1980-ig csaknem meg­kétszereződik. p irr ■ •« #/• Fejlődő könnyűipar A könnyűipar a mongol népgazdaság egyik legfonto­sabb ágazata, amelynek ter­melését a jelenlegi ötéves terv 32—36 százalékkal kí­vánja növelni. Eközben az ágazat dolgozóinak fontos feladata az anyagtakarékos­ság, a választék bővítése, va­lamint a közfogyasztási cik­kek minőségének javítása is. Jelentős segítséget kap Mongólia az iparág fejleszté­séhez a szocialista országok­tól. így például az 1981-ig átadásra kerülő nyolc beru­házásból négy szovjet segít­séggel épül, egy cipőgyár pe­dig Csehszlovákia közremű­ködésével. Nemrég került átadásra a mongol könnyűipar egyik legnagyobb létesítménye — az ulánbátori gyapjúmosó üzem, amelynek évi termelé­se meghaladja a 6000 tonna gyapjút. Az új üzemet a leg­korszerűbb berendezésekkel látták el. A szükséges köl­csönöket a KGST keretében működő Nemzetközi Beruhá­zási Bank nyújtotta. Bulgária aktiv szerepe a KGST-ben A Bolgár Népköztársaság 1949-ben a KGST egyik ala­pító tagja volt, s kezdettől fogva közreműködött a szo­cialista országok gazdasági szervezetének sokoldalú fej­lesztésében. Aktív szerepet töltött be a komplex prog­ram kidolgozásában és el­fogadásában is. Bulgária tevékenyen részt vesz a nemzetközi munka- megosztásban — a termelés szakosításában és a kooperá­ciókban. A mai napig több mint 400 fajta gép — többek között esztergapadok, moto­ros és villamos targoncák, villamos műszerek — terme­lésére szakosodott. Kooperá­ciókra vonatkozó megállapo­dások alapján készül a VII. ötéves tervben (1976—1980) az egész bolgár gépexport több mint fele.. Bulgária, a KGST többi tagországával együtt részt vett több közös ipari létesít­mény építésében: például az orenburgi Szövetség gázveze­téknél, a Vinnyica—Albert- irsa nagyfeszültségű távveze­téknél, az uszty-ilimszki cel­lulózkombinátnál. A KGST keretein belül Bulgária együttműködése és integrációja a Szovjetunióval a legszorosabb, csak az 1971— 1975-ös időszakban 150 vál­lalatot építettek fel szovjet segítséggel, a többi között Bulgária — és egyben a Bal­kán — első atomerőművét. A Szovjetunióval való kooperá­ciónak köszönhető, hogy Bul­gária már saját gépkocsi­gyártó üzemmel is rendelke­zik. A két ország között ál­landóan fejlődik a tudomá­nyos-műszaki integráció. 1977-ben létrehozták a közös „Interprogram” tudományos­kutató és tervező intézetét, azzal a feladattal, hogy elekt­ronikus számítógép-rendsze­reket dolgozzon ki. fflABEH KOHBEH ( __ E lektromos átalakítóegységeket termelő gyár Szófiában ’ A plovdivi irógépgyár termelésének nagy része a KGST-országokbo kerül ammgamiamn A KGST-n belül Bulgária szakosodott az elektromos targoncák gyártására

Next

/
Thumbnails
Contents