Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
1979. május 13. Képújság 7 Ki menjen ki a gyárkapun ? Volt, aki ingajáratban közlekedett a BHG szekszárdi gyára és az SZMT között. Volt, van, lesz még ilyen ember ezután is. * Ki kellene tapintani a gyár pulzusát. Hiába megyek a szereidébe, az alkatrész- gyártásba, hiába ólálkodok az udvaron. Beszélgető, dolgozó, siető emberek, nyüzsgés, gépzaj, kellemetlen szag a galvánsoron. Pulzus sehol. Pedig az év első hónapjaiban igencsak lüktető, nyugtalan volt itt az élet. A riadalom az adminisztrációban kezdődött, s némileg lecsillapodva a fizikai állománynál folytatódott. Az ok: január első napjaiban a gyár vezetése bejelentette: 1979-ben 150 dolgozó felesleges a gyárban. De ki menjen ki végleg a gyárkapun? Erre külön stratégiát kellett kidolgozni. A lehetőségek: kiválogatják azokat, akikre nincs szükség és a kezükbe nyomva a felmondólevelet, elbúcsúznak tőlük. Vagy: rábízni mindenhol a természetes fogyásra a létszámcsökkentést. Az utóbbit választották. A bejönni szándékozók előtt a kapu csukva maradt és a kilépéseket úgy irányították, hogy lehetőleg a piás, a lógós, a link emberek mondjanak fel. MENNYIRE SIKERÜLT? Laki József munkaügyi osztályvezetőnek és munkatársainak bőven akadt munkája ezekben a hónapokban. — Gondoljon csak bele! Mi van akkor, ha valahol, valakit át kell helyezni más munkakörbe? Ki legyen az? Az. akire a választás esik, nyilván megkérdi: Miért pont én? — mondja az osztályvezető. — Joga van megkérdezni... — A megszokotthoz mindenki ragaszkodik. Mi azt könnyen észrevesszük, ki a felesleges egy-egy területen. Olyan ember még nem akadt, aki saját magát jelölte meg gyáron belüli munkanélkülinek. — Sok panaszos volt? — Semmivel sem több, mint máskor. Az egyik csoportvezető csoportja például már két éve megszűnt. Kerestünk neki új helyet. Ismét csoportvezetőnek javasoltuk, — természetesen olyan területen, ahol van akit irányítson. Erre az ötvenéves ember megjegyzi: „Nem húzhattam volna ki nyugdíjig?” Megbeszéltük a dolgot, s végzi azóta a munkáját. A másik: vannak -olyan fizikai munkakörök, amelyekhez orvosi engedély kell. Minden esetben az üzemorvos utasítását tartjuk elsődlegesnek. Jön a panaszos. Küldöm a rendelésre. Kérdi az orvos: „Józsikám, miért küldte hozzám. hisz nincs semmi baja.” Később derült ki, hogy nem tetszett neki az olajos munka. Az irodában Steindl Károly igazgató először elmagyarázza a létszámcsökkentés okait: — Volt olyan évünk, amikor 580 embert vettünk fel. Szekszárdon egyetlen vállalatnál sem fordult elő hasonló eset. Könnyen jöttek az emberek, mert induláskor azt mondták Pesten: ugyanaz a bér érvényes Szekszárdon is, mint a fővárosban. Ezért tudtunk nagyobb keresetet biztosítani a többi vállalatnál. Szükségünk is volt a létszámra; ez természetes minden induló vállalkozásnál. Jöttek jó szakemberek, első munkahelyes parasztasszo- nvok és persze kalandorok is. Később, ahogy alakult az üzem, úgy vált nyilvánvalóvá a felesleg. Egyre korszerűbb termékeket gyártottunk, szervezettebb lett a munka, a termelékenység nőtt. így alakult ki januárra a 150-es létszámfelesleg. — Máshol is van, mégsem vallják be! — Miért szenzáció, hogy nálunk kimondtuk? — Éppen ez a meglepő: van a megyében egy gyár, ahol nem „sötétítenek”! — Előbb-utóbb mindenki rákényszerül. — Termelési tanácskozáson bejelentették a létszám- csökkentést. Hogyan fogadták? — Annak ellenére, hogy kijelentettük; senkitől sem akarunk megszabadulni, kialakult egy bizonytalan légkör. Ez leginkább a nem fizikai dolgozóknál váltott ki izgalmat. — A természetes „fogyásra” számítottak. Ilyenkor az a veszély is fennáll, hogy a gyárkapun nem azok mennek ki, akiknek kellene. — A középvezetőkön nagyon sok múlott. Olyan légkört kellett teremteniük, hogy az menjen el magától, akire mi is gondoltunk. — De ez veszélyes is lehet. — Figyeltünk arra, hogy amolyan „haragszom rád” ne legyen. Ennek ellenére tudok olyan esetről, mikor az egyik gazdasági vezető azért helyeztetett át valakit, mert tavaly kétszer is kifogásolta, hogy meleg a szóda. Szerencsére ez egyedi példa. Az átszervezés fegyelmezetten ment. A fizikai munkások megértették a dolog lényegét és nem ragaszkodtak a megszokott munkakörökhöz' any- nyira, mint az alkalmazottak az íróasztalhoz. NÉZZÜNK SZÉT A SZERELŐÉBEN — Mit akar tudni? — kérdezi Posta Péter, a szerelde üzemvezetője. —JK létszámcsökkentés körülményeit. — De mégis mit? — Az ember érdekel. — Nem értem... Ne haragudjon, nem értem. — A gyárban 150 emberrel több volt januárban, mint ami a tervfeladatok teljesítéséhez kell. Ebből a létszámból a szerelde területéről kellett több mint ötven dolgozót „átcsoportosítani”. Hogyan csinálták? Suta helyzet. Észre kell vennem: a kérdezőből hamar kérdezetté válók. — Mit mpndott magának a direktor? — Az most nem érdekes. — A bértömeg-gazdálkodást? — Nem, azt nem említette. — Pedig ez a dolgok nyitja. Februártól bevezették a bértömeg-gazdálkodást, tehát nem mindegy, hányán hajtjuk végre a feladatot. Januártól olyan kapcsológépre tértünk át, amelynek az élőmunkaigénye jelentősen csökkent. Ezért kellett innét elmenni majdnem egy szalagnak. Azért kérdeztem: melyikről akar hallani, mert mindegyik egy-egy téma. — Az emberekről. Milyen ismérvek alapján válogatták ki azokat, akikre nincs szükségük? — Figyelembe vettük a dolgozók egészségi állapotát, a családi és szociális helyzetét. Ezek után megmaradt egy mag: őket lehetett mozgatni. No, de kit állítsak fel a szerelőasztaltól? Méghozzá úgy, hogy itt is maradjon? — Módjában állt a valami miatt nem szimpatikus emberektől megszabadulni? — Nem ismerem a műhelybelieket én annyira. Ha azt mondanám itt a szereidében nem volt szándékosság, nem lenne igaz. — És a többi középvezető? — Nem tudom. — Az igazgató azt mondja, csodálatosan javult a munkafegyelem. Maga is így vélekedik? — Olyan nagyon nagy változást még nem vettem észre. „NEM FÉLEK A MUNKÁTÓL” Almási Györgyné présgépre került. Mindössze egy napig bírta. Az alkatrészgyártás vezetője másnap már a könnyebb munkára, a fúróműhelybe irányította. —- Hogy történt az átirányítás? — Január 9-én úgy dél körül hozták a névsort. Maga, maga, meg maga, sorba felállítottak bennünket az asztaltól. A tanácsterembe vonultunk. Ott megmondták mi a szándékuk velünk. — Milyen volt a hangulat? — Posta kartárs úgy beszélt, mintha temetésre készülnénk. — Mikor megtudta, hogy mennie kell. reklamált? — Hét hónapig voltam a vesémmel a kórházban. Azt mondtam: nem fogom bírni. Azt válaszolta a főnök: „Ne féljenek asszonyok, még visszakerülhetnek.” — Jól érezte magát a szereidében ? — Szerettem a munkámat, a vezetőket. Miért jelöltek éppen engem? Nem tudom. Nem is jártam és nem is járok utána. Ha nincs rám szükség, fogom a kalapom és megyek. Már 25 éve dolgozom üzemben, az új helyen se félek a munkától. — Egy kis tüske sem maradt önben? — öt év múlva jön a nyugdíj, beteg a vesém, nem ugrálhatok. * Volt, aki ingajáratban közlekedett a BHG szekszárdi gyára és az SZMT között. Később kiderült: messze elkerülte az átszervezés és nem lett felesleges. , HAZAFI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENÓ Kinőtték a gyerekcipőt Annak idején — lassan tíz éve — meglehetős szenzációnak számított szakmai körökben, de a Tolna megyei sajtó jóvoltából a szélesebb közönség is tudomást szerezhetett arról, hogy feltaláltatott a zöld atombomba. Azóta eltelt néhány év és történt egy s más a zöld atombomba körül, de jó néhány dolog még mindig nem történt meg — sajnos. Sajnos, mert a hazai szakemberek által kikísérletezett eljárás — hozzáértők állítása szerint világszínvonalú — terjedése, terjesztése akadályokba ütközik, főként a találmányok gyakorlati alkalmazásának útvesztőiben. Köztudott, hogy az egész világon fehérjehiány van. Nem tudnak eleget előállítani ebből a létfontosságú anyagból sem emberi táplálkozásra, sem az állatok takarmányozásához szükséges mennyiségbén. A VEPEX- eljárás lényege, hogy fehérjét állítanak elő, illetve a növényekből kivont nyers fehérje- koncentrátum lehetővé teszi, a jobb, ésszerűbb és takarékosabb fehérjegazdálkodást. Ebből áll világméretű jelentősége, tegyük hozzá, hogy ez nem is kevés. Jelenleg a találmány ott tart, hogy a gyerekcipőt kinőtte, de felnőtt méret még nem készült el, illetve csiga- lassúsággal mozdulnak a dolgok, hogy ez elkészüljön. Az elméleti kidolgozás után — melyért — Állami díjat kaptak az alkotók — a gyakorlati megvalósítás következett. A hetvenes évek elején Tamásiban építettek fel egy üzemet, mely a VEPEX- eljárás alapján zöld növényekből készített fehérje- koncentrátumot. Minden kezdet nehéz — és ez így volt a tamási üzem esetében is. A technológiához szükséges gépeket egyenként szedték össze, hiszen ilyen eljárás nem lévén azelőtt, nem volt hozzá gépsor sem. Az elmúlt néhány év jó volt arra, hogy az eljárás gyakorlati megvalósítását tökéletesebbé tegyék és az előállított termékek minden piac igényeinek megfeleljenek. Az üzemelés során pedig értékes tapasztalatokat nyertek ahhoz, hogy új üzemek megépítése. beindítása esetén elkerüljék a buktatókat, olajozottadban menjenek a dolgok. Az itt nyert tapasztalatok alapján már felépítettek Dániában egy VEPEX-üze- met — négyszerese a kapacitása a Tamásiban lévőnek. Jelenleg úgy tűnik, hogy lassacskán — tíz év elteltével — kinyílnak a világra néző ablakok, vagy inkább kapuk. Szovjet szakemberek tanulmányozzák annak lehetőségét. hogy a Szovjetunióban is építsenek hasonló üzemeket. Amerikai szakemberek is jártak Tamásiban. A kapott fehérjekoncentrátumot kipróbálták. Ezt lucernából állítják elő, így a magas fehérjetartalom mellett olyan anyagokat is tartalmaz — például karotint — mely a broyler — hús — csirkéknél pigmentáltságot eredményez, vagyis a fehér színt barnítja, és a tojások sárgáját élén- kebb színűvé teszi, a héj pedig vastagabb lesz — jobban bírja a szállítást, tárolást. A kedvező tapasztalatok alapján az amerikaiak küldtek a tamásiaknak tíz tonna fagyasztott füvet, melyből ugyanolyan koncentrátumú fehérjét tudtak előállítani, mint a lucernából, természetesen nagyobb mennyiségű nyersanyag felhasználásával. Folynak tehát tárgyalások, hogy az Atlanti-óceánon túl is felépítenek egy VEPEX- üzemet. Tamásiban jelenleg kettős felügyelettel üzemelnek, részint a VEPEX Rt, mint a szabadalom gazdája, másrészt a Phylaxia, mint üzemeltető gazda. Nemrég kezdték meg az üzemben a lucerna feldolgozását, mely szeptember közepéig folyamatosan tart. Óránként hat tonna zöldet fogyaszt az üzem. A környező termelőszövetkezetekből szerződések alapján vásárolják a frissen vágott, szecskázott zöldet. A folyamat elején mechanikai úton kiválasztják a zöldből a sejtnedvet, a megmaradó rostos anyag szárítás és granulálás után kérődzők takarmányozására felhasználható. A kinyert léből a fehérjét hővel kicsapatják, ezt szeparátor választja ki, fehérjeiszap a neve. Ebből sűrítéssel állítják be a végtermék kívánt fehérjekoncentrációját. A fehérjetartalma negyvenöt, negyvennyolc százalékos, minimális, másfél százalékos rosttartalom mellett. Ez a zöld színű, liszt fi- nomságúra porított anyag könnyen keverhető bármely takarmány-alapanyaggal. A koncentrátum egy részét az üzemben felhasználják, hiszen többféle tápot is gyártanak, így jelentős tételben malactápot, de halaknak és kutyáknak is gyártanak tápszert. A tervek szerint a lucernából előállított fehérjekon- centrátum kilencezer tonna lesz az idén. A lucerna lefutása után az üzem keményítő feldolgozásával foglalkozik. Részben a tamási kollektíva által kidolgozott módszer szerint keményítő- hidrolizátumokat állítanak elő, melynek tápértéke a tejporéval azonos. Az itt termelt keményítőhidrolizátu- mokkal annyi tejport tudnak kiváltani a takarmánykeverékekből, hogy a megtakarított érték hétmillió forint. st. UTSZELESITES Az elmúlt néhány évben jelentős mértékben javult megyénk úthálózata. A főútvonalak korszerűsítése után megkezdték a kisebb forgalmú útvonalak szélesítését is. Képünk a Gyönk és Hőgyész közötti úton folyó munkát ábrázolja. Itt a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatósága paksi útmérnökségének dolgozói szélesítik a keskeny és hepehupás utat. Fotó: Sz. L. És ki jöhet vissza? Óránként hat tonna zöld lucernát dolgoz fel a VEPEXüzem
